Ez volt az alapszakasz utolsó fordulója, az MLS úgynevezett Decision Dayje. A Miami már biztos résztvevője volt a rájátszásnak, de a találkozó egyáltalán nem volt tét nélküli: győzelemmel biztosan megszerzi a Keleti főcsoport második helyét, és ezzel kedvezőbb helyzetből, pályaelőnnyel kezdheti a rájátszást. Vereség vagy döntetlen esetén a New England még megelőzheti.
A Charlotte számára a negyedik hely és az első playoff-kör hazai pályája a tét, ehhez azonban nemcsak győznie kellene Miamiban, hanem a Chicago eredményének is kedvezően kell alakulnia. Az ellenfél ráadásul kiváló formában érkezett: két egymást követő mérkőzését egyaránt 4–0-ra nyerte meg.
Messi számára külön tétje is van a délutánnak. Huszonhat góllal vezeti a góllövőlistát, emellett 16 gólpasszt adott. Ez 42 közvetlen gólban való közreműködés, és jó esélye van arra, hogy egymás után másodszor is megszerezze az MLS Aranycipőjét. A Miami 33 mérkőzésen szerzett 77 góljával a liga legeredményesebb csapata.
A Miami szezonja meglehetősen vegyes. A csapat 16 győzelemmel, 11 döntetlennel és mindössze hat vereséggel érkezett az utolsó fordulóhoz. Ez stabil, erős alapszakasz, mégsem volt annyira fölényes, mint amilyennek a támadósor alapján lennie kellett volna. A Miami legnagyobb problémája egész évben ugyanaz maradt: elöl Messi, Suárez, De Paul és a többiek szinte bárkit képesek feltörni, hátul viszont egyetlen rossz helyezkedésből vagy elveszített párharcból gólt kaphatnak.
Az utóbbi hetek összképe azért biztató: a legutóbbi hat bajnokiból négyet megnyertek, egy döntetlen és egy vereség mellett. Az előző fordulóban New Englandben hátrányból fordítottak 2–1-re. Messi előbb előkészítette Germán Berterame egyenlítő gólját, majd maga szerezte meg a győztes találatot. A Nu Stadiumban hét mérkőzés óta veretlen a Miami, és ezeken 21 gólt szerzett.
A tavalyi csapathoz képest az idei Miami támadásban változatosabb: Messinek nem kell minden akciót egyedül befejeznie. De Paul irányítása és Berterame érkezése több megoldást kínál. A védelem azonban továbbra sem bajnokcsapathoz méltóan megbízható. A rájátszásban már egyetlen ilyen kihagyás is végzetes lehet.
A Miami szokás szerint támadó szellemű 4–3–3-as felállásban kezdett:
St. Clair – Fray, Casemiro, Micael, Reguilón – De Paul, Ayala, Segovia – Messi, Suárez, Berterame.
Papíron ez félelmetes támadósor. Messi szabadon mozoghat a jobb oldal és a pálya közepe között, Suárez leköti a belső védőket, Berterame pedig a mélységi indulásokkal támadhatja a mögöttük keletkező területet. A kérdés az, mennyire marad védve a kapu, ha Casemiro és Micael, a két szélső hátvéd előrelép.
Az 1. percben megfagyott a stadion, de megmenekült a Miami: a Charlotte már az első támadásból a kapuba talált. A Miami védelme rendezetlenül állt fel, a vendégek egy gyors, közvetlen akcióval azonnal mögé kerültek. Néhány másodpercig úgy látszott, hogy a mérkőzés a lehető legrosszabbul kezdődött. A videóbíró azonban megállapította a lest, a gólt érvénytelenítették. Az állás 0–0 maradt. Azonban ez a könnyen és gyorsan bekapott gól később vészjóslónak bizonyult.
Hiába volt azonban ez nem csupán szerencsés megmenekülés, hanem komoly figyelmeztetés. A rájátszás előtt éppen azt a hibát láttuk, amely egész idényben aggodalomra adott okot: a támadásra készülő Miami mögött túl nagy terület maradt, és a védelem késve reagált. Most néhány centiméter megmentette a csapatot. A második félidőben ez majdnem végzetes lett.
A Miami ugyanis könnyű és meggyőző 3–0-s félidei vezetést herdált el, és a végeredmény 3–3 lett. A Miami az első félidőben szinte tökéletesen játszott. Mesterien építették fel a támadásokat, az ellenfél nem tudott kibontakozni, a kontrákat megelőzték. Szemre is gyönyörű volt a játék, amit a csapat és a közönség is élvezett. Úgy tűnt, hogy a csapat a támadással védekezik. Arra épül a taktika, hogy nélunk van a labda, mi támadunk, az ellenfél nem jut át a felező vonalon.
A Miami az első félidőben bajnokcsapatként játszott. A gólok sorrendje: Ian Fray, 14. perc: 1–0, Luis Suárez, 33. perc: 2–0, Rodrigo De Paul, 42. perc: 3–0. Minden arra utalt, hogy ez az alapszakasz méltó lezárása futball fesztivál lesz, esetleg további gólokkal. A játék képe megnyugtató volt, és azt a benyomást keltette, hogy a Miami készen áll a rájátszásra, érett és összeforrott csapat, amely biztos lábakon áll.
A szünet után azonban teljesen összeomlott játék. A zellenféltől Liel Abada az 50. és az 55. percben öt perc alatt kétszer talált be, majd Rodolfo Aloko a 90. percben egyenlített. Mintha valami rossz álom lenne, a Miami következetesen az utolsó percekben képes összehozni az ellenfélnek egy egyenlítő gólt vagy győztes találatot. De még így is nyerhettek volna, a hosszabbításban több nagy gólhelyzet is volt, Messi azonban a kapufát találta el egy gyönyörű támadás után.
Ezúttal kicsit csalódott volt a mindig hálás és nagyon rokonszenves, lelkes közönség. Elmaradt az alapszakasz utáni ünneplés, a meccs végére tartogatott showműsorra nem maradt senki, kiürült a stadion, miután gyorsan lement a csapat az öltözőbe. Ez nem balszerencse, hanem súlyos figyelmeztetés a rájátszás előtt. Háromgólos előnyt egy komoly csapat hazai pályán nem adhat el.
Kily González a második félidő elején lecserélte Frayt, majd az 59. percben egyszerre lehozta De Pault és Berteramét. Ezzel kivette a csapatból a középpálya irányítóját és az egyik legfontosabb támadóját, amikor Charlotte már feljött 3–2-re. A Miami elveszítette a labdabiztonságát, hátrált, átengedte a kezdeményezést, és végül megkapta azt a gólt, amely szinte törvényszerűen érkezett. Ekkora győzelmi esély után a három bekapott gól mellett már feltűnő, hogy a bal szélre becserélt Filippi, akit mostanában erőltetnek, nem tűnik Miami színvonalú játékosnak, de a Messi-Suárez páros mellé nem tud felnőni játékban.
A hiányzó emberek miatt Messi sem tudta megtartani a labdát és lezárni a mérkőzést, de ez nem az ő hibája. Egy 3–0-s vezetés megőrzése elsősorban a csapat szervezettségének, a védelemnek és az edző mérkőzéskezelésének feladata. A Miami támadósora bajnokesélyes, a védekezése azonban továbbra sem az. Ha így védekeznek a playoffban, Messi minden mérkőzésen varázsolhat, akkor sem lesz elég. Ez a döntetlen gyakorlatilag vereséggel ér fel.
Végeredmény: Inter Miami–Charlotte FC 3–3.
Cristian González vezetőedző a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón nyilatkozott.
Kérdés: Milyen lelkiállapotban várja a csapat a rájátszást?
Cristian González: „Van időnk dolgozni, változtatni, és megérteni, hogy a futballban nem lehet kiengedni. Ez a csalódás újabb lehetőséget ad arra, hogy felismerjük: rengeteg elszántságra és bátorságra lesz szükségünk ahhoz, hogy továbbjussunk a következő fordulóból. Ez kihívás számunkra csapatként, és számomra edzőként is. Kemény ütést kaptunk, de meg vagyok győződve arról, hogy készen fogunk állni.”
Kérdés: Mennyire bízik a csapatban a rájátszás előtt?
Cristian González: „A szívükben bízom. Tudom, hogy van szívük, és itt nemcsak a hozzáállásról van szó, hanem arról az energiáról is, amely ezt a csapatot hajtja. Két lábbal kell állnunk a földön, és meg kell értenünk, hogy a futballban nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak sétáljunk a pályán. Az a célunk, hogy hozzáállásban mindent kiadjunk magunkból. Ha ezt jó futballal is párosítjuk, nagyobb esélyünk lesz a győzelemre. Teljes mértékben bízom bennük.”
Az nem derült ki, hogy a védelmet hogyan próbálják megerősíteni, egy olyan kapus előtt, aki nagyon kevés kapura tartó lövést hárít. A második félidőben a bal oldalról jöttek a gólok, ahonnan Fray-t a második félidő elején lecserélték.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.