Egy Angyal New Yorkban


Szerző Molnar Miriam July 29, 2016

Egy Angyal New Yorkban

 

A Brooklyn Academy of Music, egyik munkahelye közelében található kávézóban beszélgettünk Angyal Laurával, a fiatal magyar jazz és blues énekessel, zeneszerzővel, szövegíróval, zene- és zongoratanárral.

Molnár Miriam

 

AN: Az írtad, amikor a találkát szerveztük, hogy éppen érkeztél valahonnan.

AL: Denverből jöttem éppen, ahol a Pilvax Players nevű amerikai-magyar független színtársulattal léptünk fel. Már több mint egy éve dolgozunk együtt. A Dés-Békés-Geszti féle Dzsungel könyve projektet fejlesztettük, ami most nyáron kerül majd bemutatásra. Én zenei rendezőként veszek részt a produkcióban. A denveri fellépésünk is ehhez kapcsolódik és Chicagóban is voltunk ezzel a promóciós anyaggal. Van egy gyerek és egy felnőtt változata, amelyben a magyarországi színházi élet különböző periódusait dolgozzuk fel kezdve a IX. századtól napjainkig. Egy nagyon színes előadás tánccal, színdarab részletekkel, zenével.

AN: Miben különbözik a gyerekelőadás a felnőttől?

AL: A gyerekelőadás Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című darabja.

AN: A Dzsungel könyvét New Yorkban adtátok elő?

AL: Igen, a LaMaMa színházban voltak az előadások június 23-26 között. A próbák a 10 Thousand Steps nevű magyar könyvesboltban a manhatani East Village-ben zajlottak.

 

Angyal Laura

 

AN: Kanyarodjunk most vissza a kezdetekhez. Hogy kerültél New Yorkba?

AL: Zalaegerszegi születésű vagyok. A zene mindig jelen volt az életemben, de színpadra 17 éves koromban kerültem, amikor is a papámmal kezdtem el együtt zenélni, az ő blues együttesében. A helyi koncertek később országos fellépésekké változtak. Érettségi után Budapestre költöztem és az ottani közgazdasági főiskolára jártam, valamint az Etűd konzervatóriumban is elvégeztem a jazz szakot. Itt saját együttest alakítottam és egy budapesti blues koncertünk kapcsán találkoztam azzal a személlyel, aki később mentorként és szponzorként lehetővé tette, hogy tanulmányaimat az USA-ban folytassam. Én voltam az első magyar diák, aki elvégezte a New School for Jazz and Conterporary Music iskolát. Tavaly májusban diplomáztam.

AN: A felvételi hogyan zajlott? Ki kellett hozzá utazni New York-ba?

AL: Nem, szerencsére Rómában is lehetett felvételizni, így sokkal kevésbé volt költséges. A felvételi jól sikerült, nagyon jó alapokat adott az otthoni oktatás. Winand Gábor volt a tanárom, egy Európa-szerte elismert énekes és szaxofonos, és főleg miután New York-ba költöztem tapasztaltam, hogy nagyon jó az otthoni zeneszakma. A New School-t négy év helyett három év alatt végeztem el.

AN: Amikor Budapestről ideköltöztél és iskolába kezdtél járni, milyen nehézségekkel kellett megküzdened?

AL: Én elég hamar beilleszkedtem, jó az alkalmazkodó képességem, de igazából hónapok és most már évek távlatából tudatosítottam, hogy mire is vállalkoztam. Mindig is bátor voltam, elég kemény dolog itt New Yorkban érvényesülni művészként. Jelenleg három iskolában tanítok éneket, zongorát, és amit kell. A legbüszkébb most arra vagyok, hogy az egyik iskolában, ahol egész pici gyerekeknek tartok zeneórát, már el tudják énekelni a Tavaszi szelet és tudják, mint jelent a virágom szócska.

AN: A New School maga milyen volt?

AL: Nagyon sokat tanultam és nagyon jól éreztem magam ott, de arra is rájöttem, hogy igazán nem az iskola, hanem maga a koncertezés, a zenei életben levő jelenlét az, ami fontos. Ezt a kettőt ötvöztem az első év után és így nagyon sok jó tapasztalatra tettem szert. A diákok többsége nálam fiatalabbak voltak, mivel középiskolából jöttek, de voltak harmincas osztálytársaim is. Mindenki saját szintjének megfelelően tanult. Az is fontos volt, hogy tudja az ember, mit akar, és ehhez alakítsa a tanulmányait.

AN: Ezek szerint továbbra is itt képzeled el az életed.

AL: Igen, mindenképpen. Itt megtaláltam azt a helyet, ahol már elkezdtem építeni a karrieremet és életemet. Egy nyitott világ, sokféle kultúra van jelen, az ember állandóan tanul. Bizonyára az is segített, hogy amikor kijöttem, már nagyon jól beszéltem angolul, otthon angolt is tanítottam kiegészítésképpen. A kulturális különbségeket át lehet hidalni. Annyit, amit itt fejlődtem három év alatt művészként és emberként, még sosem tapasztaltam. Minden kihívás visz előre.

AN: Ha valaki belehallgat a weboldaladon található zenei ízelítőbe, egy kellemes bársonyos hangot hall, remek muzsikus hátteret és hagyományos produkciót. Hogy határoznád meg a zenei stílusodat?

AL: Contemporary Jazz, vagyis kortárs, modern jazz-ként jellemezném a zenei stílusomat. Nagyon sokat merítek a hagyományos jazz és bluesból is. Sok kortárs zenét hallgatok: rap, hip-hop. Táncolni is nagyon szeretek, így az elektronikus műfajok is közel állnak hozzám. Ezek valószínűleg lecsapódnak és átjönnek a zenémben.

 

 

AN: Láttam a weboldaladon, hogy saját szerzeményeid is vannak.

AL: Igen, nagyon szeretek zenét szerezni és énekelni, de ami a legközelebb áll hozzám az a dalszövegírás. Sokszor nyúlok eredeti instrumentális darabokhoz és szöveget írok hozzá.

AN: Magyarul vagy angolul születnek a szövegeid?

AL: Angolul. Az angol nyelv számomra olyan, mint a költészet.

AN: Nem nehéz egy nem anyanyelvi nyelven zenéhez szöveget írni, mint mondtad, majdhogynem verseket?

AL: De igen, nagyon nehéz. Elárulom a technikámat: nagyon sokat hallgatom a számot és egy idő után úgy érzem, hogy a hangszer beszél hozzám. Szinte hallom a szavakat. Nyilván kell ehhez egy nagy adag képzelőerő is és kreativitás.

AN: Milyen rövid vagy hosszú távú terveid vannak?

AL: Az albumom dolgozom, a fele már készen van. Remélem, még az idén kiadásra kerül. Ez lesz az első albumom és remélem, hogy általa további ajtók nyílnak meg. Egyelőre úgy néz ki, hogy saját magam adom ki, bár nem zárkózom el egy kiadó általi publikáció előtt sem, feltételektől függően.

 

 




Molnar Miriam
Molnar Miriam

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább