Magyarország

Nem lehet megkerülni a veszéllyel való szembenézést, miután néhány napja százezres tüntetés volt Tel Avivban, amelyen Izrael elfasizálódása ellen tüntettek, és visszatérő üzenete volt az izraeliek félelmének, hogy nem akarnak olyan ország lenni, mint az Orbán által létrehozott illiberális, antidemokratikus, lényegét tekintve a legpogányabb, fasiszta Magyarország, ami nemcsak ideológiailag antiszemita (értsd: antiliberális), hanem mindennek az ellentéte, ami "zsidó", amiért a zsidóság létezése óta szenvedett, és amely pozitív értelemben megkülönböztette a pogányoktól a zsidóságot.

Ez teljesen logikus, az idők annyiban változtak, hogy a NER-jellegű, új típusú, 21. századi fasiszta diktatúrák nem kivégzik a rendszernek nem megbízható katonatiszteket, hanem nyugdíjba küldik őket. Jogállami, demokratikus megoldásnak ez sem nevezhető, de ennél is fontosabb a mögötte levő motiváció, szándék és cél, ami egyenesen riasztó. Mint mindenben, itt is látható a cseppben a tenger: minden bizonnyal a NER-kompatibilis káderképzők, a Zrínyi, a Közszolgálati Egyetem és más orbánista illiberális talpalók által agymosott janicsárokra cserélik a vezetést és az állományt.

A perifériáról haladnak a centrum felé, megsemmisítő csapás előtt a magyar felsőoktatás: elkezdték a kommunikációs előkészítését az ELTE, a BME, a Zeneakadémia és a...

Napok óta tervezzük megírni a fenti címmel ezt a cikket, mert teljesen érthetetlen, hogy milyen magyar érdek fűződik orosz oligarcha bűnözők védelméhez, aminek a...

Ha Magyarországon jogállami normák lennének, mint az Európai Unióban és az EU más tagországaiban, akkor az elmúlt 12 év rablóhadjárata után annyi fideszes képviselő, stróman, oligarcha és politikus (no meg családtag) kerülne rács mögé, hogy Orbán hat saját focicsapatot is kiállíthatna belőlük, és akkor szerényen számoltunk. Azt nem mondjuk, hogy bármilyen futballtornára bejutna a csapata, mert a focihoz nem ért, de a tolvajok, rablók, csalók és korrupt gazemberek világválogatottjába rajtuk kívül senki nem férne be.

Mécs Imre is úgy halt meg, hogy nem láthatta munkájának végleges gyümölcsét, a szabad és demokratikus Magyarországot, mert azt Orbán Viktor elvette. Orbán Viktor fasiszta diktatúrájában halt meg, amely kiforgatta és a saját céljaira használta fel az 1956-os forradalmat is. Mostantól ezt még könnyebben megtehetik. Nem áll ennek útjában Mécs Imre, 1956 igazi arcának képviselője. Mécs Imre azok közé tartozik, akiket századok óta nem értékel és nem becsül eléggé ez a nemzet. Nyugodjék békében és őrizze meg az ország jobb részének szerető emlékezete!

Az Erasmus-pénzekről nagyon egyszerű lenne megegyezni, ha az Orbán-rezsim jogállam lenne, amely biztosítani kívánná az egyetemi autonómiát és az oktatás szabadságát. Semmit nem kellene tenni, csak a fideszes alapítványokból (amelyekbe az egyetemeket belekényszerítették) ki kellene léptetni a fideszes pártkatonákat, akik a jelenlétükkel és a kontrolljukkal teljes ideológiai felügyelet alatt tartják az egyetemeket, és a finanszírozást kiveszik a közpénzekre vonatkozó jogállami követelmények alól. De erre nyilván nem lesznek hajlandók, mert nem véletlenül van így.

Egy Hitlerre emlékeztető fasiszta tömeggyilkost kellene tisztelni, neki behódolni, gyarmatosító igényeit és érdekeit elfogadni, méltányolni, megfeledkezve az általa legyilkolt gyerekek százairól, a megerőszakolt és megölt nők ezreiről, a tömegsírokról, amelyekbe civil embereket lőttek. Szijjártó ezekkel kapcsolatban ezt a kérdést tette fel: "mindenki megérti-e, hogy nem írhatja felül a fizikai realitásokat az ideológiai vagy politikai megközelítés?" Nem, tisztességes ember nem érti meg, hogy miért ne írná felül az oroszokkal való kapcsolatot az a tény, hogy népirtó háborús bűnösök.

Orbán szövege csalárd, hamis és hazug, mint az egész élete. Azt sugallja, mintha TGM csak régen lett volna szabadságharcos, s mintha ők ebben társak lettek volna. De Orbán soha életében nem volt szabadságharcos, hanem egy helyezkedő, karrierista, aki megérezte a rendszerváltás előszelét, és amikor már semmi kockázata nem volt, a rendszerváltás oldalára állt. Az, hogy soha nem volt szabadságharcos, sem elvszerű demokrata, mint Tamás Gáspár Miklós, abból is nyilvánvaló, hogy ő döntötte meg azt a demokratikus rendszert, amelyért TGM szabadságharcosként küzdött.

TGM remek ember volt, aki soha nem érzékeltette szellemi fölényét, hatalmas tudását. Becsülte és tisztelte az egyszerű embereket, tanult a szántóvető paraszttól, a kendős vidéki nénitől, jó szívű, szolidáris ember volt, aki nem véletlenül érkezett vissza élete végére a marxizmushoz, mert abban találta meg az emberi együttérzés csíráit, amely átfogó értelmezését adta az emberi elnyomásnak és az elnyomás elutasításának. TGM szellemi arisztokrataként egész életében plebejus maradt.