Magyarország

A demokrácia nem "bábozás", a rendszerváltás sem "bábozás", hanem a szabadság és a jogegyenlőség garanciája. De Magyar Péter csak elbábozza ezeket, amikor a külső látszatot teremti meg, s azzal leplezi el a rendszerváltás hiányát. Ehhez pedig nem időre van szükség, hanem politikai akaratra, az pedig nincs. Nagyon fontos megkülönböztetni azt, hogy Magyar jobboldali vagy antidemokratikus, mert a keresztény gyökerekre hivatkozó alaptörvény nem jobboldali, hanem antidemokratikus iromány. Az alaptörvény még jobboldali sem lehetne, mert ki kell fejeznie az egész ország sokszínűségét és azonos jogait. De keresztény ideológiájú végképp nem lehet, mert a "keresztény állam" ideológiája antidemokratikus. Abból csak olyan rendszer lehet, mint a NER. Ezért ez nem Magyar magánügye, vagy Magyar politikai identitásának kérdése. Nem menthető fel Magyar a keresztény ideológiai állam alaptörvényének megtartása miatt azzal, hogy ő egy jobboldali, mert a kettő nem azonos egymással. Mert jobboldali és keresztény politikus is csak a liberális demokratikus jogállam keretei között működhet, hasonlóan másféle ideológiákkal és politikai irányzatokkal. Ha a keresztény vallási ideológia az alaptörvény alapja, akkor az megszünteti az ország más világnézetű, más vallású, ateista és/vagy más ideológiát (esetleg ideológia nélküliséget) képviselő polgárai egyenlő jogait. Nem a fóliát kell eltüntetni, nem a falról kell a Nemzeti Hitvallást levenni, hanem a vallási ideológiát az Alkotmányból eltüntetni. De Magyar kiállt ezek mellett, s támogatói nem értik, vagy nem hajlandóak világossá tenni, hogy ez ellentátes a jogállammal és a demokráciával. Ha Magyar meghagyja ezeket, akkor megakadályozza, hogy az Orbánt elzavaró milliók megszabaduljanak Orbántól, a rendszerétől és a diktatúrától. Mert ha a struktúra és az ideológia megmarad, akkor nem old meg semmit, ha Magyar azt "felvilágosultabban" és kevésbé elnyomó módon használja. Egyelőre. Ezeket pedig az új Alkotmány megalkotása és széleskörű társadalmi elfogadása nélkül is ki lehetne venni az alaptörvényből. De Magyar ezt nem akarja. Ebből következik az orbáni reflexek visszatérése és beépülése a kormányzás gyakorlatába, amilyen a migránsozás és a menekültellenesség, az idegengyűlölet, a rasszizmus, amely következik a keresztény állam ideológiájából, s ennek semmi köze nincs a jogállamhoz, a demokráciához és a szabadsághoz.

Különösen fontos az a zsinórmérték, amely szerint a kétharmad kizárólag a korábbi kétharmados visszaélések korrekciójára használható fel, új visszaélések létrehozására nem. Ez egyszerre jogállami és politikailag is védhető álláspont. Nem új autokratikus rendszert kellene építeni ugyanazokkal az eszközökkel, hanem lebontani azt, amit ugyanazokkal az eszközökkel építettek fel. Ehhez kértek kétharmados felhatalmazást, most pedig nem használják. Vajon miért? Ez már nem egyszerűen azt jelenti, hogy Magyar hibázik vagy óvatos, vagy még nem volt rá elég idő. Hanem azt, hogy tudatos politikai döntést hozott: nem a rendszer lebontását, hanem az öröklését választotta. Bauer Tamás világos határt húz: "Attól viszont tartózkodni kellene, hogy az új többség a kétharmaddal visszaélve olyan rendelkezéseket illesszen az Alaptörvénybe, amelyek a köztársasági Alkotmányban sem szerepeltek, s amelyekre a kormányzáshoz sincs szükség. Nyilvánvalóan erre példa a miniszterelnöki megbízás nyolc évben megállapítandó korlátja. Egy-egy nagy tekintélyű, széles közbizalmat élvező politikus kettőnél több parlamenti ciklusra kiterjedő szerepvállalása kifejezetten szerencsés lehet." Bauer Tamás történelmi példákkal igazolja, hogy egy-egy demokratikus vezető hosszabb időn át a stabilitást és a bizalmat jelentheti. Mi nem is hisszük, hogy Magyar magát nem sorolná ide. De a Bauer-cikk itt érkezik el a lényeghez, hogy Magyar pontosan úgy nyúl az alaptörvényhez ennél a módosításnál, ahogy Orbán és a Fidesz: "Van súlyosabb érv is e módosítás ellen. Olyan rendelkezést kíván a bizonyára hosszú időre szóló, a rendszer kereteit megállapító alkotmányba illeszteni, amely valójában aktuális politikai célt szolgál: az új miniszterelnök iránti bizalom erősítését, Orbánnal szembeni különbözőségének demonstrálását. Arra emlékeztet ez, ahogy a Fidesz is konkrét politikai szándékokat illesztett be a maga „gránitszilárdságú” Alaptörvényébe. Ismétlem: nem kellene ebben a Fidesz logikáját követni. Akkor sem, ha népszerű a javasolt korlátozás, és Magyar Péter megígérte a kampányban. Nem kellett volna megígérnie." Furcsa mód, efféle alaptörvénymódosításra elég volt az eltelt idő, az Orbán-rendszer lebontását jelentő tételekhez nem. A miniszterelnöki cikluskorlátról szóló vita megmutatja, hogy Magyar igenis hajlandó az alaptörvényhez nyúlni, ha aktuális politikai érdeke ezt kívánja. Ettől válik igazán súlyossá a kérdés: ha erre van idő és politikai akarat, akkor miért nincs ugyanez az Orbán-rendszer autokratikus lenyomatainak eltávolítására? Márpedig Bauer Tamás alapelveit követve lebontható lenne az Orbán-rendszer, helyreállítható a jogállam, még új Alkotmány megalkotása nélkül (vagy előtt) is, amelyhez alapos munkára és széles társadalmi előkészítésre van szükség. Ehhez nem kell sok idő, s ez megoldaná a megoldhatatlannak látszó helyzetet, hogy az orbáni alaptörvény mellett hogyan lehet demokratikus jogállamot működtetni. Sehogy. De minden jel szerint nem az idő, hanem a szándék hiányzik. Magyar nem a struktúrát akarja megsemmisíteni, hanem Orbán bábjait a sajátjára cserélni. A struktúrát saját felvilágosult abszolutizmusának működtetésére akarja használni. De a korlátlan hatalom nem lehet "felvilágosult". Aggódnia nem kell, bármit tehet. Megmagyarázzák és megvédik azok, akiknek számon kellene kérniük. Azok asszisztálnak egy újabb autokráciához, akik mindent megtettek volna azért, hogy megszabaduljanak tőle. Igazi Shakespeare-i dráma. Klasszikus tragédia. De ha így folytatják, még szánalmas és nevetséges komédia is lehet belőle.

A nyíltan horthysta és antiszemita (a holokauszt áldozatait sértő) Lázár János Orbán előtt egy évvel már kijelentette, hogy "körül vagyunk véve saját magunkkal". Ez a több mint 100 éves, Horthy-korszakból örökölt történelmi-politikai toposz a szélsőjobboldal szótárából és eszköztárából való. Nem vicc, nem kabarétréfa, nem földrajzi leírás, hanem olyan irredenta szöveg, amelynek lényege, hogy Magyarország Magyarországgal határos, a magyar határ túloldalán is Magyarország van. Ez a kijelentés megkérdőjelezi Magyarország hivatalos határait, ezért joggal váltott ki szlovák tiltakozást. Magyar a horthysta és orbánista nacionalista hagyományt, nem az európai politikai értékeket követi. A magyarországi sajtó helyenként ugyan idézte, de nem akadt fenn Magyar beszédének egy másik állításán, amely a fenti kijelentés szellemiségébe és logikájába illeszkedik, s talán annál is durvább történelemhamisítás. Magyar ezt mondta: "egy vesztes világháború és a történelmi Magyarország megcsonkítása után azonban nem ért véget a balsors. A trianoni katasztrófa után még következett a magyarok százezreinek életét követelő világháború, a doni katasztrófa, a holokauszt, a kitelepítések és az évtizedeken át tartó kommunista terror". Ez a mondat úgy állítja be, mintha Magyarország nem tehetett volna ezekről a tragédiákról, ahogy Trianonról sem tehetett. Fontos leszögezni, hogy a Magyar által felsorolt tragédiák nem a "balsors", hanem Magyarország történelmi bűneinek következményei voltak. Magyar elmulasztotta említeni azt, hogy a magyarok százezreinek életét követelő világháborúban Magyarország a náci Németország szövetségeseként harcolt, s vitte vásárra magyar százezrek bőrét, így a doni katasztrófa sem véletlen és a balsors következménye. Nem beszélve a holokausztról, amelyhez a törvényes magyar kormány deportálta a haláltáborokba a zsidó honfitársait, és a holokauszt a "keresztény Magyarország" több évtizedes antiszemita uszításának, az antiszemita, nácibarát politikának a következménye. Ez az identitás van az alaptörvényben. Ennek a korszaknak a történelemértelmezése testesül meg a trianoni irredenta retorikában, a nemzeti összetartozás napjában, Lázár, Orbán és Magyar Péter szólamaiban. A két évvel ezelőtti Magyarországhoz képest a különbség az, hogy Magyar Péter messiássá való felkenetése előtt a liberális demokratikus polgári értelmiség ezt még tudta és vallotta, a Magyar által elmondottakat a holokauszttagadás egy speciális esetének tartotta, most pedig hallgat róla. Ahogyan feledésbe merült a Szabadság-téri náci emlékmű is, amely előtt valamikor még tüntettek, virrasztottak és tiltakoztak azok, akik ma nem kifogásolják, hogy Magyar Péter nem tüntette el azonnal ezt az antiszemita és hazug "giccsemlékművet". Magyar ezeket a mondatokat már nem a szavazatmaximalizálás érdekében és választási taktikából mondta, hanem meggyőződésből. Ahogy a választási kampányban is mindig saját meggyőződését mondta, amikor a fejüket homokba dugó, fanatikus balliberális hívei mentegették a horthysta-orbánista retorikát. A legsúlyosabb esetnek azok tekinthetők, akik azt állítják, hogy Magyar Péter most is zseniális politikai stratégaként horthysta történelemhamisító, mert "így fogja ki a szélsőjobb vitorlájából a szelet". Mi inkább úgy látjuk, hogy ő maga a szél és a vitorla is. Kíméletből nem idézzük Magyar kedvenc költőjét, a háborús bűnös antiszemita Wass Albertet.

Minden nap, amikor Magyar nem tesz semmit az alkotmányos rend helyreállítása, a számonkérés és a felelősségre vonás érdekében, Orbánt és a Fideszt erősíti. Orbán bábjainak ad bátorítást. Magyar a parlamentben kapott egy hatalmas erőgépet, kétharmados többsége van, a képviselői azt szavazzák meg, amit mond. De Magyar nem használja ezt az erőgépet, hanem lefojtja. Ha nincsenek kész tervei arra, hogy a kétharmaddal hogyan bontsa le az Orbán-rendszert, akkor nem készült fel a kormányzásra, mert az önmutogatás és a szereplési vágy lekötötte. Ebben az esetben sürgősen pótolja. Idejét ne a Facebookon töltse, hanem a feladatát végezze. Ha így megy tovább, a Fidesz visszaerősödik. Semmiféle elszámoltatás nem lesz. Orbán szellemi vezér lesz, aki készül a visszatérésre, miután Magyar átmeneti kormányzása tisztára mossa az elmúlt 16 évet. Nem lehet majd észrevenni a parlamentben a kétharmados többséget. Magyar egyedül harcol majd egy önbizalomtól duzzadó Fidesz emberei ellen, mint lúd a jégen, s akik rászavaztak, kétségbeesve nézik, hogy mi lesz ebből. Ordenáré köztörvényes bűnözők maradnak szabadlábon. Mészáros Lőrinc ügyes vállalkozó lesz, akihez nem mernek nyúlni. Orbán és családja megtartja az iszonyatos vagyonát, amit elrabolt, az emberek pedig újra félni kezdenek és rettegnek a következő választástól. Ha Magyarországon nem sikerül a demokratikus rend helyreállítása a bukott és romlott illiberális (fasiszta) kísérlet után, mert Magyar Péter eljátssza és elszórakozza a szabadság és a jogállam lehetőségét, s önmagában gyönyörködik ahelyett, hogy tenné a dolgát, annak súlyos következményei lesznek az egész világra. Mert a "magyar modell" fordítva is a világ egyik barométere lesz, s a részleteket nem ismerőknek azt üzeni majd, hogy az illiberális autokráciák bukása után nem lehet helyreállítani az alkotmányos rendet. Pedig annyi történt csupán, hogy amikor megérett az Orbánnal szembeni ellenállás, akkor egy ember kisajátította a hatalmat magának, de nem teszi azt, amivel megbízták. Ha nem így van, akkor Magyar bizonyítsa be. Fejezze be a pótcselekvést, az influenszerkedést, rombolja le az Orbán-rendszert és indítsák meg a büntetőeljárásokat Orbán, a családja, a strómanjai, az oligarchái és a NER korrupt vezetői ellen. A fanatikus hívei pedig fejezzék be a hazudozást, hogy mindent megmagyaráznak, s szólítsák fel Magyart, hogy hajtsa végre, fejezze be azt a forradalmat, amit a választáson megnyert a magyar nép. Ez nem Magyar Péter játékszere. Induljon el az "út a börtönbe program", lehetőleg ne a parkfenntartó által megvesztegetett pitiáner tolvajokkal, hanem az évszázad bűncselekményét elkövető Orbán Viktorral és szervezett bűnözői csoportjával szemben. Nem az történik, amit a választók vártak. Orbánnak el kellett volna tűnnie a közéletből, ehelyett ismét napirendet alakító szereplő lett. Ha Magyarországon nem sikerül a demokrácia helyreállítása, annak üzenete az lesz, hogy az autokráciák bukása után nem lehet visszaállítani a jogállamot. Ami nem igaz, mert ez csak Magyar személyén bukik meg. Mégis ez lesz a látszat. Megerősödik újra az illiberális szélsőjobb. Orbán sorsa lakmuszpapír Magyarország és a világ szélsőségeseinek: akkor is, ha felelősségre vonják, és akkor is, ha futni hagyják. Nem kicsit a tét. Magyar nem tudja, mivel játszik. A felelősség azoké, akik Magyart felépítették és megválasztották. Szóljanak neki.

Pedig az Orbán-rendszer (leánykori nevén: a NER) valóban az évszázad bűncselekménye volt. Naponta követtek el égbekiáltó bűntetteket, a nevükre íratták a fél országot, az oktatást, az egészségügyet lepusztították, az emberek jogait lábbal taposták, százmilliárdokat költöttek propagandára, élhetetlenné tették az országot, elűzték a fiatalokat és a tehetségeket, zsebre kiárusították az országot a kínaiaknak, tízezrek halálát okozták, bűnözők ezreit engedték be korrupt letelepedési kötvényekkel, Magyarország az oroszok gyarmata, a Nyugat, az EU és a NATO ellensége lett. Hazaárulók és orosz kémek irányították az országot és a külügyet, pusztították a kultúrát. De ezek az emberek békésen élnek, metróznak, vállalkoznak, a kormánynak üzengetnek, a parlamentben szemtelenkednek, és egyre szemtelenebbek lesznek. Orbán odáig megy az arcátlanságban, hogy a totális veresége után Felcsútról üzenget, hogyan kell tárgyalni az Európai Unióval. Magyar Péter láthatóan az "út a börtönbe" programot nem fideszes bűntársainak, nem egykori példaképének és bálványának készítette, mert Orbán és bűntársai, tolvaj családtagjai, strómanjai a legnagyobb nyugalomban élnek. A börtönbe a Tisza balliberális politikai riválisai, s a Fidesz legjelentéktelenebb piti tolvajai mennek. A nehézsúlyú bűnözők, Orbán vezetésével, Magyar Péter védelmét élvezik. Magyar becsapott mindenkit, és most is ugyanúgy hazudik, ahogy eddig. Semmit nem csinál, de a híveivel úgy magasztaltatja magát, mint Trump. Az alkotmányozásról szó sem esik, a rendszerváltásnak nyoma sincs. Pótcselekvés zajlik, kormányzás helyett trollkodás és színjáték folyik, látványpolitizálás érdemi intézményes változások nélkül. Magyar az eszét játssza, Sulyokkal izmozik, hogy a köztársasági elnöki székbe is a saját bábját ültethesse, s azzal a "rendszerváltást" kipipálja. Elmulasztotta, amit a szavazók reméltek: az alaptörvényt nem törölte el, hanem legitimálja és toldozgatja, saját céljaihoz igazítgatja. Magyar nem tudja letagadni, hogy Orbánnal megegyezett, ha néhány héten belül nem indul meg Orbán és bandája (családja) ellen semmiféle bűntetőeljárás. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé lesz napirenden az elszámoltatás, a felelősségre vonás, a vagyonelkobzás, a rendszerváltás, az alkotmányozás. Lépésről lépésre csúszunk vissza az apátiába és az Orbán-rendszerbe. A tiszás fanatikusok mindent letagadnak, mindent megmagyaráznak, semmit nem vesznek észre. A Fidesz pedig erősödik, a bűnözők legitim ellenzékiek, és az Orbán-család éli világát. Mészáros Lőrinc még mindig százmilliárdos lopott vagyonnal bír, még nem ül a börtönben, és nem ment vissza gázszerelőnek. Orbán, Rogán, Szijjártó, Mészáros, Kósa, Lánczi, Lázár, Semjén Hernádi, Balásy, s valamennyi név a Karmelita naptárában, minden félelem és aggodalom nélkül éli az életét, és nem történik semmi. Hazudik, aki még mindig azt állítja, hogy ennyi idő alatt még nem lehetett elindítani egyetlen eljárást sem. Magyar továbbra is saját személyét állítja a középpontba, eltereli a figyelmet a lényegről, s nem történik semmi. A türelmi időnek lassan vége lesz. Mikor kezdenek el ordítani, akik ezt a szélhámost választották meg, hogy megszabaduljanak Orbántól, de nem szabadulnak meg tőle, mert Magyar a hatalomért cserébe futni hagyja? Magyar handabandázott: senki nem menekült el. Ők tudják miért.

Magyar egyelőre semmit nem tett, semmit nem hozott "haza", csupán az uniós tagságból eredő jogsértő állapot megszüntetésére tett ígéretet. A pénz csak akkor érkezik meg, ha ezek a vállalt feltételek teljesülnek. Ezzel kapcsolatban még lehetnek kétségek, mert Magyar Péter Varga Judittal karöltve nagy tapasztalatot szerzett az uniós törvényekkel szembeni érvelésben, félreértelmezésben és kijátszásban. Ahogy Magyar mást ért rendszerváltáson, és ahogy korábban is eltérően értelmezte a demokráciát és a jogállamot, még egyáltalán nem biztos, hogy az uniós jogot ugyanúgy értelmezi és elfogadja, mint a demokratikus tagállamok. Ez majd a részletekből derül ki, az EU-nak résen kell lennie. Ahogy Magyar az Orbán-rezsim orosz-politikáját is folytatja a gázvásárlással, az Ukrajnának küldendő katonai segítség megtagadásával, az uniós jogállami feltételek tekintetében is lehetnek még olyan csavarok, amelyek lépésről lépésre (tégláról téglára) vezetnek majd a "Tisza" és az EU konfliktusához, az uniós pénzek távolmaradásához. Bekövetkezhet a hívek újabb pálfordulása, hogy amikor Magyar tagadja és sérti az uniós jogot, s nem Orbán, akkor majd tapsolják a "kettős mércéről", a magyarellenességről, a szuverenitással szembeni támadásról szóló hazugságokat. Ezért szögezzük le, hogy az uniós pénzekből Magyar még egy fillért sem hozott "haza", és az nem lesz egy sétagalopp. Ha egy demokratikus kormány váltotta volna Orbánt, e tekintetben nem lenne semmi kétség és kockázat, mert egy demokratikus kormány a határidőhöz szükséges futószalagon legyártotta volna az európai uniós jognak, a klasszikus jogállami demokratikus feltételeknek megfelelő törvényeket, ami Magyarország alapvető érdeke. De Magyar esetében ez nem garantált, ha ez jelentene nyugodt álmot az ország lakóinak, akkor egy cseppet sem lehetnek nyugodtak az álmaik. Ahogyan egy demokratikus kormány miniszterelnöke az uniós pénzekről sem csúsztatna, és nem állítaná azt, hogy azt már hazahozta, hanem korrektül nyilatkozna a tényszerű valós helyzetről. Ez önmagában is gyanús és ijesztő. Már csak azért is, mert előkészítheti az érzelmi fordulatot, mert mindenki az ország zsebében érezheti az uniós tízmilliárdos eurókat, így még inkább csalódást okozhat, amikor az EU nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén mégsem fizeti ki az összeget vagy a teljes összeget. Magyar előre manipulál, ezúttal is a propagandával korbácsolja fel az indulatokat, amely újabb EU-ellenességben és bűnbakkeresésben végződhet, ezúttal Orbán egykori ellenzéke részéről. Nagyon is komoly aggodalomra ad okot a kommunikáció, mert egyrészt nem igaz, másrészt egy hatásvadász manipuláció lehet, ha Magyar a szokásos fideszes trükközésbe kezdene és azt az EU felismeri és nem fogadja el. Már az is visszatetsző, ahogy az uniós pénzek "hazahozatala" fordulat beivódott a kampány révén a köztudatba, mintha ez valaha is a magyarok pénze lett volna, amit elvettek, s amit Magyar Péter "hazahoz" (visszahoz) a jogos tulajdonosainak. Ebből egy szó sem igaz, mert ez a pénz soha nem volt a magyaroké, ennek a pénznek a hazája nem Budapest, nem Magyarország, hanem ez a pénz az Európai Unió közös pénze, amelyből megfelelő törvényi feltételek mellett Magyarország is részesülhet. Ez megszerezhető pénz, ami nem feltétel nélkül jár, nem a magyaroké, legfeljebb az lehet, ha betartják az uniós demokratikus és jogállami normákat. Azokat a normákat, melyeket Magyar világéletében tagadott.

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

Magyar Péter szándékosan számolta fel a politikai liberális baloldalt, tudatosan semmisítette meg a baloldali és demokratikus pártokat (a "Tisza" nem az), s ugyanilyen szándékos az, hogy az Orbán-rezsim bukása után nem nyújt segédkezet a fogságba ejtett Népszavának, nem segíti ki a diktatúra csapdájából, amíg létrejön a szabad sajtópiac. Önmagában az is botrány, hogy a Mediaworks még létezik. Ez mindent elmond arról, hogy Magyar elmulasztotta a rendszerváltást, nem tette meg a legalapvetőbb lépéseket sem: a Népszava helyzetéért nemcsak Orbán, hanem Magyar Péter is felelős. A Fideszt a Mediaworks-el és az alaptörvénnyel együtt már rég be kellett volna szántania. Ezért a Népszava most már nemcsak a Fidesz, hanem a "Tisza" áldozata is, amelynek győzelméért a Népszava elég sokat tett: a mi ízlésünk szerint túlságosan is sokat, mert az Orbán-rendszer megdöntése érdekében nyújtott támogatása mellett nem fordított elég gondot a demokratikus garanciák, fékek és ellensúlyok, a rendszerváltás megkövetelésére, hanem a többi álfüggetlen sajtóval együtt bedőlt Magyar Péter hazugságának, hogy az Orbán-rendszert csak egyetlen párttal lehet megdönteni, ezért a Népszava alárulta saját politikai közösségét, a baloldalt is. Ennek áldozata most ő maga is. De hol van ez vétek a 153 éves múlthoz és kulturális örökséghez képest? Az is helytelen, hogy a Népszava elhallgatja ebben Magyar Péter felelősségét, és nem kéri számon rajta a túszul ejtett újság megmentését. Álságos és hazug indok az, ha Magyar azt mondja, hogy ő nem avatkozik a sajtópiacba (nem tart el lapokat), mert ez nem ezt jelenti. Arról nem beszélve, hogy saját öccse által üzemeltetett kormánypropaganda lap, a Kontroll, sem a piacból él, nem az olvasók tartják el, s ha vannak hirdetései, akkor azok nem függetlenek attól, hogy a testvére a miniszterelnök. Ha Magyar a jogállamra akar hivatkozni, akkor ne felejtse el, hogy ez a felállás a testvérével (és annak alakuló médiabirodalmával) önmagában is egy korrupciós szisztéma. A Magyar Pétert támogató baloldal és a liberálisok alapvető kötelessége lenne, hogy Magyart emlékeztesse arra az ígéretére, hogy Orbán legyőzése után plurális demokrácia lesz, "nyíljon száz virág", virágozzék a demokrácia, a sokszínűség, s arányos új választási rendszerben alakuljon ki egy alkotmányos demokrácia politikai térképe. Ha Magyar Péter nem menti meg a Népszavát (vagy eleve nem hoz létre új szabad sajtópiacot), akkor nemcsak a kisstílű politikai és ideológiai érdek vezeti, nem csupán a nagyonalúság hiányzik belőle, hanem úgy semmisít meg egy nemzeti kulturális értéket, hogy közben ennek az ígéretének az alapvető feltételét, a baloldal nyomtatott napilapját számolja fel. Magyar hallgatása azt jelenti: a szélsőjobboldali fideszes Mediaworks maradhat, a baloldali Népszava pusztuljon el. Közös erővel pusztítják el, s ha van különbség, akkor Orbán mellett az szól, hogy minimális követelmények és keretek közepette, de a Népszavát megőrizte és fenntartotta, míg Magyar elpusztítja. Mert a passzivitása is tett, a Népszava megsemmisítésének tette. Akik elhitték, és népszerűsítették, hogy a baliberális oldal "óellenzéknek" bélyegezve átmenetileg szűnjön meg, majd támadjon fel, remélhetőleg nem mulasztják el megemlíteni Magyarnak, hogy nem erről volt szó.

Az, hogy Márki-Zay erre most jön rá, egyáltalán nem meglepő, ez mindent elmond a tisztánlátásáról és a képességeiről. Mindebben semmi különleges nem lenne, azonban van egyetlen mondat, amiért ez a jelenség figyelmet érdemel: ez a mondat pedig az, hogy "ez nem az, amire szavaztunk áprilisban". Ezt egyre többen kezdik majd mondani, ahogy a mámor és a hamis eufória után nyílnak majd fel a szemek. Ezért már most az elején leszögezzük, hogy ez nem igaz. Akik Magyar Péterre szavaztak, pontosan erre szavaztak. Az ellenkező állítás közönséges hazugság. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, de erre mondták, hogy az sem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Az első perctől kezdve megmondtuk, hogy ez lesz. Ahogyan azt is, hogy Magyar választási győzelmével Orbán nem tűnik el, mert megmarad a rendszere, az ideológiája, még a pártja (és a lopott vagyona) is, Magyar Péter pedig egy korábbi fázistól újrakezdve meghosszabbítja az egyébként már omladozott Orbán-rendszert. Most ez történik, méghozzá azzal a különbséggel, amit szintén előre megmondtunk, s amit mindenki láthatott volna, aki nem vak, hogy Magyar kezében az Orbán-rendszernek egy rosszabb változata jön el, mert Magyar kezében akkora hatalom összpontosul majd, amilyen Orbánnak soha nem volt, és azzal sokkal durvábban visszaél majd, mint Orbán valaha. Ezért nagy tisztelettel megkérjük Márki-Zay Pétert és a hozzá hasonlókat, hogy fejezzék be a hazudozást, mert ők pontosan erre szavaztak. Ne hazudjanak, ne beszéljenek mellé, s ne védjék magukat, ne hárítsák el a felelősségüket, mintha nem tehetnének arról, hogy bianco felhatalmazást adtak egy nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező, emellett diktatórikus hajlamokkal rendelkezőp embert, a támogatásért semmiféle garanciát nem kérve cserébe. Amikor Márki-Zay Péter és társai, karöltve a balliberális értelmiség nagy részével a fékek és ellensúlyok szempontjából nélkülözhetetlen demokratikus pártok (a "Tisza" nem az) ellen uszított, visszalépésre szólított fel, pontosan ezt készítették elő. Márki-Zay és társai, az "áradó" Tisza-szavazók akadályozták meg, hogy fékek és ellensúlyok legyenek, az pedig Magyartól nem volt várható, hogy magától kiépíti azt. Elhitték azt a manipulatív hazugságot Magyartól, hogy Orbánt csak egyetlen párt színeiben lehet legyőzni. Holott, ha a Tisza kétharmada csak demokratikus pártokkal együtt lett volna meg, akkor Magyar nem tudna egypártrendszert és újabb diktatúrát építeni, miközben a koalíciós kényszer mellett is ugyanilyen aránnyal lehetett volna legyőzni Orbánt. De Magyar a hazugságaival pontosan ezt akarta: ne legyenek demokratikus fékei és ellensúlyai. S akik támogatták, ezt pontosan tudták, de nem érdekelte őket semmi. Magyar Péter rászedett mindenkit, s most következik az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Azt csinál, amit akar. S ezután jön majd, hogy akinek ez nem tetszik, az Orbán és Gyurcsány lesz, óvalami, letűnt kor csökevénye, a nemzet és 3 millió szavazó ellensége. Mert Magyar Péter nyugodtan széttárhatja a kezét, hogy akik rá szavaztak, azok erre szavaztak. Mégcsak nem is nagyon rejtegette. Ezért Márki-Zay és hasonszőrű tiszás szavazó társai ne játsszák el, mintha ők nem erre szavaztak, hanem ismerjék el, és kérjenek bocsánatot, hogy az országra szabadítottak egy új diktátort, s tegyenek meg mindent ellene, még mielőtt teljesen kiépül a korlátlan hatalma, és újra bezárul a börtön ajtaja.

Az Orbán-rendszer önkényesen eltörölte a jogállami Alkotmányt, és helyébe egypárti ideológiai alaptörvényt fogadott el, ami az Orbán-rendszer alapja. Ennek fundamentuma az alaptörvény preambulumában kifejtett keresztény-nemzeti identitás, amely a magyar államiságot a keresztény vallásból eredezteti, és erre építette fel az önkényuralmi rendszer jogi kereteit. A jogállamiságot tagadó valamennyi törvény a preambulum "keresztény gyökereiből" indul ki. Az Orbán-rezsim bukása után elengedhetetlen az alaptörvény eltörlése és semmissé nyilvánítása, s egy széles társadalmi támogatást élvező új Alkotmány megalkotása. Ennek célja és kiindulópontja a keresztény identitás és ideológiai állam eltörlése. Az új Alkotmány alapja a világnézeti semlegesség és az egyenlő jogok elve lehet. Ha Magyar nem akarja felszámolni a keresztény ideológiai államot, az autokratikus rendszer alapját, akkor elutasítja egy új jogállami Alkotmány létrehozását, mert a kettő kizárja egymást. A kettő közötti különbség az, hogy egy jogállami Alkotmány szerint a keresztény kultúra nem azonos az ország önazonosságával, és a védelme nem "az állam minden szervének kötelessége". Magyar Péter ebben a kérdésben most színt vallott, amivel a valódi alkotmányos rendszerváltás alapjait tagadta meg. Az Orbán-rendszer a keresztény identitás hazugságára épülő autokrácia volt, s ezek szerint Magyar kormányzása is az lesz. Magyarország nem keresztény állam, mert a kereszténység alapelvei fogalmilag kizárják, hogy egy állam keresztény legyen. A keresztény ideológiát valló állam pedig kizárja a jogegyenlőséget és a jogállamiságot. Egy ideológiai állam soha nem lehet jogállam, mert az ideológiájához kapcsolódó jogokat előnyben részesíti, míg az attól eltérő világnézet képviselőinek jogait korlátozza és másodrendűvé teszi. Ha Magyar Péter egyetért azzal, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága a keresztény kultúrához kapcsolódik, a keresztény kultúra védelme pedig az állam minden szervének kötelessége, akkor Magyar Péter az Orbán-rendszer folytatója, a NER ideológiájának védelmezője. Ebben az esetben hiába szavazott Orbán rendszere ellen 3 millió ember, mert az Orbán-rendszer megmarad. Mi kezdettől fogva erre figyelmeztettünk. Ha Magyar Péter olyan alaptörvényre/alkotmányra építi a hatalmát, amely a keresztény vallás és világnézet ideológiáján alapul, akkor Magyarországon nem lesz rendszerváltás. Generációváltás történt a Fideszben: a "Tisza Párt" neve alatt a Fidesz fiatalabb generációja vette át a hatalmat, miután az illiberális keresztény állam, az Orbán-rendszer idősebb generációja, ennek az ideológiai államnak a bukása után visszavonul, s a hatalomért cserébe szabad elvonulást kap az utódaitól, akik elölről próbálják meg sikerre vinni ugyanazt. Az eredeti alaptörvénymódosítás benyújtója, Melléthei-Barna Márton azt mondta Magyar módosító javaslatával kapcsolatban, hogy "Nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolta volna, hogy én a keresztény értékekkel szemben lépnék fel, nem volt ilyen cél". Az államnak semmi köze a keresztény értékekhez, az pedig nem sérti a keresztény értékeket, ha nem lesz a kereszténység az állam ideológiája. A keresztény értékek kizárják a keresztény állam fogalmát. Az államnak nem feladata a kereszténység képviselete és terjesztése, a jogrend nem épülhet egy vallási ideológia elsődlegességére. A vallás magánügy, az államnak nincs joga és nem feladata, hogy világnézeti kérdésekbe beleszóljon.