Azzal bizonyíthatja Orbán, hogy valóban maga dönt a sorsáról, ha nem ugyanúgy határoz, ahogyan a Néppárt. Mint ismert, a rendíthetetlen hős a felfüggesztésekor is ragaszkodott ahhoz a látszathoz, mintha maga döntött volna saját felfüggesztéséről, és könyörületből (még inkább butaságből és elvtelenségből) a Néppárt meg is engedte, hogy ez a látszat keletkezzék. Amikor felmerül, hogy a felfüggesztést végül a kirúgás követi, Orbán azonnal arról beszél, hogy őt nem lehet kirúgni, ő maga távozik, ő dönt arról, hogy elhagyja a Néppártot.

Erre készen állnak a propaganda sablonjai, miszerint a Néppárt Soros befolyása alá került, túlságosan balliberális irányt vett, és főleg bevándorláspárti, ami Orbán szerint valami furcsa módon összefügg a keresztény jelleg elvesztésétől is, ami abszurd és nonszensz. Orbán szekere rúdja már annyira kifelé állt, hogy a keresztényfasiszta frakcióba való esetleges átlépéséről is folytatott már tárgyalásokat, ezzel is ijesztgetve a néppárti bölcsteleneket. Ennek kapcsán már tényként emlegette keresztényfasisztáival, mint Novák Katalin, hogy a Néppárt már nem elég keresztény (és főleg nem elég fasiszta).

A Néppárt minősítése nyomán Orbán egyetlen logikus és elvszerű lépése a kilépés lenne, különösen most, amikor újra felerősödtek azok a hangok, hogy a német kereszténydemokraták megint megvédik, és Orbánt megpróbálják lebénítani azzal, hogy a Néppárton belüli fogságban tartják. Ez azonban kétélű fegyver, mert Orbán a néppárti védelem alatt tovább radikalizálhatja fasiszta rendszerét, és terjesztheti a leprás illiberális kórt egész Európában. Ez mérgezi a Néppártot is, és faragja, erodálja a Néppárt hitelét is.

Orbánnak minden oka megvan saját retorikája szerint a kilépésre, és azzal bizonyíthatná, hogy ő egy jellem, ha fordítva dönt egyszer, mint a Néppárt, és nem…