2026, február21, szombat
Képviselőjelöltjeit maga választotta ki, ő döntötte el, kik lehetnek az alkalmazottjai. Mert a Tisza képviselői nem a választóiktól függenek, nem nekik tartoznak elszámolással, és nem is őket képviselik, hanem a munkáltatójukat, Magyar Pétert. Ez nem egy pártban szokásos viszony, itt nincsenek a képviselőknek jogaik, ez egy munkáltatói kapcsolat. Itt senki nem szavazhat a lelkiismerete, a választói, a választókerülete érdekei szerint. Itt senki nem szólalhat meg, nem lehet (ellen)véleménye. Magyar a kampányban is eltiltotta őket az alapvető emberi jogaiktól. Ők pedig az állás megszerzése érdekében vállalták ezt. Tudják, hogy a jövőben is egyhangúan arra kell szavazni, amit Magyar mond. Ezt vállalták. Nem sok jót ígér, hogy Magyarország következő diktátora, aki Orbán Viktor helyére akar ülni a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, úgy választatta meg magát, ahogy a vezérek szokták. Apropó, titkos volt a szavazás? Magyar már az első lépcsőben hazudik, színházat játszik, becsapja az embereket. Ki hiszi el, hogy esetleges győzelme esetén nem ezt tenné? Ami pedig a győzelmi mámort illeti, az még a megválasztásánál is viccesebb. Mert Magyar annyira biztos a győzelmében, hogy előre letette a hivatali esküt. Azt írta: "A megtisztelő felkérést elfogadom. Készen állok minden tudásommal és energiámmal Magyarországot és a honfitársaimat szolgálni. Isten engem úgy segéljen." Először is, Magyar önmaga "felkérését" fogadta el, de még mielőtt választást nyert volna, ő már letette a miniszterelnöki esküt. Az "Isten engem úgy segéljen" szöveg az eskü vége. Itt hallható Orbán Viktor 2010-ben elmondott esküje, amely szintén így végződik, s éppen ilyen hazugság volt. Orbán az Alkotmány megtartására esküdött fel.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.