2026, február25, szerda
Ezért ki a felelős? Magyar Péter. Semmi probléma nem lenne azzal, hogy más ellenzéki pártok és képviselők is indulnak Magyar bábjain kívül, ha Magyar hajlandó lenne velük együttműködni, és más esélyes ellenzékieket is támogatni. Neki is vissza kellene lépni esélyesebb demokraták javára. De ő gyűlöl minden demokratát. Ez a probléma oka. De Magyar felelőssége ennél is súlyosabb, ha Orbán Viktort miatta nem lehet leváltani, mert nem hajlandó demokratikus pártokkal együttműködni. Ha demokratikus pártokat beválasztanak a parlamentbe, és Magyar nem köt velük szövetséget (koalíciót), akkor a demokratikus pártokkal való szövetség helyett Magyar Péter Orbán Viktort választotta. Hasonlóan Orbánt választotta inkább, ha esélyesebb demokrata jelölttel szemben indít egy tiszás jelöltet, és ezzel megosztja a szavazatokat. A "taktikai szavazás" kényszere nem csupán a demokratikus ellenzékre igaz, hanem rá is. De amit ő követel, az pusztán hatalmi politika, eszköz a demokratikus ellenzék felszámolására. Ezért Magyar állítását úgy kell pontosítani, hogy ha Magyar nem hajlandó demokratákkal szóba állni, akkor ő Orbánra szavaz. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzéket, így a baloldalt és a liberálisokat jobban utálja, mint Orbánt. Akkor ő nem Orbánt akarja leváltani, hanem a demokratikus ellenzéket, a baloldalt és a liberálisokat, megsemmisíteni. Ez viszont egyértelmű jele annak, hogy Magyar Péter nem demokrata. Egyeduralomra tör, nem ismeri el a liberális politikai baloldal létjogosultságát, sem azokat az általuk képviselt jogállami értékeket, melyekkel azonosulnak. Magyar úgy akarja megsemmisíteni a baloldali ellenzéket, hogy Orbán leváltásával zsarolja őket, hogy szűnjenek meg.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.