Megjelent egy fotó a magyar-angol meccsről, amelyen a kiváló angol játékos, Raheem Sterling térdel, hogy kifejezze a rasszizmussal szembeni véleményét, a török játékvezető, Cüneyt Çakır pedig odatérdel a színes bőrű angol játékos mellé. Kevés ennél szebb fotót lehet látni, amely az emberség, a szolidaritás, az együttérzés legszebb kifejezése. A gesztus értékét növeli, hogy a stadionban a magyar szurkolók hatalmas füttykoncerttel utasították el az antirasszizmust, a török bíró ezzel a megnyilvánulással szemben fejezte ki a szolidaritását és együttérzését az angol játékossal.
A képen látható az egyik magyar játékos, aki elutasítja ezt az emberséges gesztust. Zord képpel mutat a „Respect” feliratra a mezén, mintha ez bármit is kifejezne, mert éppen a tisztelet hiányzik. Ez a kép mindent elmond arról a mély szakadékról, amely a szabad, demokratikus, civilizált és emberséges nyugati világ, valamint Magyarország embertelen, sötét, antihumánus, fasiszta és bunkó világa között van. Ennél szégyenletesebb fotót nem is lehetne közölni Magyarországról, ez mindent kifejez, hogy a sértettsége miatt fasiszta diktátorrá vált Orbán keze alatt mivé züllött ez a nép.
Az orbáni fasiszta propagandagépezet ezt a nemes gesztust, amit a bíró bemutatott, és amiért valamilyen sportszerűségi elismerésben kellene részesíteni, azzal a címmel számolt be, hogy „A török bíró nem pártatlan, résztvett a térdeléses cirkuszban”. Az Origo azt írta, hogy „a török bíró Cüneyt Cakir a meccs előtt az angol játékosokhoz hasonlóan letérdelt, vagyis részt vett a térdeléses bohóckodásban. Ez azért is meglepő, mert a bírónak pártatlannak kellene lennie, ezzel azonban Cakir az egyik csapat, az angolok mellé állt.”
Ez egy fasiszta rendszer szellemi színvonala, amikor a legszebb emberi gesztusok egyikét úgy állítják be, mintha a bíró azzal az „angolok mellé állt” volna. Ez annyira sötét és buta, hogy bármelyik fideszes papagáj is mondhatta volna, Szijjártó, Hollik, vagy bármelyik idióta. Nincs annál szebb jelenet, mint amikor egy stadion kifütyüli a rasszizmus elleni tiltakozást, a bíró pedig letérdel az egyik fekete játékos mellé, hogy az együttérzését, az emberségét, a szolidaritását és a felebaráti szeretetét kifejezze. Ezek a fasiszta bunkók pedig azt mondják, hogy ezzel az angolok mellé állt.
A bíró az emberség, a humánum, a tisztelet, az emberi méltóság, a szeretet mellé állt, nem pedig az „angolok mellé”. Hogy az emberség, a humánum, a tisztelet, az emberi méltóság, a szeretet az angolok olalán volt, a magyarok oldalán pedig a sötét, fasiszta, náci, buta gyűlölet, rasszizmus, arról ez a kedves török bíró nem tehet. Egyébként Orbán a napokban éppen a török megszállást hozta fel példaként, miért kell megvédeni az országot és a magyar „kultúrát” a muszlim afgán menekültektől. A magyarok csak tanulhatnának az ilyen bevándorlóktól, mint ez a török bíró.
Orbán szítja ezt a gyűlöletet, ő terjeszti a fasizmust, és ő nevezte bohóckodásnak a letérdelést. A szokásos hazudozás úgy szól, hogy ők másképp fejezik ki az antirasszizmust, és amikor kifütyülik a térdelést, akkor csak a „bohóckodást” ítélik el, nem az antirasszizmust. Ezzel szemben a világsajtó a fotók tucatjait mutatta be, hogy a térdelést kifütyülő szurkolók majom mozdulatokat mutattak be éppen a fekete Sterling felé, jelezve, hogy a fekete bőr színű emberek alacsonyabbrendűek, mint a fehérek, s olyanok, mint a majmok.
Ezek a magyarok lennének a felsőbbrendűek, ezt a kultúrát kell megvédeni a színes bőrű és más vallású menekültektől, akiket olyan gyűlölködők üldöznek, mint Orbán. Lehet gyönyörködni a magyar kultúrában:
De volt ennek a meccsnek egy másik csodaszép pillanata is, amikor éppen Sterling, a gólja után, levette a mezét és az alatta levő felirattal emlékezett meg a koronavírusban elhunyt barátjáról, Steffie Greggről. Sterling tudta, hogy sárga lap jár érte, meg is kapta a meccs elején mellette térdelő török bírótól, mert a szabály az szabály. De ez is a meccs egyik szép jelenete volt, ami a magyar szurkolókból a rasszista megnyilvánulásokon kívül azt váltotta ki, hogy megdobálták műanyag poharakkal. Még ebbe a meghitt, szép pillanatba is bele tudtak mocskolni. Igazán nagy teljesítmény.
