Tisztelt szerkesztő úr,

amióta megjelent elhíresült cikkem, az „Undorodom tőletek” https://index.hu/velemeny/2019/06/14/tgm_tamas_gaspar_miklos_ellenzek/, természetesen mindenféle bírálatok, sőt: méltatások láttak róla napvilágot, amit a téma valószínűleg csakugyan megérdemel. Az ön válasza https://nepszava.us/bartus-laszlo-tgm-is-bojkottot-javasol/ (amelyet szívből köszönök) fontos kérdéseket érint, amelyekre röviden kitérek, mielőtt egyebeket is szóba hoznék.

Ön azt írja, hogy végre én is támogatom a választási bojkottot, amelyet az Amerikai Népszava 2012 óta javasol. Ez nem ilyen egyszerű. Én akkoriban szintén bojkottfölhívást tettem közzé, de a kialakult vitában be kellett látnom, hogy nem voltam eléggé körültekintő. Ugyanis a választások hatékony bojkottjához ugyanazok a föltételek lennének szükségesek, amelyek a szabad választásokhoz is: egységes akarat, szabad – vagy legalább: szabadabb – nyilvánosság, hatékony és jól finanszírozott szervezet, és mindenekelőtt: tisztább erkölcs. Ezek egyike sem áll rendelkezésre.

Mindennek a hiányában bizonyos, hogy a bojkottot az általam és az ön által is bírált ellenzéki pártok egy része megszegné, de ami még rosszabb: a bojkott gondolata a kétségbeesett kívülállók által megfogalmazott „patent” megoldások egyikévé alacsonyodnék le – „alkotmányozó nemzetgyűlés”, „népszavazás”, „milliós aláírásgyűjtés”, „általános sztrájk” stb. – , amelyek közös sajátossága az, hogy egyaránt lehetetlenek, habár önmagukban nem helytelenek, nem immorálisak és más körülmények között alkalmazhatók (lennének).

A bojkott gondolatát a közvélemény szemében az is kompromittálta, hogy már többször (önmagában) indokolt lett volna, de az – ebben – egységes ellenzéki nézet elutasította, s az ellenzéki pártok többször is részt vettek a reménytelen (és tisztátalan) választási küzdelemben, igazolva evvel mind a rendszert, mind az ellene folytatott harc inadekvát és elzüllött módszereit.

Ilyen kilátástalan taktikai vitába nem szeretnék és nem tudok…

Orbán Viktor bevándorlásellenes propagandája náci ideológiára épül. A nácik szerint a bevándorlás felhígítja és megfertőzi a nemzeti jelleget. Hitler a nemzeti jelleget a fajelméletben fejezte ki, Orbán pedig a “kereszténységben”. Orbán a kereszténységből fajelméletet gyárt. A “keresztény” jelző ugyanazt a szerepet tölti be, mint a tisztafajú árja. Ezt a keresztény újjászületés által létrejött “új ember”, a krisztusi ember alakjából származtatja, azonban ennek fajelméleti felfogása totálisan ellentétes a Bibliával és a kereszténységgel. A krisztusi ember nem felemeli, hanem megalázza önmagát, és mindenki szolgája.

A “kultúrális” keveredés régi neonáci kód. Az idegengyűlölet nácizmus, gyilkos ideológia, amit jól kifejez a németországi gyilkosság, melynek során a menekültekkel szembeni törvényes és humánus (valójában keresztény) magatartást képviselő CDU-politikust a háza kertjében fejbe lőttek. Walter Lübcke nem baloldali politikus volt, hanem a jobboldali német kereszténydemokrata párt politikusa. A neonáci gyilkos által képviselt felfogás tökéletesen megfelel Orbán Viktor retorikájának, amely szerint a német (és európai) kereszténydemokraták nem keresztények, elhagyták az “igazi kereszténységet”.

Erre a gyilkosságra nem mondható, hogy “elmebetegek” és “szélsőségesek” mindenhol vannak, mert ez a gyilkosság szervesen következik az illiberális, neonáci, idegengyűlölő ideológiából, amit Orbán is hirdet. A propaganda uszítása Magyarországon is vezetett már kisebb tettlegességhez, amikor megtámadták a fogadóst, aki menekülteket akart befogadni, de volt olyan mindenszenteki eset vidéken, hogy a távolról a falu temetőjébe érkezett embereket “migránsnak” nézték, és kevés híján meglincselték. Az, hogy rendőrt hívnak a magyarok, ha egy sötétebb bőrű idegent meglátnak, a sötétség legmélyebb szintje, de legalább még nem gyilkolnak.

Orbán ennek a gyilkos ideológiának megfelelően felsőbbrendűségi tudatot épít ki az emberekben, a “keresztény” nemzeti identitás felsőbbrendű embert jelent…