A Tisza Párt egy fikció. Magyar Péter politikai magánvállalkozását nevezik Tisza Pártnak, de ez nem egy párt. Nem felel meg a pártok egyetlen ismérvének és követelményének sem. A Néppárt saját demokratikus értékeivel kerül ellentmondásba, ha érdemi vizsgálat nélkül felvenne egy vezérelvű, tagság, belső pluralizmus és ellenőrizhető döntéshozatal nélkül működő fantompártot. Ez a Tisza. A tagfelvételi eljárásnak egyetlen eredménye lehet, hogy a Néppárt szembesül azzal, hogy kinek a kezébe került Magyarország. Az ország demokratikus működése nem választható el a kormányzó párt belső működésétől, ezt a Néppártban tudják. Az uniós szabályozás azért követeli meg a párton belüli demokráciát, mert egy nem demokratikus párt nem fog demokratikus országot vezetni. A Néppárt arra készül, hogy belépjen ugyanabba a folyóba. Pedig elég lenne észrevennie azt a piros zászlót, hogy Magyar ahhoz a feltételhez köti a Néppárthoz való csatlakozást (növeli a Néppárt frakciójának létszámát), ha "az uniós intézmények lezárták a Magyarországgal szemben indított 7-es cikkelyes eljárást". Ezzel a Néppártot antidemokratikus eljárásra késztetik, hogy a tagfelvétel érdekében avatkozzon be az uniós intézmények eljárásába, és feltételek nélkül zárják le a 7-es cikkely szerinti eljárásokat. Magyar már az első lépésban zsarolja a Néppártot, miközben a Tiszának semmi köze a Magyarországgal szembeni eljárásokhoz. Egy párt felvétele független a pillanatnyi kormányzati szerepétől. Magyar úgy zsarol, hogy még nem teljesítette a feltételeket. Magyar Péter eljátszhatja, hogy a "Tisza Párt" nevű politikai-üzleti vállalkozása egy párt. Magyarországon választáson is indulhat, képviselőket bérelhet fel, és kormányra is juthat, miközben jellegét tekintve nem felel meg a pártszerű működésnek (és létezésnek). Ez a magyar párttörvény hiányossága. Az Európai Unió követelményeinek azonban nem felel meg. Webernek meg kell hamisítania a Néppártba való felvétel szabályait, vagy hazudnia kell a "Tisza Pártról", mert a Tisza nem felel meg a Néppárt felvételi elvárásainak. A helyzet még ennél is rosszabb, mert a Néppárt megsérti európai politikai pártok jogállásáról és finanszírozásáról szóló EU/Euratom Szabályzatot, ha a Tiszát felveszi a tagjai közé.  Ez a jogszabály kötelezően előírja, hogy minden elismert európai pártcsaládnak (így az EPP-nek, az Európai Néppártnak is) garantálnia kell, hogy a hozzá csatlakozó tagszervezetek maguk is tiszteletben tartják a demokrácia és a jogállamiság értékeit. Ennek a követelménynek a Tisza nem felel meg. Nincsenek a pártban fékek és ellensúlyok. Az EPP Hivatalos Alapszabálya (Statutes), valamint a hozzá kapcsolódó Belső Szabályzat (Internal Regulations) szerint a tagfelvételi eljárás során a Tisza Pártnak be kell nyújtania a saját alapszabályát és a szervezeti felépítését bemutató dokumentumokat. Az EPP illetékes szervei (az Elnökség és a Politikai Közgyűlés) ezek alapján tételesen ellenőrzik a belső működés demokratikusságát. A Tiszánál annyiban egyszerű a helyzet, hogy egyszerre találkozhatnak a párt összes tagjával, s erre egy kisebb kávézóban is sor kerülhet. Az "intra-party democracy" (párton belüli demokrácia) politikatudományi és jogi értelemben azt jelenti, hogy egy politikai közösség nem működhet autoriter módon, azaz a döntési jogkörök és a hatalom nem összpontosulhat egyetlen vezető kezében. A pártnak le kell képeznie a képviseleti demokrácia alapelveit a saját szervezeti kultúrájában is. Ilyen struktúra nincs a 29 fős pártban. Magyar pedig ezt a struktúrát vetíti ki az országra is. Talán nem véletlen, hogy Európában megkövetelik a pártdemokráciát, mert ha egy párt nem demokratikus, az általa vezetett ország sem lesz az. Erre hiába várnak a hívei. Egy vezér nem csinál jogállamot.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.