Magyarország

A Fidesz legfőbb ügyésze a lemondásával azt az orbáni narratívát erősítette, hogy a Tisza önkényuralmat gyakorol. Bóka János, a Fidesz új frakcióvezetője szerint a...

Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye. Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt. Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben "óellenzékiként" megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget. Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon. Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a "Nemzeti Hitvallás" került, amely kimondja a "kereszténység nemzetmegtartó erejét". Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben. Ennyi változott.

Ezért az értelmetlen, szükségtelen és a személyiségből fakadó arrogancia egy veszélyre figyelmeztető jel. Megtévesztő, ha egyeseknek örömöt okoz, mert a politikai utálat tárgyai ellen irányul, mert ez elleplezi a lényeget, amiből az arrogancia fakad: a nárcisztikus jegyeket, az autokratikus hajlamot, az elszámoltathatóság elutasítását, mindenki más lenézését, lekezelését és eltaposását, annak a veszélyét, hogy nem létező intézményes kontroll esetén ez egy önkényuralom jele és előszele lehet. Ennek pedig van egy nem elhanyagolható bizonyítéka: Magyar nemcsak a Fidesz embereivel szemben arrogáns, hanem a sajtóval és saját pártja házelnökével is, ha neki nem tetsző módon funkcionál. Emellett bizonyíték, hogy miközben a figyelmet leköti az ingyen cirkusz, az Izsáki Borozó stílusában zajló kommunikáció, csendesen olyan alaptörvénymódosítások születnek, amelyeket egymás mellé helyezve a hatalmi koncentrációra irányuló törekvés látszik, minden lehetséges konkurencia kikapcsolása zajlik, a hatalom bebetonozására irányuló törekvés rajzolódik ki, amelynek legszembeötlőbb és legriasztóbb példája a választói korhatár 16 évre történő leszállításának ötlete, amelynek egyetlen oka, hogy a Tisza (értsd: Magyar Péter) ebben a korosztályban kiemelkedően népszerű az influenszer stílusa és a közösségi média használata miatt. Ezért érdemes óvatosnak lenni, amikor Magyar arroganciáját dicsérik, mert ez az arrogancia észrevétlenül egy kontroll nélküli hatalmat épít és jelez, amelyben nincs kontroll, nincs elszámoltathatóság, amelyben kizárják a lehetséges riválisokat és versenytársakat, ahol egy idő után megszűnik a vita és a kritika, s olyan társadalmi struktúra épül ki, amely az arrogancia által jelzett személyiség nárcisztikus, populista és autokratikus hajlamainak felel meg. Talán ezért van az, hogy a demokratikus vezetők arroganciája ritka, mint Magyar Péter kommunikációjában a nyitottság mások véleményére, bírálatára, és nyitottsága az egyenlő és partneri viszonyra, a hatalmi váltógazdálkodásra. Ennek csak mellékterméke az, hogy a miniszterelnök parlamenti kommunikációjának stílusa lesz a közbeszéd és a társadalmi érintkezés általános normája. Az elbunkósodás és a suttyóság nem a modern, polgári és emberséges Magyarország irányába vezet, hanem az Izsáki Borozó ajtaját nyitja tágra, és az egész ország egy nagy kocsma lesz. Lépésről lépésre süllyedünk egyre mélyebbre, s tégláról téglára bomlik le egy kulturált, szabad, igényes ország és élet lehetősége. Mindenki olyan nagy paraszt lesz (hogy Magyar Péter nyelvén szóljunk), mint az önmagát etalonná tevő miniszterelnök, aki nem képes a nemzet házában sem viselkedni, mert képtelen uralkodni magán. Az áradó Tisza táborában erre már kezdettől fogva vannak ijesztő jelek, ezért rájuk demokratikus kontrollként számítani nem lehet. A stílusuk ugyanúgy kifejezi a demokratikus normákhoz való viszonyukat, mint Magyar esetében. Függetlenül attól, honnan jönnek. Aki mégsem lesz suttyó, na, az lesz az ellenség.

Teljes a káosz, miután Polgár Judit udvariasan megköszönte és nemet mondott a köztársasági elnöki felkérésre. Az eset Magyar Péter miniszterelnök alkalmasságának kérdését veti fel,...

Az „SZDSZ-es” és „liberális” jelzők szitokszóként való használata nem Magyar Péter találmánya: ez a rendszerváltás utáni szélsőjobboldali és neonáci antiszemita propaganda egyik régi, jól azonosítható nyelvi eszköze. De mit keres egy ilyen retorika magát demokratának nevező miniszterelnök szótárában? Normalizálja az adott csoporttal szembeni ellenséges közbeszédet. Aki egy politikai közösséghez való tartozást önmagában erkölcsi megbélyegzés alapjává tesz, az nem demokrata, nem az egész nemzet miniszterelnöke. Az is sántít, ha Magyar populistaként az elithez való tartozást kriminalizálja. Ő nem kívülről érkezett, az elitbe született, az igazságügyi miniszter férje volt. Tájékoztatjuk Magyar Pétert, hogy az SZDSZ semmi olyat nem tett, amiért szitokszónak kellene lennie, s lehetséges, hogy a Soros Györgyöt is szitokszóként emlegető köreiben (ahogy egykori felesége híres interjújában is észrevétlenül "sorosozott") bevált gyakorlat a liberálisokat dehumanizálni, ez nem egy általános társadalmi norma, hanem egy olyan szélsőséges kisebbség, amelynek szellemi elődjei a múlt században egy népirtást készítettek elő. Az SZDSZ kormányzásban való egykori részvételét lehet és kell kritizálni, de az a demokratikus közélet keretei és normái között zajlott. Azt nincs miért kriminalizálni, ezt legfeljebb a szélsőjobboldali fideszes és a vele szövetséges neonáci propaganda tette. De egy ország miniszterelnöke ezt a propagandát nem legitimálhatja, nem hitelesítheti és nem terjesztheti. Különösen akkor, ha ő maga olyan pártból jön, amely megdöntötte az alkotmányos rendet, önkényuralmi rendszert hozott létre, elpusztította az ország anyagi, szellemi és erkölcsi javait, kirabolta az országot. Magyar egy ex-fideszes, azt már lenne oka szégyellni, s ennek alapján bárki joggal bélyegezné meg, mivel az ex-fideszes múltjával és értékeivel nem szakított. Ha valaki ex-fideszes, ne használja szitokszóként az "ex-SZDSZ-est", mert a kettő nem egy kategória, s míg volt SZDSZ-esnek lenni nem szégyen, volt fideszesnek lenni (megváltozás és szellemi szakítás nélkül) viszont az. Erre nem mentség, hogy egykori legjobb barátja, Gulyás Gergely korábban azzal próbálta jobboldali hitelességét megkérdőjelezni, hogy a kilencvenes években SZDSZ-es volt, Magyar pedig sértett óvodásként azzal vág vissza, hogy a fideszeseket próbálja "ex-SZDSZ-esként" karaktergyilkolni. Mert ha Magyar a kilencvenes években SZDSZ-es volt, az javára válik, mert az SZDSZ képviselte az országban a legnemesebb emberi jogi és demokratikus elveket, nem beszélve arról, hogy akkor még a Fidesz is liberális volt, senki nem gondolta volna, hogy egyszer szélsőjobboldali lesz, és egy önkényuralmi rendszert hoz létre. Ez utóbbit lehet szégyellni. Óellenzékinek lenni sem olyan kínos, mint ófideszesnek. Ezért Magyar jobban tenné, ha egykori párttársait nem az SZDSZ-es kötődéseivel próbálná lejáratni, hanem a szélsőjobboldali fideszességükkel próbálná szembesíteni, s maga is a benne levő Fideszt igyekezne a lelkéből kiirtani.

A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a feladat, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, "kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta". Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt. Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy "óellenzéki". Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a "báb helyett báb" mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál. Az "óellenzéki" mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra. A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.

Hajdu hivatalosan az orosz olaj érdekében ment lobbizni, de ezt egy ilyen szervezettel nem teheti meg, mert a kapcsolatfelvételnek politikai tartalma és üzenete van. Egy ilyen szervezettel a kapcsolatfelvétel maga is politikai aktus, függetlenül attól, mi a tárgyalás témája. A Heritage Foundation nem egy semleges lobbicég vagy egy techni­kai szakértői intézet, amelyet pragmatikusan fel lehet keresni bármilyen ügyben. Ez egy ideológiai műhely, amelynek a puszta felkeresése üzenetet hordoz, a legitimálás, az elismerés, a szövetség üzenetét. Egy demokratikus rendszerváltást ígérő párt nem legitimálhatja a puszta megjelenésével azt a szervezetet, amely a demokrácia lebontásának útitervét írta. A gyanú inkább az, hogy az orosz energiafüggőség fenntartása érdekében folytatott lobbitevékenység csupán álca és ürügy a Heritage Foundationnal való kapcsolatfelvételre és a korábbi fideszes együttműködés folytatására. A magyar sajtóban az MTI híradása alapján csak közölték, de sehol nem kommentálták a látogatás tényét. Egyetlen újság sem kérdezett rá, hogy a Tisza Pártnak és az általa ígért demokratikus Magyarországnak mi köze lehet a trumpista, szélsőjobboldali Heritage Foundation működéséhez, amely az orbánizmus amerikai importőre és terjesztője. A legjobb szándékkal sem tételezhetjük fel, hogy a Tisza ezúttal az illiberális orbánizmus megsemmisítésének receptjét akarná átadni a Heritage Foundationnek, mert nem látjuk az erre irányuló terveit és a végrehajtást sem, a személycseréken és az ígérgetésen kívül. Miközben a Magyar Péter által emlegetett szavak gyanúsan mást jelentenek, mint eddig. Magyar rendszerváltás és jogállamiság alatt feltűnően nem azt érti, amit a nyugati demokráciák, hanem sokkal inkább az Orbán-rendszer maradékának átmentését, legalizálását. Ha ez az együttműködés folytatásának alapja, akkor a "Tisza" egyre gazdagabb tapasztalattal rendelkezik, amit átadhat a Heritage Foundationnak Trump bukása esetére. Magyar Péter és kialakuló rendszere ebben is sikeresen őrizte meg a folytonosságot, nem kellett hozzá kapcsolatokat építenie, csak a Fidesz kapcsolatait megtartani és újraéleszteni. Ez a washingtoni látogatás többet mond arról, ami Budapesten történik, mint az összes Magyar Péter-beszéd díszkötésben kiadva és egy értelmező szótárral kiegészítve. Hajdu Márton látogatása azért kérdéses, mert nem jelent meg nyilatkozata arról, hogy a Heritage Foundationt arról tájékoztatta volna, hogy az Orbán-rendszer ideológiája és az Orbán-modell Magyarország gazdasági, kulturális és morális lepusztításához, az emberi értékek megsemmisítéséhez, az ország kirablásához, egy sötét embertelen rendszerhez vezetett, amely csak azért nem végződött véres polgárháborúval, mert az alkotmányos rendet megdöntő bűnszervezet a totális összeomlás előtt a szervezett elvonulást és a hatalom békés átadását választotta, a felelősségre vonás elengedéséért és a vagyon megtartásáért cserébe. Szerintünk hazai és nemzetközi botrány az, hogy az Orbán-rendszert felváltó Tisza-kormány bármilyen szinten felveszi a kapcsolatot a Heritage Foundation képviselőivel. Ez csak abban az esetben lenne elfogadható, ha azt közölnék velük, hogy "az Orbán-modell és az illiberális kísérlet megbukott, nem sikerült, ezért javasoljuk, fejezzék be Amerikában is". Ezt a nyilatkozatot még nem adta ki Magyar Péter, Hajdu Márton és a Tisza Párt sajtóosztálya. A Heritage Foundation felé tett látogatás nemcsak lobbizás az orosz gáz és az orosz olaj mellett, ami önmagában is elfogadhatatlan, hanem elkerülhetetlenül egy politikai üzenet, amit a Tiszának meg kellene magyaráznia. Nyilván csak késik. Kitartóan várjuk.

Magyar Péter még javában a Fideszben ette a belső ellenállók keserű kenyerét, megnyomorítva három év alatt kétszáz millió forinttal, amikor Iványi Gábor már a rendszer keresztre feszített mártírja volt, s már egy ciklussal korábban is őt akarta a nép köztársasági elnökjelöltnek (amit csalárd módon megfúrtak). Ezért, ha valódi rendszerváltás lenne, s a nép választhatna köztársasági elnököt, akkor az Iványi Gábor lenne. Magyar Péter azonban egy ilyen fontos választást nem bíz az óellenzéki mentalitással rendelkező népre, inkább maga veszi kézbe az ügyet. Iványi Gábort éppen az alkalmassága és a függetlensége zárja ki a versenyből. Ez mindent elmond arról, ami zajlik. Ezért arra viszont mindenki mérget vehet, hogy Magyar végül saját jelöltjét fogja megszavaztatni a frakciójában ugyancsak bábként viselkedő képviselőkkel. Magyar eljátssza megint azt a bohózatot, amivel a demokráciát járatja le, hogy várja a jelölteket mindenkitől, mintha a jelöléseknek bármiféle szerepe lenne. Magyar minden alkalommal csalt, amikor úgy tett, mintha demokratikusan választana, vagy döntene el bármit, kezdve saját EP-mandátumától a "Tisza" képviselőjelöltek kiválasztásáig, s ez ezúttal sem lesz másképp. Saját jelöltje lesz a befutó, s ő újra elbábozza, mintha meghajolna a köz (saját fanatikus Facebook-követői) akarata előtt. Ahogy szemfényvesztés Sulyok eltávolítása is, s annak interpretációja, mintha ezzel az Orbán-rendszert váltaná le, holott éppen azt teszi most is, ami cáfolja ezt: csupán személycserék vannak, rendszerváltás nincs. Orbán embereit ugyanazzal a módszerrel Magyar embereire cserélik. Ahogy nem sok jót várunk attól az alkotmánytól sem, amit Magyar Péter ad majd az országnak, mert az nagyjából ugyanezzel a módszerrel váltja majd fel az alaptörvényt. Orbán is írt magának egy alaptörvényt, Magyar is ír magának egy alkotmányt, amely a lényegét tekintve nem sok mindenben különbözik majd a másiktól. Erre pedig abból következtetünk, ahogy a köztársasági elnökválasztást is elbábozza, és ígéretei ellenére saját embereivel a saját jelöltjét választatja meg, s nem bocsátja népszavazásra a jelölteket. A köztársasági elnökválasztást igazi népszavazás esetén magasan Iványi Gábor nyerné, abszolút megérdemelten, s ez rendszerváltást jelentene. De Magyar éppen ezért nem közvetlenül választat köztársasági elnököt, mert Iványi Gábor igazi köztársasági elnök lenne: ahogyan Orbánnak nem volt, így neki sem lenne a bábja. Ha Magyar valóban igazi köztársasági elnököt akarna, s nem egy bábot, akkor ő maga javasolná az erre legalkalmasabb és legméltóbb személyt, Iványi Gábort. Megismételjük: ha Magyar valódi köztársasági elnököt akarna, Iványi Gábort javasolná. Ha népszavazás lenne, Iványi Gábor nyerne. Ezért nincs népszavazás. Tudjuk, majd kitalálnak minden hazugságot, hogy őt miért nem lehet. Vagy megpróbálnák rávenni, hogy ő maga lépjen vissza. De még ezt sem kockáztatja. Üdvözöljük Magyarországot a NER-ben.

Szijjártó nem Moszkvába menekült, hanem nyílt állományba vették a kínaiak. Vajon miért nem kell menekülnie Budapestről, ha állítólag rendszerváltás van? Magyarország szégyene, hogy ez...

Azt mindenki fantáziájára bízhatjuk, hogy a Vagyonvisszaszerzési Sóhivatal (amelynek célja, hogy távol tartsa Magyar Pétertől és "kormányától" az igazságtétel és a felelősségre vonás ügyét) hogyan simítja majd el az évszázad bűncselekményét, amelyet az Orbán által vezetett szervezett bűnözői csoport (leánykori nevén: Fidesz) elkövetett. Magyar így a jogállamiság bajnokaként tárhatja szét a kezét, hogy a mindenkitől független (de általa kiválasztott vezető révén irányított) Vagyonvisszaszerzési Sóhivatal nem talált vádemelést alátámasztó bizonyítékokat Orbán és családja, Mészáros, a strómanjai, oligarchái, miniszterei ellen, ezért nem tehet semmit. Orbán láthatóan paktumot kötött Magyarral. Ilyen véletlenek nincsenek, hogy Orbán emberei vezényszóra távoznak, senki nem marad a politikában, s egész véletlenül semmiféle eljárás nem indul ellenük. A "magyarista" sajtó, amely kitüntetett érdemeket szerzett ennek a hatalomváltásnak az előkészítésében és lebonyolításában, nagy erővel veri a dobot a Fidesz sokadrangú pitiáner tolvajaival kapcsolatos ügyekben, de mélyen hallgat arról, hogy Orbánt és a kleptokrata rendszert irányító, ezermilliárdokat eltulajdonító társait nem üldözi az igazságszolgáltatás, nincsenek eljárások, nincsenek feljelentések és nyomozások. Bűntársai annak a nagy átverésnek, amit egyesek rendszerváltásnak hittek, de csak generációváltás lett belőle. Az sem érdekel senkit, hogy még az Orbánék által is fenyegetett Matolcsy-klán elleni nyomozásról sem lehet hallani semmit. Végtelen nyugalomban menekíthették ki a lopott vagyont, miközben már Magyar színrelépésekor felmerült a gyanú, hogy az ismeretlen eredetű százmilliós kampányköltségek mögött (részben) Matolcsyék állhatnak. Itt még az sem lehet kifogás, hogy adatokat kell gyűjteni, bizonyítékokat kell beszerezni (Orbánnal és társaival szemben sem lehet ez kifogás, mert a bűncselekményeik nyilvánosak voltak és jól dokumentáltak). Már Lech Wałęsa is szóvá tette, hogy Magyar feltűnően kerüli a felelősségre vonást, és Orbánék közül még senki nincs börtönben. Ha valaki azt mondja, hogy Magyarországon rendszerváltás van, miközben Mészáros Lőrinc gázszerelő, a felcsúti futballcsapat dollárban multimilliárdos gondnoka, Orbán stróman barátja még szabadlábon van, egyetlen feljelentés vagy nyomozás nem indult ellene, és a lopott közvagyon egésze a birtokában van, annak súlyos látásproblémái vannak, s ez a jobbik eset, különben olyan szintű elfogultsággal gyanúsítható, amely a bűnpártolás kategóriáját súrolja. Magyarország szótlanul figyeli, hogy orra előtt kijátsszák az igazságszolgáltatást, a felelősségre vonást, ellopják és elhazudják a demokratikus rendszerváltást, futni hagyják Orbán bűnszervezetét, kifosztják és becsapják a magyar népet. Magyar Péter élére állt az Orbán-rendszerrel szembeni elégedetlenségnek és elrabolta a demokratikus rendszerváltást és a szabadságot. Ha intézményes rendszerváltás egy rövid időn belül nem lesz, amely garantálja a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását, akkor csak új vezetője lett az Orbán-rendszernek, ami az újabb diktatúra veszélyét hordozza. Nemcsak az esély és a lehetőség veszhet el, hanem sokkal jobban koncentrálódhat a hatalom, az önkény erősebb lehet, mert most a demokratikus oldal egy jelentős része áll feltétel nélkül Magyar mögött áll (akiket vélhetően lecserél vagy kiegészít a széteső Fidesz támogatóival), s nincs demokratikus, liberális és baloldali ellenzék.