Talán Proust írja az Eltűnt idő nyomában című regényfolyamában, vagy Cheryl Texierra mondja a Bunnyman Massacre című filmben, de mostanában sokszor eszembe jut: lopott autóval mindig tartsuk be a sebességkorlátozást! Mondanom sem kell, Magyarországra ez sem igaz, itt nyomni kell a gázt és jobbról előzni, mert az a gyanús, ami nem gyanús.

A mostani választási kampány lényege a nyílt fenyegetés: az ellenzék nem nyerhet, ha az ellenzékre szavazol, akkor kicsinálunk, ha olyan körzetben laksz, ahol esetleg az ellenzéki jelölt nyer, akkor cseszheted, nem lesz pénz, nem lesz meleg víz, nem lesz áram, esetleg pestis. Ha azt hiszed, hogy nem derül ki, kire szavaztál, akkor tévedsz, meg fogjuk tudni, sőt, már most tudjuk és nem lesz állásod, a gyerekedet kirúgják az óvodából.

Megfélemlítés és hízelgés. A gyávákat megijesztik, az ostobákat megvezetik, a bátrakat és okosakat meg le sem szarják, mert annyira kevesen vannak, hogy hatásuk elhanyagolható a választásra nézve. Azért van kampány, hogy nagy összegeket lehessen átcsoportosítani egyik zsebből a másikba, az Orbán-rezsimet 2018-ban demokratikus választásokon leváltani nem lehet, aki mást állít, az hazudik vagy ostoba. Aki demokratikus úton akar hatalomba kerülni idén, az nem ismeri a választási törvényt vagy nem ismeri Orbán Viktort.

Az ellenzéki pártok mégsem bojkottálják a 2018-as választást, és érvként azt hozzák fel – a hazugságokon és hülyeségeken kívül -, hogy részeredményeket el lehet érni, megakadályozni a kétharmadot, rá lehet ijeszteni a fideszes politikusokra, szavazókat lehet szerezni, ilyesmik.

Tiszteletben tartom a döntésüket, akkor is, ha én nem ezt tenném, és ha már elindulnak a választáson, akkor szavazni is fogok, mert nem a választóknak kellene távol maradni ettől a nevetséges színjátéktól, hanem a normális pártoknak, persze, szavazzunk, aztán menjünk haza, hogy a tévé előtt szidjuk a kormányt. Senki sem tudja a magyaroknál jobban szidni a kormányát, azok is szidják, akik rá szavaznak, mintha valami földön kívüli erő húzta volna be helyettük az ikszet a megfelelő helyre, mert itt senki sem tehet semmiről. Soha senki sem tehet semmiről.

Az Orbán-kormány egyértelműen az EU elhagyására készül, az orosz és a török példa lebeg szeme előtt, vallási alapokon nyugvó fasiszta diktatúra, hadurak által irányított körzetek, feudális viszonyrendszer, szabadságjogok teljes felszámolása, propaganda és elnyomás. Lehet selypegni, hogy ez még nem diktatúra, meg hogy Európa majd nem engedi, meg ilyesmit nem lehet csinálni a XXI. században, de a válasz mindössze annyi: de az, megengedi és igen, lehet.

Második körben majd mindenki elgondolkodik, hogyan úszhatja meg a következményeket ő maga és a családja, feljelenti a szomszédját, biztos, ami biztos, az eddig is mindig bejött, a közértben meg ordítva hirdeti, hogy ő bizony a Fideszre szavazott, de kétszer.

Különbékék, kis megalkuvások, nagy megalkuvások, árulások, csak a szokásos, ebbe születtem bele, elég jól ismerem az országot, ahol senki sem ért egyet a rendszerrel, amit szorgalmasan és elkötelezetten támogat. Fenntartja és működteti azt a poklot, amire aztán folyamatosan panaszkodik, mert a panaszkodás államvallás nálunk.

Gyakran félreértik ezt a panaszkodást a külső szemlélők és felteszik a logikusnak tűnő kérdést, hogy ha ennyire utáljuk ezt az egészet, Horthyt, Kádárt, Orbánt stb., akkor miért nem teszünk ellenük valamit?!, mert nem értik a lényeget: mi, magyarok nem a változást akarjuk, hanem a változásról akarunk beszélni, ami nagyon jó lenne, ha. Mi azt a szabadságot szeretjük, ami nincs, azért vagyunk hajlandók életünket is áldozni, az a szabadság, ami van, az gyűlöletes.

Sem az ellenzék, sem az értelmiségi fanyalgók nem értik, hogy nekünk az a jó, ha rossz, így folyamatosan azzal abuzálják a népet, hogy mit kellene tenni, hogy jobb legyen, merre kellene menni előre, min kéne változtatni, miközben képtelenek felfogni, hogy nem, nem akarjuk, hogy jobb legyen, nem akarunk változtatni semmin, nem akarunk előre menni, mert életfilozófiánk lényege a megváltoztathatatlan rossz, amiben otthonosan és magabiztosan eligazodunk.

Ezt az alapigazságot ismerte fel a Fidesz.

Nem kormányt kell váltani, hanem országot, és minden, mindenki a helyére kerül.







5 hozzászólás : Para-Kovács Imre: Kampány

  1. Buksi Kiszökött

    February 25th, 2018

    +1. Akinek még vannak esetleges fenntartásai, gondoljon arra: nem mi vagyunk hazaárulók, a hazánk árult el bennünket. Ideje másikat keresni.

    Reply
  2. Honjo

    February 25th, 2018

    Sajnos nagy igazságok vannak itt. A panaszáradatról is. Csak az a helyzet hogy itt következmény csak a kicsiket éri: Vegzálás, múltban vájkálás, vállalat leépítése, kirúgás, egy perc alatt a nemzet ellensége lehet bárkiből. A tőke meg a rendőrség beállt a rendszer mögé – utóbbi nem tudom miért? Minden jogot elvettek tőlük.

    Reply
  3. Bajusz István

    February 25th, 2018

    Ahogy sok millió magyar, úgy a szerző is tökéletesen képtelen arra, hogy általa is felismert nyilvánvaló tényekből levonja a konzekvenciát. Ha az álellenzék vágóhídra vezényli a népet, ő bizony farokfelvágva megy velük.

    Azt a hazugságot passzírozza az emberek agyába, hogy nem vagyunk szuverén egyének. Mindig mások döntenek helyettünk, mindig mások felelősek. Pedig igenis a választóknak kell bojkottálniuk a színjátékot, akkor az összes pártnak álcázott vállalkozás mehet a francba. 30%-os részvétel mellett 99 %-kal győz Orbán Lőrinc. Egy hét múlva felfogja, hogy ez mit jelent, az agyában szétrobbannak az erek, és rövid úton oda jut, ahová való, a pokolba. Ehhez összesen annyit kéne tennünk, hogy nem dőlünk be a párt-vállalkozások agymosásának, és otthon maradunk.

    Szégyellem a cikk íróját. Szégyellem a magyar népet – köztük születtem, egy az anyanyelvünk, de ez kevés ahhoz, hogy ne szégyelljem. Szégyellem Magyarországot.

    Reply
    • Tóth Zoltán

      February 26th, 2018

      Egyetértek. A tegnapi hódmezővásárhelyi eredmény tudatában – annak ellenére – is a bojkottot tartom az egyetlen, valóban érdemi kezdőlépésnek a NER lebontására (annak megkezdésére). Orbán rezsimje is csak így tüntethető el – még alapvetően békés úton (bojkott – óriástüntetések – sztrájk – társadalmi engedetlenség). Minden egyéb – vagy így, vagy úgy – forradalmakhoz és háborúkhoz fog vezetni. Ezek értelemszerűen már nem lesznek békések. Akik a jelen komédiához önként és dalolva segédkeznek (kormánypártiak és “ellenzék”, valamint ezek eltartottjai, szimpatizánsai, szavazói), mind megérdemlik majd a sorsukat.
      Rengeteg, elsőre ellenmondásosnak tűnő korábbi állításom mellé megjegyzem: csak egy picit kellett volna továbblátni a szemünk elé kifeszített paravánon, csak egy csepp bátorságra lett volna szükség, hogy megelőzhessük az igazán drámai, tragikus folytatást. Persze a túlélők majd boldogok lehetnek…
      ha lesznek…

      Reply
    • Amanda

      February 26th, 2018

      Amikor kicsi voltam, egyszer megkérdezte tőlem az óvónéni, hogy “ha mások azt mondják, ugorj a kútba, beleugrasz?”

      A szerzőt viszont nem kell megkérdezni erről. Beleírta a cikkbe a válaszát.

      Reply

Szóljon hozzá Amanda

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)