Magyarország

A NER bűnözői miatt rendkívüli jogokat gyakorló szervezet a civil életben már nem élhetne ilyen jogkörökkel, mert ez alkotmányellenes és jogállamellenes.

Erre a hivatalra azért van szükség, hogy magától eltolja a felelősséget. A Hivatal szerepe az, hogy egy független intézmény mondja ki helyette, hogy "jogállami eszközökkel" nincs mód az évszázad bűnözőinek felelősségre vonására. A jogállamiság lesz a fügefalevél.

Mészáros Lőrinc nem Magyarország, hanem a világ egyik leggazdagabb embere, állítólag gazdagabb, mint az angol király. Képességeit tekintve egy falusi gázszerelő, akinek zsenialitása addig nem derült ki, amíg nem a gyerekkori barátja, a felcsúti öltöző sztárja lett a miniszterelnök. Attól kezdve közbeszerzésnek álcázott szervezett közpénzrablás folyt, dollármilliárdos tételben. A felcsúti átmenetel nem "pofára" történne egy felkészült vezető és felkészült kormányzat esetében, száz nap múlva, hanem a gyanúsítást megalapozó tényekkel. Fontos felhívni a figyelmet arra, milyen veszélyekkel jár a jogállamiságra való hamis hivatkozás, miközben Magyarországon e pillanatban még nincs is jogállam, a Fidesz közjogi rendszere működik. A jogállamiság helyreállítása lenne az új kétharmados parlamenti többség legfőbb feladata, nem pedig az, hogy a "jogállamiság" szót furkósbotként használja a semmittevés és az elszámoltatás elszabotálásának leplezésére. Ez súlyos visszaélés a jogállamiság jelentésével, és rendkívül veszélyes, mert ezzel törvénytelen mulasztásokat fedezhetnek. A jogállami megoldás az lenne, ha felkészült vezetője lenne az NVVH-nak, ha az elszámoltatást valóban akaró kormánya lenne az országnak. Mészáros pedig már 100 napja letartóztatásban lenne, továbbá a vagyonát a magyar állam már zárolta volna. Ez lenne a jogállami megoldás. A jogállammal ellentétes az, hogy felkészületlen, hozzá nem értő elnököt neveznek ki egy ilyen bűnüldöző hatóság élére, és megpróbálják a fél ország elrablását eltussolni, az elkövetőket pedig a lopott vagyonnal együtt futni hagyni. Mert ez történik. Nem az a jogállami, ha nem történik semmi, hanem az, ha a bizonyítékok alapján eljárás indul. Unger a jogállamiságra hivatkozva indokolja a tétlenséget, de éppen a tétlenség jogállamellenes. Unger Annának már az első interjújának érvelése sem jogállami, mert szemben áll a tényekkel és a valósággal. Arra adott példa, milyen hamis érveléssel fog kibújni saját számonkérése elől.

Mindig az okot kell keresni. A "miértre" kell megtalálni a választ. Ha Magyar Péter egy alapvetően bűnüldöző (vád)hatóság élére a bölcsész társadalomtudóst választja a korrupció elleni küzdelemben tapasztalt jelölttel szemben, aki csökönyösen a NER rendszerszintű feltárását és tudományos megértését tekinti a hivatal feladatának, nem a konkrét bűnügyek felderítését és az elkövetők felelősségre vonását, annak oka csak az lehet, hogy Magyar Péter nem akarja a NER bűnözőinek, Orbán és társainak felelősségre vonását. Magyar a hivatalnak nem azt a funkciót szánja, ami az eredeti rendeltetése, hogy elszámoltassa az évszázad bűncselekményének elkövetőit, hanem fordítva. Ezt a hivatalt arra hozta létre, hogy eltávolítsa magától a számonkérés eltussolását, és egy függetlennek látszó intézmény hitelesítse, mondja ki helyette Orbán és bandája érinthetetlenségét, a jogállami felelősségre vonás lehetetlenségét, az elszámoltatás kudarcát. Erre a feladatra választotta inkább Unger Annát, mint Ligeti Miklóst, mert ő felelt meg jobban ennek a szándéknak. Magyar el akarja kenni az elkövetett bűncselekményeket. De a támogatói, akik miniszterelnököt csináltak belőle (a "megmondó emberek"), nem akarják szőnyeg alá söpörni az elmúlt 16 év mocskát, és nem szeretnék, ha egy volt fideszes futni hagyná a volt bűntársait az ország vagyonával. Magyar ezt nem döntheti el egyedül. Ehhez köze van a magyar népnek is. Unger Anna ebbe a konfliktusba csöppent bele, aki láthatóan makacsul nem érti, hogy ennek a szervezetnek a funkciója nem az, amit neki vezetni kellene (egy illiberalizmuskutató intézetet), hanem ez kőkemény bűnözéssel szembeni kőkemény bűnüldözői munka, konkrét bűncselekményekkel kapcsolatban. Neki ezt kellene nagy tapasztalattal és szakértelemmel napi szinten koordinálni és irányítani. Unger Anna sok mindenre alkalmas lehet, de erre nem alkalmas, az egészen biztos. Nem is erre vállalkozott, hanem egy olyan feladatra, amit ő adott az intézménynek, ami egy tévedés. Neki ezt be kellene látnia. Ahogy nem tudná elvezetni a rendőrséget és az ügyészséget sem. Ez a hivatal egy bűnüldöző csúcsszervezet, ezt még inkább nem tudja elvezetni. De azért is vissza kellene lépnie, mert ilyen bizalmi tőkehiánnyal nem lehet egy ilyen hivatalt vezetni. Az ügyben azért zajlik még mindig siketek párbeszéde, mert a kommunikációban nem nevezik meg a konfliktus voltaképpeni okát. Még mindig nem arról beszélnek, hogy Magyar Péter akar elszámoltatást vagy nem. Mert ha akar, akkor tegyen ennek az intézménynek az élére egy felkészült, tapasztalt és elkötelezett, alkalmas vezetőt. Azt mindenki tudja, hogy a kiválasztás egy bohózat, ő választja ki azt, akit akar. Vagy ha nem akar elszámoltatást, akkor mondja meg, ne játssza el ezt a Vagyonvisszaszerzési Hivatal showműsort egy bölcsésszel.

Magyar azt üzeni a posztjával, hogy ő dönt és senkinek nincs köze hozzá. Magyar állandóan eljátssza a demokratikus jelölést és választást, de aztán ő dönt. Épp olyan alternatív valóságot teremt, mint Orbán. El akarja fogadtatni a látszatot, hogy demokratikus kiválasztás zajlik, miközben mindenki tudja, hogy az egész pályázat egy színjáték. Az NVVH elnöke az lesz, akit ő akar. De Orbán felelősségre vonása olyan határ, ahol a támogatói egy jelentős része felmondja az egyezséget. Nem akarnak csak nézők lenni és Magyar előadásának tapsolni. Valódi versenyt akarnak, átlátható jelölést és kiválasztást, s legfőképpen a rendszerváltás és az elszámoltatás szándékát szeretnék látni. E tekintetben valóban a "tettek minősítenek". Eltelt négy és fél hónap, a külügyminiszter feljelentését leszámítva semmi nem történt. Orbán gondtalanul nyaral Horvátországban, a NER oligarcháknak könyörögnek, hogy adjanak követ. Nulla eljárás, nincsenek visszaszerzett százmilliárdok. Mészáros közbeszerzést nyer, Szijjártó Kínában védelem alatt. Ezek a tettek, amelyek Magyart és a szándékait minősítik. Ebben a kontextusban választott ki egy politológus egyetemi oktatót, akinek sem vezetői tapasztalata, sem bűnüldözői ismeretei nincsenek. Aki előre elfogadja azt, hogy hat év alatt egyetlen ügy nem jut majd el jogerős ítéletig. Miközben ott áll Ligeti Miklós, akinek tapasztalata is van, felkészült és elkötelezett a feladat végrehajtására. Vele éppen ez a baj. Az ő mellőzése leleplezi azt, hogy Magyar futni hagyja Orbánt. Nem akar elszámoltatást, s a felelősségre vonás elkenésére találta ki az NVVH-t. Ehhez választott vezetőt, nem az elszámoltatásra. Ezzel nyílttá vált Magyar Péter és az őt támogató egykori óellenzékiek konfliktusa. Magyar nem értette meg: az Orbán-rezsim bűnözőinek felelősségre vonása szakítópróba közte és a hozzá átállt "óellenzéki" értelmiség között. Pedig ők kezdettől mindenben támogatták, mindent elnéztek neki. De most csak "megmondó embereknek" nevezi őket. Ez egy jól ismert kód, leleplezi, mit gondol róluk valójában. Soha nem is gondolt róluk mást. A most kialakult konfliktus kimenetele hosszú távon eldöntheti Magyarország sorsát. A rendszerváltás kérdéséről van szó. Ha Magyar ezúttal is sikerrel magyarázza meg az elfogadhatatlant, támogatói pedig úgy tesznek, mintha nem lenne egyértelmű Magyar szándéka, akkor nem csupán a rendszerváltás marad el, hanem Magyar Péter befolyásolhatóságának és kontrollálásának lehetősége is megszűnik. Ez a vita a bírálat jogáról is szól, Magyar megfékezésének lehetőségéről is, mert intézményes fékei nincsenek, és nem is nagyon szorgalmazza őket.

Ennek oka pedig az, hogy Unger Anna a meghallgatásán olyan benyomást keltett, mint aki szakmájából kifolyólag a Vagyonvisszaszerzési Hivatal feladatának nem a vagyonvisszaszerzést, s nem az évszázad bűnözőinek őrizetbe vételét tekinti, hanem a rendszer működésének feltárását, hogy ne alakulhasson ki a jövőben újra ilyen rendszer. Szerény véleményünk szerint a jövőre nézve ez eldőlni látszik, mert nem változott meg a rendszer, Magyarország továbbra is az Orbán-rendszerben él, csak Orbán helyett Magyar Péter vezeti. Ettől függetlenül, nagy szükség lenne egy olyan hivatal felállítására, amiről Unger Anna beszélt, s lehetne ő a vezetője, aki egyébként kiváló ember, nagyszerű politológus és tanár, akinek a munkája nélkülözhetetlen lenne egy ilyen hivatal élén. Vélhetően ő is jobban érezné magát benne, mert pontosan azt csinálhatná, amire a hivatalt létrehozták. Mindez nem igaz a Vagyonvisszaszerzési Hivatalra, amelynek nem az a feladata, hogy feltárja a rendszer működésének struktúráját, hanem az, hogy politikusnak álcázott ócska bűnözőket bíróság elé állítson. Az NVVH nem kutatóintézet, hanem rendkívüli nyomozati, vádemelési és vagyonvisszaszerzési jogosítványokkal létrehozott bűnüldöző szervezet. A rendszerszintű következtetéseknek az elvégzett nyomozásokból kell megszületniük, nem pedig a nyomozások helyébe vagy elé lépniük. Unger megfordította ezt a sorrendet. Abból indult ki, hogy a fő feladat a rendszer megértése és bemutatása, egyedi büntetőügyek másodlagosak. Ez nem egyszerű hangsúlykülönbség, hanem a hivatal rendeltetésének téves átértelmezése. Teljesen világos, hogy miután a kompromittálódott Sárvárit nem lehetett megválasztani, Ligetinek eleve annyi esélye nem volt, mint sajtban a lyuknak, miután az ő civilszervezete feltárta Magyar korrupt ügyeinek egy részét (nagyon helyesen), Unger Anna azért lett megfelelő az új fideszes NER vezetője számára, mert Magyar felismerte a bölcsészt, akit jobban érdekel a rendszer tanulmányozása, mint a bűnöldözés. A kulcsmondat, amely Unger Anna előtt megnyitotta az utat, az volt, hogy senki ne képzelje, hogy itt hat év alatt egyetlen ítélet is születik. Szakmailag és politikailag is súlyos hiba annak kijelentése, hogy hat év alatt egyetlen jogerős ítélet sem várható, mert nem minden ügy egyforma, függ a vád megalapozottságától és minőségétől. Nem lehet valamennyi, egymástól teljesen eltérő bonyolultságú ügyre előre kijelenteni, hogy egyikben sem születhet jogerős ítélet. Egy bűnüldöző szerv leendő vezetője nem zárhatja ki előre az ítéleteket, hanem úgy kell felépítenie a szervezetet, hogy minél előbb legyenek bizonyítható ügyek, vádemelések, vagyonbiztosítások és ítéletek. Az erről való előzetes lemondás súlyos figyelmeztető jel lenne, ha a megbízó célja a minél gyorsabb, hatékonyabb elszámoltatás lenne. De láthatóan nem. Ami egy valódi elszámoltatásra készülő kormánynál kizáró ok lenne, az Magyarnál a kiválasztás feltétele. Ez a mondat zene volt Magyar füleinek, mert pontosan tudja, hogy hat év múlva már senkit nem fog érdekelni az Orbán-banda, sem pedig az, hogy mennyi pénzt loptak el. Hat év múlva pedig Unger Anna megüresedett helyére ültet majd egy bábot, aki behinti sóval ezt a hivatalt is, és elfelejtheti mindenki a felelősségre vonást és a rendszerváltást. Magyar azonban tévedhet, ha Unger Anna mégsem a rendszerszintű kutatást helyezné előtérbe, hanem a konkrét bűncselekmények feltárását, s ebben nem akadályozná az ügyészeit, ha azok elég elszántak.

Az eset kapcsán súlyos hitelességi és alkalmassági kérdések merülnek fel, mert a kormányváltás két legfontosabb pozíciójára nem tudnak korrekt módon jelöltet választani. Mindennek oka, hogy Magyar nem tudja megállapítani, melyik pozícióra kinek kell jelölni és kiválasztani. Leginkább pedig az, hogy Magyar minden alkalommal megígéri és eljátssza a demokratikus formákat, aztán kiderül, hogy esze ágában sincs demokratikusan megválasztani bárkit. Minden pozícióba ő akarja ültetni az emberét. Magyar színrelépése óta szimulálja a különféle szavazásokat, miközben általa már eldöntött kérdésekről bábozza el a szavazást. Azzal kezdődött, hogy felvegye-e az EP mandátumát. Eldöntötte, hogy igen, utána eljátszotta, hogy megszavazták, ezért nem tehet mást. Ez akkora piros zászló volt, hogy ezt az embert akkor kellett volna kirúgni a messiási szerepéből, mert lehetett tudni, hogy milyen személyiség áll emögött, aki nem érdemel közbizalmat, és nem alkalmas felelős állami vezető tisztség betöltésére. A köztársasági elnököt is ő választotta ki, s ő választotta meg. Mert most sem lehet abban reménykedni, hogy minden kavarás és bénázás ellenére a frakció majd hoz egy szuverén és megalapozott döntést, mert mindenki tudhatja, hogy ennek a frakciónak annyi önállósága nincs, mint az égből lehulló esőnek. Arra szavaznak, amire Magyar utasítja őket. Ezért képmutatás az egész pályáztatás, bizottságosdi, jelöltállítás, mert a végén úgyis Magyar mondja meg, hogy kit szavaznak meg a kólásdobozai. Elindítja a "széles társadalmi egyeztetést", aztán előveszi a saját jelöltjét, mint a bűvész a nyulat a kalapból, akinek semmi köze a társadalmi egyeztetéshez. Magyar a saját szabályait sem tartja be, ez okozza a botrányt és a káoszt. Mert még arra is alkalmatlan, hogy úgy manipulálja a történéseket, hogy ne derüljön ki a "turpissága". Mivel a "turpisság" enyhe kifejezés arra, hogy becsapja az egész országot, nevezzük nyugodtan a nevén: genyóság az, amit művel. Ha Orbán egy "geci" volt, ahogy Simicska barátja megmondta, akkor Magyar egy genyó. És ez látszik minden választásban, minden ügyben és döntésben. Magyar Pakson bohóckodott, mintha bármi köze lenne ahhoz, ami ott történik, miközben kudarcba fulladt az NVVH elnök kiválasztása. Senki nem tudja, ki volt a 96 pályázó, ahogyan azt sem, hogy azok közül hány alkalmas embert utasítottak el. Akik eldöntötték, hogy kik maradhatnak versenyben, nem is tudják, hogy milyen embert keressenek, s félő, hogy a tiszapárti bizottsági többség tagjai (ismerve a kiválasztásukat) lábuk nyomába sem léphetnének azoknak (vagy egy részüknek), akikról döntöttek, s akiket elutasítottak. Mivel ez egy szakmai feladat, ennek a nagy felelősségel járó és kellő szakértelmet igénylő munkának az elvégzésére egy felkészült szakemberre van szükség, akinek meghatározott szakmai területről kellene érkeznie (leginkább ügyész, rendőrnyomozó, NAV-os, stb.). Eleve hibás elképzelés, hogy parlamenti képviselők válasszák ki a személyét. Ez a hivatal a kormány akaratából jön létre, s bármennyire is bábozza Magyar a vezető függetlenségét, ezt az embert a kormánynak kellett volna kiválasztania és jelölnie a "parlamentnek", a kólásdobozoknak, akik majd megszavazzák. A függetlenséget nem az garantálja, hogy Magyar Péter vagy senki nem ismeri a jelöltet. Annak intézményes garanciákat kell találni, de éppen ez az, ami Magyar Pétertől olyan messze van, mint Orbán és Mészáros a valódi felelősségre vonástól. Minek kell eljátszani ezt a színházat, ha a végén úgyis Magyar dönt, mert azt szavaztatja meg, akit akar. Most köszönnek vissza azok a kritikák, hogy nem helyes, ha Magyar képviselőjelöltjeivel szemben egyetlen kritériuma volt, hogy ismeretlen, tapasztalatlan, és vakon engedelmeskedő ember legyen.

A Liberálbolsevik cikke Török Gábor - kivételesen - helyesen írta: abból, hogy kit választ a Tisza a Vagyonvisszaszerzési Hivatal élére, lehet tudni, hogy milyen szerepet...

Orbán Anita bejelentette, hogy a NAV-nál meglévő eredeti gyártói számlák jelentősen alacsonyabb értéket mutattak, mint amennyit a minisztérium a magyar viszonteladóknak fizetett. Hat cégnél tételesen kimutatható a különbözet, ami 13,48 milliárd forint. Egyetlen szerződésnél (Proconcept Kft.) 16 millió euró, azaz mintegy 5,8 milliárd forint volt a különbözet. Ez konkrét, számszerű bizonyíték az árrésre. A szállított gépek átlagára 17 millió forint volt, míg ugyanezek a modellek a gyártónál 1000–5000 dollár között voltak (348 ezertől 1,3 millió forintig). Ez a nagyságrendi különbség önmagában mindent elmond az ügy nagyságrendjéről és érdemi részéről. A közvetítő cégek mögött a NER legfelsőbb körei álltak. A Fourcardinal korábbi ügyvezetője például Rahói Zsuzsannának, Orbán nemzetközi főtanácsadójának a testvére. Rahói Zsuzsanna Orbán Ráhel és Tiborcz István környezetében is feltűnt. A lélegeztetőgép biznisz szálai messzire vezetnek, nem csupán Szijjártó érintett. Nem véletlen, hogy Orbán mindent megtett, hogy Szijjártót kínai védelem alá menekítse. Ez nemcsak hűtlen kezelés, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó korrupciós bűncselekmények, vesztegetés és pénzmosás gyanúját is felveti. A "lélegeztetőgép" egy fikció volt 300 milliárd forint elsikkasztására. Az teljesen nyilvánvaló, hogy Szijjártó azért ment a kínai BYD vállalathoz "dolgozni", hogy a büntetőeljárásokat és a felelősségre vonást megússza. Orbán azzal dicsekedett a tusványosi búcsúfellépésén, hogy ő intézte el Szijjártó kínai kimentését. Ebben az esetben bűnrészes, nemcsak a tekintetben, ha a Szijjártó által kötött korrupt bizniszekből esetleg részesült, hanem azért is, mert valakit egyértelműen a magyar igazságszolgáltatás elől igyekezett elmenekíteni. A szálak Orbánhoz és családjához is vezetnek, ezért Szijjártó kimenekítésére azért is szükség lehetett, hogy ne "beszéljen". Ahogy az egész államot, a Külügyminisztériumot is korrupciós ügyletek bonyolítására használták. Magyarországnak érvényes kiadatási szerződése van Kínával, amit jórészt szintén Szijjártó intézett, de ez elsősorban arra irányult, hogy Magyarország kiadja Kínának azokat a kínai állampolgárokat, akiket a hazájukban politikai okokból üldöznek, a kiadatás után pedig megkínoznak. Ez a szerződés nem arra született, hogy Kína kiadja Szijjártót. Ezért a nyomozóhatóságoknak gondolkodniuk kell azon, a bizonyítékok alapján, hogy ha gyanúsítottként akarják kihallgatni Szijjártót, időben őrizetbe vegyék, mielőtt elszökik Kínába, ahol állampolgárságot is kaphat a korrupt kínai kommunista államtól. Szijjártó, zsarolható volt külügyminiszterként, súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. Azzal, hogy már nem külügyminiszter, nem veszítette el kötelezettségeit a titoktartás vonatkozásában. Az "Út a börtönbe" program és a "Tisztítótűz" hadművelet most vizsgázik. Mennyire kapnak szabad kezet a nyomozóhatóságok, és meddig jutnak el a felelősség megállapításában. Ha nem Magyar lenne a miniszterelnök, és az eddigi kormányzás nem ilyen lett volna, Orbán helyében mi nem Horvátországban nyaralnánk, hanem Kínában keresnénk mi is a menedéket. Ebben az ügyben nemcsak Szijjártót, hanem őt is gyanúsítottként lehetne őrizetbe venni. De valamiért Orbán nem ideges. Ő tudja, hogy miért.

A Liberálbolsevik cikke. Magyar Péter az "István a király" című rockoperából vett idézettel mutatta be a Facebook-oldalán az augusztus 20-i tűzijáték és fényjáték részleteit. Egy...