Mindenki megtanul szépen alkalmazkodni a diktatúrához, és abban a kétes szerencsében van része a magyaroknak, hogy ezt nemcsak filmekből, könyvekből ismerhetik, hanem naponta a saját két szemükkel láthatják. Értelmes, sikeres, egykor jobb sorsra érdemes emberek válnak egyik napról a másikra „megértőek”, „elnézőek”, „toleránsak”, magyarul: seggnyalók, és pontosan tudják, hogy ezt miért teszik. Köztük olyanok, akiket az egykor volt demokráciában pozitív személyiségnek ismertünk, a jobb emberek között tartottunk számon.
Legfeljebb szociálpszichológusoknak és egyéb szakembereknek érdekes és felemelő látvány ez, kik jelennek meg Orbán teraszán, kikből lesz szar ember, kik lesznek a diktátor talpnyalói, és kik gondolják úgy, hogy a Schmidt Mária által készített évfordulós rendszerváltós propagandafilm nem propaganda. Mint legutóbb Gerendai Károly, aki szakmája egyéb művelőitől eltérően értelmes és okos ember, különbséget tud tenni „a rendszerváltás évfordulójának népszerűsítése” és egy aljas mocskos propagandafilm között. Intellektuális képességei legalábbis ebben nem akadályozzák meg.
Gerendai mégis azt a hazugságot akarja elhitetni, hogy a Schmidt-féle propagandafilm csupán „a rendszerváltás évfordulójának népszerűsítése” volt a VOLT fesztiválon és nem „direkt pártpolitizálás”. Úgy tesz, mintha nem ebben az országban élne, és nem tudná, hogy 1. Orbán ellenforradalma véget vetett az 1989-es rendszerváltásnak, rendszere nem folytatása, hanem megdöntése annak. Ezért az évforduló hazug és hamis propagandafilmjéről van szó, ami becsapja az embereket. 2. A propagandafilm egy szerelmes dúdolás a diktátor fülébe, és annak a hazugságnak a sulykolása, hogy Orbán zavarta ki az oroszokat.
Emellett Gerendai Károly elég intelligens ahhoz is, hogy felismerje: egy új korosztály agyát akarja átmosni a propaganda, hogy azok a gyerekek, akikből ők elég jól meggazdagodtak az elmúlt évtizedek alatt, abban a hazug világban éljenek, amit a Schmidt-Rogán propaganda meghamisított történelemfelfogása sugall. A cél, hogy a diktátor kvázi „rocksztár” legyen a fiatalok körében. Ezt azonosítja Gerendai azzal, mintha csupán a rendszerváltás évfordulóját népszerűsítenék és nem meghamisítanák. De vajon merjük-e kimondani, hogy Gerendai Károly hazudik és smúzol a diktatúrának? Hogy Gerendai is behódolt és benyalt?
Lehet aztán ezt cizellálni, mellébeszélni, csűrni-csavarni, de a lényegen nem változtat: az Orbánról szóló propagandafilmet letagadja, lehazudja. Lehet, hogy Gerendai egy szabad országban, demokráciában ezt nem tenné, hanem nagyon okosan kifejtené megemlékezés és propaganda között a különbséget, ha nem múlna ezen a jövője. Onnan lehet tudni, hogy ez nem egy szabad ország, hogy ezt mégis megteszi. Ugye, hogy nem kellenek géppisztolyok és internálótáborok egy diktatúrához? Ugye, hogy lehet nem szabad ország anélkül is, hogy jönne a Gestapó?
Gerendai azzal húz párhuzamot, amikor a Sziget egy szabad tér volt, ahol bárki sátrat állíthatott és népszerűsíthette magát? Ezzel azonosítja azt, amikor közpénzből vetíti az állami propaganda a történelmi hazugságot, ahogy a diktátor egy szavára távoztak az oroszok, akik amúgy már úton voltak, még szerencse, hogy ennek a paprikajancsinak a bunkósága miatt nem fordultak vissza. Mit üzen Gerendai Károly viselkedése? Hogy ez a követendő magatartás. Nem kell olyan komolyan venni, meg lehet kötni a diktatúrával a kompromisszumokat, lehet vele együttélni, és akkor békén hagynak, akkor csinálhatsz, amit csak akarsz, még esetleg támogatnak is. Egy ilyen diktatúra megrostálja az embereket, ilyenkor derül ki, hogy ki mennyit ér. Ki milyen ember.
Mephisto magatartása egy alternatíva. Követendő alternatíva. Ezek a hazug kompromisszumok tartanak fenn egy primitív diktatúrát, amely először a Széchenyi Könyvtárat teszi tönkre, a Magyar Tudományos Akadémiát számolja fel, a sajtószabadságot szünteti meg, de amelynek halálos áldozatai lesznek (ha az egészségügyben feleslegesen elhunytakat nem tekintjük máris azoknak). A rendszerhez alkalmazkodó, a saját pecsenyéjét sütögető korruptak most felteszik a sör mellett a kérdést: „mi köze ehhez a Gerendainak, és annak, amit mondott? Tehet ő erről?” Mintha csak azt kérdeznék maguktól: „tehetek én erről?”
Igen, ezek a hazugságok, ezek a nyilatkozatok, ezek az ártalmatlannak tűnő gesztusok, behódolások tehetnek róla. Pontosan ezek teszik ezt az egész borzalmat lehetővé, és ezek miatt következik be a vég.
