Bartus László: A közös nemzeti minimum


Szerző Bartus László June 16, 2016

Bartus László: A közös nemzeti minimum

 

Ezt a cikket azelőtt írom, hogy a verhetetlen tizenegy megkapná az első nagy zakót, vagy megnyerné az Európa-bajnokságot, s Orbán követelné a világbajnoki címet is, mert megüzenné Brüsszelnek, hogy nem sérthetik meg a magyar népet azzal, hogy nem adják át a vb-trófeát is.

Ezt a cikket még azelőtt írom, hogy Semjén belovagolna Párizsba, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni a magyarokkal szemben, s a lelkész emberminiszter túltolná az ujjongást és beleesne fejjel a távolugró gödörbe. Nem sokkal azelőtt, hogy Rogán Cili felvásárolná a letelepedési kötvények "jutalékából" az Eiffel-tornyot.

Amit írok, ahhoz nincs köze ezeknek. Akkor is igaz lesz, ha Messi az Eb után Felcsútra költözik, és akkor is, ha Izland szarrá veri a következő meccsen az aranylábú gyerekeket. A futball lényegéről, ellenálló jellegéről és társadalmi metafizikájáról lesz szó.

Azzal szeretném kezdeni, amire a diktatúra csapatának ujjongó ellenzékiek hivatkoznak, hogy a Rákosi-rendszerben is mindenki szurkolt az Aranycsapatnak, pedig diktatúra volt akkor is. Ez a hasonlat jobban sántít, mint Fiola kifordult bokával. Az ötvenes években a futballt nem a diktatúra hozta létre, a diktatúra csak megpróbálta saját céljaira kihasználni. Az ország csapata volt már előtte is, amely egybeforrasztotta a nemzetet. Nem a kommunistáké volt, hanem a népé. A kommunisták csak rátelepedtek a sikereire, s igyekeztek a rendszer igazolására felhasználni. 

Az Aranycsapatot nem Rákosi hozta létre, nem ő emelte fel, nem az ő dicsősége volt, hanem a nemzeté. A diktatúra és a politika csak rátelepedett, de a sikerei nem Rákosi sikerei voltak. Rákosi nem tudta kisajátítani, mert nem az ő nevéhez kötődött, és a nép inkább a rendszerrel szembeni ellenállást látta benne, mint a rendszer csapatát. Valami, ami nem az "övék" volt, hanem tőlük függetlenül is létezett.

Általános törvényszerűség, hogy az alulról építkező futball, mindig renitens, ellenálló. Az mindig elitellenes, a zsarnoksággal, elnyomással, politikai diszkriminációval szemben álló. A braziloknál is az elittel szembeni ellenfutballból született meg az igazi brazil foci. Varga Zoli a barátom volt, aki azt mondta, ők utcagyerekek voltak, a nép gyerekei, akik a protekciósokkal szemben mutatták meg, hogy jobbak. A pártkáderek ellen fociztak, nem nekik. Albertet azért utálta, mert úgy gondolta, hogy ő átállt a másik oldalra, az ő Császáruk lett. Ezt tartotta a hanyatlás okának.

Ez a mentalitás Magyarországon eltűnt, Orbán a futballt kisajátította, a talpnyaló hűbéresei között felosztotta, Megszűnt az igazi rivalizálás, nincsenek ellencsapatok, mint ahogy a braziloknál a Fluminense ellentéte volt a Flamengo. Még a Budapest-Vidék ellentét is eltűnt, amiről tudna mesélni a dorogi Buzánszky vagy Grosics. Itt lenyalt fejű fideszes újgazdagok csapatai játszanak egymás ellen, ez az ő úri sportjuk, mert se lovagolni, se golfozni nem tudnak. Ez a sportág az ő tulajdonuk. A méregdrága futballakadémiákból és pénzes gyerekcsapatokból kiszorulnak a nép fiai, a Puskások, a Vargák, Pelék és Neymarok, akik mind nyomornegyedekből és a legszegényebb családokból jöttek, és a futball volt a felemelkedésük egyetlen lehetősége. A futball mindig forradalom is, de egy zsarnok kezében levő futball az nem forradalmi.

Még a stílus is más volt, amit ezek a gyerekek játszottak, amit a szabad intuícióra épülő grundfociból hoztak. Ebből lett az Aranycsapat, ahogy Brazíliában az elit akadémikus, fehérbőrű klubokkal szemben a szambázó mesztic és fekete gyerekek a Copacabanáról. Ezek csináltak futballnemzetet ott is, Magyarországon is. Nem a diktatúra kilúgozott, agyas, vasalt elit futballakadémiái.

A magyar válogatottban nincs cigány. Miért? Nincsenek cigányok Magyarországon? Vagy a közelébe se juthatnak a zsarnok által üzemeltetett műfutballnak? Rasszista oka talán nincs. És hol vannak a szegény gyerekek? Hol vannak a grundok, ahol játszhatnának? Hol vannak azok, akik ezekből ellenkultúrát csinálnak? Akik ezekből csapatokat építenek, a hivatlaos rendszeren kívül. Ma mi lenne Farkas Jánosból, hogy másokat ne is mondjunk? Még egy fekete sincs Orbán árja csapatában. Ilyen már az osztrákoknál is van. Mi lenne ha a kvóta népszavazás előtt egy magyarosított fekete játszana? Ha ez egy független sportág válogatottja lenne, akkor elképzelhetetlen lenne? Kérdezzük másképp: Orbán csapatában elképezlhető lenne?

Ez egy belterjes genyó társaság kisajátított sportága, pontosan azoké, akikkel szemben létre kellene jönnie egy alternatív és ezekkel szembenálló mozgalomnak, kluboknak, a népet megtestesítő szabad közösségeknek, a szegény gyerekek csapatainak, mert a foci mindig a szegény gyerekek sportja volt, nem a közpénzen Adidasba bújtatott kis hólyagoké. Ez lenne a nemzeti válogatott. Messi, Neymar és a világ leggazdagabb játékosai a grundokról jöttek. Akinek mosónő volt az anyja, az már magas társadalmi osztályba tartozott. Ez lenne a nemzet csapata, ami laposra verné ezeket az orbánista kitenyésztett ficsúrokat, akik ma Magyarországon játszanak az adófizetők pénzéből a seggük alá tolt méregdrága üresen kongó stadionokban egy mű bajnokságban.

A viszonyokra jellemző, hogy az eredendően nem fideszes, amerikai magyar tulajdonos kezében levő Honvéd is eltűri azt a gyalázatot, hogy a vérbeli kispesti Puskást elvigye és kisajátítsa ez a felcsúti suttyó, hogy Puskás nevét saját céljaira használja fel, betegye a szotyi mellé a belső zsebébe. George F. Hemingway undorító seggnyaló cikkeket írogat Orbán mellett, ahelyett, hogy harcolna Puskás örökségéért, és a Honvédból csinálna egy ellenálló csapatot, amilyennek minden focicsapatnak lennie kellene. A játékosok Magyarországon nem is tudják, hogy a pénzen kívül miért játszanak. Puskásék tudták.

De Magyarországon még a Vasast is megkaparintották ezek a szemetek, még az MTK is az antiszemita NER egyik klubja lett, ami a legnagyobb szégyen. Nem tükrözi a mezőny az országot, az egymásnak feszülő társadalmi csoportokat és rétegeket, mert azokat Orbán úgy eltüntette a centrális erőtérben, mint minden különbséget és ellentmondást, mintha soha nem is lettek volna. Mindig azt mondom, azért nincs semmi remény és kilátás, és addig nincs ellenzék, amíg a focibolond Orbánnal szemben nincs egyetlen ellenzéki csapat sem. Ha majd a Vasas visszakerül a történelmének megfelelő helyére, és minden Vasas-meccs egy rendszerellenes tüntetés lesz, akkor lesz Magyarországon felszabadulás és élet.

Normális esetben a nép ilyen elitellenes csapatok mellé áll. A futball nem a zsarnokok játéka, ha az, akkor a nép és a nemzet tüntet ellene, nem támogatja, fütyüli és utálja. A Barcelona azért Barcelona, mert benne van a katalánok ellenállása. A harmatgyenge osztrákok elleni két gól előtt kinek volt benne a szíve egyetlen orbánista fideszes futballcsapatban is, a kopasz bűnözőket leszámítva, akik verekedni járnak ezekre a meccsekre? S amikor szükség van rájuk, Orbán parancsára felgyújtani a várost. Vagy Erdősinét kísérik a Nemzeti Választási Irodához. Ez ugyanaz a banda.

Mi változott azzal, hogy a 30. másodpercben kapufát rúgtak az osztrákok és nem gólt, a belépéssel elkéső osztrákot a legtöbb bíró ki sem állítja, szabadrúgást sem ad, hanem megadja a gólt? Tíz ember ellen, fellazuló védelemmel, a harmatgyenge osztrákok ellen lőtt két góllal mi változott meg a fentiekből, hogy nekem ezek mellé kellene állnom? Megnyertük a világháborút? Vagy megvédtük a világbékét? Felköltöztünk a Holdra? Vagy mi történt? 

Akik beállnak Orbán és kopaszai mellé szurkolni annak a futballcsapatnak, amelyik az övé, mert megvette, mert kisajátította, mert ő vezeti, mert ő pénzeli, mert neki rúgják a gólokat, mert tőle kapják a pénzt, mert a sikereik Orbán sikerei, azok elfelejtik, hogy ez nem a magyar nép, hanem a diktatúra csapata. A diktatúra szimbóluma. A vereségeknél még tudta ezt a demokratikus ellenzék, mert a kudarcok után felszólították Orbánt, ha az egész sportágat kisajátította, akkor felel is a kudarcokért, de amikor nyernek, akkor beállnak Erdősiné kopaszai mellé együtt örülni, besétálnak Orbán csapdájába, aki épp e célra tartogatja a focit. Erre költötte az adófizetők százmilliárdjait, hogy a nacionalizmus egy táborba hozza a rendszer elnyomóit és elnyomottait. Szünjön meg a különbség, a rendszer ellenfelei kerüljenek egy platformra vele, örüljünk annak, amit ő adott nekünk. Ne hazudjunk, ezt ő adta nekünk. Ezért csinálta, hogy mostantól mindent letagadjunk.

Elég lenne csak arra emlékeztetni, hogy már az Eb-re való kijutás után is megmondta a Vezér, hogy "na, ugye". S akik most ezt a mámorban letagadják, azok tudják meg, hogy ezt azért tagadják le, mert máris eladták a lelküket Orbánnak. De aki nem hiszi, hogy így van, az most figyeljen. Török Gábor, Orbán udvari költője, aki magát valami tévedés folytán politológusnak nevezi, de nem látszik ki Orbán hátsó feléből, máris megadta az ideológiát, és elmondta a lényeget. Török azt mondta, hogy a két góllal "kialakult egy nemzeti minimum". Pontosan eről van szó. Ez volt a cél.

A nemzeti minimum az, ami mindenek ellenére összeköti a nemzet tagjait, ami fölötte áll minden ellentétnek. Aki nem kopasz és nem fideszes létére az Orbán csapatnak szurkolt, az elfelejti: erre a csapatra ugyanolyan csalás volt ráhúzni a nemzeti trikolórt, mint Felcsútra vinni Puskást. Még akkor is így van, ha erről a játékosok nem tehetnek. A "nemzeti minimum" immár összeköti őket a diktatúrával. Ez a csapat ugyanolyan csalás, mint a NER, ezt magyar válogatottnak nevezni éppen olyan hazugság, mint a rendszert demokráciának mondani. Ez a hazugság láncolatának egyik nagyon fontos láncszeme. Erre a csapatra a magyar címer helyett Mészáros Lőrinc logóját kellett volna tenni, a trikolór helyett pedig Felcsút címerét. Ez Orbán csapata. Leírom, hogy miért.

Orbán megszüntette a Magyar Labdarúgó Szövetség önállóságát, megszállta, eltörölte a függetlenségét, ugyanazt csinálta vele, mint az egész országgal. Kinevezte elnöknek kedvenc oligarcháját, a csapatokat szanálták, majd tulajdonba vették, kinevezte élükre a saját embereit, akik két marokkal szórják a közpénzt, kapják az állami megrendeléseket, és urizálnak belőle. A megvett és rabszolgának tartott játékosok beszélő szerszámok, ennek a kisded játéknak a megvett rabszolgái, akik ezt a mocsok bandát szórakoztatják.

Orbán csinált egy válogatottat is, mintha a magyar nép csapata lenne. Ebben minden és mindenki az övé. Aki azt mondja, "ne keverjük a sportot a politikával", az egyrészt hülye, mert semmit nem lát a vaksi két szemével, másrészt zseni, mert igaza van, itt nincs semmi keverve, mert ebben semmi sport nincs, kizárólag politika. A sport nemes dolog, küzdés sportszerű feltételek között, a cél a játék, a győzelem. Ezekről itt szó sincs. Itt nincs igazi verseny, itt minden mű és hamis.

Az egész célja nem más, mint minden kis győzelem után elmondani, hogy "na, ugye". Minden megérte. Megérte százmilliárdokért stadionokat építeni, lerohasztani az egészségügyet, hagyni meghalni tízezreket az ellátás hiánya miatt, éheztetni gyereket, öreget, hajléktalant és rokkantat, lerohasztani az iskolákat, az oktatást, a kultúrát, mert egy indiszponált osztrák (!) válogatottnak sikerült két gólt rúgni, ami boldoggá tett mindenkit. De az önigazolás mellett a legfőbb cél, és a legnagyobb pusztítás az, hogy a rendszer ellenzékének nagy részét sikerült belevinni ebbe a "nemzeti minimumba". 

Nekik nem jut eszükbe, hogy nemzeti minimum lehet egy demokratikus alkotmány, amit ezek a trógerek eltöröltek, lehet a jogállam, a törvény tisztelete, az emberi jogok, a másság tisztelete, az emberi méltóság, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, az egyéni szabadság elsődlegessége, a politikai pluralimus, a valóban egyenlő és szabad választások, és sorolhatnánk mindazokat, amiket ez a bűnszervezet mind elsöpört, de nem lehet két nyomorult gól az osztrákok ellen. Márpedig a Török Gábor által mondott nemzeti minimum azt jelenti, hogy Orbán ezek helyébe a két gólt és az ő csapatát állította. És ebben a játékosok csak áldozatok és (jól fizetett) eszközök. Sajnálatos, hogy egy ilyen piszkos játszma részeseivé tették őket.

Ez egy üzleti ajánlat. Aki beállt szurkolni Orbán focistáinak, elfogadta ezt az ajánlatot, Mondjon bármit, az mind hazugság. Aki boldogan ünnepelt, az átadta a szívét és a lelkét az ördögnek. Aláírta a fausti egyezséget, és lemondott mindenről a felsoroltak közül a két gólért cserébe. Most hőzönghet, hogy nem kapcsolja össze a kéttőt, és ő ezután is ugyanolyan kemény ellenzéke lesz Orbánnak, de ez hazugság. Majd meglátja, hogy nem tud ugyanolyan lenni, mint előtte, mert elhagyja az erő, mert alkut kötött, mert becsapta az ördög, mint Ádámot és Évát a kertben. Elveszített mindent, ráadásul a legtöbbet, amije volt: homály jön a szemére, a szívére, feladta a belső szabadságát és lelki erejét a diktatúrával szemben. (Diktatúra? Milyen diktatúra? - kérdezi máris.)

Egy kedves barátom erre azt írta nekem a Facebookon, miközben azt magyarázta, hogy benne ez semmit nem változtat meg, hogy "már semminek nem tudunk örülni?" Ezt mondta Orbán a felcsúti kisvasút avatásán, válaszoltam. "Tipikus magyar mentalitás", mondta arra, mire közöltem vele, hogy ez volt Orbán másik mondata a felcsúti kisvasút avatásán. Megdöbbent, ezt nem hallotta. Mit jelent ez? Miközben védekezik az, aki eladta a lelkét a nemzeti minimumba, önkéntelenül már Orbán szövegeit mondja fel.

S miben áll ennek a csapdának a lényege? Ugyanabban, amire az egész rendszer épül. A nacionalista gyűlöletre. Ez azt jelenti, kedves volt ellenzéki barátaim, akik ujjongtok a két gólnak, hogy ha nem is tudtok róla, ti ugyanolyan látens nacionalisták vagytok, mint a fekete pólóban feszítő kopaszok. Orbán rendszere a nacionalista uszításra épül, és pontosan tudja, hogy a lélek legmélyebb bugyraiból a futball tudja előhozni a rejtett nacionalista érzelmeket és indulatokat. A nemzeti sérelmek megtorlása ez, az osztrákok megkapták a magukét mindenért. De nincs olyan európai nemzet, akikkel szemben a magyaroknak ne lennének negatív indulataik, ha más nem, akkor a kisebbrendűségi érzés, és a kompenzáció, hogy mi jobbak, nagyobbak vagyunk.

A nemzeti büszkeség, a nacionalista gőg, a "szétkúrtuk őket két góllal" boldogsága, a magyar nagyság és siker habzó élménye, az ebben való feloldódás, mint a nemzeti minimum ittasult gyönyöre, ez egyesíti alattvalóit a zsarnokkal, aki nekik ezt az élményt megadja. Ez történt az osztrák meccsen. Mint amikor a Rosemary's baby című filmben a férj átadja a feleségét a Sátánnak, hogy azzal közösüljön. Az osztrák meccs ennek a közösülésnek a képe, ahogy az ellenzék elveszítette tisztaságát (már akinek volt), és egyesült a gonosszal egy nászban. Magában hordja a NER magvát. Nem szabadul tőle.

Ez történt. 

Ezért kedves volt ellenzéki barátaim a nemzeti minimumban, többé ne mondjátok, ha vége lesz az Eb-nek, hogy hol a szabadság, miért nincs erő, ellenzék, remény és jövő, mert ti azt önként eladtátok, és megkaptátok az árát. A két gólt. Az a tiétek, nem pedig a szabadság. A boldog mámoros nemzeti büszkeség, mint a Sátán magva ott ül a lelketek mélyén, mint egy méhben. Orbán terve sikerült, minden igazolva van, a nép az ellenzékkel együtt a zsebében. Belesétáltatok a csapdába, s megint bebetonoztátok őt harminc évre. Nagyon jól mondják Orbán hívei, hogy ez az egységet erősíti. De ki akar egységet Orbánnal és a kompániájával?

Megnézhetitek, kik közé keveredtetek. Akik hazaárulónak nevezik, aki nem szurkol egy diktatúra csapatának. A gyalázkodó hozzászólások 90 százaléka antiszemita és náci szöveg. Teljes aránytévesztés, életveszélyes fenyegetések tucatjai, egy futballmecs miatt. Két gól miatt utcára vonulnak tízezrek, de az Alkotmány, a sajtószabadság, a parlamentarizmus nem számít, az a zsidók trükkje, az amerikai háttérhatalom mocska. Most megmutattuk Sorosnak és a zsidóknak, és nem kapják meg a vizünket sem. Ria, ria. 

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindent utálni kell, ami Magyarországon létrejön és születik. Csak azt, ami a diktatúráé. Az olimpiai csapat nem az övéké, itt többnyire elnyomott, kiéheztetett sikersportágak vannak, a vízilabda válogatott, az úszók sem Orbánéi. Csak a futball. De az szőröstül-bőröstül. A csali, hogy a magyarok ezáltal akarnak büzkék lenni Magyarországra. Nem azzal, hogy a szabadsághoz ragaszkodnak, élhető, kedves demokratikus országban élnek, ezek nem számítanak. Csak a futball. Erre épült a csapda. Orbán ellenzéke ugyanolyan lett a két góltól, mint Orbán, aki stadiont épített a kertjébe a budi mellé.

Az egészről még a politikátlanított Index is azt írta, hogy "végső soron minden egyes Eb-pont a fideszes elit hamis önigazolását szolgálja. Igazolja a lepusztuló kórházak szomszédságában emelkedő üres stadionokat, a fideszes hűbérben lévő semmirekellő klubokat, a közpénzből költekező futballoligarchákat".

Elvszerú emberek a fenti okok miatt ellenálltak (volna) ennek. Ha a nép olyan lenne, mint történelme során néhányszor, akkor fagyos hideg tekintetek vennék körül őket, néma csend a két gól után.  De nem ez történt. Hanem eufória, a két gól mindent igazol és megagyaráz, amiért megint oda a szabadság, oda a százmilliárdok, az emberi méltóság és az élet. Az újságok azt írták, hogy a magyar elit ünnepelt a stadionban, a képeken pedig Orbán, az apja, Seszták, Rogán Tállai, Balog és bűntársaik. Ti pedig ezek örömövel örültetek, és váltatok lélekben eggyé velük.

Szurkoljatok csak, szurkoljatok immár és nyugodjatok. Ímé, eközelgett az óra, amikor az ország végleg a bűnösök kezébe adatott.




Bartus László
Bartus László

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább