Tag: választások

Itt találkozik újra a két ember és a két modell, mivel a választás kérdésében Hadházy Ákos és Magyar Péter összecsapott. Ez az összecsapás mindent elmond arról a két karakterről, amiről beszélünk. Hadházy Ákos felelősen gondolkodik, demokrataként mondja, hogy előbb kell kiharcolni a tisztességes választások feltételeit, utána lehet lebontani a diktatúrát. Magyar viszont az első perctől választási győzelmet ígér, függetlenül attól, hogy milyenek a feltételek. Ezen a hazugságon már azok az ellenzéki pártok is túl vannak, amelyek pártjuk egzisztenciális problémái miatt legitimálják a választásokon való részvételükkel a rendszert. Ha nem ez lenne a feltétele a pártfinanszírozásnak, pontosan tudnák, hogy ez lehetetlen. Mivel Hadházy Ákos nem függ a pártfinanszírozástól, megengedheti magának azt a luxust, hogy becsületes, egyenes és őszinte legyen. Az ellenzéki pártok itt és emiatt buknak el. A pénzről nem tudnak lemondani. Nem azért, mert pénzéhesek, hanem azért, mert nem tud a pártjuk anélkül létezni. Tudna másképp, de azt nem vállalják. Ezért kollabránsok lettek. Hadházy Ákos ezért a topon van. Magyar Péter pedig sereghajtó. Magyar oda vinné vissza az ellenzéket, ahonnan elindult, és azt a hazugságot szajkózza, ami az ellenzékből ennyire hatástalan, béna ellenzéket csinált. Ezt hirdeti nagy szájjal, lekiabálva Hadházy Ákost, hogy mégis, hogy képzeli ezt? Mert neki a választási részvételből lenne pénze, infrastruktúrája.

Magyarországon Orbán a nemzet harcát vívja a zsidók ellen (Soros - a zsidók - irányítják Brüsszelt és a demokrata vezetésű Washingtont), Lengyelországban a nemzet harcát vívják a németek és az oroszok ellen, Amerikában Trump a nemzetközi kommunizmus ellen harcol és nem Amerika másképp gondolkodó tagjai ellen. Olyanok nincsenek. Ha mégis vannak, azok vagy a külső idegen erők ügynökei vagy azok által megtévesztettek. Már ebből is látszik, hogy nem demokraták. Nem fogadják el a demokrácia létezését, bárki jogát arra, hogy velük szembeszálljon és mást gondoljon, mást akarjon. Ez a fasizmus nem is új irányzata, amely magát a nemzet egyedüli képviselőjének nevezi, mindenki mást a nemzettel szembenálló idegen ügynöknek. Ez tökéletes adaptációja a hitleri nácizmusnak. Csak most nem mindenhol a zsidók az ellenségek.

Az Európai Unióban dolgozó magyar állampolgárok esetében is kizártnak tartjuk, hogy egy Amerikában bejegyzett alapítványt támogassanak, amikor ezt megtehetik közvetlenül is, ha akarják. A 4 milliárd forintos támogatás mögött ezért nyilvánvalóan néhány gazdag magyarországi adományozó áll, akik érthető okokból a bosszúálló és gyűlölködő Orbán előtt nem kívánják felfedni kilétüket, mert valószínűleg Magyarországon élnek. A rejtőzködésük miatt csináltak egy amerikai alapítványt, ahova befizethették a pénzt titokban, de Orbán titkosszolgálatának nem sikerült azt felderítenie.

Az amerikai és brazil szélsőjobboldali zavargásokhoz hasonló reakciótól, a "polgárháborútól" való félelem mindig ott húzódott Magyarországon is a választás esetleges "megnyerése" esetén. Még az is benne van Orbán választási győzelmeiben, hogy a magyarok jelentős része azért nem megy el szavazni, vagy nem szavaz ellene, mert egy polgárháborútól fél. Pontosan tudják, hogy Orbán a "békemenet" nevű fasiszta, náci, szélsőjobboldali csürhét az utcára vezényelné, és azok szétvernének, felgyújtanának mindent, megtámadnák azokat, akik ellent mernek állni nekik.

A 2022-es parlamenti választások közeledtével, jórészt a tavaly őszi önkormányzati választások sikerén felbuzdulva, egyre sokasodnak az ellenzék jövőbeni esélyeit latolgató eszmefuttatások, viták. Ehhez kapcsolódva...

A magyar álkeresztény jobboldal régi toposza a "bűnös" Budapest, amely hol burkoltan, hol nyíltabban a budapesti zsidók miatt nem követi a rendes "keresztény magyar"...

Az NVI-n keresztül tovább szűkíti az ellenzék mozgásterét a Fidesz. Vajon az Együttnek lesz bátorsága végre kilépni a komfortzónából?

Megütöttek egy embert a nemzeti konzultáció katonái, erre a Fidesz úgy reagál, hogy hazugság, Soros, civil, migráns. Szokják a gondolatot, hogy a többség ismét rájuk fog szavazni 2018-ban.

A magyar társadalom - népfelkelés helyett - a Simicska-Orbán plakátháborúval és a nemzeti maszturbációval szórakoztatja magát.

Folytatódik a méltatlan, mocskos játék a nyugdíjasok pénzével. Hatalmas kegyként és figyelmességként állítják be azt, ami (illetve aminél sokkal több) járna nekik, hogy méltó körülmények között élhessenek.

Nem kellene egy puskalövés nélkül kalandorok kezére játszani az országot, csak, mert meghekkelt agyúak Orbánra szavaznak.  Magyarország elég mélyre süllyedt erkölcsileg, hogy tovább már ne...

Ha felszámolja a maradék sajtót, betiltja a civilszervezeteket, börtönbe csukat néhány lázadót a miheztartás végett, és kilépett az Unióból, elfogadhatja az ellenzéki követelést, hogy ne legyenek négyévenkénti választások.

A Fidesz megint égeti a szavazóit. Primitív üzenet, primitív embereknek. A végén megint Kádár nyer.

Jobb félni, mint megijedni. Ennél már csak félelmet kelteni jobb. A polgárokat ijesztgetni az igazi igazi. A legjobb azonban pánikhangulatot létrehozni.