2026, március3, kedd
Amit a találkozóról előadott, annál az is jobb lett volna, ha nem mond semmit, vagy úgy tesz, mintha valami fontos dolgok történtek volna, amikről nem beszélhet. Ehelyett még a nyilvánossággal azt is közölte, hogy várakozásaival ellentétben lepofozták, nem tudott az olcsó vádaskodásokon kívül semmivel előállni, csak megfenyegette az ügyészséget. Magyar ezen kívül azt is mondta, hogy a választás utáni reggelen újra szeretne találkozni a főügyésszel. Csak azt nem mondta, hogy miért. A Legfőbb Ügyészség is kiadott a találkozó után egy közleményt, amit kommunikációs iskolákban tanítani lehetne, ami sajnálatos, mert megdicsőülhettek. Ezzel még egy utolsó barackot is nyomtak Magyar fejére. Ennél megalázóbb már csak az volt, hogy Magyar négy tollat kapott ajándékba a legfőbb ügyésztől, mint egy iskolás kirándulócsoport tagjai. Magyar a tollakról azt mondta, hogy "olyanok, mint az Ügyészség: a négyből egy sem működött. Egyik sem ír". Magyar még azt sem vette észre, hogy gúnyolják, és ő a toll, amely nem ír. Egy bűnszervezet irányítja az országot, amelynek nem mellesleg Magyar oszlopos tagja volt, mindenkit ismer, pontosan tudja, hogyan működik. A bűnszervezet része az ügyészség is, amely eltussolja az ügyeket, mint a klasszikus maffiákban. Ehhez képest nem volt semmi, amivel Magyar szembesítette volna őket, egy újságíró ennél többet kihoz belőle. Mindezt annak fényében kell vizsgálni, hogy Magyar azzal az illúzióval etette az ellenzéket, hogy ő azért tudja megbuktatni az Orbán-bandát, mert mindent tud róluk és leleplezi majd őket. Hadházy Ákos vagy bármelyik "óellenzékinek" nevezett demokratikus politikus többet elért volna egy ilyen lehetőséggel.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.