Az észak-koreai külügyminisztérium szóvivője szerda késő esti nyilatkozata szerint a nagyszabású dél-koreai-amerikai hadgyakorlatok és Washington fenyegetései – melyek szerint megelőző csapást mérne Észak-Koreára – kétségtelen ténnyé teszik a háborút a Koreai-félszigeten, már csak a kérdés, mikor tör ki.

A KCNA észak-koreai állami hírügynökség által közreadott nyilatkozat úgy fogalmaz: “Nem akarunk háborút, de nem bújunk el előle. Ha az Egyesült Államok elszámítaná magát türelmünk megítélésében és atomháborút robbantana ki, biztosan nagy árat fizettetnénk vele hatalmas nukleáris erőnkkel, amelyet állhatatosan fejlesztünk.”

Hétfőn Dél-Korea és az Egyesült Államok az eddigi legnagyobb közös légi hadgyakorlatába kezdett: az öt napig tartó manőverekben 230 harci repülő és 12 ezer amerikai katona vesz részt. Többek között szimulálják az észak-koreai nukleáris és rakétatámadást, és gyakorolják, hogyan hárítsák el azt.

A hadgyakorlatot megelőzően Észak-Korea újabb ballisztikus rakétát lőtt ki, melyről azt állította, hogy képes csapást mérni az Egyesült Államok bármely pontjára, akár Washingtonra is.

A BBC azt írta, hogy a Cathay Pacific légitársaság egyik Japán felett haladó gépén utazó személyzet tagjai látták is a ballisztikus rakétát.

Háborút provokálva persze nem csoda, ha háború lesz.

Szegény-szegény Orbán Viktor, ha Trump valóban az észak-koreai helyzet rendezése utánra tervezi a meghívását, akkor meglehetősen borús kilátásai vannak.

 

 







1 hozzászólás

  1. A tavasszal beharangozott (inkább csak diplomatikusan sugalmazott) amerikai-kínai együttműködés víziója sem volt több, mint puszta porhintés. Minderről az USA elnökének nemrégiben lezajlott ázsiai körútja során győződhettünk meg. Trump kampányának gerincét képezte “Csájná” fenyegetése, megválasztását követően az első lépéseiként már össze is akaszkodott velük – s azóta sem sikerült helyrehozni a kapcsolatokat.

    Észak-Korea nukleáris- és rakétaprogramjának erősödése a valódi üzenet Kína részéről Trump felé: nincs egyezség! Obama azért tudta kordában tartani Phenjant, mivel ki tudott jönni Pekinggel (miközben körbehálózta a TPP-vel). Mostanra viszont Észak-Korea mindinkább egy vörösen villogó “start” gombbá kezd válni, de miként annyiszor a történelem során, ezt a rezsimet is igyekeznek eszközként felhasználni – miközben Kim-Dzsongun szintén megpróbálhatja viszonthekkelni a “nagyokat”, még talán Kínát is.

    Mennyire érdekes! Az észak-koreai nukleáris bázisok vagy az észak-keleti (Oroszországhoz legközelebbi, a vlagyivosztoki stratégiai bázistól alig 150km-re) telepeken, vagy az észak-nyugati (Kínához legközelebbi, Pekingtől 500km-re, Port Arthurtól 250km-re) területeken találhatóak, az államhatároktól természetesen még jóval kisebb távolságokra. Tehát, amennyiben támadás érné ezeket, főként, amennyiben nukleáris fegyverzettel, úgy fennáll a lehetőség, hogy a szomszédos nagyhatalmak tény-, vagy jogszerűen ellenük irányuló nukleáris támadásnak vegyék az akciókat.

    A legutóbbi hírek továbbra sem cáfolják (inkább megerősítik): a Trump-kormány kapva-kaphat egy súlyosbodó konfliktuson, hiszen nem képes effektíven másképp kommunikálni a rivális nagyhatalmakkal (szemben Obama diplomáciájával). Ráadásul az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján republikánus elnökök privilégiuma a háborúk kezdése (aztán majd visszamutogathatnak az utánuk söprögető demokrata elnökökre), amellett mostanság egyre szorultabb helyzetbe kerül a frissen megválasztott elnök, mely harapófogóból (Mueller-bizottság) mindenképp menekülne (feltételezhetően ennek eleme a tegnapi bejelentése is Jeruzsálemről).

    Két további szempontot szeretnék a figyelmükbe ajánlani.

    I. Korábban lehetett olvasni olyan véleményeket, hogy Észak-Korea rezsimjének fenyegetése miatt az egyre-másra telepített rakétaelhárító képességek valójában már nem is Észak-Korea ellen szólnak, hanem sokkalta inkább Kína és Oroszország nukleáris erejét hivatottak blokkolni. (Nem vagyok rakétaszakértő, de emlékeim szerint több hírbe hozott rendszer közül talán a THAAD, vagy az Aegis BMD kapcsán említették, hogy már a “felszálló fázisban” képesek lehetnek a rakéták kiiktatására.)
    http://vs.hu/kozelet/osszes/meg-tobb-amerikai-legvedelmi-raketa-telepul-del-koreaba-0213 + http://index.hu/kulfold/2016/07/17/eszak-korea_megtorlassal_fenyegetozott_de_peking_es_moszkva_sem_orul/ + https://hu.wikipedia.org/wiki/Aegis_BMD + http://24.hu/kulfold/2017/02/15/kim-dzsongun-tovig-nyomja-az-atomprogram-gazpedaljat/

    Ezt vajon meddig tűrhetik el az ellenoldalon?

    II. A fentebbiekkel is összefüggésben:
    – Kim-Dzsongunt kezelhetik úgy a “nagyok”, hogy nekünk úgysem árthat;
    – ettől függetlenül persze érheti meglepetés a “nagyokat” is;
    – de a “nagyok” inkább egymással vannak elfoglalva.

    Kim-Dzsongun talán annyira mégsem lehet buta, ezért számára sem kérdéses, katonai erejével nem képes legyőzni egyik nagyhatalmat, pláne szövetségeiket sem. Viszont egy kiterjedt, nukleáris világégést nem is lehet igazán megnyerni – legfeljebb túlélni!

    Nézzük csak: Észak-Korea tele van bunkerekkel, lakossága megrendszabályozva, nélkülözéshez hozzászoktatva, mobilizálva, kontrollálva, ráadásul domborzata rendkívül tagolt, a felszínén kevés célponttal. Mi történhet, ha Észak-Koreának sikerülne összeugrasztania a nagyokat és ténylegesen elszabadulna a pokol?
    Bármennyire is tűnjön szenvtelennek, embertelennek – ez már kvázi a “százalékok” csatája. Mely társadalom képes nagyobb arányban túlélni?
    Mondjuk az észak-koreai diktátor sikeresen kiprovokál egy atomháborút, s ennek keretében lángba borul a világ, “Phenjan is kap az atomból” – de a lakosságának döntő többsége túlélhet, s még a vidék is élhető, lakható maradhat, már amennyiben leszámítjuk az eddigi szennyeződéseket. Azután pedig terjeszkedik (lényegében a Koreai-félsziget egyesítése a legfőbb programjuk, ezért állnak háborúban a múlt évszázad közepe óta – egyébként éppen ezért tartom kizártnak, hogy Dél-Koreát nukleáris fegyverekkel támadná Phenjan), miközben a környező államok szintén kaphatnak támadást az ellenpólusaiktól, viszont ezen a téren talán felkészületlenebbek. Tehát Kim-Dzsongun az újraegyesítéssel “győzelemre” vihetné az ügyét. Ördögi logika, de vajon elvethető-e? Vajon mennyiben kalkulálhat akár ilyen fordulattal a térség (beleértve a nagyhatalmakat is) bármely stratégája?

    És felénk mi a helyzet ezen a téren?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here