A katolikus egyház elhatárolódik Osztie Zoltán Tisza-szavazókat gyalázó prédikációjától, de ezzel még nem számolt el azzal a múlttal, amelyben ugyanez a pap Orbán Viktor vallási kultuszának építőjeként kapott tekintélyt és elismerést. A botrány igazi kérdése az, hogy az egyház vezetése a pártpolitikai szolgálattal szakít-e, vagy csak azzal a pappal került konfliktusba, aki a hatalomváltás után is a régi pártot szolgálja, miután a katolikus egyház már az új hatalom felé kacsintgat.
Osztie feldebrői szentmiséjén erkölcsi romlottsággal vádolta a Tisza Pártot támogatókat, és a hitüket is megkérdőjelezte. Magyar Péter nyilvános elhatárolódást és bocsánatkérést követelt. Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye tarthatatlannak nevezte a plébános megnyilvánulását, és felszólította, hogy távolítsa el a felvételt a plébánia felületeiről. A közlemény szerint az emberek megbélyegzése és sértő minősítése összeegyeztethetetlen Krisztus tanításával. Milyen kár, hogy ezt nem hallottuk az elmúlt 16 évben.
Mert ez világos beszéd. Csakhogy Osztie nem most fedezte fel a politikai ellenfelek vallási elítélését. A belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia papja 1997 és 2016 között a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének országos elnöke volt. Egyházi tanárként, lelki vezetőként és ismert közéleti szereplőként működött. A katolikus intézményrendszer megbecsült alakja volt, nem a templomon kívülről bekiabáló, ismeretlen agitátor. Osztie „atyának” valóságos kultusza volt a NER-ben, amit éppen ennek a szélsőséges politizálásának köszönhetett.
Orbán születésnapjára évek óta hálaadó miséket mutatott be. Egy 2022-es interjúban már legalább tíz ilyen alkalomról beszélt, és az imádságoknak a választási győzelmekben is szerepet tulajdonított. Orbánt a bibliai jó pásztorhoz és Szent Istvánhoz mérte. Gyurcsány Ferencért viszont nem tartott hasonló külön szentmisét, nála előbb a megtérés szükségességét emlegette. A vallási mérce már akkor a politikai hovatartozást követte. Aki fideszes, annak nem kell megtérnie, a párthovatartozás azonos volt a megtéréssel, a keresztény hittel.
Osztie Zoltánt az egyházi közeg hosszú időn keresztül ünnepelte. A KÉSZ 2017-ben Csanád Béla-díjjal tüntette ki, a Magyar Kurírban közölt méltatás pedig papi példaképnek, összefogó személyiségnek nevezte. Kifejezetten dicsérte közéleti szerepvállalását, és azt a felfogását, hogy a keresztény tanításnak az élet minden területén érvényesülnie kell. A politikai részvételt azzal választották el a pártpolitikától, hogy kijelentették, nem pártpolitika.
A korabeli elismerés és a mai közlemény közötti ellentmondást nem lehet egyetlen felháborodott mondattal eltüntetni. Amikor egy pap a hivatalban lévő miniszterelnököt szent királyhoz hasonlítja, ellenfelénél pedig megtérést követel, annak nagyon is felismerhető pártpolitikai tartalma van. A politikai vezető vallási felmagasztalása akkor is személyi kultuszt épít, ha szentmise keretében történik. Osztie Zoltán pedig nem csinált seemmi újat a feldebrői szentmisén, csupán azt, amit eddig, s amiért egyháza éltette, sztárpapnak tartotta.
A mostani elhatárolódásnak ugyanakkor már volt előzménye. A főegyházmegye júliusban, Osztie fideszes tüntetésen mondott beszéde után is figyelmeztette a papokat. A Szemlélek által közölt levélben Süllei László érseki helynök leszögezte, Osztie nem az egyházmegye megbízásából vagy engedélyével szólalt fel. A papok feladatát az evangélium szolgálatában, nem egy párt támogatásában jelölte meg. Ez a fordulat vélhetően nem az evangélium váratlan megértéséből, hanem a katolikus egyház irányváltásából fakadt: Magyar Péter az új Orbán.
A figyelmeztetés eredményét a mostani prédikáció mutatja. Osztie közben egy interjúban azt is elmondta, hogy Semjén Zsolt kérte fel a tüntetésen való beszédre. Magyar Pétert a sátán eszközének tekintő véleményét is elfogadhatónak nevezte. A politikai kapcsolat tehát megmaradt, a korábbi egyházi tiltás pedig nem vetett véget a szerepvállalásnak. A főegyházmegye saját szavainak súlyát is kockáztatja, ha a figyelmeztetései újra és újra hatástalanok maradnak.
Magyar határozott felszólítása az elhatárolódásra, az irányváltást veszélyezteti: a katolikus egyház Orbántól már Magyar mellé pártolna, de az Orbán-kultuszt 16 éven át éltető sztárpap kitart Orbán mellett és nem fordul az egyházzal. Ha ez a Tisza és a katolikus egyház közötti összefonódás akadálya lesz, akkor Osztie „atya” keményebb kioktatásra számíthat arról, hogy mostantól mi az „evangélium”. A viccesnek tűnő kérdés pedig az, hogy Magyar Péter akkor mit szólt volna, ha Osztie Orbán után őt kezdi dicsőíteni? Akkor is tiltakozik?
Közben az új kormány és az egyház viszonya is alakul. Magyar Pétert nemrég XIV. Leó pápa fogadta. A vatikáni közlemény jó kétoldalú kapcsolatokról, oktatási kérdésekről és a veszélyeztetett keresztény közösségek védelméről számolt be. Ezek egyúttal olyan területek, amelyeket Orbán is politikájának középpontjába állított. A találkozó önmagában nem bizonyít pártpolitikai szövetséget, de megmutatja az együttműködés folytatásának lehetséges pontjait. Magyar pedig korábban nem volt hajlandó a kereszténységet az alaptörvényből törölni.
Az átállás kérdését még nem a pápai kézfogás fogja eldönteni. Az mutatja majd meg, hogy a katolikus egyház hogyan viszonyul az új kormányhoz, ha az folytatja Orbán keresztény-nemzeti politikáját. Sok mindenre lehet számítani, csak arra nem, hogy feladja az ezeréves gyakorlatot, amely a kereszténységet a hatalom politikai igazolásává és ideológiájává akarja tenni, ami a törvényekben is megjelenik. Ha a rendszer megmarad, csak a személy változik, akkor nincs elvi fordulat, Osztie Zoltán prédikációjában csak a neveket kell kicserélni.
Osztie botrányát nem lehet pusztán Osztie modorával elintézni. A plébános hosszú ideig egy elfogadott hatalmi szövetség vallási nyelvét beszélte. Az egyházi vezetés hitelességéhez most azt is meg kellene mondani, miért kapott ezért korábban elismerést, és milyen biztosíték van arra, hogy ugyanez nem kezdődik el egy másik miniszterelnökkel. Vagy inkább az elhatárolódás annak köszönhető, hogy el is kezdődött már az új miniszterelnökkel. Aki ismeri a római katolikus egyház történetét, azt nem lepi meg, amit lát.
A katolikus egyház oda-vissza jár a damaszkuszi úton, ahogyan az érdekei kívánják. Osztie Zoltánnak is meg kell térnie: Magyar Péterhez.
