A Tisza-kormány vizsgálatot indított, és kivizsgálta a Tisza-kormány első korrupciógyanús közbeszerzését, s megállapította, hogy a Tisza-kormány lényegében mindent rendben csinált. Az ügyet ezzel lezártnak tekintik, ez volt a vizsgálat nyilvánvaló célja, de egy jogállamban nem a kormány feladata saját ártatlanságának megállapítása. Egy jogállamban ezt összeférhetetlenségnek, az ellenőrzés eljátszásának (elbábozásának) és politikai önfelmentésnek nevezik.
Az eljárás tökéletesen illeszkedik Magyar Péter kiismerhető stratégiájába: úgy tesz, mintha mintademokrácia lenne a Tisza-kormány által vezetett állam, majd semmibe veszi ezt a demokratikus látszatot, és igazi önkényuralmi rendszerhez méltó módon intézi az ügyet. A konkrét esetben felmerült egy korrupciógyanús közbeszerzés, vizsgálatot rendeltek el, majd a vizsgálat elsimította az ügyet.
Az augusztus 20-i állami ünnepség megszervezésére kiírt, több mint négymilliárd forintos közbeszerzés azért vált botránnyá, mert a későbbi nyertes Hardrock Kft. vezetője, Besnyő Dániel már hetekkel az eljárás megindítása előtt úgy egyeztetett a rendezvény előkészítéséről, mintha tudná, hogy az ő cége fogja megkapni a megbízást, amely nem volt alkalmas a feladat elvégzésére.
Besnyő kapcsolatba lépett a korábbi fideszes fővállalkozóval, a Balásy Gyula érdekeltségébe tartozó Lounge Event Kft.-vel, amelyről tudta, hogy felmondják a velük kötött szerződést. Besnyő tűzközelben volt, bennfentes információi voltak, mert ő volt az ünnepség kreatív, illetve művészeti koncepciójáért felelős vizuális alkotói műhely vezetője. Az ő magáncége kapta meg a megbízást.
Besnyő cége soha nem csinált ilyen rendezvényt, semmit nem tudott arról, hogyan kell egy ilyen ünnepséget lebonyolítani, sem embere, sem eszköze nem volt hozzá. Ezért a fideszes fővállalkozótól prábált megszerezni mindent, és kvázi az ő embereikkel megcsináltatni, mikőzben ő kapja meg a megbízást.
Ezért adatokat kapott a költségvetésről, a programelemekről, az alvállalkozókról és a megvalósításhoz szükséges szakemberekről. Mindez nemcsak a pályázati felhívás előtt történt, hanem részben még azelőtt, hogy az állam felmondta volna a Lounge-zsal fennálló szerződést. Vagyis akkor, amikor hivatalosan még nem is létezett az a közbeszerzési helyzet, amelyben Besnyő magáncéga, a Hardrock Kft. később egyetlen ajánlattevő lehetett.
A kapcsolatfelvételt Zelcsényi Miklós, a Tisza korábbi rendezvényigazgatója kezdte meg. Egy június 16-i levélben azt írta a Lounge vezetőjének, hogy Radnai Márk kormánybiztos kérésére érdeklődik az augusztus 20-i ünnepség előkészületeiről és az előlegek kifizetéséről. Néhány nappal később Besnyő Dániel is belépett a levelezésbe. Július elején már a Lounge szakembereinek átvételéről tárgyalt, miközben hivatalosan csak július 7-én hívták meg a még el sem indult közbeszerzésre.
Besnyő később azzal védekezett, hogy a szakmában már mindenki tudta: a Lounge nem fogja megtartani a megbízást. Ez azonban nem magyarázza meg, hogy miért éppen az ő cége kapott hozzáférést a korábbi fővállalkozó üzleti és szakmai információihoz, miért ő vehetett részt az átadás előkészítésében, és miért az ő, hasonló nagyságrendű referenciával nem rendelkező vállalkozását hívták meg később a közbeszerzésre. Ne felejtsők, 4 milliárdos megbízásról van szó.
A meghívásos eljárásban három céget kértek fel ajánlattételre, de a másik kettő a teljesíthetetlenül rövid határidő miatt nem adott ajánlatot. Egyetlen pályázó maradt: az a Hardrock Kft., amelynek vezetője már hetekkel korábban gyűjtötte az információkat és szervezte a végrehajtáshoz szükséges csapatot. Nem volt árverseny, nem volt tényleges versenytárs, és nem volt olyan piaci helyzet, amelyben azonos információkkal és azonos felkészülési idővel indulhattak volna a jelentkezők.
A Hardrock korábbi éves árbevétele 200 és 500 millió forint között mozgott, és tíz év alatt összesen sem ért el akkora forgalmat, mint a mostani nettó 3,1 milliárdos ajánlat fele. Korábban nem szervezett önállóan ilyen méretű eseményt, ezért a rendezvény lebonyolításához tizenhárom szakembert vett át projektalapon a leváltott fideszes vállalkozótól. A Tisza tehát nem felszámolta a korábbi rendszert, hanem egy új, hozzá közelebb álló fővállalkozót tett a régi gépezet élére, és tiszás cég kebelezte be a milliárdokat, a rendszerváltás nevében. A szakemberek és a végrehajtási tudás jelentős része ugyanonnan érkezett, csak a számlázás helye változott meg. Nem fideszes, hanem tiszás számla készült.
Erre az ügyre rendelt el „belső vizsgálatot” a Belügyminisztérium. Már ez is súlyosan összeférhetetlen konstrukció. A közbeszerzést ugyan formálisan a Nemzeti Kommunikációs Hivatal és a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség bonyolította, nem közvetlenül a Belügyminisztérium, de valamennyi szereplő ugyanannak a kormánynak a végrehajtó apparátusához tartozik. A politikai érintett Radnai Márk kormánybiztos, a kapcsolatot a Tisza korábbi rendezvényigazgatója teremtette meg, a vizsgálóbizottság tagjai pedig a Tisza-kormány Belügyminisztériumának vezető tisztviselői voltak.
Ez nem független ellenőrzés, hanem az egyik kormányzati szerv vizsgálata ugyanazon kormány más szerveinek és politikai szereplőinek ügyében. A bizottságot nem a parlamenti ellenzék, nem az Állami Számvevőszék, nem az Integritás Hatóság, nem független ügyész, nem bíró és nem külső közbeszerzési szakértő vezette. A Tisza-kormány jelölte ki a vizsgálókat, meghatározta a hatáskörüket, rendelkezésükre bocsátotta az általa kiválasztott iratokat, majd maga hozta nyilvánosságra saját felmentő ítéletét.
A jelentés legfontosabb mondata leleplezi az egész eljárást. A bizottság közölte, hogy a kiszivárgott levelezés „hitelességének és teljes körű jogi megítélésének vizsgálatára nem terjedt ki” a hatásköre. Majd ugyanabban a mondatban hozzátette: kizárólag ezekből a levelekből nem vonható le az a következtetés, hogy a nyertes kiléte előre eldőlt volna.
Ez nem vizsgálati eredmény, hanem logikai csalás. A bizottság nem vizsgálta meg a botrány legfontosabb bizonyítékának hitelességét, nem tárta fel teljeskörűen a levelezés jogi jelentőségét, nem rendelkezett nyomozati jogkörrel, de kijelentette, hogy az általa meg nem vizsgált bizonyíték nem bizonyít eleget.
Ez olyan, mintha egy betörés ügyében a vizsgálóbizottság közölné, hogy nem tartozott a hatáskörébe az ujjlenyomatok eredetének ellenőrzése, de az ujjlenyomatokból önmagukban nem állapítható meg a betörő személye. Formailag igaz a mondat, amelynek egyetlen célja a lényeg elfedése.
A közvélemény nem azért követelt vizsgálatot, hogy a Belügyminisztérium eldöntse, indokolt volt-e a gyorsított eljárás. A sürgősség ténye nem volt vitás. A Lounge pénzügyi ellehetetlenülése miatt új szervezőt kellett találni, és valóban rendkívül kevés idő maradt augusztus 20-ig. A vizsgálat valódi kérdése az volt, hogyan tudhatta a későbbi nyertes hetekkel korábban, hogy neki lehet szerepe a rendezvény lebonyolításában, ki jelölte ki őt, miért kapott előzetesen olyan információkat, amelyekhez a későbbi versenytársak nem jutottak hozzá, s milyen szerepe volt ebben a Tisza (Magyar Péter és Radnak Márk) politikai körének.
A jelentés ezekre nem adott választ. Helyettük átnevezte az előzetes kiválasztás gyanúját „az alternatívák előkészítésének”. Azt állította, hogy a rendkívüli helyzet indokolta a szerződés felmondását megelőző kapcsolatfelvételeket. Csakhogy az alternatívák felmérése azt jelentette volna, hogy az állam több alkalmas piaci szereplőt azonos feltételekkel keres meg. Nem azt, hogy egy Tisza-közeli közvetítő egy konkrét vállalkozót bekapcsol a folyamatba, az információhoz jut, felépíti a végrehajtó csapatát, majd ugyanaz a vállalkozó egyedüli ajánlattevőként elnyeri a négymilliárdos szerződést.
A bizottság ráadásul maga is megállapította, hogy hiányos volt a döntések, a meghívott cégek kiválasztási szempontjainak és a költségbecslésnek a dokumentálása. A jelentés szerint rögzíteni kellett volna, hogy ki, milyen javaslat alapján és miről döntött. Ez nem jelentéktelen adminisztrációs hiba, hanem éppen az elszámoltathatóság hiánya. Azért kell dokumentálni egy négymilliárdos állami megbízás döntési folyamatát, hogy utólag megállapítható legyen: ki választotta ki a nyertest, milyen szakmai alapon, milyen más lehetőségek közül, és volt-e személyes vagy politikai beavatkozás.
Ha ezek az iratok hiányoznak, a bizottság nem állapíthatja meg, hogy minden rendben történt. Legfeljebb azt, hogy a szabályosság nem ellenőrizhető. A dokumentálás hiánya nem cáfolja a korrupciógyanút, hanem növeli azt.
A kormány azzal is védekezik, hogy a rendezvény a korábbi 17 milliárd helyett négymilliárd forintból valósult meg. Ez politikailag jól hangzik, de semmit nem bizonyít a közbeszerzés tisztaságáról. A két összeg mögött eltérő műszaki tartalom állt: kevesebb program, rövidebb tűzijáték, kisebb terület és más szolgáltatási csomag. Árverseny nem volt, a költségbecslés dokumentálását maga a vizsgálat találta hiányosnak, ezért azt sem lehet független módon megállapítani, hogy a négymilliárdos ár mennyire volt kedvező. Egy korábbi túlárazott szerződésnél olcsóbb ajánlat még nem teszi tisztává az új közbeszerzést.
A jelentés ezért nem cáfolta az Amerikai Népszava korábbi állításának lényegét. A Tisza nem számolta fel a Fidesz közbeszerzési modelljét, hanem saját emberével reprodukálta azt. Előbb politikai kapcsolatokon keresztül megjelent egy kiválasztott vállalkozó, majd őhozzá igazodott a rövid határidős, meghívásos eljárás, amelyen végül csak ő tett ajánlatot. Amikor a sajtó feltárta az előzetes egyeztetéseket, a kormány saját tisztviselőiből bizottságot alakított, amely nem vizsgálta meg a legfontosabb bizonyítékot, de felmentő következtetést vont le belőle.
A korrupció nemcsak azt jelenti, hogy valaki készpénzt tesz egy borítékba. Korrupció az is, amikor a politikai hatalom informális kapcsolatokkal kiválaszt valakit egy állami megbízásra, majd a hivatalos eljárás csupán utólag teremti meg hozzá a törvényesség látszatát. A közbeszerzés lényege nem a megfelelő űrlapok kitöltése, hanem az egyenlő hozzáférés, az átlátható döntés és a valódi verseny. Ezek közül ebben az ügyben egyik sem bizonyítható.
A Belügyminisztérium jelentése nem azt állapította meg, hogy nem történt előzetes kiválasztás. Azt állapította meg, hogy ezt nem vizsgálta ki. A kettő nem ugyanaz. Amikor a Tisza-kormány ezt mégis tisztázásként adja el, akkor nem egyszerűen mellébeszél, hanem meghamisítja saját vizsgálatának eredményét.
Ez lehet a Tisza első világosan felismerhető korrupciós és eltussolási ügye. Nem azért, mert már büntetőbíróság mondta ki valakinek a bűnösségét, hanem azért, mert a hatalom ugyanazt a mechanizmust alkalmazta, amelyet a Fidesztől örökölt: informális előkészítés, verseny nélküli milliárdos megbízás, hiányzó döntési nyomok, majd belső vizsgálat és önfelmentés.
A Tisza azt ígérte, hogy megtisztítja az államot. Ehelyett első komoly próbáján azt mutatta meg, hogy megtanulta, miként kell a korrupciógyanút belső vizsgálattal tisztára mosni. Soha nem tudjuk meg, ki kapott pénzt a megbízásért a 4 milliárd forintból.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.