Bartus László: Szárszó után, pogromok előtt


Szerző Bartus László June 22, 2016

Bartus László: Szárszó után, pogromok előtt

 

Farkasházy Tivadar valószínűleg az első hivatásos humorista lesz, aki bekerül a magyar történelemkönyvekbe. Nem Balog emberminiszter tankönyveibe, mert azokban jobbára háborús bűnösök és nyilas írók a nemzeti példaképek, hanem azokba a tankönyvekbe, amelyeket nem egy fasiszta rendszer kormányzata rendel. Vagy ő lesz az első közéleti személyiség, aki hivatásos humorista is volt. El lehet dönteni.

Az kitörölhetetlen, hogy az általa szervezett szárszói találkozók a magyar szellemi élet kiválóságainak találkozói, ahol a magyar kultúra és közélet nagyjai cseréltek eszmét 1993 óta. Farkasházy Tivadar és családja nyújtja a helyszínt, és a szervezést, immár 23 éve. A szárszói találkozók története pontosan tükrözi, mi történt Magyarországon 1993 óta. Szárszó mindig hű tükörképe az ország helyzetének.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy a jobboldalinak mondott sajtó hogyan ront rá erre az egyetlen megmaradt demokratikus fórumra, emlékeztessünk rá, hogy a szárszói sátor alatt olyan nemzeti nagyságok jelentek meg évről évre, mint Méray Tibor, Göncz Árpád, Faludy György, Jancsó Miklós, Kosáry Domokos, Magyarország legnagyobb fimlrendezői, művészei és vezető politikusai. Talán a szervezők sem tudják igazán, hogy történelmet csináltak. Itt látható egy lista a Wikipedia szócikke alatt azokról, akik az évek során a szárszói találkozókon részt vettek. Ez a magyar művészi és szellemi elit.

A szárszói találkozók nem voltak kirekesztők, Farkasházy Tivadar meghívta mindkét politikai oldal politikusait és közéleti szereplőit, művészeit. A kirekesztők voltak azok, akik kezdettől fogva bojkottálták a szárszói találkozókat. 1993-ban még Orbán Viktor is ott volt, aztán elmaradt, noha a szárszói találkozók nem változtak, csak ő. Szárszó célja mindig az volt, hogy az ország sorsáért aggódó értelmiségi és politikai elit kötetlen formában szót értsen egymással, és megakadályozza azt, ami végül bekövetkezett.

Nem Farkasházy Tivadar tehet arról, hogy a szárszói találkozók többségében a liberális és baloldali elit találkozóhelyeivé váltak, a mérsékelt jobboldaliakkal, konzervatívokkal együtt. Mert Szárszó mindig csak a nemzetet kisajátító, antiszemita és antidemokratikus jobboldal számára volt szitokszó. Azoknak, akik szerint "a haza nem lehet ellenzékben", mert ők a "haza". Farkasházy Tivadar és Szárszó mindig a szélsőjobboldal gyűlöletének céltáblája volt és maradt. A mérsékelt jobboldali politikusok mindig is résztvettek rajta.

Az évtizedek alatt ez mindössze annyit változott, hogy a szélsőjobb a perifériáról egyre közelebb került a politikai centrumhoz, míg aztán létrehozta a centrális erőteret, elfoglalta az államhatalmat, s vele a sajtó legnagyobb részét. Ez a folyamat még nem ért véget, de a rendszer fasiszta jellege és náci ideológiája leginkább csak azok számára nem világos, akik belőle élnek, egzisztenciájuk függ tőle, esetleg a rendszer kedvezményezettjei szeretnének lenni.

Ha valaki kíváncsi Magyarország rendszerváltás utáni történetére, akkor elég a szárszói résztvevők listáját, összetételét, a távolmaradók és a jelenlevők sorsát tanulmányozni. Azokét is, akik már meghaltak, és azokét is, akik még élnek. A magyar demokrácia és a közélet állapotát pedig a Szárszóról szóló cikkek tükrözik leginkább. Amíg létezett igazi demokratikus sajtó, Szárszó úgy jelent meg a híradásokban, mint a közért felelősséget érző demokratikus társadalmi elit párbeszéde. A középpontban a gondolatok álltak.

Szárszó szembesít

Ha a mostani találkozóról megjelent sajtóhíreket nézzük, akkor az egyik oldalon gyáva, megfélemlített, identitászavaros, illetve cinikus cikkeket találunk, a másik oldalon pedig a náci sajtó legszebb korszakát idéző mocskolódást, göbbelsi propagandát, szervezett gyűlöletrohamot és morális megsemmisítést láthatunk. Ebből a sorból is kitűnik a politikai pályafutását a MIÉP-ben kezdő Kocsis Máté Fidesz-alelnök alpári kirohanása.

A tények kedvéért jegyezzük meg, hogy 1999-ben pontosan lehetett tudni, hogy a MIÉP náci párt, vezetője az ország elsőszámú antiszemitája, Csurka István. Aki abba a pártba belépett, nem állt messze a náci ideológiától, saját értelmezésem szerint maga is náci volt. Kocsis útja a szélsőjobb útvonala a hatalom felé. Ez az ember ma a Fidesz alelnöke. Nem szakítható el ettől az, amit a szárszói találkozó résztvevőiről mondott. 

Kocsis a kormányzópárt alelnökeként azt mondta a szárszói jelenlevőkről, hogy "A panoptikumban összegyűltek a bukott liberálfasiszták, magyargyűlölők, drogosok, pénzmosók, szociális gengszterek, befáradt okoskodók, elzavart komcsik, bűnözők, idegbajosok és még néhányan. Meg persze voltak ott "független" civilek is. Jól megbeszélték, hogyan kéne az országnak lennie. Teddy azt mondta, lehet, hogy ez lesz az utolsó ilyen rendezvény. Kár lenne érte, mindig bearanyozza a júniusi hétvégét!"

A "nemzeti ügyek" kormányának és pártjának "keresztény" képviselője így tekint az ország másik felét képviselő értelmiségre. A liberálisokat fasisztázza a MIÉP-ivadék, szociális gengsztereknek nevez emberi jogvédőket az, aki üldözi a hajléktalanokat a Józsefvárosban. Kollektíve bűnözőknek nevez tisztességes embereket annak a pártnak az alelnöke, amely gátlástalanul fosztja ki az országot, amelynek törvénytelen uralma alatt százmilliárdos tételekben veszíti el az ország vagyona a közpénz jellegét.

Ez az erkölcsi vetülete a kérdésnek. Ennél fontosabb, hogy a szöveg dehumanizál. Akikre ilyeneket mondanak, azokkal szemben minden megengedett. Náci és nyilas propagandát idéző szöveg, a célba vett politikai ellenfelek emberi méltóságának teljes lábbal tiprása. Ez a népirtások előszobája. Ezek gyilkos szövegek, nem csupán hazugok. Így egy náci beszél emberek csoportjáról. A magyar társadalomnak és a demokratikus sajtó megmaradt részének nem szabadna hozzászoknia ehhez. Megengedhetetlen, hogy a kormányzópárt alelnöke ilyen stílusban uszítson, nyilatkozzon magyar értelmiségiekről, magyar emberekről, akik másképp gondolkodnak, mint ő.

Ha van magyarellenesség, akkor ez az. Ez az ember úgy beszél, ahogyan beszéltek az 1930-as években azok, akik később gázkamrákat üzemeltettek. A nemrégiben alakult fideszes újságok ugyanezt a kivégző stílust használják, a teljes eltaposás, a nevezettek, elsősorban a szervező Farkasházy Tivadar emberi mivoltának megsemmisítése zajlik. A fideszes szélsőjobboldali orgánumok naponta végeznek ki morálisan embereket, olyan cikkekkel, amelyek előszobái a fizikai támadásoknak. 

Kocsis és a fideszes sajtó náci propagandája odadobja a szélsőjobboldalnak azokat a magyar értelmiségieket, közéleti szereplőket, akik nem a Fidesz hívei. Rajtuk kívül ebben az országban már csak "bukott liberálfasiszták, magyargyűlölők, drogosok, pénzmosók, szociális gengszterek, befáradt okoskodók, elzavart komcsik, bűnözők, idegbajosok" vannak, az ország rákfenéi, akik nélkül erkölcsös és szép lenne az élet. 

Szeretnék emlékeztetni arra, amikor még a Hírszerzőben publikáló kollégák életüket adták volna ezért a náci beszédért, amely lassan az egész magyar sajtót uralja, akik azt állították, hogy a demokrácia fokmérője e beszédek szabadsága. Azóta ezzel a náci ideológiával megdöntötték az alkotmányos rendet, bújik az üldözött és lassan kard nyúl a barlangjába, és nem sok idő kell, amikor az egész magyar sajtó ez lesz. Nem volt olyan régen az sem, amikor a Klubrádió és társai védelmezték a rendszer demokratikus jellegét. Ez nem diktatúra, ez nem fasizmus, mondták.

Ott tartunk, hogy már meg sem meri védeni senki a megtámadottakat. Nincs, aki kikérje magának ezt a nyilas hangot, amit a Fidesz alelnöke és Orbán sajtója megüt. Félelem és rettegés az ország, mindenki jobbnak tartja, ha hallgat, ha nem akarja, hogy holnap a legalpáribb cikkeket olvassa magáról és leöntsék minden mocsokkal. Az erőszakot mindig a beszéd előzi meg. Ahol ilyen szinten elfogadott és legitim a náci beszéd, ott a fizikai erőszak egy idő után elkerülhetetlen lesz. 

Ki akar ezután Szárszóra menni vagy bármilyen rendezvényen résztvenni, ami ezeknek a fasisztáknak nem tetszik? Ki akarja azt olvasni magáról, hogy magyargyűlölő drogos pénzmosó idegbajos szociális gengszter bűnöző elzavart komcsi? Ki lesz az első, akit az utcán megvernek, mert felismerik, hogy itt van egy közülük? Mikor fogják Kocsis mocskos vádjai alapján követelni, hogy az ilyeneket korlátozzák, telepítsék ki, zárják börtönbe, esetleg csapják agyon? Ez a célja a mocskolódásnak, hogy senki ne merjen még találkozni sem a másikkal. Ez nem fasizmus? 

Minden alkalom, amikor ezt megengedjük, szó nélkül tudomásul vesszük, amikor nem védjük meg, hanem magukra hagyjuk egymást, amikor nem mutatunk semmiféle ellenállást és szolidaritást, önmagunk likvidálását készítjük elő. Ez a stílus, ez a sajtó, ezek a szövegek, pogromok előszelei.




Bartus László
Bartus László

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább