2024, április24, szerda
Akik kimennek pénteken Magyar tüntetésére, vizsgálják meg a szívüket, hogy mi viszi oda őket. A gyerekekkel szembeni visszaélés miatti felháborodás és harag, nem is gondolva az ügy miatt tüntetést szervező személyére, vagy azért mennek oda, mert Magyart és pártját támogatják, ez pedig jó alkalom az ügytől függetlenül a politikai véleményük kifejezésére? Azért mennek oda, mert utálják Orbánt és Pintért, s tök mindegy mi az indok, csak ellenük akarnak tüntetni, élvezni a messiás jelenlétét és a hamis remény mámoros ízét, vagy az a két gyerek érdekli őket, akiket egy gazember kihasznált és bántalmazott? Vagy semmi se számít, csak valaki döntse meg Orbánt, mert az ellenzék nem csinál semmit, bla, bla, bla? Ha ez utóbbi, akkor ők bűntársai egy gátlástalan embernek, aki a gyerekek zaklatásával és bántalmazásával visszaél, azt politikai célokra használja fel. Mert amikor több tízezer ember (Magyar számolási technikája szerint minimum félmillió) kiment a Hősök terére, az őszinte volt. Azt a jogos és érdek nélküli, őszinte felháborodás vezette ki, azért volt drámai ereje.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

Evelyn, a lányom. Az igazat megvallva, már nincs sok kapcsolatunk, de azért változatlanul szeret. Háza mindig nyitva áll előttem. Dehát én lehetőleg nem zavarom. Nem tenne jót neki, ha sokat lábatlankodnék körülötte. Ami meg engem illett, én már jól megvagyok így, ahogy vagyok. Nekem már minden késő. De azért erre a lányra büszke vagyok.