Ezért Magyar Péter új kormányának elsők között kell az egyház és az állam tényleges szétválasztását garantáló egyházi törvényt alkotnia, eltörölve a jelenlegi diszkriminációra és ideológiai államra épülő jelenlegi törvényeket és jogszabályokat. Ez a fundamentuma egy világnézetileg semleges, de minden világnézet számára egyenlő jogokat és szabadságot biztosító demokratikus jogállamnak. Amíg ez nem történik meg, addig rendszerváltásról nem lehet beszélni. A demokrácia és a keresztény állam egymást kizáró fogalmak. Éppen a kereszténység lényege az, hogy azt nem lehet állami eszközökkel és erővel terjeszteni, mert az idegen a természetétől. Ez a lépés a kereszténység legnagyobb támogatása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan egyházi törvényre van szükség, amely garantálja mindenki számára az egyenlő jogokat és az egyenlő státuszt, hogy a hitét gyakorolja vagy ne gyakorolja, világnézetét, vallását és vallástalanságát kifejezze vagy képviselje. Az állam ideológiai semlegessége mellett biztosítja a felekezeti egyenlőséget, megszüntet minden diszkriminációt. Az egyházakat a civil társadalom részének tekinti, amely szektorsemleges támogatásra jogosult, ha olyan tevékenységet folytat, amelyet az állam más civilszervezetek esetében is támogat. De hitéleti támogatást nem nyújt, az állam semleges. A vallás magánügy. A felvilágosodás zárta le a "keresztény Európa" sötét korszakát és nyitotta meg az utat a szabadság, az emberhez méltó élet, a keresztény hit virágzása és szabadsága felé. Az állam nem avatkozhat világnézeti kérdésekbe, egyetlen egyház vagy felekezet hitét és vallását sem teheti magáévá és nem erőltetheti senkire. Biztosítania kell a világnézeti szabadságot minden ember és az oktatás számára. Meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy gyermekét világnézetileg semleges állami iskolába vagy egyházi iskolába járassa. A kettőt nem lehet összekeverni, miközben az oktatási tevékenységet az állam támogatja. Az iskolákat és településeket nem szolgáltathatja ki az egyházaknak. Kiindulópontnak tekinthető az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely a rendszerváltás utáni Magyarország egyik alapvető szabadságjogi törvénye volt, amely biztosította a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot, s az egyházak érdekében is, elválasztotta az államot és az egyházat. Alapelvei ennek a törvénynek nem veszítették el az aktualitásukat, a részleteket (például az egyházalapítás kritériumait) illetően lehet társadalmi vita alapján és az egyházak bevonásával tárgyalni, de a lényeget meg kell őrizni. Az Orbán-rendszer törvénytelenül vette el vallási közösségek egyházi státuszát és fosztotta meg őket az ezzel járó juttatásoktól. Ki kell mondani, hogy az Orbán-rendszer önkényuralmi rendszer volt, és más diktatúrákhoz hasonlóan kárpótolni kell azokat az egyházakat és vallási közösségeket, amelyeket az Orbán-rezsim megkárosított. Erkölcsi és anyagi rehabilitációt kell nyújtani mindazok számára, akiket másodrendű, harmadrendű vagy negyedrendű állampolgárrá nyilvánítottak azzal, hogy a hitüket és a világnézetüket, a vallási közösségeiket rangsorolták. A felekezeti egyenjogúság nemcsak jogi szempontból elfogadhatatlan, hanem az emberi méltóság szempontjából is aggályos, és a keresztény értékek megsértését jelenti.