Donald Trump az iráni háború okozta drágulást orosz dízellel enyhítené, ezért fellazította a Moszkva elleni szankciókat. A Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kötött megállapodás bevételi lehetőséget nyit az orosz háborús gazdaságnak, miközben Washington Ukrajnától az orosz finomítók elleni támadások leállítását várja. Az amerikai fogyasztóknak ígért árcsökkenés bizonytalan, a külpolitikai engedmény már megtörtént.
Trump bejelentése szerint Oroszország először több mint 300 ezer tonna dízelt kínál az amerikai és a világpiacnak, novemberben további 500 ezret, majd egymillió tonnát. Ezt további hárommillió tonna követné, az orosz finomítók állapotától függően. A Fehér Ház a bejelentéskor nem tisztázta, kik fizetnek a szállítmányokért, és mikor lesz hozzáférhető az üzemanyag. Ezek szállítási ígéretek, nem a már teljesített amerikai behozatal adatai.
A politikai engedmény ezzel szemben már megtörtént. Az amerikai pénzügyminisztérium 135-ös általános engedélye közel fél évre lehetővé teszi az orosz eredetű dízel értékesítését, szállítását és behozatalát, kifejezetten az Egyesült Államokba is. Ez a szankciós kivétel a világpiaci kereskedelemre is vonatkozik, ezért Moszkva haszna túlnyúlhat az amerikai vásárlásokon.
Trump a gazdákra, az állattenyésztőkre és a kamionosokra hivatkozik. Az ő terheik valóban súlyosak. A dízel drágulása az áruszállítástól a betakarításon át az élelmiszerárakig végigfut a gazdaságon. A novemberi kongresszusi választás előtt ez közvetlen politikai veszély a republikánusoknak. Az elnöknek gyorsan felmutatható eredmény kellene egy olyan válságban, amelynek kialakulásában saját háborús döntései meghatározó szerepet játszottak.
Az amerikai energiaügyi statisztikai hivatal, az EIA elemzése világosan leírja a drágulás folyamatát. A közel-keleti harcok, a Hormuzi-szoroson áthaladó szállítások zavarai, a tartályhajók és az energetikai létesítmények elleni támadások egyszerre szűkítették a kínálatot és növelték a bizonytalanságot. Ehhez társultak az orosz olajipart érő ukrán csapások. A piacon így a nyersolajért és a belőle előállított üzemanyagért is többet kellett fizetni.
Az EIA szerint az amerikai dízel szeptemberi átlagára gallononként 6,29 dollár volt. Egy amerikai gallon közel 3,8 liter. A keleti part gázolajat és fűtőolajat is magában foglaló készletei 32 százalékkal maradtak el az ötéves szezonális átlagtól. A térségben kevés a finomítói kapacitás, ezért más amerikai régiókból és külföldről is szállítani kell üzemanyagot. A globális hiány éppen ezt az utánpótlást drágítja meg, ráadásul a téli fűtési időszak közeledtével.
Ebből érthető meg, hogyan szorulhat külső segítségre egy olajhatalom. Az EIA idén napi 13,9 millió hordós amerikai nyersolajtermeléssel számol, és az ország az olajat és olajtermékeket együtt tekintve nettó exportőr, vagyis összességében többet ad el külföldön, mint amennyit onnan vásárol. A hazai kitermelés azonban nem szigeteli el az amerikai fogyasztót a világpiactól. A finomítók és a kereskedők nem politikai ígéretek alapján áraznak, a külföldi hiány pedig felhajtja az amerikai termékek iránti keresletet is.
A termelést sem lehet egy elnöki utasítással tetszés szerint növelni. Az amerikai finomítók a harmadik negyedévben már átlagosan 95 százalékos kihasználtsággal működtek. A dízelhiányhoz finomítási és szállítási korlátok is hozzájárulnak. Több kitermelt nyersolaj önmagában még nem jelent több, időben és megfelelő helyre eljuttatott gázolajat. Az „energetikai dominancia” jelszava ezekkel a fizikai korlátokkal találkozott.
A kérdés az, hogy az orosz üzlet mekkora könnyebbséget hozhat. Clayton Seigle, a washingtoni CSIS energetikai szakértője az Associated Pressnek csekély árhatást valószínűsített, miközben Moszkva számára jelentős előnyt lát. Michael Lynch, az Energy Policy Research Foundation szakértője arra figyelmeztetett, hogy a már meglévő orosz szállítmányok átirányítása nem növeli a világ kínálatát. Ha az eddigi vevők máshol vásárolnak, az ottani kereslet fékezheti az árcsökkenést.
Patrick De Haan, a GasBuddy üzemanyagpiaci elemzője gallononként 10–20 centes, rövid távú enyhülést is elképzelhetőnek tart, de a szállítási célok teljesítését nehéznek ítéli. Rebecca Babin, a CIBC Private Wealth energetikai kereskedője a választási időzítés gyenge pontjára mutatott rá. A legkisebb mennyiségek érkeznének először, amikor Trumpnak a legsürgősebben kellene az eredmény. A USA Today által idézett értékelések alapján tehát némi enyhülés lehetséges, de az elnök gyors és látványos sikerígérete nincs megalapozva.
Moszkva előnye ennél kézzelfoghatóbb. Az engedélyezett értékesítés piacot nyit az orosz terméknek, bevételt teremthet az olajiparnak és adóbevételt az államnak. A szankciók egyik célja éppen ezeknek a háborút fenntartó forrásoknak a szűkítése volt. Trump most úgy tágítja a lehetőségeket, hogy a bejelentett dízelmegállapodáshoz nem társult az ukrajnai háború lezárására vonatkozó orosz vállalás.
Volodimir Zelenszkij ezért nevezte az orosz olajtermékek értékesítésének engedélyezését a háborúba történő befektetésnek. Az ukrán kifogásnak világos gazdasági tartalma van. Amíg az agresszor bevételhez jut, könnyebben viseli a folytatás költségeit. Zelenszkij az Axiosnak kölcsönös energetikai tűzszünethez kötötte a szankcióenyhítés elfogadását. Ilyen megállapodást nem jelentettek be.
Ehelyett az amerikai nyomás Ukrajnára is ránehezedett. A Financial Times tárgyalásokat ismerő forrásokra hivatkozó tudósítása szerint Trump megbízottai, Steve Witkoff és Jared Kushner a hírszerzési együttműködés megszakításának lehetőségét vetették fel, ha Kijev folytatja az orosz finomítók támadását. Az Axios amerikai forrása tagadta a fenyegetést, de megerősítette az amerikai fogyasztók érdekeire hivatkozó nyomásgyakorlást.
A politikai ellentmondás így is világos. Az Egyesült Államok az orosz üzemanyagtól remél árenyhülést, Ukrajna pedig éppen az orosz üzemanyagipar gyengítésével is próbálja nehezíteni a háború finanszírozását. Trump üzlete a két ország érdekei közé újabb éket ver. A megtámadott országtól olyan önkorlátozást várnak, amelyet nem kísér bejelentett, kölcsönös orosz vállalás.
Mark Finley, a Rice Egyetem szakértője a Washington Postban az orosz finomítók fennmaradásához fűződő amerikai érdekre figyelmeztetett. Ez a változás túlmutat egy tankhajó rakományán. Ha az elnök belpolitikai sikerét az orosz szállításokhoz köti, Moszkva számára már a teljesítés ütemezése és feltételei is politikai értéket kaphatnak. Putyinnak nem kell egész Amerikát üzemanyaggal ellátnia ahhoz, hogy fontos legyen Trump terveiben.
Az amerikai kritikák ezért nem csupán az üzlet áráról szólnak. Chuck Schumer, Jeanne Shaheen és Elizabeth Warren demokrata szenátor közös nyilatkozata Ukrajna, az európai szövetségesek és az amerikai nemzetbiztonság elárulásának nevezte a döntést. Azt kérik számon, hogy Trump az iráni háború lezárása helyett Moszkvával próbálja enyhíteni saját politikájának következményeit. A döntés valóban gyengíti azt a gazdasági nyomást, amellyel Washington Oroszország magatartását kívánná megváltoztatni.
A fordulat az európai szövetségeseknek is üzenet. Trump első elnöksége idején az orosz energiavásárlások miatt Németországot „Oroszország foglyának” nevezte. Az érv világos volt. Egy biztonsági ellenféltől vásárolt energia politikai kockázatot hordoz. Most ugyanez az elnök Putyin szállítási ígéretével magyarázza, miért kell engedni az orosz olajiparra nehezedő nyomásból.
Amerika saját termelése és más beszerzési lehetőségei miatt nincs az egykori európai vezetékes gázfüggőséghez hasonló ellátási helyzetben. Éppen ezért politikai döntés, hogy Trump mégis Moszkvához köti az árcsökkentés reményét. A függés veszélyét az mutatja meg, milyen külpolitikai engedményeket vállal Washington az orosz üzemanyagért.
A nemzetbiztonsági ár így egyszerre jelentkezhet a megerősödő orosz bevételekben, az Ukrajnára nehezedő nyomásban és a nyugati fellépés hitelvesztésében. Ha Washington a saját áremelkedésére szankciós kivétellel válaszol, nehezebben kér tartós áldozatot az európaiaktól. Moszkva pedig azt tanulhatja meg, hogy az energia drágulása idővel az ellene hozott intézkedéseket kezdi ki.
Trump amerikai erőt ígért, most orosz segítségtől remél belpolitikai megkönnyebbülést. Az olcsóbb dízel még ígéret. A Moszkvának adott szankciós engedmény már tény. Az ügy tétje az, mennyit enged át Amerika a külpolitikai mozgásteréből azért, hogy Trump enyhíthesse saját háborújának negatív gazdasági következményeit.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.