A választási dezinformáció leghatásosabb formája nem feltétlenül a látványos deepfake vagy az orosz trollgyárból érkező hamis hír. Sokkal veszélyesebb lehet az az üzenet, amelyet egy rokon továbbít a családi WhatsApp-csoportban, egy lelkész mond el a gyülekezetben, egy népszerű rádiós ismétel meg spanyolul, vagy egy tekintélyesnek tartott közösségi szereplő oszt meg a Facebookon, a Twitteren (X) vagy a WeChaten. Mire a hazugság eljut a választóhoz, eltűnik róla az eredeti feladó neve. Ezért nem propagandaként érkezik, hanem megbízható, baráti figyelmeztetésként.
Ez különösen veszélyes a bevándorló- és diaszpóraközösségekben, ahol a közös nyelv, a származási ország és a személyes kapcsolatok hálózata gyakran nagyobb bizalmat élvez, mint az amerikai intézmények vagy az angol nyelvű országos sajtó. Az American Community Media erről rendezett tájékoztatóján Cameron Hickey, a National Conference on Citizenship vezérigazgatója, Jinxia Niu, a Chinese for Affirmative Action digitális programjának szakértője és Laura Zommer, a Factchequeado társalapítója mutatta be, hogyan költözött be a választási manipuláció a zárt közösségi csoportokba, és miként tette olcsóbbá, gyorsabbá és nehezebben felismerhetővé ezt a mesterséges intelligencia.
A november 3-i félidős választás előtt a legveszélyesebb hazugságok nem feltétlenül akarják meggyőzni a választót valamelyik jelöltről. Elég, ha összezavarják. Rossz választási dátumot közölnek, hamis igazolványkövetelményt terjesztenek, azt állítják, hogy a levélszavazatokat nem számolják meg, vagy azt sugallják, hogy az ICE emberei várják a honosított állampolgárokat a szavazóhelyiségeknél. Az üzenet célja nem mindig az, hogy az ember elhiggye a teljes történetet. Elég, ha félni kezd, szorong, bizonytalanná válik, és végül otthon marad.
Egy vegyes bevándorlási státuszú családban ez különösen hatásos. Lehet, hogy maga a választó amerikai állampolgár, de a házastársa, szülője vagy gyermeke nem rendelkezik rendezett státusszal. Ha azt hallja, hogy a szavazóhelyiség közelében bevándorlási razzia várható, nem feltétlenül fogja megkockáztatni a megjelenést. Ehhez nem kell valódi ICE-akció: elég egy hitelesnek látszó videó, egy rendőrségi fényképre emlékeztető hamis felvétel és néhány sürgető mondat arról, hogy „küldd tovább mindenkinek”.
Az idei kampányban már megjelent egy hamis videó, amely azt mutatta, mintha ICE-ügynökök választókat félemlítenének meg egy szavazóhelyiség közelében. Más felvételek azt állították, hogy az elektronikus szavazógépek egyik jelöltre leadott voksokat a másikhoz írnak át. Ezek a történetek azért működnek, mert nem teljesen ismeretlen félelmet találnak ki, hanem valós szorongást alakítanak át hamis bizonyítékká. A bevándorlók félnek az ICE-tól, az amerikaiak egy része pedig 2020 óta bizalmatlan a választási rendszerrel szemben. A dezinformáció erre épít: nem új világot teremt, hanem a létező félelmeket rendezi át.
A félrevezetés egyik központi témája ismét a nem állampolgárok állítólagos tömeges szavazása. A történet szerint a demokraták bevándorlókat engednek be az országba, regisztrálják őket, majd velük döntetik el a választást. Erre nincs bizonyíték. A nem állampolgárok részvétele a szövetségi választásokon törvénytelen, és az ellenőrzések szerint rendkívül ritka. inkább lehetetlen. Nem mutattak ki olyan nagyságrendű visszaélést, amely akár egy országos választás eredményét befolyásolhatta volna. A 2020-as „ellopott választás” állításai több mint hatvan bírósági eljárásban buktak el, és azokat Trump saját kormányának tisztviselői is visszautasították. Ennek ellenére 2026-ban politikusok, rádiós műsorvezetők és influenszerek ismét terjesztik ugyanazt a történetet, spanyol nyelven főként floridai rádiókban és közösségi felületeken.
A hazugság két irányban hat. A republikánus választóval elhiteti, hogy a rendszer eleve csalásra épül, a bevándorló hátterű amerikai állampolgárt pedig megfélemlíti. A zöldkártyával vagy ideiglenes vízummal rendelkező emberek körében az a félelem is terjed, hogy egy tévesen kitöltött nyomtatvány, egy automatikus gépjármű-hivatali regisztráció vagy akár egy választási információ iránti érdeklődés veszélyeztetheti a bevándorlási ügyüket. A tényleges szabályok és a politikai fenyegetések összemosása olyan ködöt hoz létre, amelyben a jogosult választó is inkább visszavonul.
A kínai nyelvű információs térben Jinxia Niu szerint megváltozott a dezinformáció útvonala. Korábban elsősorban a WeChat számított központnak, ma azonban számos történet az X-en születik meg, onnan fordítják le kínai nyelvre, majd WeChat-csoportokban, Telegram-csatornákon és YouTube-videókban terjed tovább. A Chinese for Affirmative Action vizsgálata szerint az általuk azonosított kínai nyelvű félrevezető tartalmak 48 százaléka már az X-en jelent meg, míg a WeChat részesedése 25 százalékra csökkent. A szervezet egy év alatt több mint hatszáz megtévesztő tartalmat rögzített, összesen 11,6 millió megtekintéssel.
Ez nem jelenti azt, hogy minden kínai nyelvű propaganda Kínából érkezik. A tartalmak jelentős része amerikai szélsőjobboldali üzenetek fordítása. Kínai amerikai influenszerek az Egyesült Államokban létrehozott összeesküvés-elméleteket a közösség történelmi traumáihoz igazítják: a demokratákat kommunistának, a társadalmi reformokat maoista hatalomátvételnek, Trumpot pedig a kommunizmustól megmentő vezetőnek mutatják be. A propaganda így kulturális átalakításon megy keresztül. Nem egyszerűen lefordítják, hanem olyan emlékekhez kapcsolják, amelyek az első generációs bevándorlók számára személyesek.
A spanyol nyelvű választók másfajta hátránnyal találkoznak. Laura Zommer és a Factchequeado által ismertetett kutatás hat vezető mesterséges intelligencia-chatbot válaszait vizsgálta. Az alapvető választási kérdésekre adott angol nyelvű válaszok 29 százaléka pontatlan, hiányos vagy elavult volt, spanyolul az arány további 16 százalékponttal romlott. A Meta rendszere kétszer is november 4-ét nevezte meg a választás napjaként a helyes november 3. helyett. Négy chatbot a spanyol nyelvű választási kérdések több mint 40 százalékára nem adott egyszerre pontos és teljes választ.
Ez már nem csupán a közösségi médiában terjedő hazugság problémája. A választó maga kérdez egy olyan rendszertől, amelyet tárgyilagos tudásforrásnak gondol, és magabiztosan megfogalmazott téves választ kap. A mesterséges intelligencia nem feltétlenül szándékosan dezinformál, de a választó szempontjából a következmény ugyanaz. Ha rossz napon indul el szavazni, elveszíti a szavazatát.
Cameron Hickey szervezetének októberi felmérése szerint két hét alatt 14-ről 25 százalékra emelkedett azok aránya, akik chatbotot használtak a jelöltekről szóló információk megszerzésére. A választásokkal kapcsolatos valamely feladatra AI-t használók aránya 28-ról 40 százalékra nőtt. Különösen gyors volt a terjedés a fekete és latinó választók körében. Közben alig minden ötödik megkérdezett bízott erősen abban, hogy a rendszer elfogulatlan és teljes körű tájékoztatást ad. Az emberek tehát olyan eszközt használnak egyre gyakrabban, amelyben maguk sem bíznak igazán.
Arra a kérdésre, kik a legnagyobb dezinformálók, nincs egyetlen kényelmes válasz. Oroszország továbbra is a legaktívabb külföldi szereplő: amerikai hírszerzési és rendvédelmi szervek korábban hamis videók, álhíroldalak és választási csalásról szóló történetek gyártását kapcsolták orosz műveletekhez. Irán szintén alkalmazott kiberműveleteket és hamis médiatartalmakat, Kína pedig saját geopolitikai érdekei szerint próbálja alakítani az amerikai társadalomról kialakított képet.
A külföldi beavatkozás azonban nem mentesíti az amerikai politikai szereplőket. A legnagyobb közönséget sokszor nem az orosz trollok, hanem amerikai politikusok, párthívek, rádiósok és influenszerek érik el. A külföldi szolgálatok gyakran nem kitalálják, hanem felerősítik azokat a hazugságokat, amelyek már jelen vannak az amerikai politikában. A manipuláció legsikeresebb formája éppen az, amikor már nem lehet megmondani, hol ér véget a pártpropaganda, és hol kezdődik a külföldi művelet.
A védekezéshez ezért nem elegendő figyelmeztetni az embereket, hogy keressék a rosszul mozgó szájat, a furcsa pislogást vagy a mesterséges hangot. A technológia gyorsabban fejlődik annál, hogy egy deepfake-et mindig látványhibáról lehessen felismerni. Fontosabb megvizsgálni, ki tette közzé először, van-e eredeti, hosszabb felvétel, beszámol-e róla hiteles sajtó, és megerősíti-e az információt az illetékes helyi választási hivatal. Egy képernyőfelvétel vagy továbbított üzenet önmagában nem forrás.
Hickey a SIFT-módszert ajánlja: álljunk meg, vizsgáljuk meg a forrást, keressünk megbízhatóbb tudósítást, majd kövessük vissza az állítást az eredeti összefüggésig. A helyesbítést pedig ugyanoda kell visszajuttatni, ahol a hazugság terjedt. Egy angol nyelvű cáfolat egy hivatalos honlapon nem éri el azt az idős kínai bevándorlót, aki a WeChatről tájékozódik, vagy azt a latinó családot, amely a WhatsApp-csoportjában kapta a hamis figyelmeztetést.
Ezért nélkülözhetetlenek a közösségi újságok, a többnyelvű tényellenőrzők és a helyben ismert emberek. A választási dezinformációval szemben nem feltétlenül annak van igaza, aki először szólal meg, hanem annak, akinek végül hisznek. A novemberi választás egyik láthatatlan küzdelme azért folyik, ki mondhatja ki az utolsó szót a családi csoportban. Ha az a hazugságé marad, nem kell meghamisítani egyetlen szavazólapot sem. Elég elérni, hogy a választó el se jusson odáig.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.