Bak Mihály: Beválthatja-e a „lázadó középosztály” reményeit Trump?


Szerző Bak Mihály November 12, 2016

Bak Mihály: Beválthatja-e a „lázadó középosztály” reményeit Trump?

 

Megelőlegezve a választ: szerintem nem. Donald Trump legalább annyira tagja, szimbóluma a most fellázadt középosztály lecsúszását okozó politikai berendezkedésnek, mint a Clinton család, sőt. Egész életútja, vagyonosodása az 1980-as évek elején kibontakozott folyamatok szerves része.

A nagyvilágban félelem övezi Donald Trump diadalát, az Egyesült Államokban pedig – a tiltakozó tüntetők jól látható kivételével – sokan szinte a megváltót látják a kese hajú milliárdosban. Az első adatok tanúsága szerint Trump áttörte a társadalmi csoportok közti eddigi korlátokat, a „középosztály lázadása” nyomán a demokraták stabil támogatói rétegeiből (latinók, kisebb részben afroamerikaiak, nők, zsidó csoportok, satöbbi) számosan „dezertáltak”, csatlakozva a vesztes fehér munkásosztályhoz, a lecsúszott középréteghez, együtt emelve pajzsra a mindenkit megsértő, elképesztően retrográd nézeteket hirdető Trumpot.

 

 

A kampányban elhangzottakkal nem foglalkozom, mert Trump ígért fűt-fát, vadvirágot, akár naponta egymásnak is ellentmondó ötletekkel állott elő, ráadásul ezek némelyike mögül rekordsebességgel kezd kifarolni. Azt sem érdemes (most, itt) boncolgatni, mennyire reális fenyegetés a teljes „falzár” a mexikói határra (pláne ennek megfizettetése a déli szomszéddal), és hogy közgazdaságilag megalapozott-e az amerikai cégek termelésének visszatelepítése Ázsiából az anyaországba. A képtelenségek sorának tetsző külpolitikai elképzelések értékelését is meghagyom másoknak. S végül: DT személyiségének elemzése ehelyütt mellékes feladat.

Engem most kizárólag az a kérdés foglalkoztat, hogy egyáltalán komolyan hihető-e, hogy Trump „újra naggyá teszi Amerikát”, beváltja-e a legkülönfélébb társadalmi rétegeket egymáshoz lökő, s Trump karjaiba hajtó heterogén és sokfelé húzó választói massza reményeit?

Egyvalami kapcsolja össze ezeket a csoportokat: a középosztály egyre gyorsuló lecsúszása, ennek nyomán a teljes kiábrándulás a jelen politikai osztályából. Ezt a segélykiáltást két ember hallotta meg: Donald Trump és Bernie Sanders. Utóbbi elvérzett az előválasztási harcban, programját lényegében ignorálta a talpon maradt jelölt, előbbinek ezután csak ki kellett nyújtania a karját. Sanders alulról (a politikai semmiből) érkezett, eszméi azonban „veszélyesen” balosok Amerikában. Maradt Trump.

A világban 1980-tól kezdődően óriási átalakulás kezdődött, Ázsiában egy sor ország emelkedett fel, Nyugaton stagnálás közeli lassuló növekedés következett (http://zsiday.hu/blog/zeitgeist). Az angolszász országokban a Thatcher és Reagan nevével fémjelzett gazdaságpolitikai irányváltás vezetett nagyrészt a mai állapothoz. Amint azt Thomas Piketty nagyszerű munkájában (A tőke a 21. században) kimutatta, az USA-ban 1980-tól napjainkig a növekedés cca. 75 százaléka a jövedelmi felső 10 százalékhoz került, ezen belül hattizede a legfelső egy százalékhoz. Az első 90 százalék jövedelme kábé fél százalékkal gyarapodott évente, ez összesen kevesebb, mint 20 százalék kumulált „gazdagodás”. És mindezen idő alatt a gazdasági növekedés lényegesen kisebb volt, mint a háború utáni aranykorban, az 50-70-es évtizedekben. A személyi jövedelmek és a társaságok adója jelentősen csökkent, az szja-ban teljesen eltűntek a magas adókulcsok. Az indok mindig, ma is az: a magas jövedelmekből az alacsony adók következtében megmaradó többletpénz idővel „lecsorog”, általános növekedést és jövedelem-emelkedést eredményezve. A számok azt mutatják, hogy ebből lényegében semmi sem valósult meg.

A XX. században a két nagy háború a nagy vagyonokban óriási pusztítást végzett, ezek jelentősen leértékelődtek, fokozatosan megjelent a dolgozói középosztály. Az USA-ban a felső jövedelmi tized részesedése a nemzeti jövedelemből a korábbi 45-50 százalékról 30-35 százalékra mérséklődött 1950 és 1980 között. Az öröklődő vagyon hányada kissé visszaszorult, nagyobb teret nyert a munkajövedelemből szerzett családi vagyon, még a felső decilisben is. Ez egy egész generáció előtt csillantotta fel azt a reményt, hogy sok munkával komoly vagyon szerezhető, ami aztán továbbadva megalapozza a következő nemzedék boldogulását. A ’80-tól lényegében megállt jövedelemgyarapodás a középosztály mindinkább lesüllyedő állapotához vezetett.

Trump ennek a reagenomicsnek kitüntetett nyertese. Sokkal inkább, mint Clintonék, akik inkább törvényalkotói és végrehajtói oldalon voltak csaknem negyedszázadon át a rendszer részei (és jómódúakként persze kedvezményezettjei), de a társadalombiztosítás reformjával éppenséggel egyedüliként kezdtek nem a felsőosztálynak kedvező változást előkészíteni. Komolyan elhiszi bárki, hogy elnökként Trump szembefordul mindazzal, amibe fiatalként belenőtt, ami őt ekkora gazdagsághoz hozzásegítette? Nagyon leegyszerűsítve: felszámolná azt a lehetőséget, hogy bármely milliárdos akár húsz éven át elhatárolhassa veszteségét, „adóoptimalizálással” csökkentse akár nullára közterheit? Az Obamacare belengetett beszántása is arra vall, hogy ugyanazt a receptet kínálja, amit a republikánusok 35 éve unos-untalan, s amiről már nem baloldaliaknak is látniuk kell, nem vezet sehová. Ezzel szemben – a megátalkodott szélrepublikánusokat kivéve – a bepalizott tízmilliók „a régi szép idők” visszahozatalát várják tőle, aminek persze semmi realitása. Keserű ébredés lesz ez számukra.




Bak Mihály
Bak Mihály

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább