Magyar készített egy dicsőségjelentést valódi elszámolás helyett, de abból hiányoznak a valódi válaszok. Megszűnt-e a NER közjogi rendszere? Megkezdődött-e az alkotmányos helyreállítás? Elindult-e az állami vagyon visszaszerzése? Felelősségre vonták-e az előző rendszer vezetőit és haszonélvezőit? Felszabadították-e a közmédiát? Lecserélték-e a diktatúra gazdasági, pénzügyi és propagandaintézményeinek irányítóit? Ezekről kellett volna számot adni. Ha a diktatúra alkotmánya, emberei, gazdasági hatalma, büntetlensége fennmarad, akkor nem történt rendszerváltás.
Magyar Péter megveregette saját vállát, s elégedetten kanalazta a halászlét egyedül. Senki nem osztozhatott a dicsőségben. Ez érthető, hiszen senki nem méltó őhozzá, és senki nem csinált semmit rajta kívül. Nem tudjuk, minek örül Magyar Péter, mivel olyan elégedett. Az államalapítás ünnepén, 100 nap után még mindig a diktatúra alaptörvénye szerint él az ország. Az új Alkotmány csak szólam, egyetlen lépést nem tettek annak érdekében, hogy előkészítsék az új Alkotmány megalkotását. Magyar egyetlen teljesítménye, hogy a vitatott alaptörvénymódosítással eltávolította Orbán bábját, a köztársaság nélküli elnököt, és be nem váltva a közvetlen elnökválasztás ígéretét, ő választott magának utódot.
A NER bűnözői az elmúlt 100 napban odamentették ki a lopott vagyont, ahova akarták. Orbán és bűntársai, a NER vezetői, legfőbb haszonélvezői ellen egyetlen konkrét feljelentés nem született, egyetlen nyomozás vagy büntetőeljárás nem indult. Senki nem menekült el, a NER-lovagok a világ elegáns részein nyaralnak, és tudják, hogy nem kell félni semmitől. Hatvanpuszta mostantól az Orbán-család legitim tulajdona generációkon át. A hárommillió magyar szavazó nem azért szavazott Magyar Péterre, hogy önmagát mutogassa, fényezze, influenszerkedjen a Facebookon, hanem számoltassa el Orbánt, foglalja le a vagyonukat és semmisítse meg a gyűlölt rendszerét.
Ebből semmi nem lett 100 nap alatt, de még nyoma sincs annak, hogy valaha lesz. A vagyonvisszaszerzési sóhivatalt nem bízta Hadházy Ákosra, aki pontosan tudja, mit kitől kell visszaszerezni. Színészválogatás zajlik, száz jelentkező közül fogják kiválasztani azt, akit Magyar már kijelölt magának, aki nem veszélyezteti az Orbánnal kötött megállapodását. Jó tesztként fog működni, hogy jelentkeztek alkalmas személyek is. Senki nem számít a kinevezésükre. Ahogyan a köztévét is a diktatúra volt propagandistái üzemeltetik tovább. Orbán pénzügyminisztere vigyáz a forintra és a kirabolt MNB-re, a Matolcsy-klánról hallani sem lehet. Mészáros Lőrinc cége kioktat.
100 nap után Mészáros Lőrinc nincs előzetesben, el sem kellett menekülnie, Monacóban élvezi a lopott vagyonát. A NER-oligarchákért nem mennek rendőrök, hanem Magyar arra veszi rá őket, hogy a nárcisztikus showműsoraihoz asszisztáljanak. Cserébe nem indul ellenük semmi eljárás? Szijjártót Orbán bedugta egy kínai cégbe, mert őt hazaárulás miatt azonnal be lehetett volna csukni a nyilvánosságra került felvételek alapján, mint orosz kémet. Ezzel védelmet kapott, már senkit nem érdekelnek a kínai lélegeztetőgépek, a környezetpusztító akkumulátorgyárak, a korrupció, az orosz érdekek képviselete. Mindezek helyett Magyar szórakoztatja a közönséget, ripacskodik, és meg kell elégedni vele.
