Bartus László: Orbán ajándéka


Szerző Bartus László December 10, 2016

Bartus László: Orbán ajándéka

 

Tolvajok egymás közt. Isznak rá egyet.

 

Először is ne feledjük, hogy a legnagyobb ajándék ő maga. A zsarnokok mind úgy tartják, hogy ők Isten ajándékai, a többnyire hálátlan és méltatlan népnek, amely fel sem fogja, hogy az ő személyében mekkora kincset birtokol.

Igazi ajándék, persze, az lenne, aki mindenkinek szolgája. Az igazi vezető szolgál, ha emlékszik még valaki erre. A diktátor "ajándékok" nem szolgálnak, hanem mindenkit szolgájuknak tartanak. Pedig aki szolgákat tart, és nem ő szolgál, az nem ajándék, hanem egy istencsapása. Talpnyalók veszik körül őket, akikkel szemben eljátsszák a királyt, de paranoiásan rettegnek, mert tudják, hogy egyszer lehull a lepel és meztelen lesz a király. Vége lesz a "nagy megtiszteltetésnek", hogy a zsarnok megajándékozta személyével az ő népét.

Miután minden zsarnok gyanakvó, irigy és zsugori, mindent magának akar, az szép pillanata egy zsarnok életének, amikor ajándékozni kezd. Ez még közvetlen azelőtt van, hogy büntetni kezdene. Az ajándékozását az váltja ki, hogy az alattvalók már nem tartják elég nagy ajándéknak magát a zsarnokot. Több is kell nekik, mint a zsarnok, de a zsarnok azt hiszi, hogy ha lök nekik valamit, akkor még visszahódíthatja a szívüket. Nem akar még szembenézni azzal, hogy a nép a szíve mélyén utálja.

 

 

A zsarnok ekkor még megértően fogadja az alattvalók zúgolódását, s megmutatja királyi nagyságát abban, hogy nagylelkűen ad. Eljön majd az idő, amikor leplezetlenül tör fel belőle a lelke mélyén lapuló felháborodás, hogy ezeknek semmi nem elég, nem elég ő maga, és hogy merészelnek bármit is követelni. Ezt már lázadásnak tekinti, és akkor majd lecsap. De most még ad. Méghozzá úgy, ahogyan csak ő tud adni.

A mi nagy felcsúti Ajándékunk, akit a székesfehérvári Szűzmáriától kaptunk, Orbán Viktor. Most még ajándékoz. Abban a tudatban van, hogy mindenki olyan korrupt és aljas, mint ő, mindenkit meg lehet venni és le lehet fizetni. Ez az élettapasztalata, és ő úgy érzékeli, hogy így működik a világ. Vagy őt veszi meg, aki nagyobb nála, vagy ő vesz meg másokat. Elvekkel, gerinccel, becsülettel, még nem találkozott.

Külön gyönyörűsége a történetnek, ahogyan a zsarnok ajándékoz. Nem a magáéból ad, hanem a máséból, de neki kell hálásnak lenni érte. Valójában azt adja ajándékba, ami azoké, akiket megajándékoz. Ellopta tőlük a teljes nyugdíjkasszát, államosította az emberek magán-nyugdíj megtakarításait, ezért nem elég a nyugdíj a megélhetéshez. Amit tőlük ellopott, abból ad vissza nagy jóságában, hogy ne morogjanak, amiért neki végtelenül hálásnak kell lenni. Amit ellopott, azt természetesen ez nem pótolja.

Nagyon fontos, hogy a "végtelenül hálás" kifejezést szó szerint vegyük, mert ha nem "végtelenül" hálás a megajándékozott, az haragra lobbantja. A tőle kapott ajándéknak még nagyobb engedelmességre és alázatra kell sarkallnia, a hálával ki kell engesztelni őt, amiért egyáltalán erre a megalázó ajándékozásra sort kellett kerítenie. Az egésznek csak akkor van értelme, ha hálás népe leborul előtte, és megnyalja a csizmája talpát.

Az ajándékozás aktusa is az ő nagyságát dicséri, és el is hiszi magáról, hogy nem egy koszos tolvaj, hanem nagylelkű király, aki ajándékot osztogat. De nem könnyű annyira hálásnak látszani, mint amennyire ő szeretné, mert a hálának azt a mértékét nem nagyon lehet kifejezni, amit ő szeretne, másrészt az ajándék nem olyan nagy, amely önkéntelen hálára indítaná annak a szívét, aki csak abból kapott vissza valamit, amit elloptak tőle.

A nagy állami igyekezet, hogy ki adja át a nyomorult 36 dollárt, amit a nagy felcsúti király karácsonyra (!) ajándékoz az ő hűséges nyugdíjas alattvalóinak, azért volt, hogy tudják a nyomorultak, hogy amit kaptak, azt személyesen a királytól kapták. Neki kell hálásnak lenni érte. Még akkor is, ha nem a sajátjából adta, hanem abból, amiért ezek a nyomorultak a két kezükkel évtizedek alatt megdolgoztak.

Orbán király ezt nem nagyon értékeli, mert ő életében soha egy percet nem dolgozott, mindig a köz pénzén élt, és soha nem fenyegette az, hogy miből fog megélni. Neki ezeknek az embereknek a munkájához annyi köze van, hogy ebből rabolja ki a veje, a saját lábán ácsorgó lánya, az egész pereputtya, a talpnyalói és a testőrei milliárdjait.

Magukról a nyugdíjasokról azt gondolja, hogy nem érdemelnének semmit, mert semmi hasznuk nincs, csak élnek bele a világba, az ő pénzén, mert amit muszáj rájuk költeni, azt már nem lophatja el. Nem vehet a fatolvaj vejének újabb kastélyt belőle. De ezek a nyugdíjasok képesek fellármázni a gyerekeiket, képesek hőzöngeni, ahelyett, hogy már régen meghaltak volna. Még mindig túl jó az egészségügy. Muszáj adni nekik valamit.

Füstbe ment a terv, hogy kormányhivatalnokok adják át a koszos 36 dolláros könyöradományt. Ha így lett volna, az olyan lett volna, mintha személyesen őfelsége maga vitte volna oda minden nyugdíjasnak, hogy lássák, kitől kapták. Miután ezt nem lehet, elmaradnak a nyugdíjasok hálálkodó kézcsókjai, amit Orbán nagyon sajnál, de majd máskor behajtja.

A történet csúcsa, hogy még azt a nyomorult 36 dollárt sem készpénzben kapják meg a kifosztott és megalázott nyugdíjasok, hanem Erzsébet-utalvány formájában. Ennél felemelőbb nincs, a nyugdíjas el sem döntheti, mire költi Orbán rohadék 36 dollárját, aminek milliárdszorosát lopták el a magyar néptől, hanem még azt is meghatározzák, hogy jegyben mire költheti. Azt apuka megmondja, mert egy nyugdíjas hülye, az nem tudja eldönteni és felelősen felhasználni ezt a hatalmas pénzt. Még egy fröccsöt sem ihat belőle, hogy egy rövid időre elfelejtse ezt a gazembert.

De nem csak azt határozzák meg, hogy mire költheti az éhenkórász nyugdíjas a nagy könyöradományt, hanem azt is megmondják, hogy hol. Vannak "elfogadóhelyek", oda kell menni. A csókosoknak kell vinni a pénzt. Még amikor ajándékoz, akkor sem azt ajándékozza, akinek a mocsadék 36 dollárját piros szőnyegen át akarja adni, hanem az igazi ajándék azoké lesz, ahova viszi a sok nyugdíjas az utalványát. Megint állami pénzt pumpál át a csókosok zsebébe.

És mi sem lenne méltóbb, minthogy a tolvajok fejedelme a könyöradományait szent Erzsébetről nevezze el, amivel szintén több legyet üt egy csapásra. Azt az érzetet kelti, mintha a szegényeken a katolikus egyház segítene, amiről szó nincs, s mintha a szegény emberek nem a magukét kapnák vissza a nekik szolgáló államtól, hanem felettük áll az állam, amely nagylelkűen ad nekik, akik a semmiért kapnak valamit, amiért nekik borzasztóan hálásnak kell lenni. 

Orbán, a tolvajok fejedelme, mint egy szent osztogatja a nevetséges 36 dollárjait, amit az általa kifosztott, kirabolt magyar emberek kénytelenek megalázkodva elfogadni, mert még erre a szaros 36 dollárra is szükségük van. Amit Orbán nagy csinnadrattával ad, az egy illegális bevándorló segédmunkás 3 órai munkájáért járó bér. Pontosan egy kötény piros rózsát lehet belőle kapni, mint ami a hazug legenda szerint Erzsébet kötényében volt, amikor kenyeret rejtegetett. Orbánnál a kenyér így válik rózsává.

De Orbán minden bizonnyal a leggálánsabb állami vezető, akit valaha hordott a föld a hátán. A Nagy Ajándékozással egyidőben lehetett hallani arról, hogy több kastély után egy újabb luxusszálloda kerül a veje és a saját lábán álló lánya érdekeltségi körébe. A veje, aki mellesleg szegény emberektől még a fájukat is ellopta, mint a népmesében, ha megkérdezik tőle, hogyan kerül hozzá ez az irdatlan mennyiségű pénz és vagyon, akkor azt mondja a sajtónak, hogy "mi köze hozzá". Orbán pedig az a Mátyás király, aki a fatolvaj mellé áll a kirabolt szegényemberrel szemben.

Így beszélnek ezek a nagy szívű, adakozó szentek. Miközben azoknak a pénzét vágják zsebre, akiket most megaláznak 36 dollárral. Akik ezt eltűrik, és nem vágják az arcába ennek a gazembernek, azokat már minden emberi méltóságuktól megfosztottak. Még egy nyomorult szabad karácsonyuk sem lehet, mert égeti a zsebüket az Erzsébet-utalvány, meg a 36 dollár, amelyen megvették a lelküket.




Bartus László
Bartus László

Szerző



Szóljon hozzá!

A hozzászólás csak moderáció után jelenik meg.


További Hírek és vélemények

Bartus László: Trump veje lesz az Antikrisztus?
Bartus László: Trump veje lesz az Antikrisztus?

Szerző Bartus László January 16, 2017 8 Hozzászólás

Mi más lenne az abszurd világhoz méltóbb, minthogy a magát legnagyobb kereszténynek tartó evangéliumi mozgalom lenne az Antikrisztus legnagyobb támogatója? S mi más lenne a keskeny út, ha nem a liberalizmus védelme, amit a kereszténység legnagyobb ellenségének tartanak?

Tovább

Pozsár László: A megtagadott reformáció
Pozsár László: A megtagadott reformáció

Szerző Pozsár László January 15, 2017 8 Hozzászólás

A protestantizmus nem vallja és soha nem is vallotta a Római Katolikus Egyházat egyetemesnek, és nem is vallotta soha önmagát a Római Katolikus Egyház részének. Legalábbis Balog Zoltánt megelőzően nem.

Tovább

Bartus László: Orbánéknak a civilek a NER "zsidói"
Bartus László: Orbánéknak a civilek a NER "zsidói"

Szerző Bartus László January 14, 2017 11 Hozzászólás

Ezt az embert be kellene tenni Aleppóba víz és élelmiszer nélkül, mialatt orosz barátai bombáznak. Megnéznénk az útját a röszkei határig, és meghallgatnánk két hónapi várakozás után azokról a civil szervezetekről, akik egy pohár vizet adnak neki. 

Tovább