Mexikó nagy örömöt szerzett a világnak

Közzétéve June 17, 2018, 1:37 pm
5 mins

Ideje volt, hogy Németország kikapjon, méghozzá nem is egy nagy csapattól, akik ráadásul jobbak is voltak náluk. Onnan látszik, hogy ez nem egy nagy csapat, hogy a kontrákból egy komoly csapat ilyen helyzetekben még öt gólt rúgott volna. Az igazán szép az lett volna, ha 7 gólt kapnak a németek, de a mexikóiak győzelme így is csodálatos és túlmutat önmagán.

Tegyük hozzá, hogy ilyen elegánsan még nem kapott ki világbajnok. A németek elegánsan és borzasztóan körülményesen, nehézkesen és unalmasan játszottak, hozzájuk képest ezek a mexikói névtelen játékosok a bátorságukkal, grundról hozott cseleikkel felüdülés voltak. A németek vereségének azért is örül a világ a nagyobb része, mert a mellény kicsit kisebb lesz. De a meccs a futball két irányzatának összecsapása is volt, ahol jó volt látni a német stílus, a tudományos futball és az akadémiai futball vereségét, kudarcát és szenvedését.

A grundfoci az igazi foci, a magyarok is addig voltak jók, amíg grundok voltak, a felcsúti Vezér ugyan önmagában garancia a totális kudarcra, de azt lehetett tudni, hogy akadémiai futball kivégzi a spontán, inspiratív magyar futballt. A magyar futball maradékát is megölik vele. Természetesen a tudományos futball és az atlétaképzés rendkívül hatékony lehet, de az akkor sem futball, ha a német Futball Művek remekül működik. Ez a szép foci halála.

A szemtelen cselek, önfeledt játék, technika, látványosság ennek a sportágnak a lényege. Nem véletlen, hogy az utcagyerekek a legnagyobb játékosok, az igazán nagyok az utcáról és a mélyszegénységből jönnek. Lehet makulátlan képzett s jól fésült egy futballakadémia terméke, soha nem lesz belőle nagy játékos, mert azok intuícióból játszanak, nem gépek, amelyeket jól megterveztek, és a pálya szélén megrajzoltak.

Jó volt látni végre csalódott és frusztrált németeket, és jó volt elfelejteni a hazugságot, hogy a futball az a sport, amit 22-en játszanak és mindig a németek nyernek. Emberibb a kisemberek bátor, rögtönzésre épülő, inspiratív játéka, mint az über focisták győzelme és legyőzhetetlenségi mítosza. Azzal együtt, hogy ennél ismertünk ellenszenvesebb német csapatot is,  és ettől még nem kell leírni őket. De ez most kellett, talán nekik legjobban.

A világ örül, mint mindig, amikor Dávid legyőzi Góliátot. Talán a németek is egyszer majd beépülnek a többi csapat közé, és nem képzelik, hogy mindenki felett állnak. Neuernek is lehet gólt lőni, méghozzá egy szemtelen grund gólt. Reméljük, ez a világbajnokság a déli csapatok, a latinos futball, a JÁTÉK és a szabadság diadalát hozza a tökéletesség helyett.

Jó látni, amikor a nem tökéletesek győznek, mert az őszinteség, a szabadság többet ér, mint a látszat tökéletesség. Az ember ugyanis nem tökéletes, és úgy szép, amilyen, csak legyen őszinte, bátor és szabad. Ezzel tudunk azonosulni. Amúgy pedig: Hajrá Brazília!