A Trump-adminisztráció bevándorlók elleni háborújának látványos szakaszát maszkos ügynökök, páncélozott járművek és nagyvárosi razziák uralták. Most azonban a tömeges bevándorlási őrizetbe vételek egyre nagyobb része úgy történik, hogy abból a nyilvánosság alig lát valamit. A szövetségi kormány a nyílt erődemonstrációról részben áttért a gyors, célzott és láthatatlan elfogásokra, amelyek mögött egy minden korábbinál kiterjedtebb adatgyűjtő és megfigyelési rendszer működik. A razziák nem értek véget. A rendszer egyszerűen megtanult csendben vadászni.
Errő tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media Lena Graber, az Immigrant Legal Resource Center vezető jogásza, Brian Hofer, a Secure Justice ügyvezető igazgatója, Jonathan Paz, a Flock volt kiszivárogtatója, kongresszusi képviselőjelölt (Massachusetts 5. választókerülete), Abdi Soltani, az ACLU of Northern California ügyvezető igazgatója és Kimberly Woo, a SIREN Immigrant Rights közösségszervező részvételével. A beszélgetés egy félelmetes jövőbe engedett betekintést, s nem csupán a bevándorlóknak.
Az ICE júliusban 49 571 embert vett őrizetbe, ami Donald Trump második elnökségének legmagasabb havi adata. A január és július közötti időszakban az ICE és helyi partnerei közel 576 ezer bevándorlási őrizetbe vételt hajtottak végre. Ez nem azonos a kitoloncolások számával: a Trump-adminisztráció hivatalos adatok szerint 2025 januárja óta több mint 590 ezer embert deportált. A két adat összekeverése elrejtené a lényeget. Az őrizetbe vétel még nem kitoloncolás, bűnösség vagy jogerős bevándorlási döntés, hanem egy olyan folyamat kezdete, amelyben az érintett gyakran már fogságban próbálja bizonyítani, hogy joga van az országban maradni. Júliusban az őrizetbe vettek több mint felének nem volt nyilvántartott büntetőítélete vagy folyamatban levő büntetőügye.
Az új rendszer ereje nem elsősorban valamely mindentudó mesterséges intelligenciában rejlik, hanem abban, hogy a korábban külön kezelt adatok tömegét kapcsolja össze. Az ICE hozzáférhet bevándorlási, utazási, biometrikus, gépjármű-, lakcím- és kereskedelmi adatokhoz, valamint állami és helyi hatóságok nyilvántartásaihoz. Adatbrókerektől olyan információkat vásárolhat meg, amelyek közvetlen hatósági beszerzéséhez bírói végzés kellene. A rendszer közösségi oldalakat elemez, telefonos helyadatokat, rendszámfelvételeket és arcképeket kapcsol össze, majd az egymástól függetlennek látszó nyomokból egyetlen ember mozgásának és kapcsolatainak térképét készíti el.
Ebben kulcsszerepet játszik a katonai és hírszerzési alkalmazásairól ismert Palantir. A vállalat ImmigrationOS nevű rendszere nem egyszerűen neveket tárol. Különböző adatforrásokból állít össze célpontokat, rangsorolhatja a kitoloncolásra kijelölt embereket, követheti az ügyek előrehaladását, és segítheti az elfogások megszervezését. A Belbiztonsági Minisztérium 2026-ban egymilliárd dollár értékű keretmegállapodást kötött a Palantirral, amelynek alapján a minisztériumhoz tartozó szervek újabb versenyeztetés nélkül vásárolhatnak licenceket és szolgáltatásokat. A bevándorlási célú mesterségesintelligencia-alkalmazások száma 2024 vége és 2026 eleje között 36 százalékkal emelkedett.
Egy oregoni ügy világosan megmutatta, hogyan működik mindez az utcán. Szövetségi ügynökök egy latinó mezőgazdasági munkások által lakott településen körbevettek egy furgont, noha kezdetben azt sem tudták, kik ülnek benne. A járművet Palantir-adatok és más digitális rendszerek segítségével élő célpontként követték, majd a kiszállított, megbilincselt embereket telefonos arcfelismeréssel azonosították. A kormány a bíróságon azt állította, hogy a járdán hátratett kézzel ülő embereket még nem tartóztatták le, csupán megállították őket. A technológia itt nemcsak az ember megtalálására szolgált, hanem arra is, hogy a hatóság előbb alkalmazzon kényszert, és csak utána keressen hozzá megfelelő jogi indokot.
A Flock Safety országos rendszámfelismerő hálózata ennél is közelebb hozza a megfigyelést a mindennapi élethez. Több mint 120 ezer Flock-kamera működik 49 államban, havonta körülbelül húszmilliárd rendszámfelvételt készítve. Az amerikai rendvédelmi szervek közel 40 százaléka szerződéses kapcsolatban áll a céggel. A kamerák nemcsak a rendszámot rögzítik: azonosíthatják az autó típusát, színét, sérüléseit vagy lökhárítómatricáját, és megmutathatják azt is, mely járművek közlekednek rendszeresen együtt. A nyers találatok kevesebb mint egy százalékából lesz tényleges rendőri intézkedés, a többi adat mégis bekerül egy kereshető rendszerbe.
A Flock azt állítja, hogy az ICE nem kap automatikus hozzáférést az adatokhoz. A gyakorlatban azonban helyi rendőrök az ICE nevében is végezhetnek kereséseket, az egyes szervek pedig közvetlen adatmegosztási megállapodásokat köthetnek egymással. Egy közérdekű adatigénylésekre épülő vizsgálat több mint négyezer olyan keresést talált, amelyben helyi vagy állami rendőrök az „immigration”, az „ICE” vagy az ICE kitoloncolási részlegére utaló kifejezést használták. A szövetségi kormánynak így nem kell feltétlenül közvetlenül hozzáférnie minden kamerához. Elég, ha megkéri azt a rendőrséget, amelyik már hozzáfér.
Jonathan Paz korábban a Flock alkalmazottjaként önkormányzatokat győzött meg a kamerák megvásárlásáról. Abban hitt, hogy eltűnt gyerekeket és lopott autókat találnak majd meg velük. Később arra jutott, hogy a cég valódi célja a technológia beépítése a városi költségvetésekbe és a megfigyelési hálózat folyamatos terjesztése. Saját városában, a massachusettsi Walthamben tizenkét kamera jelent meg egyik napról a másikra nyilvános meghallgatás nélkül. Paz kilépett a cégtől, ma pedig a Flock ellen szerveződő közösségeket segíti. Figyelmeztetése szerint abból kell kiindulni, hogy a Belbiztonsági Minisztérium ismeri a kamerahálózat által kirajzolt mozgásokat.
Brian Hofer, a Secure Justice igazgatója tizenkét év alatt csaknem száz településen dolgozott a megfigyelési rendszerek ellenőrzésén. Szerinte egy rendszám soha nem csupán rendszám: a hálózat azt is megmutatja, kivel utazik valaki, hová jár rendszeresen, melyik templomnál, klinikánál, politikai gyűlésnél vagy bevándorlási ügyvédi irodánál áll meg. Oaklandben egyetlen év alatt 638 millió rendszámfelvétel készült, és havonta több mint 210 ezer külső keresést végeztek az adatok között. A papíron menedékvárosként működő település lakói így azt hihetik, hogy helyi szabályok védik őket, miközben adataik egy hátsó ajtón más hatóságokhoz kerülnek.
A bevándorlási rendszer ugyanakkor technológia nélkül is rendelkezik olyan pontokkal, ahol az érintetteket könnyű elfogni. Lena Graber, az Immigrant Legal Resource Center vezető ügyvédje arra hívta fel a figyelmet, hogy az ICE embereket tartóztat le bevándorlási bíróságokon, kötelező ellenőrzéseken és munkahelyeken, az elfogások több mint fele pedig helyi hatósági átadással kezdődik. Ezért fontosak a menedékpolitikai szabályok, amelyek megtiltják vagy korlátozzák a helyi rendőrség együttműködését az ICE-szal. Graber szerint „a menedékpolitikák működnek”. Kaliforniában él az amerikai bevándorlók körülbelül negyede, mégis az országos ICE-elfogásoknak csak mintegy nyolc százaléka történt az államban egy vizsgált nyári időszakban. Texasban egy bevándorló hozzávetőleg négyszer akkora eséllyel került őrizetbe.
A technológia azonban folyamatosan új célpontokat termel. A kormányzati adatbázisok, az adatbrókerektől megvásárolt információk és a közösségi média átvizsgálása olyan embereket is a rendszer látókörébe helyez, akik korábban nem szerepeltek az ICE listáin. Abdi Soltani, az észak-kaliforniai ACLU igazgatója szerint az összesített adatokkal végzett célkijelölés különösen súlyosan csapódik le a kiszolgáltatott bevándorló közösségeken. Kimberly Woo, a SIREN bevándorlásjogi szervezet közösségi szervezője pedig saját családjában tapasztalta meg, mit jelent ez a rendszer: két rokona több mint húsz év várakozás után, az állandó tartózkodási engedély megszerzését lezáró meghallgatáson került őrizetbe. Egyiküket kitoloncolták, a másik inkább önként távozott, hogy ne szakítsák el a családjától.
A megfigyelés elleni ellenállás közben országos méretűvé vált. Augusztus óta legalább 184 Flock-szerződést mondtak fel, városi tanácsok vizsgálják felül a kamerák telepítését, civil szervezetek közérdekű adatigénylésekkel tárják fel az adatmegosztást, és perek indultak a jogellenes megfigyelés ellen. Bernie Sanders, Jeff Merkley és Alexandria Ocasio-Cortez olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely megtiltaná a szövetségi kormánynak a Flock-adatok használatát, és pénzügyi nyomást gyakorolna azokra az államokra, amelyek nem korlátozzák a rendszert. A jelenlegi kongresszusi erőviszonyok között a javaslat elfogadása kétséges, de a tiltakozás már nem pártpolitikai ügy: a tömeges rendszámfigyelést konzervatív és liberális közösségek egyaránt fenyegetésnek látják.
Ez azért fontos, mert a bevándorlók csak az első célpontok. A kiépített hálózat ugyanúgy alkalmas tüntetők, újságírók, politikai ellenfelek, abortuszklinikák látogatói vagy vallási közösségek követésére. Az ICE már fényképeket és rendszámokat helyezett el Palantir-adatbázisban olyan emberekről, akik bevándorlási intézkedéseket figyeltek meg, és a Belbiztonsági Minisztérium technológiai cégektől is kért adatokat névtelen bírálói azonosítására. A rendszer célja ma a kitoloncolás, de az infrastruktúra nem ismer bevándorlási státuszt. Ugyanúgy látja az állampolgárt, mint azt, akinek nincsenek papírjai.
A bevándorlók elleni titkos háború következő fejezete ezért már nem csupán bevándorlási ügy. Amerika azt dönti el, engedi-e, hogy a hatalom minden ember mozgásáról, kapcsolatairól és véleményéről kereshető dossziét készítsen. A megfigyelőállam rendszerint azokkal kezdődik, akiket a társadalom legkevésbé képes megvédeni. De ha egyszer elkészül, nem áll meg ott, hanem terjeszkedik.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.