A Demokrata Pártnak november 3-án nem az lesz a legnagyobb kérdése, hogy a fekete választók melyik pártot támogatják, hanem az, hogy hányan mennek el közülük szavazni. Az amerikai feketék továbbra is az ország legbiztosabb demokrata szavazóbázisát alkotják, de a párthűség nem azonos a lelkesedéssel. A gazdasági csalódottság, a politikai képviselet hiánya és a fiatalabb nemzedékek növekvő bizalmatlansága miatt éppen azok maradhatnak távol, akik nélkül a demokraták több billegő körzetben és államban nem győzhetnek.
Az október elején készült Pew-felmérésben a regisztrált fekete választók 70 százaléka mondta, hogy a demokrata képviselőjelöltre szavazna, és mindössze hét százalék választotta a republikánust. Az igazán figyelemre méltó adat azonban nem ez, hanem az, hogy 23 százalék más jelöltet támogatott vagy még nem tudta, kire szavaz. A Demokrata Párt fölénye tehát hatalmas, de csak tízből hét fekete választó állt biztosan mögötte néhány héttel a félidős választás előtt.
A bizonytalanság nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek az emberek republikánussá váltak. Sokkal nagyobb veszély a demokraták számára, hogy nem szavaznak. A fekete amerikaiak az Egyesült Államok lakosságának mintegy 14 százalékát alkotják, a legutóbbi félidős választások szavazótáborában azonban csak 9-11 százalék volt az arányuk. A 2022-es félidős választáson a teljes választásra jogosult népesség 52,2 százaléka vett részt, miközben a fekete választók országosan alulreprezentáltak voltak. A regisztrált, de távol maradó amerikaiak leggyakrabban a munkára, az időhiányra, betegségre, érdektelenségre vagy arra hivatkoztak, hogy szavazatuk úgysem változtat semmin. Ezek az akadályok nem egyformán sújtják a társadalmat: annak könnyebb szavazni, aki el tud menni a munkahelyéről, van autója, gyermekfelügyelete és közeli szavazóhelyisége.
Dr. Andra Gillespie, az Emory Egyetem politológusa ezért óvatosságra intett az American Community Media sajtóbeszélgetésén azokkal az állításokkal szemben, amelyek szerint a fekete választók tartósan jobbra tolódnak. Donald Trump 2024-ben a fekete szavazatok 15 százalékát, a fekete férfiak voksainak 21 százalékát szerezte meg, ami jelentős republikánus előretörés volt, a korábbi választásokhoz képest. Gillespie szerint azonban húsz év kellene annak megállapításához, hogy ez mit jelent: történelmi átrendeződés kezdődött-e. A fekete választók továbbra is „a legkövetkezetesebb demokrata szavazótömböt” jelentik, a félidős választás valódi kérdése a mozgósítás.
A fekete közösség politikai magatartását mindenekelőtt a gazdaság alakítja. Egy nyári felmérésben 52 százalékuk valamely gazdasági problémát nevezte meg legfontosabb ügyként. Az infláció, a lakhatás, az élelmiszer, az egészségbiztosítás, a munkabérek és az adósság nem elvont mutatóként jelenik meg számukra, hanem abban a kérdésben, hogy marad-e pénz a hónap végén. A demokrata választók egészében 88 százalék tartja nagyon fontosnak a gazdaságot, 23 százalékponttal többen, mint a 2022-es félidős választás előtt. A Trump-kormánnyal szembeni felháborodás erős mozgósító erő lehet, nyilvánvaló válasz arra, miért dolgozik valaki két állásban, és miért nem tud mégsem előrébb jutni.
Különösen élesen jelentkezik ez a fekete férfiak körében. Michael Bland, a Black Men Vote ügyvezető igazgatója szerint a nagy kampányok gyakran csak beszélnek róluk, de nem beszélnek velük. Nem kapnak személyes megkeresést, nem kérdezik meg őket fókuszcsoportokban, és politikai problémáikat rendszerint a bűnismétlésre vagy a marihuánára szűkítik. Saját kutatásaikban ehelyett a munka, a vállalkozás, az oktatás és a mentális egészség került elő. A 18 és 45 év közötti fekete férfiak kérdése egyszerű: mitől marad több pénz a zsebükben, ha tanultak, dolgoztak és betartották a szabályokat, mégsem jutottak előre? A demokraták nagyvonalúan bánnak bizonyos körzetekkel és rétegekkel, azt gondolva, hogy úgyis rájuk szavaznak.
Trump üzletemberi és televíziós önképe azért tudott hatni egy részükre, mert a bukás után újra felemelkedő férfi történetét adta el nekik. Ez nem feltétlenül jelent ideológiai azonosulást a republikánusokkal. Sokkal inkább figyelmeztetés arra, hogy az elismerés iránti igényt és az anyagi elégedetlenséget valaki mindig megpróbálja politikai nyelvre lefordítani. Bland szerint a fekete férfiak az utolsó nagy, még meggyőzhető választói csoportok közé tartoznak, és 7-14 államra kiterjedő választás eredményét mozdíthatják el.
A Black Men Vote ezért nem hírességekkel akarja mozgósítani őket. Százezer fekete férfi elérésére készülnek telefonos kampánnyal, közösségi videókkal, játékplatformokon, borbélyüzletekben, templomokban, szakszervezeti helyiségekben és egyetemi kampuszokon. Bland tapasztalata szerint nem egy sztársportoló, hanem a helyi önkormányzati képviselő, az ifjúsági csapat edzője vagy a közösségben ismert vállalkozó tud hitelesen beszélni ahhoz, aki csak ritkán szavaz. A mozgósítás kulcsa nem az, hogy ki tud hangosabban felszólítani a részvételre, hanem az, hogy ki hajlandó előbb meghallgatni az embereket.
A választói részvétel azonban csak az egyik fele a politikai aktivitásnak. A másik az, hogy a leadott szavazatból lehet-e képviselet. Evan Milligan neve az Alabama választókerületi térképe ellen indított, történelmi jelentőségű perből vált ismertté. Alabama lakosságának körülbelül 27 százaléka fekete, a törvényhozás mégis egyetlen olyan kongresszusi körzetbe zsúfolta őket a hétből, ahol saját jelöltjük megválasztására reális esélyük volt. A Legfelsőbb Bíróság 2023-ban új térképet rendelt el. A bíróság által kijelölt szakértő második, jelentős fekete választói aránnyal rendelkező körzetet alakított ki, amelyből 2024-ben több mint másfél évszázad után ismét fekete képviselő, Shomari Figures jutott a Kongresszusba.
A történet nem ért véget. A Legfelsőbb Bíróság 2026-os Louisiana kontra Callais döntése megnehezítette a faji alapú szavazatgyengítés megtámadását. A republikánus vezetésű déli államok rögtön új körzethatár-átrajzolásokba kezdtek. Alabama visszaállíthatta saját térképét, a második körzet fekete választókorú népességének aránya mintegy 47-ről 40 százalékra csökkent, a korábbi előválasztás eredménye pedig érvényét vesztette. Az augusztusra kiírt rendkívüli előválasztáson mindössze körülbelül öt százalékos részvételt mértek. Milligan szerint a fekete választók ma kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a per kezdetén: a többnemzetiségű, átlátható választást védő jogi infrastruktúrát a szemük előtt bontják le.
Ez mutatja meg a választójog korlátozásának modern módszerét. Nem kell kimondani, hogy egy fekete állampolgár nem szavazhat. Elég úgy meghúzni a körzethatárt, hogy a szavazata ne eredményezzen mandátumot, törölni a ritkán szavazók nevét a névjegyzékből, távolabb helyezni a szavazóhelyiséget, rövidíteni a levélszavazat beérkezési idejét, fényképes igazolványt, születési anyakönyvi kivonatot vagy útlevelet követelni attól, akinek ilyen irata nincs kéznél. A szabály papíron mindenkire azonos, de annak okozza a legnagyobb terhet, akinek kevesebb pénze, ideje és közlekedési lehetősége van. Ők pedig jellemzően a fekete szavazók.
A 2024-es választás óta 22 állam 47 olyan törvényt fogadott el, amely megnehezíti a regisztrációt, a névjegyzékben maradást vagy a szavazást. Ezek közül 38 teljesen vagy részben már a novemberi félidős választáson hatályos lesz. Egyes államok új állampolgársági iratokat követelnek, máshol szigorodott az igazolványhasználat, a levélszavazás vagy a választói névjegyzék ellenőrzése. Ugyanebben az időszakban 32 állam 61 könnyítő intézkedést is elfogadott, ezért az országban egyszerre folyik a hozzáférés bővítése és szűkítése. A választó lehetőségei egyre inkább attól függnek, melyik államban és melyik megyében él.
A védekezés első vonala ezért a választás napjánál korábban kezdődik. A választónak ellenőriznie kell regisztrációját, lakcímét, szavazóhelyiségét, az elfogadott igazolványokat és a levélszavazás határidejét. Aki teheti, korán szavazhat, amikor még van idő kijavítani egy hibát. A pártoktól független Election Protection hálózat 866-OUR-VOTE segélyvonala regisztrációs, igazolvány- és szavazási problémák esetén ad segítséget. A fekete jogvédők emellett állami Voting Rights Act törvényeket szorgalmaznak, amelyek a meggyengített szövetségi védelem helyén tiltják a szavazatok faji alapú felhígítását, a megfélemlítést és a megtévesztést. 2026-ban öt új állam fogadott el vagy erősített meg ilyen szabályozást, így már tizenegy államban működik valamilyen önálló állami választójogi védelem.
A novemberi választás így kettős próba lesz. Megmutatja, hogy a Trump-kormányzattal, a gazdasági helyzettel és a választójog szűkítésével szembeni ellenérzés elég erős-e ahhoz, hogy a fekete választók félidőben is elmenjenek szavazni. De azt is megmutatja, hogy az amerikai választási rendszer képes-e politikai képviseletté alakítani a részvételüket. A demokraták nem tekinthetik örök tulajdonuknak a fekete szavazatot. Meg kell tanulniuk, hogy ezért tenniük is kell. A republikánusok pedig nem nevezhetik szabad versenynek azt, ha előbb átírják a pályát. A fekete választók súlya novemberben óriási lehet, de csak akkor, ha eljutnak az urnáig, szavazatukat megszámolják, és olyan körzetben adják le, ahol annak valóban következménye is lehet.
A választójog ugyanis nem pusztán a szavazólap átvételének joga. Annak a joga is, hogy a leadott szavazat politikai hatalommá és képviseletté válhasson.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.