2026, február3, kedd
Felveti a gyülekezeti ellenőrzés hiányát, még abban az esetben is, ha valaki elhiszi, hogy a Hit Gyülekezetében egy ilyen nagyságrendű befektetési pénzgyűjtés titokban maradhatott. Közismert tény, hogy a Hit Gyülekezetében a lelkészek és "szolgálók" a vezető lelkész által támogatott üzleti tevékenységeket is folytatnak, méghozzá a hívők bevonásával. Gyakran a gyülekezeti tagok a lelkészek alkalmazottai. Egy részük "szolgálatból", vagy jelképes összegért dolgozik, így gazdagítva a lelkészét. A lelkész vállalkozók dicséretben részesülnek, mert hozzák a pénzt a gyülekezetbe, s "adakoznak" Németh Sándornak, hogy a tevékenység védelem alatt legyen. Egyfajta "védelmi pénzt" fizetnek, önként és dalolva. Nagy József az egyik ilyen lelkész "üzletember", aki most lebukott, de számosan végezték a börtönben. Egyetlen ember maradt "tiszta", Németh Sándor vezető lelkész, aki mind közül a leggazdagabb, aki az üzleti tevékenységeket bátorítja, sok esetben a haszonból részesül, minimum a neki fizetett tized formájában. De lelkész vállalkozók közvetlenül is fizetnek. Ezért megtévesztő a közlemény, amikor többször leírja, mint ahányszor Ágnes asszony a ruháját kimosta, hogy "a Gyülekezet" semmilyen formában nem vett részt az üzletben és belőle semmilyen formában nem profitált. A Hit Gyülekezete formálisan korábban sem vett részt ehhez hasonló pénzügyi műveletekben, és nem részesült, de Németh Sándor igen. Ezért ha Németh Sándor bármilyen formában részesült a hívektől kicsalt százmilliókból (ez lehet tized, a korábbiakhoz hasonlóan zacskóban átadott készpénz, amivel Nagy József "megáldotta" Némethet), akkor ő bűntárs és orgazda a legújabb gyülekezeten belüli csalásban. Erre azonban biztosan nem lesz bizonyíték, mert minden készpénzben forog.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.