Bartus László: Janisch és a megmondás


Szerző Bartus László June 20, 2016

Bartus László: Janisch és a megmondás

 

Mielőtt újabb bőrt rángatna le Janisch Attila arról, hogy nem mindenki örül, ha Orbán diktatúráját a focisikerek legitimálják, szólnék néhány szót ahhoz a betűhalmazhoz, amelyet e tárgyban a Magyar Narancsban legutóbb megjelentetett.  

Még a fideszes médiában is prémium járna azért a csúsztatásért, ahogyan a témát felvezeti. Egy általa meg nem nevezett "ismert politikai mellékszereplő balról" a Facebookon úgy nyilatkozott a Marseille utcáin vonuló magyar focidrukkerekről, hogy "Neonáci futballünnep!". 

Janisch ezzel a meg nem nevezett véleménnyel azonosítja mindazokat, akik nem akarnak Orbán sikerének örülni, mert a magyar futballt Orbán tulajdonának tartják, amiképpen az is, a sikerüket pedig Orbán sikerének látják.

A "kollektív őrületet" Janisch szerint az jelenti, hogy "akik a magyar válogatott meccsére igyekeznek vagy egy eredményes meccs után ünnepelnek – válogatás nélkül (!) – neonácinak nevezni több mint beteg gondolat".

Az lenne, ha ilyet bárki gondolna. Aki itt "válogatás nélkül" nevez kollektíven "őrültnek" embereket, az maga Janisch Attila. Egyetlen ember Facebookon megjelent mondatával azonosítja mindazokat, akik Orbán-rendszerének bojkottját hirdetik, és következetesek abban, hogy mindent bojkottálnak, ami ezt a rendszert legitimálja. 

Janisch olyan kijelentés alapján általánosít, és nevez őrültnek következetes liberális demokratákat, amit ők nem mondtak. Aki azt az egy mondatot leírta, az nem mások nevében vagy képviseletében nyilatkozott. Annak alapján őrültnek nevezni válogatás nélkül mindenkit, aki nem akar az Orbán-rendszerbe konszolidálódni, beteg gondolat.

Majd Janisch megy tovább a saját csúsztatása logikáján és von le következtetéseket abból, amiből egy szó nem igaz. De az igazán érdekes ezután következik. Janisch ugyanis attól tart, hogy ezek a megnyilvánulások túl mély árkot ásnak Orbán és ellenfelei között, olyan mélyre ássák "azt a szakadékot, amely már így is kettészelte a társadalmat, amit aligha lehet már később betemetni". 

Az árkot akarja betemetni a szerző, ami "kettészelte a társadalmat". Az mindjárt más. Akkor már értjük, mi a baj a következetességgel, és miért is "elvakultság", ha valaki nem akar Orbánnal egyoldalra kerülni. Ezt az árkot, amiről a szerző beszél, nem mi ástuk, hanem Orbán. Betakarni is egyedül ő tudná. Erről az oldalról lehetetlen, mert amonnan ássák. Ez csak úgy lehetséges, ha mi is átmegyünk a másik oldalra (Ria-Ria-Hungária), és onnan temetjük a szakadékot.

El lehet tüntetni az árkot, ami szétválasztja a társadalmat, csak át kell hozzá menni Orbánhoz. Erre kiválóan alkalmas a futballsikerekben való feloldódás. Na, ez az, kedves Janisch Attila, amit mi nem akarunk. Mi nem akarunk Orbánnal keveredni, és nem akarunk olyan békességet kötni vele, aminek az ára a behódolás, egy köztörvényes bűnözővel, puccsistával való kiegyezés.

Janisch ezután az Orbánnal következetesen szembenállókat gyűlölettel vádolja. Azt írja, "a gyűlölet csak gyűlöletet szül. És ez a mindenoldali gyűlölet betonozza hatalomba Orbánt a következő évtizedekre is akár". Nem Janisch, nem ez betonozza be Orbánt a hatalomba, hanem az ilyen hazudozás, amely egyenlőségjelet tesz a diktatúra és az elnyomottak közé, és a gyűlölködés vádjával megalkuvásra készteti azokat, akik három gól ellenére sem felejtették el, hogy Magyarországon önkényuralom működik.

Azt állítja Janisch, hogy "téved, aki úgy gondolja, hogy néhány gól megváltoztathatja egy felnőtt ember erkölcsi és morális alapvetéseit, szemléletét". Méghogy téved? Itt áll előttünk maga a szerző, aki leírja, hogy "Orbán milliárdos nagyságrendű közpénzzel finanszírozott focipolitikája alapvetően csak a saját alattomos politikai érdekeinek a szolgálatába állítva a cirkuszt a népnek elvet képviseli", s "mentális kontrollvesztésnek" nevezi, ha valaki ehhez nem asszisztál, mint ahogy ő teszi. 

Janisch Attila másik tévedése, amikor az elvszerű embereket "politikai tehetetlenséggel" vádolja. Mi nem vagyunk tehetetlenek, mi bojkottálunk, ami a legerősebb fegyver egy diktatúrával szemben. Mi nem hazudozunk, nem asszisztálunk, mi nem működünk együtt, mi nem lépünk bele a futballnacionalizmus csapdájába, mi elvszerűek vagyunk.

Az, hogy Janisch semmit nem ért a világból, jól látszik abból, amit ezután fejteget: "Csak az fél egy gól hatásától, aki nagyjából tudja, ha nyilvánosan ezt beismerni nem is fogja, nem is akarja, hogy egyelőre képtelen megmozdítani a szavazókat."

Ember, mi a választások bojkottját hirdetjük, minden szavazót arra biztatunk, hogy ne menjen el szavazni, mert ezek nem egyenlő és szabad választások. Ezek csak Orbán legitimációját szolgálják. Mi nem megmozdítani akarjuk a szavazókat, hanem lebeszélni. Ennél fogva az egész eszmefutttatás téves.

Mi ugyanazért bojkottáljuk Orbán futballját, amiért bojkottáljuk Orbán választásait, és ahogy bojkottálnánk Orbán parlamentjét is, ha rajtunk múlna. Szerintünk a baloldalnak azért nincs támogatottsága, mert kollaborál a rendszerrel, süt róluk a megalkuvás, hogy a pénzt választották az Alkotmány és az igazság helyett. Azért hiteltelenek, mert nem tudtak az államcsíny után államférfivá válni, és a fasiszta diktatúra kiszolgálóivá lettek.

Janisch a végén visszatér a "neonácizásra", elkövetve még egyszer azt a hibát, hogy egyetlen ember ismeretlen körülmények között tett Facebook-bejegyzése alapján az orbáni propaganda stílusában bélyegzi "nácizónak" a teljes liberális és baloldalt. Miközben ne felejtsük el, hogy jelentek meg fotók náci karlendítésről, és bizony azok a KONKRÉT személyek ott a képeken neonácik. A fekete pólójukra az van írva, hogy Magyarország. Azért ezt letagadni se kéne.

Az ilyen szövegek, hogy nem változik meg a rendszerhez való viszonyunk, ha Orbán futballcsapatával legitimáljuk a rendszer szimbólumát, meg takarjuk be az árkokat, és ne legyen ellenségeskedés Orbánnal, nem fekete-fehér a világ, vessünk véget ennek az ellenségeskedésnek, álljunk Orbán oldalára és máris lesz egység, ne gyűlölködjünk Orbánnal szemben, a konkrét nácikat pedig ne mondjuk náciknak, mert nem jó nácizni, nos, ezek a szövegek olyanok, mint a lassan ölő mérgek.

Ahogy Janisch Attila beszél, az pontosan olyan, ahogyan a kígyó beszélt az Édenben. Valóban azt mondta Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? Lehet, hogy egyeseket ezek a hamis premisszákból induló hamis következtetések meggyőznek, de abban biztos lehet, hogy minket nem. Mi pontosan tudjuk, kivel állunk szemben, mit tett ez az ember, és mit gondoljunk róla. És akkor is bojkottálni fogjuk a rendszert, ha Janisch Attila olyan ügyesen csúsztat, hogy ezért a rendszer kedvezményezettjei közé kerülhet.

Nem állítom, hogy a cikkeit ezért írja. Érdek nélkül is lehet butaságokat írni és a nacionalista futballállamot dicsőíteni.  Liberális újságban. Ez a legszemléletesebb bizonyítéka annak, amiről mi beszélünk.




Bartus László
Bartus László

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább