Dull Szabolcs, az Index és a Telex volt főszerkesztője, a Facebook oldalán gesztusnak nevezte, hogy Magyar Péter elfogadta a Mi Hazánk javaslatát, hogy a Szent Korona előtt tegyenek esküt a képviselők „és a Székely himnusz is elhangozzon az alakuló ülésen”. Meglepő, hogy Dull csupán gesztusnak tekinti a Szent Korona előtti eskütételt, miközben az alkotmányjogilag a köztársaság megtagadása. Ha a szuverenitás forrása a korona, és nem a nép, akkor az nem köztársaság. Kritikátlan elfogultság, hogy ezt nem teszi szóvá.
Gesztusnak az tekinthető, ha valaki kinyitja az ajtót a képviselőtársa előtt, vagy nem mondja egy másik pártnak, hogy kevesebben vannak, mint ahány törpéje volt Hófehérkének (ahogy Magyar tette). De az nem gesztus, ha valaki felmondja a népszuverenitás elvét, s a hatalom forrását nem alulról, a néptől, hanem fölülről, a koronától származtatja. A köztársaságban a közhatalom forrása a nép. Esküt a köztársaság alkotmányára tesznek (ami a polgárok iránti elköteleződés kifejezése), nem a szakrális királyság jelképére.
Ha az eskü a Szent Korona előtt hangzik el, az olyan, mintha a koronára esküdnének fel. Ez szándékos aktus. A szélsőjobboldali Mi Hazánk célja éppen ez, hogy a Szent Korona alkotmányjogi szerepbe kerüljön, s Magyarország alkotmányos berendezkedése a horthyzmus irányába mozduljon el. Ha ez megtörténik, azzal a szuverenitás forrását áthelyezik a néptől egy középkori, uralkodói, dinasztikus és vallásos jelképre, amely teokratikus legitimációt ad a hatalomnak. Ez nem egy ártatlan gesztus. A jogász Magyar Péter ezt tudja.
A „Szent Korona” előtti eskü nem hagyományőrzés. Azt mondja ki – kimondatlanul, de egyértelműen –, hogy a politikai hatalom forrása nem a népszuverenitás, hanem egy történeti-szakrális tárgy. A hatalom nem a népnek, hanem a koronának van alárendelve. Nem a választópolgár ad felhatalmazást, hanem a teokratikus uralmi jelkép. Egy vallási jelentést hordozó, egyeduralmat kifejező tárgy válik a legitimáció forrásává. Nem a népnek kell elszámolni, hanem a koronának.
Ez a köztársaság eszméjének megtagadása.
A köztársaság lényege az, hogy a hatalom alulról jön, ellenőrizhető és visszavonható. A Szent Korona-eszme – a maga történeti változataiban – azt sugallja, hogy a hatalom fölülről, a „koronától” származik, s az egyének, sőt, a képviselők is ennek alárendeltjei. Ha az eskü címzettje nem az alkotmány és a nép, hanem a vallási uralkodó szimbóluma, akkor a lojalitás tárgya is megváltozik. Az eskü mindig hűségfogadalom. Ha az esküt a korona előtt (értsd: a koronára) teszik, akkor nem a népnek fogadnak hűséget.
Ezért nem mindegy, hogy hol és mire esküdnek. Ha a hűség tárgya megváltozik, akkor a rendszer természete is változik. A Szent Korona előtti eskü a világnézetileg semleges állam helyett egy vallási, ideológiai „keresztény” államot céloz meg. A Mi Hazánk éppen ezt akarja. Magyar Péter pedig nem gesztust gyakorol, amikor ezt elfogadja, hanem azt fejezi ki, hogy ő is ezt akarja, csak elbújik a Mi Hazánk mögé. Magyar még soha semmiféle gesztust nem gyakorolt olyan ügyben, amivel nem ért egyet. Gesztust nem ismer.
A Szent Korona-tan (ami a szélsőjobboldal egyik fixa ideája) szerint a hatalom nem a néptől ered, hanem a Szent Koronától, amely egy transzcendens, történelmi és vallási legitimációt testesít meg, nem demokratikusat. Ez a liberális demokrácia szöges ellentéte, antitézise. Magyar szavazóinak 85 százaléka liberális demokratikus rendszerváltást akar, nem egy feudális királyságot, annak a koronának a szimbolikus hatalmával, amit a hamis legenda szerint a római pápa adott, hogy az országot maga alá rendelje.
Ez nem demokratikus rendszerváltás. Ez még az Orbán-rendszernél is rosszabb, eddig még az Orbán-rendszer sem ment el. A Szent Korona-tan a Horthy-rendszer alkotmányos alapdoktrínája volt. Ebben a felfogásban Magyarország nem köztársaság, hanem király nélküli királyság, ahol a korona hordozza a szuverenitást. Horthy nem királyként, hanem kormányzóként vezette az országot, de a Szent Korona-tan legitimálta a rendszert és a hatalmat. Magyar Péter kormányzó akar lenni? Ezt még Orbán sem merte.
Magyar tehát – a Mi Hazánk javaslatára – egy horthysta alkotmányos doktrínát vezetne be szimbolikusan. Ez nem véletlen és nem ártatlan gesztus. A korona nem egy díszlet, hanem az 1848 előtti alkotmányos rend alapja. Ez nem a köztársaság helyreállítása, hanem visszatérés a Magyar Királyságba. Orbán is használta a koronát, mint az identitás egy kellékét, a keresztény-nemzeti állam jelképeként, de nem arra esküdtek fel. Orbán nem tette a politikai hűség és a hatalom legitimitásának alapjává. Itt ez történik.
Ez nem a múltról szól, hanem a jövőről. Ez egy folyamat első lépése. Először jelképes, aztán természetes, végül megkérdőjelezhetetlen. Így épülnek fel azok a rendszerek, ahol a politikai közösség már nem polgárokból áll, hanem alattvalókból. A köztársaságban a nép van fölül, a nép a hatalom forrása. A korona által szimbolizált királyságban a nép alulra kerül. A hatalom birtokosa nem a népet szolgálja, hanem a nép fölött uralkodik. Ha Magyar a korona előtt (a koronára) tesz esküt, s ebbe az irányba indul el, akkor ez a célja.
A Mi Hazánk javaslatának támogatása azt jelzi, hogy Magyar közeledik a szélsőjobboldalhoz. Kész engedményeket tenni nekik, mert belevág az alkotmányjogi terveibe. Nem szorul rá a támogatásukra (kevesebben vannak, mint Hófehérke törpéi, mint tudjuk), ezért a javaslatot azért fogadja el, mert egyetért vele. Ez azonban nemcsak normalizálja a Mi Hazánkat, hanem szélsőjobboldalivá teszi a „Tiszát”. Magyar jelképesen a királyság nélküli királyságot alapítja meg az eskütételkor.
Orbán alaptörvénye visszahelyezte a Szent Koronát az alaptörvény preambulumába és az alkotmányos szimbolikába. Már ez is antidemokratikus lépés volt. Magyar most ennél is továbbmegy: ez már nemcsak szimbolika. A koronára tett eskü nagyon súlyos alkotmányellenes cselekedet, ez már több, mint a NER megalapítása. A köztársaság felváltása egy középkori dinasztikus jelképpel nem hagyománytisztelet, hanem a demokratikus köztársaság felszámolásának első aktusa. Elveszik a hatalmat a néptől.
Ez egy ellenforradalom. 1848 éppen a Szent Korona-tan ellen volt forradalom, abban az értelemben, hogy a népszuverenitást helyezte a dinasztikus legitimitás fölé. Kossuth és a reformerek azt mondták ki, hogy a hatalom nem a koronától, nem a Habsburgoktól, nem egy transzcendens jelképtől ered, hanem a néptől. Az áprilisi törvények pontosan ezt rögzítették: parlamentáris kormányzás, népképviselet, felelős minisztérium. Ez volt a magyar alkotmányos forradalom lényege. 1848 ellenfele a Szent Szövetség volt.
Magyar Péter – aki a „rendszerváltást” és a demokratikus megújulást hirdeti – most egy olyan esküt vezet be, amely az 1848 előtti állapotot idézi. A Szent Korona előtti eskü azt mondja ki, hogy a képviselők nem a népnek tartoznak felelősséggel, hanem Szent Koronának, és amit az jelent. Ez nem 1848 szelleme. Ez annak tagadása. Magyar március 15-én eljátszotta az 1848-as forradalmárt, majd két hónappal később esküt tesz arra a jelképre, amely ellen 1848-ban kitört a forradalom és a szabadságharc.
1848 után a hothysta restauráció visszaállította a Szent Korona-tan érvényességét. Az 1990-es demokratikus rendszerváltás köztársaságot vezetett be és 1848 szellemiségét képviselte. Orbán a Szent Koronát behelyezte az alaptörvény preambulumába, még csupán szimbolikus szerepben. Magyar Péter pedig a Szent Korona előtti esküvel, már nem csupán szimbolikus jelentést ad, hanem alkotmányos aktus részévé teszi a Szent Koronát, amellyel ő is új társadalmi-politikai rendszert alapít meg, ha még nem is mondja ki.
Amikor egy rendszer elkezd „magasabb” hivatkozásokat keresni a nép fölé, akkor már nem köztársaság, hanem egy hierarchikus, tekintélyelvű rend. Mindezt egykori liberális demokraták támogatásával és jóváhagyásával. Az ideológiai azonosság és a közös célok jelentik a három (szélső)jobboldali párt kibontakozó egységét a parlamentben. Magyar Péter alkotmányjogilag öt nap alatt beelőzte Orbán önkényuralmi rendszerét.
Állítólag ebből lesz majd demokratikus jogállam és plurális köztársaság. Toroczkai László a Facebookon már úgy fogalmazott, hogy nem a Szent Korona előtt, hanem a „Szent Koronára tesz esküt az új Országgyűlés”. Nem is gondoltuk másképp. A kérdés már csak az, hogy ehhez megváltoztatják az eskü szövegét is? Mikor írják át a Szent Korona-tan alapján az alaptörvényt? A magyar Himnusz mellett eléneklik a Székely Himnuszt is. Ez sem csak könnyezős giccs. A szélsőjobb diktál.
Magyarországon három szélsőjobboldali párt csinál szélsőjobboldali parlamentet. Magyar összeborult a Fidesszel és a Mi Hazánkkal is. A „Tisza” támogatói még mindig azt hiszik, hogy demokratikus rendszerváltás történt, és demokrácia épül egyetlen demokratikus párt nélkül. Nem veszik észre, mi játszódik a szemeik előtt.
Egy másik rendszer már elkezdődött. A Facebook oldalán megjelent fotón Magyar olyan áhítattal nézi a Szent Koronát, s a hívei olyan lelkesen lájkolják, hogy a végén megszavaztatja magát királynak. Csak ez nem olyan lesz, mint amikor megszavaztatta magát EP-képviselőnek. Mit mondtak volna a „Tisza” támogatói, ha ugyanezt Orbán csinálja meg? S mit mondtak volna azokra, akik ezt letagadják, szépítik vagy bagatellizálják? Így tekintsenek magukra.
