Markó Beáta: Álellenzéki álbelharc

Közzétéve June 09, 2019, 2:22 pm
6 mins

Az EP-választáson egyes, jól szereplő, ellenzékinek mondott pártok arra az orbitális téves következtetésre jutottak, hogy megnőtt az esélyük az őszi önkormányzati választásokon. Nemigen tudunk már ehhez mit hozzáfűzni, ha egyszer tíz év NER-uralom még mindig nem volt elég ahhoz, hogy megértsék; a két választás ég és föld, másról szól és mások a játékszabályok. Májusban a NER-re jellemző választási csalásokra is kevesebb lehetőség jutott, bár így is maximálisan kihasználták az összes apró és nem apró rést.

A váratlan sikeren felbuzdulva vérszemet kaptak, és új, ellenzékinek mondott szereplők léptek színre a főpolgármester-jelölti előválasztási porondon. Ezzel nem is lenne semmi baj, virágozzék ezer virág! Az eddig támogatott, többéves tapasztalattal rendelkező, – bár politikusként túlságosan simulékony – jelölt, a jelenlegi zuglói polgármester komoly kihívót kapott az álellenzéki ATV – éppen munkanélküli – korábbi riportere személyében, akit a DK rántott elő a kalapból, kihátrálva ezzel az addig felkarolt zuglói politikus mögül. Ő az, aki éveken át napi esti műsorában az első 25-30 percet kormánypárti politikusokkal bájologta végig a vendégénél enyhén magasabbra állított székében ülve, majd szigorú pillantásokat szórva társalgott néhány nem kormánypárti vagy civil szervezet képviselőjével, csupán annyi szünetet tartva, ahány percre szükség volt néhány antiszemita vagy menekültellenes uszító kormányhirdetés leadására.

A volt újságírónő áprilisban a 24.hu-nak adott interjújában kereken visszautasította, hogy politikai ambíciói lennének. –  Én újságíró vagyok, a politika pedig a túloldal. Miért mennék át? – tette fel a költői kérdést. Most mégis átmegy. Sejtésünk szerint az történhetett vele, mint a vak nénivel, akit átkísértek az utca túloldalára, pedig nem is akart átmenni.

– Ha találkozom Orbán Viktorral nem fogok bólogatni – nyilatkozta minap a volt sztárriporternő. Köztudott, hogy a felcsúti nemzetvezető a 2006-os TV-vita óta, amikor – hogy egyforma magasnak látszódjanak – egy sámlin állva vitázott az MSZP akkori vezetőjével, a mai DK-elnökkel – nem szerepelt túl fényesen. Drámai és megrázó élmény volt még nézni is, – hát még neki! – ahogy az ellenfél lesöpörte a sámlijáról. Nem titok; azóta nem áll ki senkivel sem vitázni, sem beszélgetni a saját klikkjén kívül, és kizárólag mikrofonállványoknak ad interjút az általa rég elfoglalt rádióban.

Ezért a volt újságírónő fenti kinyilatkoztatásával valóban gigantikus kockázatot vállal.

De rendben. Legyen több induló, legyen főpolgármester-jelölti vita, legyen előválasztás, majd választás, és kullogjon el vesztesként a fővárost cserbenhagyó, kiárusító, 9 éve a Fidesz helytartójaként szolgáló, kellemes humorú, empatikus, kifinomult stílusú egyén.

Az előválasztás2019 weboldalon, ahol a szavazásra lehet regisztrálni, írásunk pillanatában 1400-an regisztráltak az 1,7 milliós fővárosban, amiből a budapestiek demokráciaérzékenységére és mély érdeklődésére lehet következtetni. Persze a június 20-26 közötti időszakra tervezett előválasztásig még bőven van idő.

Azután már csak egy picurka problémát kell megoldani: mit fog kezdeni az új, ellenzéki főpolgármester – bárki lesz is – egy esetleges fideszes testülettel és a Fidesz fővárossal szemben táplált gyűlöletével, a szabadjára eresztett patkányokkal, forrásainak elvonásával, parkjainak kiirtásával, tereinek és utcáinak tönkretételével, szellemi és anyagi értékeinek elpusztításával, kulturális életének megfojtásával? Mi is történt Esztergomban?

De nem szeretnénk semmi jónak elrontója lenni. Mi Budapestnek (ami még maradt belőle) szurkolunk.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.