Ennek oka pedig az, hogy Unger Anna a meghallgatásán olyan benyomást keltett, mint aki szakmájából kifolyólag a Vagyonvisszaszerzési Hivatal feladatának nem a vagyonvisszaszerzést, s nem az évszázad bűnözőinek őrizetbe vételét tekinti, hanem a rendszer működésének feltárását, hogy ne alakulhasson ki a jövőben újra ilyen rendszer. Szerény véleményünk szerint a jövőre nézve ez eldőlni látszik, mert nem változott meg a rendszer, Magyarország továbbra is az Orbán-rendszerben él, csak Orbán helyett Magyar Péter vezeti. Ettől függetlenül, nagy szükség lenne egy olyan hivatal felállítására, amiről Unger Anna beszélt, s lehetne ő a vezetője, aki egyébként kiváló ember, nagyszerű politológus és tanár, akinek a munkája nélkülözhetetlen lenne egy ilyen hivatal élén. Vélhetően ő is jobban érezné magát benne, mert pontosan azt csinálhatná, amire a hivatalt létrehozták. Mindez nem igaz a Vagyonvisszaszerzési Hivatalra, amelynek nem az a feladata, hogy feltárja a rendszer működésének struktúráját, hanem az, hogy politikusnak álcázott ócska bűnözőket bíróság elé állítson. Az NVVH nem kutatóintézet, hanem rendkívüli nyomozati, vádemelési és vagyonvisszaszerzési jogosítványokkal létrehozott bűnüldöző szervezet. A rendszerszintű következtetéseknek az elvégzett nyomozásokból kell megszületniük, nem pedig a nyomozások helyébe vagy elé lépniük. Unger megfordította ezt a sorrendet. Abból indult ki, hogy a fő feladat a rendszer megértése és bemutatása, egyedi büntetőügyek másodlagosak. Ez nem egyszerű hangsúlykülönbség, hanem a hivatal rendeltetésének téves átértelmezése. Teljesen világos, hogy miután a kompromittálódott Sárvárit nem lehetett megválasztani, Ligetinek eleve annyi esélye nem volt, mint sajtban a lyuknak, miután az ő civilszervezete feltárta Magyar korrupt ügyeinek egy részét (nagyon helyesen), Unger Anna azért lett megfelelő az új fideszes NER vezetője számára, mert Magyar felismerte a bölcsészt, akit jobban érdekel a rendszer tanulmányozása, mint a bűnöldözés. A kulcsmondat, amely Unger Anna előtt megnyitotta az utat, az volt, hogy senki ne képzelje, hogy itt hat év alatt egyetlen ítélet is születik. Szakmailag és politikailag is súlyos hiba annak kijelentése, hogy hat év alatt egyetlen jogerős ítélet sem várható, mert nem minden ügy egyforma, függ a vád megalapozottságától és minőségétől. Nem lehet valamennyi, egymástól teljesen eltérő bonyolultságú ügyre előre kijelenteni, hogy egyikben sem születhet jogerős ítélet. Egy bűnüldöző szerv leendő vezetője nem zárhatja ki előre az ítéleteket, hanem úgy kell felépítenie a szervezetet, hogy minél előbb legyenek bizonyítható ügyek, vádemelések, vagyonbiztosítások és ítéletek. Az erről való előzetes lemondás súlyos figyelmeztető jel lenne, ha a megbízó célja a minél gyorsabb, hatékonyabb elszámoltatás lenne. De láthatóan nem. Ami egy valódi elszámoltatásra készülő kormánynál kizáró ok lenne, az Magyarnál a kiválasztás feltétele. Ez a mondat zene volt Magyar füleinek, mert pontosan tudja, hogy hat év múlva már senkit nem fog érdekelni az Orbán-banda, sem pedig az, hogy mennyi pénzt loptak el. Hat év múlva pedig Unger Anna megüresedett helyére ültet majd egy bábot, aki behinti sóval ezt a hivatalt is, és elfelejtheti mindenki a felelősségre vonást és a rendszerváltást. Magyar azonban tévedhet, ha Unger Anna mégsem a rendszerszintű kutatást helyezné előtérbe, hanem a konkrét bűncselekmények feltárását, s ebben nem akadályozná az ügyészeit, ha azok elég elszántak.