Bartus László: Gál J. irdatlan hazugságözöne


Szerző Bartus László October 22, 2016

Bartus László: Gál J. irdatlan hazugságözöne

 

Nem tudom, hányan látták az ATV Egyenes beszéd című műsorában Gál J. Zoltánt, de érdemes megnézni. Én nem nézek ATV-t, de a Népszabadság kivégzése után erre kíváncsi voltam. Mielőtt a részletekre térnék, el kell mondanom, hogy a műsor után majdnem lefordultam a székről. Ilyen szemérmetlen, arcátlan hazudozást még életemben nem hallottam. Azt hiszem, a Népszavára nyugodtan fel lehet adni az utolsó kenetet.

Gál J. azt állítja, hogy a "külföldi befektető" megmentette a Népszavát, amely enélkül már nem tudott volna megjelenni. Nem akartam hinni a fülemnek, mert ennek éppen az ellenkezője az igaz. A Népszava anyagilag biztonságos helyzetbe került, miután Németh Péter főszerkesztő megszerezte a német szocdemek támogatását, amit - így szokás írni - még egy magyar "nagyvállalkozó" pénze egészített ki. A Népszava eddig a legbiztosabb anyagi háttérrel rendelkezett és Orbán a közelébe sem fért.

A Népszava addig volt biztonságban, amíg nem jött Gál J. és csapata, mert a német szocdemek tartották el, ezért nem ért el hozzájuk Orbán keze. A németek szolidárisak voltak a magyar baloldal nagymúltú lapjával. Megértették, hogy az Orbán-rendszerben halálra van ítélve, ráadásul olyan tulajdonossal, aki nem látja el a tulajdonos feladatait. De erről majd később.

 

 

Amikor Gál J. és a Geomédia Zrt. vezetése megszimatolta, hogy a Népszavában van pénz, nem a piactól függ, hanem a német szocdemek eltartják, rástartoltak, mert nem a Népszava volt a csőd szélén, hanem Gál J. újságja, a Vasárnapi Hírek. Bele akartak ülni a készbe, ehhez kitaláltak egy ostoba szöveget az "integrált szerkesztőségről", ami nem más lett volna, mint a Népszava einstandolása és saját maguk Népszavába való beolvasztása.

Csakhogy koppantak, mert a német szocdemek kiadója ezt látva közölte, hogy ezt a trükköt nem finanszírozzák. Ha benyomul Gál J. és a csapata, hogy saját csőd szélén álló lapját és önmagát eltartassa, arra nem adnak pénzt. Csakhogy ekkorra már megegyeztek a "tulajdonossal", és a Népszava kezükbe került kiadói jogával pénz nélkül nem tudtak mit kezdeni. Ennyit ér az "integrált szerkesztőségi modell", mint üzleti vállalkozás, ha nincs, aki fizessen.

Az ügy legszebb része azonban az, ahogy Gál J. és a Geomédia Zrt. egyetlen fillér nélkül hozzájutott a Népszava kiadói jogához. Mindig kiadói jogról beszélnek, azt nem lehet tudni, hogy mi van a tulajdonjoggal. Ha nem voltak tulajdonosok, hogyan adták el az újságot? Mit adtak el? Ez rejtély. De nézzük azt, amit kívülről látni lehet.

A Népszava az MSZP lapja volt, a pártlapokhoz hasonlóan a pártpénztárnok lopta ki rá a pénzt. Ne szépítsük, a szoci vezetésű állami cégeknek kellett hirdetniük, fizetniük, erre megkapták a parancsot. Puch László a párt nevében sarcolta az állami cégeket, de az ő érdekeltségébe tartozó svájci cég lett a Népszava tulajdonosa. Ezt az MSZP hagyta. Így kell közvagyonból magántulajdont csinálni. Az MSZP örült, hogy a Népszava nem az ő gondjuk, de azért úgy akarták használni, mintha az övék lenne.

A Népszava gyakorlatilag Puch tulajdona lett, a szokásos magyar módon: a pénzt nem ő adta, hanem a párt nevében lopták ki, de a lap a magántulajdona lett. Ehhez tartozik az a szép történet, amit mindenki ismer Pesten, hogy a megsarcolt állami cégek és a Népszava közé még beiktatta saját cégét, amely minden hirdetés után szép közvetítői díjat vett le magának, ami nem a párt, nem a lap, hanem az ő bevétele lett. 

Elmúlt a nyolc bő esztendő, Orbán kiszárította a kutakat. Ekkor Puch, mint tulajdonos, nem gondoskodott a Népszaváról. Akkor valóban a megszűnés szélén táncoltak, nem kaptak a dolgozók hónapokig fizetést, elmaradtak a számlák fizetésével. Andrassew Ivánnak annyi pénze nem volt, hogy busszal bemenjen a szerkesztőségbe. Németh Péter és a szerkesztőség próbálta életben tartani a lapot, ahogy tudta. Egy időben Simicska pénzén éltek.

Ezután sikerült Németh Péternek megállapodnia a német szociáldemokratákkal, akik testvéri jobbjukat nyújtották, és a lap költségvetését finanszírozták. Ezzel a Népszava megszabadult az anyagi bizonytalanságtól és a veszélytől, hogy a Népszabadsághoz hasonlóan Orbán felvásárolja egy stróman segítségével, aki majd kivégzi a lapot.

Azt hihettük volna, hogy a magyar baloldal egy fontos bázisa ezzel biztonságba került. De arra senki nem számított, hogy megérezve az ingyen és biztos pénz szagát, jönnek a sakálok, jön Gál J. Zoltán, aki ezt az egészet romba dönti. Gál J. és a Geomédia Zrt. szabadulni akarván a Vasárnapi Hírek veszteségeitől, ráhajtottak a Népszava német szponzoraira.

A megboldogult Népszabadság írta meg, hogy a svájci cég, aki nem más, mint Puch László, a szerkesztőség és a németek háta mögött "eladta" a Geomédiának a lap kiadói jogát, egy fillér nélkül. Nem lehet tudni, állítólag valami magántartozás vagy magánüzlet fejében. A haszon ebből a németek pénze lett volna, ha be nem intenek.

Gál J. úgy képzelte, hogy egy fillér nélkül kvázi tulajdonosok lesznek, majd átveszik a Népszavát, kirúgják Németh Pétert, Gál J. beül a helyére, hozza a sleppjét a Vasárnapi Hírekből és a városból, a régi népszavásokat menesztik, a németek meg fizetik a bulit. Azt csinálnak, amit akarnak, nem a piacról élnek, a más pénzén dőzsölnek, mint Marci Hevesen. 

Látszatnak megmaradt volna a Vasárnapi Hírek, mint a Népszava hétvégi kiadása, amit - ahogy most is elmondta - a Népszava munkatársai állítanak majd elő. Azt találta ki, hogy pénz nélkül bevásárolja magát a Népszavába, ráakasztja a senkit nem érdeklő, veszteséges Vasárnapi Híreket, elfoglalja a főszerkesztő helyét, behozza a nagypofájú éhenkórász haverjait, az egészet pedig fizessék a német szocdemek. 

Miután a németek nem ettek meszet, pofára estek, mert hiába kapták meg a Népszava fölötti rendelkezést, egy fillérjük nem lett belőle. Hiába a lap, nem lehet kivenni belőle a pénzt. Ekkor kezdtek befektetőt keresni, aki annyira hülye, hogy lyukas vödörbe önti a pénzét, s minden vágya az, hogy Gál J. Zoltán nagyzolását, sznobizmusát és úrizálását fizesse. S aki az első ember lesz, aki pénzt is ad azért, hogy tulajdonos legyen.

Ekkora barmot sehol nem találtak, pedig próbálkoztak a Brit Mediával, de az is késve fizeti már néha a 168 Óra munkatársait. Így került a képbe Jürg Marquard, aki a Népszava megvásárlása mögött áll. Marquardnak vannak magyarországi érdekeltségei és ebből a vásárlásból a Szabad Föld még érdekelheti is, de a Népszavára és a Vasárnapi Hírekre semmi szüksége. De kifizette a vételárat, így lett belőle pénz azoknak, akiknek Puch valamilyen magánbiznisz keretében a Népszavát a kezére játszotta.

Itt azonban jön egy olyan csavar, amilyet az üzleti életben még senki nem látott. Az új tulajdonos, aki megvette a lapot, úgy tesz, mintha soha nem is vette volna meg, mert azoké marad, akik eladták. Gál J. nem kikerült a vásárlással, hanem bennmaradt, ő a főnök. Hogyan lehetséges az, hogy az eladó elad valamit, és aztán ő rendelkezik vele tovább? Miért jó az Marquardnak, hogy megvesz valamit, amihez aztán semmi köze nem lesz, mert azt továbbra is az eladó irányítja?

Valami nem tiszta az ügyben. Miért bízna egy tapasztalt üzletember egy számilliókért megvett lapot valakire, aki egy csőd szélén levő hetilapot tud felmutatni, mint gazdasági sikert? Milyen megállapodás az, ahol az eladó kiköti, hogy az eladás után is ő dirigál, és gyakorolja a kiadói, a tulajdonosi jogokat, és kinevezi magát főszerkesztőnek? Mi ebben a ráció? Erre csak egy magyarázat lehetséges, hogy Marquard valahol máshol kapja meg a pénzét, és nem érdekli, hogy amíg csődbe nem mennek, mit csinál Gál J..

Ki más tud előnyt, kedvezményt, pénzt adni, amibe érdemes befektetni, Orbán Viktoron kívül? Gál J. mindenkit hülyének néz, amikor azt mondja, hogy Marquard azért fektetett be a Népszavába és a Vasárnapi Hírekbe, mert hasznot remél. Ki az a hülye, aki ezt elhiszi? Soha nem lesz nyereséges a Népszava és a Vasárnapi Hírek, az Orbán-rendszerben különösen nem. Egyszerűen megpuccsolták és Orbán kezére játszották a Népszavát. Csak azért, hogy a megmaradt rövid időre kivegyék a pénzt belőle.

Valamilyen háttéregyezség született. A közpénzből kilopott Népszava tulajdonosai, akik soha egy fillért nem tettek bele, megszüntették a Népszava anyagi biztonságát, szabadságát és függetlenségét, amit a német szociáldemokraták biztosítottak, s átjátszották a Népszavát egy ugyanolyan külföldi tulajdonos kezébe, mint amilyen a Népszabadságot is megszüntette. Aki nyilván már kapott is ezért valami ígéretet Orbántól. Ez történt.

Mindezt azért, hogy a jelentéktelen és veszteséges Vasárnapi Hírekből Gál J. Zoltán és haverjai elfoglalják a Népszavát, elterpeszkedjenek benne, osztogassák maguknak és egymásnak a pénzt, amíg van. Amikor a pénz elfogy, amikor Orbán szól Marquardnak, hogy most kell beszántani a Népszavát, sóval behinteni a helyét, akkor eljátsszák a mártírt és a sajtószabadság hőseit, miközben fél szemmel már azt figyelik, ki lenne a következő, aki megint fizeti a gigoló életet?

Gál J. akkor majd azt hazudja megint, hogy ők mentették meg a Népszavát, mert a Népszava már nem tudott volna megjelenni, ha nem jön a hősies megmentő Gál J. Zoltán. Ennél mocskosabb hazugságot még az Orbán-bandától sem hallottam, mert a Népszava volt a német szocdemekkel a háttérben a legbiztosabb anyagi háttérrel és függetlenséggel rendelkező újság Magyarországon, amíg ők ezt fel nem számolták. Orbán hálásan köszöni.

Foglaljuk össze, mi történt.

Azért, hogy akik egy fillér nélkül megszerezték a Népszavát, magántulajdonossá válva pénzhez jussanak, a baloldali média selyemfiúja beülhessen a Népszava főszerkesztői székébe, s a hülye haverjaival játszhassa egy ideig más pénzén az eszét, Orbánnak kiszolgáltatták a Népszavát. Orbán Viktor - a magyarországi vállalkozásai miatt - neki kiszolgáltatott Marquard-al akkor záratja be, amikor akarja. Ezt nevezi Gál J. Zoltán a Népszava megmentésének.

Megmondom, mi lesz, amikor Gál J. kijátszotta magát a homokozóban, elköltötte az erre szánt pénzt, kidobják és a Népszavát bezárják. Gál J. az "Egyenes beszédben" majd elmondja, hogy csak átmeneti időre sikerült megmenteni a Népszavát, mindent megtettek, jó úton jártak, a konstrukció fenomenális volt, de a tulajdonos nem volt elég türelmes és nem finanszírozta a veszteséget. Pedig már csak egy kevés hiányzott, hogy a szép tervek valóra váljanak. Viszont most valaki mentse meg őket, a hősöket, és adjon pénzt, mert söröznének Müchenben vagy sétálnának Párizsban. 

Miért nem megy ez az ember a Fideszbe? Ugyanazt csinálja, amit ők. Odavaló.

Végezetül, szóljunk néhány szót a Magyar Szocialista Pártról, amely azt a megtisztelő feladatot kapta a sorstól, hogy egy 140 éves lapot megőrizzen, megtartson, ápoljon és a következő nemzedékeknek továbbadjon. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de ezért a lapért emberek meghaltak. Ez az újság értéket hordozott, egy nemzeti kincs, legalább annyira, mint a Fradi. 

A Népszava magyar emberek millióinak volt szellemi tápláléka. A progresszív baloldal szellemi műhelye. Munkások, iparosok, melósok napi olvasmánya, akik a pénzüket adták, áldozatokat hoztak érte. Mások az életüket adták érte. Somogyi Bélát és Bacsó Bélát a fehérterrorban meggyilkolták. A Népszava az antifasiszta harc egyik jelképe. Ezt a lapot az MSZP elkótyavetyélte, ugyanúgy, mint a Népszabadságot. Még pénzt sem látott belőle. A munkásmozgalom utolsó nyoma tűnik el vele.

A Népszava vége Gál J. hazudozásaiból tisztán látható és biztonsággal megjósolható. Németh Pétert kirúgják, az öreg népszavásokat menesztik, a lap jó öreg szellemiségét szétverik, kalandorok martaléka lesz, majd Orbán utasítására megszüntetik. Hacsak nem idomul a rendszerbe, és pénzért nem nyújtja a sajtószabadság hazug látszatát, meggyalázva ezzel a lap történetét és egykori munkatársainak emlékét.

S mit mondunk majd akkor, amikor az MSZP a Népszava előtt is gyertyát gyújt? Azt, hogy menjetek ti a pics.ba.




Bartus László
Bartus László

Szerző




További Hírek és vélemények

Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója
Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A kiváló helyzetértékelésért és meglátásért, a pusztítók kiválasztásáért és a világ romlásáért felelős emberek felmutatásáért érdemelte ki a Time magazin az Amerikai Népszava idei Év Sajtója díjat.

Tovább

Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak
Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A világban frontális támadás indult a felvilágosodás, a liberális demokrácia, a jogállam, az egyéni szabadság ellen, hatalmas pénzt és propagandagépezetet állított az orosz titkosszolgálat és propaganda a szélsőjobboldali, antiliberális populisták mögé.

Tovább

Bartus László: Az elfelejtett fülkeforradalom
Bartus László: Az elfelejtett fülkeforradalom

Szerző Bartus László December 07, 2016

Aki elmegy a választásokra, nem bojkottál, hazudjon bármit, az eladja a lelkét. Az többé nem ellenfele, hanem része a rendszernek, elvtelen megalkuvó, aki elárulta magát, a Magyar Köztársaságot és az Alkotmányt. Hitvány ember, ahogy Gyurcsány mondaná.

Tovább