2026, március6, péntek
Orbán és Magyar között nincs erkölcsi, politikai és stratégiai különbség. Orbán az orosz érdekek kiszolgálója, s amikor Magyar Péter nem Ukrajna mellé, hanem Orbán mellé áll, akkor leleplezi saját valódi politikai felfogását is. Mivel Orbán előbb tényleges kárt okozott Ukrajnának, s Zelenszkij csak erre reagált, helyre kellene állítania az ok-okozati rendet. De Magyar ugyanazt a nyelvet beszéli, mint Orbán, és ugyanazt a politikai célt szolgálja: Ukrajna elszigetelését és a magyar közvélemény ukránellenes uszítását. Megerősíti és felerősíti Orbán hangját, ahelyett, hogy az értékeket a helyükre tenné. A törzsi azonosulás pedig egyszerűen megdöbbentő: nem az számít, kinek van igaza, hanem az, ki a magyar. Magyar azt mondta: "Senkit, egy magyart sem fenyegethet egy külföldi állami vezető sem. Sem a leköszönő Orbán-kormányt, sem a leendő Tisza-kormányt", s felszólította az ukrán elnököt, hogy vonja vissza a szavait. Magyar nem fárasztotta magát azzal, hogy elemezze a kiváltó okokat és Zelenszkij üzenetének lényegét: Orbán a hadseregtől veszi el a pénzt. Magyar Péter arra hivatkozott, hogy Orbán magyar, s nem arra, hogy igaza van. Magyar embert nem lehet fenyegetni, akkor sem, ha megérdemli. De a tiltakozás mögött az áll, hogy Magyar Péter az orosz-ukrán háborúban Orbánnal ért egyet, az oroszok mellett, s Ukrajnával szemben áll. Ez nem választási stratégia, hanem elvi meggyőződés. Magyar Ukrajnával kapcsolatban közös nevezőre hozta az Orbán-kormányt, s a "leendő Tisza-kormányt". Magyar a "Tisza-kormány" nevében az Orbán-kormánnyal azonosult. Az orosz hadsereg által gyilkolt ukrán néppel szembeni propagandával Magyar a sötét háborús hatalom, tömeggyilkosok oldalára állt, ami egy humanista számára elfogadhatatlan.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.