Fotó: Az izraeli rendőrök elvisznek egy telepespárti tüntetőt a ciszjordániai Amonából 2017. február 1-én, az izraeli fegyveres erők telepkiüritési művelete során (Reuters/Baz Ratner)

Újabb öt és fél ezer lakást építene Izrael a Ciszjordániában és a Kelet-Jeruzsálemben lévő zsidó telepeken. Az izraeli bejelentést követően, csütörtökön megszólalt az amerikai Fehér Ház is, mely sokak számára meglepetésszerűen, nyilatkozatban bírálta az újabb telepek építését, illetve a már meglévők további bővítését.

Donald Trump amerikai elnök még tavaly, a kampánya során találkozott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, és támogatásáról biztosította azt. Közölte, hogy elnökké választása esetén elnézőbben áll majd a telepek kérdéséhez, mint elődje, Barack Obama. Az új amerikai elnök a telepbővítési politikát patronáló nyilatkozatával kétségtelenül számos zsidó szimpátiáját elnyerte.

Trump a kampánya során többször is hangoztatta, hogy szakít Obama korábbi, izraeli politikájával. Trump elnöki kinevezése óta Izrael már négyszer jelentette be, hogy bővíti a megszállt területeken lévő otthonok számát, Washington azonban eddig ezekre nem reagált. A Fehér Ház viszont mostani közleményében úgy fogalmazott, hogy az új telepek építése, és a meglévő telepek bővítése nem segíti az izraeliek és palesztinok közötti békekötést, ami homlokegyenest ellenkező retorika, amit Trump eddig támogatói felé képviselt.

Nincs ebben semmi meglepő számunkra, az amerikai elnök által vizionált szép új világban, mint azt tudjuk, a pragmatizmus minden elvi meggondolást felülír. Trump korábban volt már demokrata, majd a nőgyűlölő, rasszista és a szélsőségesen inkorrekt kijelentésektől sem riadt vissza azt követően, hogy napjainkra politikai váltópénz vált az idegengyűlöletből és az abszurd populista hetvenkedésből.

Lassan, nem csak ellenzői, hanem a szavazói és a támogatói is betekinthetnek a hasznosságot mindenek fölé helyező, eklektikus nézeteket tükröző „trumpisták” alternatív valóságába, amit a populisták értékként igyekeznek felmutatni a korábbi, nyugati szemlélettel szemben. Talán felismerik majd ők is, hogy a „trumpizmus” minden, csak nem egy koherens politikai eszmerendszer. Hiszen jóval több benne az impulzus, mint az ésszerű, követhető, netalántán megvalósítható gondolat. Ezek ugyan az amerikai társadalomban meglévő, de orvosolatlanul maradt problémákra és az ezekkel járó közösségi félelmekre és elégedetlenségre alapoznak. Ám ezzel egyidejűleg fel is nagyítják, eltúlozzák azokat és a politikai korrektséget sutba dobva, állandóan bűnbakokat keresve, egyszerű – mások kárára és sérelmére működtethető – megoldásokat kínálva. Mindezt persze felturbózva egy karizmatikus és erősnek látszó vezetővel, aki azt mondja, amit a hívei, követői hallani szeretnének. Trump így a „Tegyük újra naggyá Amerikát!” szólammal tovább tematizálja –  vagy inkább vulgarizálja – az amerikai közbeszédet.

Trump, akárcsak a többi populista, soha sem gondolja komolyan azt, amit mond. Minden megnyilvánulása mögött megfontolt politikai számítás áll. Meggyőződése, hogy az erősebb mindent visz, eszerint is cselekszik.  A törvényeket úgy értelmezi, ahogy az számára kedvező, ha pedig szükségesnek véli, akár át is írja azokat a saját szájíze szerint. Ő is, gyakran fogja alkalmazni a folyamatos, húzd meg, ereszd meg politikát, amit most jól ábrázol az Izraellel folytatott változó retorikájú párbeszéde is. Egyébként Donald Trump és Benjamin Netanjahu február közepén Washingtonban találkoznak. Az amerikai elnök szóvivője szerint a megbeszélésen a telepekről is szó lesz. Vajon ezek után Trump támogatóiban felmerül-e a kérdés, hogy lehet-e politikai elv az, hogy nincsenek elveink?

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)