Para-Kovács Imre: Minden egyformán popzene


Szerző Para-Kovács Imre August 21, 2016

Para-Kovács Imre: Minden egyformán popzene

 

1956, popzene, himnusz – ezek a szavak nem szerepelhetnek egyazon szövegben (leszámítva ezt a szöveget, amiben éppen azt magyarázom el, hogy miért, miért nem), mentálhigiénés, nyelvi, kulturális és morális törvények akadályozzák meg, melyek természetesen nem zavarják a kormány pénzköltő ügyosztályát, amikor 14 és fél milliárdnak kell a seggére verni, és valami igazán modern, nagyon fiatalos dologban gondolkodnak. Kellene valami jó zene, valami, ami tetszik a fiataloknak, de mégis minőségi, ízléses és fülbemászó. Ilyen az, amikor ízléstelen emberek akarnak megfelelni deklaráltan rossz ízlésű (csűrdöngölő és DschighisKhan) miniszterelnöknek, megcélozva rossz ízlésű választóikat.

Ebből jó nem sülhet ki.

A popzene azért jött létre, hogy a hülyéknek is legyen művészete.

Nem most, hanem már nagyon régen, csak akkor még máshogy hívták.

Áll a hülye a mezőn és nincs neki művészete. Látja, hogy másoknak van, de nem sznob: az opera neki túl nagyszabású, a jazz túl bonyolult, a punk túl vad, a népzene túl felkavaró, nem érzi jól magát, ha ezek ráborulnak, de valamit mégis csak hallgatni kellene, amikor túl nagy a csönd.

A művészet már csak olyan, hogy nem lehet két orbitális kudarc között befogadni a Határ úton, amikor a lámpa épp pirosra vált. A művészet vad, felkavaró és muszáj hozzá viszonyulni, nem lehet másodlagos liftezés, ebéd vagy vezetés mellett. Ahogy Janus Pannonius mondotta: a művészet odabasz.

Bartók zavaros, Johnny Rotten letépi a fejedet és belehány a tüdődbe, Thelonius Monk már minden határon túl jár, Sebestyén Márta hangja kifordítja és megeszi a szívet, Mozart zenéje… nos, Mozart zenéje popzene.

Fiatal volt, kellett a pénz, így aztán a remekművek mellett legyártott pár ezer slágert, ahogy kortársai közül oly sokan. Az más kérdés, hogy a popzene néhány évszázad alatt klasszikussá nemesül, a fül – hacsak nem kifinomult, és nem a megfelelő agyhoz kapcsolódik – elfelejt különbséget tenni a félévezredes popzene és művészet között, még szerencse, hogy itt van nekünk a jelen.

Természetesen nem úszta meg a popzenét a képzőművészet, irodalom és minden bizonnyal a balett sem, de utóbbihoz szinte egyáltalán nem értek. Giccs, dilettáns versek és regények, Szabolcska, Szilvási, Vavyan Fable, Coelho, Madarász Viktor, Boris Vallejo, meg az a szerencsétlen tányérfestő kortárs, akinek nem jut eszembe a neve. Szász Endre, ja.

A popzene a kereskedelem része, bár művészetnek álcázza magát.

Hogyan ússzuk meg a katarzist, a gondolkodást, az érzelmeket és főleg a figyelmet, a művészetek esetében megkerülhetetlen és teljes figyelmet? – tették fel a kérdést a kereskedők, és elég jó választ adtak rá. Popzene. Amikor tehát valaki igényes, jó, művészi, esetleg időtálló popzenéről beszél, akkor a lószart tupírozza, a popzenének az a feladata, hogy eltartsa a kereskedőt, illetve pótolja a művészetet. Ennyi.

Amikor egy magyar politikus meg akarja szólítani a fiatalokat, akkor hülyét csinál magából, mert nem ismeri a nyelvüket, nem érdekli, hogy igazából milyenek, az pedig végképp távol áll tőle, hogy megértse, miért ilyenek, nem is érdekli, csak látja, hogy sokan vannak, két év múlva választás, pénz, mint a pelyva, nosza rajta írassunk pophimnuszt 56-ról, mert akkor majd ránk szavaznak. A magyar politikus egy barom.

Orbán Viktor személyesen kérte fel Desmond Childot a zene megírására, nyilván azért, mert vidékről jött, és valamiért azt hiszi, Amerikában jobb popzenét gyártanak, mint itthon, pedig dehogy, szeretett hazánk is rendelkezik nemzetközileg is versenyképes kertitörpe-készítőkkel, elég csak Demjén Ferencre vagy Ákosra gondolni, de nem, nekünk amerikai zeneszerző kell, illetve kell a francnak, nem nekünk, csak a miniszterelnöknek. Nem érti, hogy az angol szövegű amerikai slágerek futhatnak csak be nemzetközi karriert, magyar szöveggel pedig tök mindegy, írhatja a zenét bárki.

Megszületett a magyar szöveg is. Nem akarok pánikot kelteni, de ha ilyen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legjobb szövegírója, akkor milyenek lehetnek a gazdasági szakemberek vagy a nemzeti orvosok?! A vers (nevezzük viccből versnek, úgy nagyobbat szól) még pophimnusz mércével mérve is vállalhatatlanul béna, az adott kulcsszavakra bármelyik találomra kiválasztott hetedikes diák jobb szöveget hoz össze, ha van rá 45 perce. Nem idézek belőle semmit, ha valaki nagyon perverz, megkeresheti a hálón, de inkább ne tegye. Mármint ha jelentenek valamit neki a szavak, 1956 vagy a vers, mint műfaj. Ebben a dalban gombolyaggal játszadozó martinászok üdvözlik Orbán elvtárs-pajtást Gusztus Húsz alkalmából, és akkor még finom voltam, mert az ötvenes évek bértollnokai legalább hallottak prozódiáról és képzavarról.

Tökéletes metafora lett ez az ügy Magyarországról, arról, hogyan viszonyul a kormány az 56-os forradalomhoz, a művészethez és a közpénzekhez, hogyan szolgálja ki a tehetségtelenség a hatalmat, illetve – és ez talán a legfontosabb – arról, hogy propagandából nem lesz remekmű, de még csak értékelhető iparos munka sem.

Orbán Viktor berendelte a fröccsöntött feszületet a Mátyás-templomba -, ami önmagában visszataszító és röhejes -, ráadásul az elkészült alkotáson úgy néz ki Jézus, mint Louis de Funès és az egyik szeme nyolc centivel lejjebb van.

Az 56-os hősök sírján röhögve táncoló senkik. 

(A cím eredetileg Molnár Gergelytől származik, de ebben a formában Menyhárt Jenő használta. A gombolyaggal játszadozó martinászok Bodor Béla fejéből pattantak ki.)

 

 




Para-Kovács Imre
Para-Kovács Imre

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább