A nyíltan horthysta és antiszemita (a holokauszt áldozatait sértő) Lázár János Orbán előtt egy évvel már kijelentette, hogy "körül vagyunk véve saját magunkkal". Ez a több mint 100 éves, Horthy-korszakból örökölt történelmi-politikai toposz a szélsőjobboldal szótárából és eszköztárából való. Nem vicc, nem kabarétréfa, nem földrajzi leírás, hanem olyan irredenta szöveg, amelynek lényege, hogy Magyarország Magyarországgal határos, a magyar határ túloldalán is Magyarország van. Ez a kijelentés megkérdőjelezi Magyarország hivatalos határait, ezért joggal váltott ki szlovák tiltakozást. Magyar a horthysta és orbánista nacionalista hagyományt, nem az európai politikai értékeket követi. A magyarországi sajtó helyenként ugyan idézte, de nem akadt fenn Magyar beszédének egy másik állításán, amely a fenti kijelentés szellemiségébe és logikájába illeszkedik, s talán annál is durvább történelemhamisítás. Magyar ezt mondta: "egy vesztes világháború és a történelmi Magyarország megcsonkítása után azonban nem ért véget a balsors. A trianoni katasztrófa után még következett a magyarok százezreinek életét követelő világháború, a doni katasztrófa, a holokauszt, a kitelepítések és az évtizedeken át tartó kommunista terror". Ez a mondat úgy állítja be, mintha Magyarország nem tehetett volna ezekről a tragédiákról, ahogy Trianonról sem tehetett. Fontos leszögezni, hogy a Magyar által felsorolt tragédiák nem a "balsors", hanem Magyarország történelmi bűneinek következményei voltak. Magyar elmulasztotta említeni azt, hogy a magyarok százezreinek életét követelő világháborúban Magyarország a náci Németország szövetségeseként harcolt, s vitte vásárra magyar százezrek bőrét, így a doni katasztrófa sem véletlen és a balsors következménye. Nem beszélve a holokausztról, amelyhez a törvényes magyar kormány deportálta a haláltáborokba a zsidó honfitársait, és a holokauszt a "keresztény Magyarország" több évtizedes antiszemita uszításának, az antiszemita, nácibarát politikának a következménye. Ez az identitás van az alaptörvényben. Ennek a korszaknak a történelemértelmezése testesül meg a trianoni irredenta retorikában, a nemzeti összetartozás napjában, Lázár, Orbán és Magyar Péter szólamaiban. A két évvel ezelőtti Magyarországhoz képest a különbség az, hogy Magyar Péter messiássá való felkenetése előtt a liberális demokratikus polgári értelmiség ezt még tudta és vallotta, a Magyar által elmondottakat a holokauszttagadás egy speciális esetének tartotta, most pedig hallgat róla. Ahogyan feledésbe merült a Szabadság-téri náci emlékmű is, amely előtt valamikor még tüntettek, virrasztottak és tiltakoztak azok, akik ma nem kifogásolják, hogy Magyar Péter nem tüntette el azonnal ezt az antiszemita és hazug "giccsemlékművet". Magyar ezeket a mondatokat már nem a szavazatmaximalizálás érdekében és választási taktikából mondta, hanem meggyőződésből. Ahogy a választási kampányban is mindig saját meggyőződését mondta, amikor a fejüket homokba dugó, fanatikus balliberális hívei mentegették a horthysta-orbánista retorikát. A legsúlyosabb esetnek azok tekinthetők, akik azt állítják, hogy Magyar Péter most is zseniális politikai stratégaként horthysta történelemhamisító, mert "így fogja ki a szélsőjobb vitorlájából a szelet". Mi inkább úgy látjuk, hogy ő maga a szél és a vitorla is. Kíméletből nem idézzük Magyar kedvenc költőjét, a háborús bűnös antiszemita Wass Albertet.