Zsupsz, egy tollvonás, és annyi! Ez volna a diktatúra lényege? Ugyan, nyájas olvasó, a diktatúra lényege az alattvaló, aki boldog, ha az önkényúr a nyakára hág. De a diktatúrában egy tollvonással meg lehet szűntetni és létre lehet hozni dolgokat, melyek se meg nem szűnnek, se létre nem jönnek a tollvonástól. De a tollvonás, az olyan jól hangzik, olyan frappáns, mint amikor bevágnak egy ajtót.
Orbanisztánban egy tollvonással megszűntették a gender támogatását. Mi az ördög az a gender, amitől az önkényúr úgy be van rezelve, hogy egy tollvonással megszünteti? Egy stúdium. Egy tantárgy. Olyan, mint a földrajz, a fizika vagy a történelem. A társadalmi nemi szerepekről és elvárásokról (roles and expectations) szóló tantárgy. Ezek a szerepek egyrészt léteznek, másrészt az idő, a hely és a technika fejlettsége függvényében, a globalizáció hatására változnak, alakulnak.
Gyorsan utána néztem, hogy hazámban, Kanadában hogy viszonyulnak a tanügyi hatóságok a genderhez. Nem viszonyulnak. Nálunk a tantárgyakhoz nem viszonyulnak, hanem tanítják őket.
A legtöbb tantárgy nincs száz százalékig kodifikálva. Főképp egyetemi szinten egyszerre kutatnak is, tanítanak is az adott stúdiummal foglalkozó tudós egyetemi tanárok.
Amikor József Attila Thomas Mannt üdvözölve 1937-ben azt mondja: „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok kedvesek – és mind ember, mert ez egyre kevesebb…”, a genderről beszél, csak nem a tudomány, hanem a művészet nyelvén, és az a kérdés, miért? Hogy milyen ordas eszmék hívták elő a társadalmi nemi szerepek körében azt a változást, amiért le kellett szögezni, hogy „mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők”.
Én még emlékszem gyerekkoromból a női kosztümök válltöméseire, amitől úgy nézett ki egy jólöltözött középosztálybeli hölgy, mint egy elfuserált díjbirkózó. Fején férfias kalap, rajta fátyol, ami leginkább sisakrostélyra emlékeztetett.
Az erőszak gyilkos mítosza jött divatba, és átalakította a társadalmi nemi szerepeket. Ezt egy nagy költő, József Attila, hogyne érezte volna meg?! A férfierőt, a katonai és más harci erényeket kezdték magasztalni. Athén helyett Spártát. Tombolt a macsó szellem. A nő legyen szülőgép, szülje a harcost, és hímezze a Lobogót. De a női csendőr, a női katona is ideál lett. Az „ewig weibliche” egyenruhában, géppisztollyal – ach, wie schön! – A Szűzanyából Brünnhilda lett, kisded helyett karddal a kezében.
Igen, jó lett volna, ha a férfiak férfiak maradtak volna és nők a nők, és mind ember, de nem ez történt; a nemi szerepek megváltoztak. A háború más férfi és más női szerepeket hívott elő; sajnos hasonlóakat mindkét oldalon.
Később a békét is bemocskolta a hidegháború, így a nemi szerepek is nehezen változtak vissza. A bolsevista oldalon az egyenjogúság (?) női traktorost és űrpilótát produkált, és ezzel együtt újra szülőgépet. Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség (a traktorról és az űrrepülőről leszállva), így hirdette a kurzus.
A férfiideál maradt: a macsó. Bodybuildinges alkat, egyik kezében fegyver, a másikban szerszám, szúrós tekintet, összevont szemöldök, így vágja gerincre és dugja meg a nőt. Aki véletlenül viszolygott az erőszaktól és a gyöngédségre gerjedt, az társadalmilag nem volt férfi. Pipogya fráter, papucs, anyámasszony katonája volt.
Hogy jön ide a fönt említett női egyenjogúság? Úgy, hogy a háború férfiszerepeket kényszerített a nőkre, de ez még távol állt az egyenjogúságtól. A kényszer nem jog.
A mi kultúránkban a jobboldalon és a baloldalon azonosak voltak a társadalmi nemi szerepek és elvárások. A baloldali mozgalmak férfiideálja ugyanaz a keményöklű, keménytökű, keményfejű, a nőt alsóbbrendű embernek tekintő macsó, és az ehhez rendelt nőideál ugyanaz a szép, de butuska, puha-meleg anyuci és konyhatündér, mint a konzervatívok férfi és női eszményképe. Kérdés, lehet-e új társadalmi-gazdasági rendet, új morált, új világot a szélsőjobb ultrakonzervatív családmodelljére, társadalmi szexuális szerepelvárásaira építeni.
Ezt vizsgálja elfogulatlanul, tudományosan a gender.
A technikai civilizáció nemcsak a globális világrendet kényszeríti ki törvényszerűen, de törvényszerűen kényszeríti ki a nemi szerepek és szerepelvárások radikális átértékelését is. A termelőeszközök mai fejlettségi fokán – és nem csak a termelés, de mindennemű szolgáltatás fejlettsége is idetartozik, az orvostudománytól az oktatási, közlekedési, kereskedelmi és kommunikációs hálózatokig –, nem igényli már olyan mértékben a társadalom a demográfiai növekedést, mint a fejletlenebb termelési szinteken, ettől fejlettebb országokban csökken is szaporulat. Ma nem az a legéletrevalóbb társadalom, ahol legtöbb a gyerek, hanem ahol, például, a munkaerő magasan kvalifikált, így már szép lehet a nem babázó szemüveges, LEGO-val játszó kislány is, és meg kellett növelni az iskoláztatás idejét és színvonalát. S nemcsak azért változott meg a társadalom nemek szerinti munkamegosztása, mert kevesebb utód is elég a fenntartható növekedéshez, hanem mert a technika teljesen automatizálta a házimunkát, és fizikailag megkönnyítette a gyereknevelést.
A társadalmi nemi szerepek azért változnak, mert a technikai civilizáció fejlődése következtében, a nő ma már minden, csak nem a „gyöngébb nem”. Nem szorul se védelemre, se fölszabadításra. Abszolút egyenrangú partnere lehet a férfinak, ha a két nem képes lesz megoldani az egyenrangú partnerkapcsolatot. Ha nem oldja meg, a nő a férfi egyenrangú ellenfele lesz. Az pedig – hadd ne bizonygassam, miért – rosszabb lesz a nukleáris erőegyensúlynál.
Ma már az egyedülálló nő is föl bír nevelni munka-karrierje mellett is, egy vagy akár több gyereket. Ez az állapot leginkább érzelmi deficittel jár (mind a magányos nő, mind az apa nélkül nevelkedő gyerek számára), de a fejlődésnek mégis átugorhatatlan lépcsőfoka. Miért kényszerül a belevaló, dolgozó anya arra, hogy férj nélkül maradjon? Mert az érzelmi-intellektuális szempontból elmaradott férfiak között nehezen talál partnert. És természetes, hogy a fölszabadulási folyamatot megélő nő fogékonyabb az újra, a progresszív megoldásokra, mint a hatalmi helyzetéből éppen kibillentett férfi.
Mégis – az együttműködés nem szűnhet meg. A férfipartner segítsége nélkül a nő belerokkan a közéleti- vagy munkakarrierbe. Ez alapozza meg az új férfiszerepet. Én itt, Kanadában örömmel látom, hogy rengeteg fiatalember tol babakocsit, a karján egy csecsemővel, a nyakában egy totyogóval, aki a papa fülét húzkodva boldogan sikongat, ez itt magától értetődő, akár fehér, akár fekete, zsidó vagy muzulmán az illető, ilyenkor mindenki mosolyog, segít, a járműveken az utasok, az asszonyok is (!), átadják a helyüket, és incselkednek, játszanak a kicsikkel.
Ez eddig történelem. De a szinkronanalízis során a gender mást is tanulmányoz.
A társadalmi nemi szerepek kialakítása gyerekkorban kezdődik. A kisfiú legyen csibész, a kislány szelíd, a kisfiú bunyózzon, a kislány babázzon. Ha a gyerek más természetű (a fiú csöndes, a kislány vagány), máris hamis szerepbe kényszerítik az elvárások, ami szerepzavarral, identitászavarral jár.
Ezt vizsgálja a gender.
A nemi szerepek és elvárások társadalmi osztályok és rétegek szerint is változnak, de ennél is fontosabb jelenség, hogy egészen mások a szerepfajták, népek, nemzetek és kultúrák szerint. Mások a társadalmi nemi szerepek a skandinávoknál, és mások a mediterrán népeknél. Mások az úgynevezett zsidó-keresztény kultúrkörben, és alapvetően mások a muzulmánoknál, mások az amerikaiaknál, mások Kínában, ismét mások Brazíliában, Szudánban vagy a Dél-Afrikai Köztársaságban stb.. Mindez a gender kutatási területe.
A férfi szerephez hozzátartozik, hogy az igazi férfi megissza a magáét. Húzatja a cigánnyal. Három nap három éjjel nem dől ki a lagziban. Más népeknél a férfi mást iszik, másképp mulat, de ez mindenütt megbocsátható. Az antialkoholista nem is igazi férfi. De a részeg nő undorító. Ezért lesz a nő zugivó…
Esetleírás. Hetvenes évek. Egy magyar filmstúdió vezetője kitűnően beszélt oroszul, ezért minden orosz, lengyel, csehszlovák, bolgár, jugoszláv filmes megmozdulásra, szakmai vitára, megbeszélésre, bemutatóra, fesztiválra őt küldték ki. Egyszer megbetegedett, és az orvosok eltiltották az alkoholtól. Nem volt könnyű leszoknia, mert mint szinte minden férfi, maga is függő volt, de erős akarattal sikerült.
Legközelebb Lengyelországban kezdték a megbeszélést, szokás szerint vodkával, mikor ő mosolyogva bejelentette, hogy az orvosok eltiltották az alkoholtól, de ő már szerencsére nem is kívánja, és köszöni szépen, de mindenki csak tegyen úgy nyugodtan, ahogy eddig, őt nem zavarja, ha mások isznak a társaságában. Csakhogy másokat nagyon is zavarta, hogy valaki közülük nem iszik. Valaki itt ül köztük üres pohárral, és fölényesen nézi, ahogy mások isznak. Ez borzasztóan idegesítő, ilyen légkörben nem lehet dolgozni!
Ezen a találkozón nem is született semmilyen megegyezés, és a magyar stúdióvezető kénytelen volt legközelebbre maga helyett olyan oroszul nála ugyan kevésbé tudó munkatársat keresni, aki nem utasítja el az alkoholt.
Hát ezért fontos a gender.
Azonban mióta az alkoholt nagyon sok helyen kiszorította a drog, a nemi szerepek is változtak: a drogfüggő nő legalább olyan gyakori, mint a drogfüggő férfi, és a drogot egyaránt elítéli a társadalom mindkét nemnél.
Minthogy a férfi szerepek és elvárások stabilabbak (leggyakoribb a keménykötésű, kőfejű macsó), a női szerepek viszont változékonyabbak, mert a nő bonyolultabb jelenség; sokan a feminizmussal azonosítják a gendert, mintha az a világot a nők társadalmi helyzete alapján magyarázná és értékelné. Ez nem igaz. A tudomány vizsgál, és nem értékel.
A gender tanulmányozza a heteroszexualitást és a homoszexualitást, ezért őrjöngve támadja minden fasisztoid homofób társadalom, amelyik nem tanulmányoz, hanem elítél, gyűlöl, és ha büntetlenül teheti, gyilkol is.
A gender nem vallás és nem politika, fölmér, leír, elemez, de nem értékel, nem ítél, és nem állít föl követendő normákat. Nem viszonyít egy ideálhoz. Kutatása tárgyait egymáshoz viszonyítja. Ez az, ami Orbanisztánban hihetetlen, fölfoghatatlan és bőszítő.
A jobboldal ezért tekinti a gendert liberális politikai akciónak, a keresztény normák, szokások, dogmák elleni támadásnak. Mert az agyafogyott jobboldal azt hiszi, a gender a romlott nyugati (zsidó) vagy muzulmán társadalmi nemi szerepeket akarja sunyin a magyar eredendően keresztény lelkébe becsempészni, hiszen a gender egyenlőségjelet tesz minden szerep és szerepelvárás közé. Pedig, százegyedszer mondom, a gender tudomány, és a tudomány nem tesz egyenlőségjelet, hanem mindent egyforma alapossággal vizsgál és tanulmányoz.
De ezt nem érti az illiberális kereszténydemokrata diktatúrát vezérlő magyar királyi ész. Ezért – zsupsz, egy tollvonás! – és a gender törölve.
Volt, nincs. Kész.
