Orbán Viktor a mai nappal befejezte a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elnevezett diktatúra törvényesnek látszó eszközökkel való kiépítését. A valóságban már eddig is önkényuralom működött, a demokratikusnak látszó és jogállaminak álcázott színfalak mögött Orbán egyszemélyes diktatúrája irányította az országot. Várható volt, hogy Orbán sem lesz kivétel a diktátorok között, és nem lesz képes konszolidálni a diktatúrát és korlátozni saját korlátlan hatalmat. Abszolút hatalomra vágyik, aminek semmiféle korlátja nincs.

Több mint ízléstelen, hogy a sok ember halálával járó világjárványt használta fel ürügyként arra, hogy a jogállam látszatát is megszüntesse, formálisan is a törvények fölé helyezze magát, bezárja a díszletnek is gyenge parlamentet, és rendeleti úton kormányozzon. Mint nagy elődje, Adolf Hitler. A felhatalmazási törvény egyértelműen a hatalom kizárólagos birtoklásának szándékát, az alkotmányosság látszatának is a megszüntetését, a kontroll nélküli nyílt diktatúra bevezetését jelenti. Ha nem így lenne, elfogadta volna azt az ellenzéki és uniós javaslatot, hogy a rendkívüli felhatalmazásnak legyen határideje. Az olyan felhatalmazás, amelynek nincs sem tartalmi, sem időbeli korlátja, örök időkre szól.

Mindenki tudja, hogy amiképpen a menekülthullám végével nem lett vége a menekülthullám miatt kihirdetett veszélyhelyzetnek, úgy a koronavírus elmúltával nem lesz vége a “rendkívüli felhatalmazásnak” sem. Orbán addig is élvezni fogja, hogy végre olyan uralmat gyakorolhat, amilyet mindig is szeretett volna: ellenzék, törvényi és alkotmányos korlátok, fékek és ellensúlyok rendszere nélküli abszolút hatalmat. Amikor a járvány véget ér, akkor pedig függetlenül attól, milyen eredménnyel zárult, győzelmet hirdet. A győzelmet pedig a rendkívüli felhatalmazásnak, a jogállamiság kikapcsolásának tulajdonítja.

Ezért azt mondja majd, hogy ami…