Az ázsiai amerikai és csendes-óceáni szigetlakó választókat az amerikai politika rendszerint akkor fedezi fel, amikor egy szoros választás után kiderül, hogy többen voltak, mint a győztes és a vesztes közötti különbség. November 3-án ez ismét megtörténhet. Az AAPI-választók száma gyorsabban nő, mint bármely más nagy amerikai választói csoporté, jelenlétük pedig már nemcsak Kaliforniában, Hawaiin vagy New Yorkban meghatározó. Arizonában, Georgiában, Michiganben, Nevadában, Észak-Karolinában, Pennsylvaniában és Wisconsinban néhány tízezer szavazat dönthet, miközben ezekben az államokban az AAPI-választók száma ennek többszöröse.
Az „AAPI” azonban inkább statisztikai ernyőfogalom, mint egységes közösség. Kínai, indiai, filippínó, vietnami, koreai, japán, pakisztáni, bangladesi, kambodzsai, hmong, thai, laoszi, burmai, nepáli, hawaii, szamoai, guami és számos más eredetű amerikaiakat sorolnak ide. Bevándorlókat és több generáció óta Amerikában élő családokat, magas jövedelmű technológiai szakembereket és minimálbérből élő szolgáltatóipari munkásokat, menekülteket és üzletembereket, keresztényeket, hindukat, buddhistákat, muszlimokat és vallástalanokat. A legnagyobb hat ázsiai eredetű csoport – a kínai, indiai, filippínó, vietnami, koreai és japán – az ázsiai amerikai népesség több mint háromnegyedét adja, de még közöttük is alapvető politikai különbségek vannak.
A 2020-as népszámlálásban 20,6 millióan vallották magukat kizárólag ázsiai, hawaii őslakos vagy más csendes-óceáni szigetlakó származásúnak. A többes faji identitást is számítva a közösség ennél lényegesen nagyobb. A hawaii őslakosok és más csendes-óceáni népek önmagukban vagy más származással együtt mintegy 1,6 millióan voltak. Az AAPI Data szerint 2026-ban több mint 16 millió szavazásra jogosult AAPI-állampolgár él az Egyesült Államokban, közülük 1,6 millióan 2022 óta léptek be a választói korú és jogosult népességbe. Az ázsiai amerikai választók száma 2020 és 2024 között 19, a csendes-óceáni szigetlakóké 14 százalékkal nőtt, miközben a teljes amerikai választói népesség mindössze három százalékkal.
A gyors növekedés egyszerre előny és hátrány. Előny, mert az AAPI-választók egyre több olyan államban jelennek meg döntő nagyságrendben, ahol néhány százalékpont határozza meg az eredményt. Hátrány, mert sokan új állampolgárok, nem örököltek családi pártkötődést, és a kampányok gyakran nem tudják, milyen nyelven, milyen médián és milyen ügyekkel keressék meg őket. Az ázsiai amerikaiak az egyetlen nagy amerikai választói csoport, amelynek többsége külföldön született. Az indiai amerikai felnőttek 83, a vietnamiak 74, a kínaiak 72, a koreaiak 69, a filippínók 61 százaléka bevándorló. Az ázsiai amerikaiak 63 százaléka az angolon kívül más nyelvet is használ otthon. A népszámlálási hivatal 23 ázsiai nyelven készített tájékoztató anyagokat, ami önmagában megmutatja, mennyire értelmetlen egyetlen kampányüzenettel megszólítani ezt a népességet.
A társadalmi különbségeket elrejti az a sztereotípia is, amely minden ázsiai amerikait magasan képzett, sikeres és jómódú „mintakisebbségként” ábrázol. Az ázsiai háztartások átlagos jövedelme valóban magas, de az átlag elfedi a legnagyobb belső jövedelmi különbségek egyikét. A technológiai és egészségügyi ágazatban dolgozó indiai vagy tajvani szakemberek mellett kambodzsai, burmai, hmong és csendes-óceáni közösségekben magas a szegénység, alacsonyabb a felsőfokú végzettség és korlátozottabb az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. A „sikeres ázsiai” képe politikailag is káros: azt sugallja a pártoknak, hogy ezeknek a közösségeknek nincs szükségük külön figyelemre.
Az AAPI-választók 2024-es részvétele körülbelül 56–58 százalék volt: az ázsiai amerikaiak 58, a csendes-óceáni szigetlakók 54 százaléka szavazott. Ez meghaladta a latinó részvételt, de elmaradt az országos 65 százaléktól. A félidős választásokon nagyobb a visszaesés. 2022-ben az ázsiai választók mintegy 40, a hawaii őslakos és más csendes-óceáni választók 41 százaléka vett részt, szemben az 52 százalékos országos aránnyal. A novemberi választás tétje ezért nemcsak az, melyik pártot támogatják, hanem az is, hogy a 2024-ben szavazók közül hányan térnek vissza az urnákhoz elnökjelölt nélkül.
A friss AAPI Voter Survey alapján a szándék erős. A regisztrált AAPI-választók 90 százaléka állítja, hogy részt kíván venni a félidős választáson, 71 százalék teljesen biztos ebben. Ez magasabb a 2022-ben mért 84 és a 2018-as 86 százaléknál. A szándék azonban nem azonos a leadott szavazattal, különösen egy olyan csoportnál, amelynek közel harmada 18 és 34 év közötti. A japán amerikaiak 80, a filippínók 78 százaléka teljesen biztos a részvételben, a koreai és vietnami válaszadóknál viszont csak 60 százalék ez az arány. Az AAPI-közösség belső részvételi különbsége tehát húsz százalékpont, miközben az országos politika rendszerint egyetlen számmal jellemzi őket.
Karthick Ramakrishnan, az AAPI Data alapítója az American Community Media sajtóbeszélgetésén azt mondta, újabb részvételi rekord születhet, ha a szavazók ténylegesen hozzájutnak a szavazólaphoz és érvényesen le is tudják adni. A felmérésben a demokrata jelöltek jelentős előnnyel indultak: a képviselőházi választásokon 64 százalék támogatta a demokratát és 22 százalék a republikánust, a szenátusi versenyekben 60–24 volt az arány. Ez azonban nem jelent egységes párthűséget. Az indiai amerikaiak 66 százaléka támogatta a demokrata szenátorjelöltet, a filippínó választóknál viszont a republikánus jelölt vezetett 49-42 arányban. A korábbi kutatásokban a vietnami amerikaiak között is erősebb volt a republikánus kötődés, részben a kommunista Vietnam elől menekült idősebb nemzedék történelmi tapasztalatai miatt.
A különbségek mögött eltérő bevándorlási történetek állnak. Az indiai amerikaiak jelentős része magasan képzett munkavállalóként érkezett egy demokratikus intézményrendszerrel rendelkező országból, és általában jól beszél angolul. A vietnami, kambodzsai és laoszi közösségek nagy részét háborús menekültek és leszármazottaik alkotják. A kínai amerikai közösségen belül is mást jelent a politika egy tajvani családnak, egy Hongkongból érkezett bevándorlónak, egy szárazföldi kínainak vagy egy több generáció óta Kaliforniában élő amerikainak. A csendes-óceáni népek pedig jogállásukban is különböznek: vannak amerikai állampolgárok, területi lakosok, illetve a szabad társulási megállapodások alapján az Egyesült Államokban élők, akik nem minden esetben rendelkeznek szövetségi szavazati joggal.
A közös nevező mégis a megélhetés. Az AAPI-választók 90 százaléka nagyon vagy rendkívül fontosnak tartja az inflációt és a megélhetési költségeket. Az egészségügy 82, a munkahelyek 80, a Social Security és a Medicare szintén 80, az oktatás 79, a közbiztonság és a külpolitika 78 százaléknak fontos. A faji megkülönböztetést és a gyűlölet-bűncselekményeket 73, a bevándorlást 68, az abortuszt és a reproduktív jogokat 61 százalék sorolta a meghatározó kérdések közé. Ez nem identitáspolitikai lista, hanem annak bizonyítéka, hogy az AAPI-választók egyszerre mérlegelik a családi költségvetést, az idősek biztonságát, a gyermekeik iskoláját, az utcai erőszakot és Amerika külpolitikai szerepét.
A Trump-kormány bevándorlási politikája közben olyan közösségekben is megváltoztatta a hangulatot, amelyek korábban nem érezték magukat közvetlenül veszélyben. 2024 végén az AAPI-választók 38 százaléka még támogatta minden illegálisan az országban élő ember kitoloncolását; 2026 februárjára ez 29 százalékra esett. A Los Angeles-i ICE-akciók, valamint a Hyundai és az LG georgiai üzemében végrehajtott razzia – amelyben több mint 475 dél-koreai munkást vettek őrizetbe – megmutatta, hogy az agresszív végrehajtás nemcsak latin-amerikai közösségeket érinthet. A megkérdezettek 72 százaléka már túlzottnak tartja a bevándorlási rendészetre fordított kiadásokat.
A választás földrajza különösen fontossá teszi ezeket az adatokat. Az AAPI-választók Nevadában a jogosultak csaknem 12, Arizonában 4,4, Georgiában 4,2, Pennsylvaniában 3,3, Michiganben, Észak-Karolinában és Wisconsinban körülbelül három százalékát alkotják. Tíz versenyképes képviselőházi körzetben – többek között Arizonában, Coloradóban, Iowában, New Jerseyben, New Yorkban, Pennsylvaniában, Virginiában és Washington államban – nagyobb az arányuk, mint amekkora különbséggel a közelmúlt választásai eldőltek. Ugyanez igaz Georgia, Michigan és Észak-Karolina szenátusi, valamint Arizona, Georgia és Nevada kormányzóválasztására.
Michiganben október közepéig már 26 ezer ázsiai amerikai adta le korai szavazatát, több ezerrel több, mint 2022 hasonló szakaszában. Mary Lou Akai Ferguson, az Asian American Power Network ügyvezető igazgatója szerint egy michigani szenátusi verseny átlagos győzelmi különbsége körülbelül 55 ezer szavazat. Az AAPI-szavazatok tehát önmagukban elérhetik a különbség jelentős részét. A mozgósító szervezetek támogatása mégis hozzávetőleg a felére esett vissza 2022-höz képest. Nevadában forráshiány miatt nem tudtak időben koreai és kínai szervezőket felvenni, noha éppen a helyi nyelvi és kulturális ismeret lenne szükséges a ritkán szavazók eléréséhez.
A kampányok mulasztása mérhető. Az AAPI-választók 42 százalékát a Demokrata Párt, 58 százalékát a Republikánus Párt egyáltalán nem kereste meg. A közösségi szervezetek ugyanakkor nagyjából annyi embert értek el, mint a demokraták. A leghitelesebb információforrásnak a családot és a barátokat 62, a szakértőket 60, a közösségi újságírókat 50, az AAPI-szervezeteket 47 százalék nevezte. A csendes-óceáni szigetlakók között 59 százalék bízik a közösségi szervezetekben. Ez azt mutatja, hogy egy kantoni, koreai, hindi, tagalog vagy vietnami nyelven megszólaló helyi lap és rádió politikai szempontból többet érhet egy országos televíziós reklámnál.
Christine Chen, az APIAVote ügyvezető igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a hozzáférés szűkítése nem mindig látványos. Texas Tarrant megyéje a 2022-es 316-ról 224-re csökkentette a szavazóhelyiségek számát. A megszüntetett 92 helyszín túlnyomórészt kisebbségi területeken volt, a változás egymillió regisztrált választót, köztük több mint 75 ezer ázsiai és csendes-óceáni választót érint. Más államok szűkítették az elfogadható igazolványok körét, a levélszavazást, a gyűjtőládák használatát vagy a korai szavazás idejét.
A bizonytalanság önmagában is távol tarthat választókat. Chen olyan közösségi vezetőkkel találkozott, akik tévesen azt hitték, hogy idén már nincs levélszavazás. A friss felmérés szerint az AAPI-választók 45 százaléka személyesen, 34 százaléka postán, 15 százaléka gyűjtőládán keresztül szeretne szavazni. Vagyis csaknem minden második választó a személyes választási napon kívüli módszert részesíti előnyben. Egy levélszavazásról terjedő hamis állítás ezért közvetlenül csökkentheti a részvételt. Chen azt tanácsolja, hogy mindenki ellenőrizze regisztrációját, készítsen pontos szavazási tervet, és ha neve nem szerepel a névjegyzékben, kérjen ideiglenes szavazólapot.
A legnehezebben elérhető csoport a Z generáció és a ritkán szavazók. Az AAPI-választói népesség medián életkora 44 év, négy évvel alacsonyabb az országos átlagnál, és 32 százalékuk 18–34 éves. Shekar Narasimhan, az AAPI Victory Fund elnöke szerint a fiatalok joggal mondhatják, hogy a politikai intézményrendszer cserbenhagyta őket. Nem pártlogót, hanem hitelességet keresnek, és akkor lelkesednek, ha olyan jelöltet látnak, akiről elhiszik, hogy valóban harcol értük. Ha egyik párt sem kínál ilyet, nem feltétlenül a másik oldalra szavaznak: egyszerűen távol maradnak.
Alaszka jól mutatja, milyen kevés választón múlhat egy eredmény. Az államban körülbelül 660 ezer választó él, a szoros versenyeket gyakran tízezer szavazat dönti el. A mintegy 56 ezer AAPI-választóból várhatóan húszezernél kevesebben járulnak az urnákhoz. Narasimhan szerint a politikai feladat nem az összes választó meggyőzése, hanem tízezer ember mozgósítása a várhatóan távol maradó 36 ezerből. Egy országos kampány számára ez kis csoport. Egy alaszkai választáson maga lehet a győzelem.
Az AAPI-közösség sokfélesége tehát nem gyengeség, ha a politika hajlandó megérteni. Több nyelv, eltérő történelmi tapasztalat és lazább pártkötődés nagyobb alkalmazkodóképességet és gyors politikai növekedést is jelent. Gyengeséggé akkor válik, amikor a pártok egyetlen reklámmal akarják letudni a megszólítását, a közvélemény-kutatások angolul kérdeznek egy többnyelvű népességet, vagy az „ázsiai szavazat” mögött eltűnnek a filippínó, indiai, kínai, koreai, vietnami és csendes-óceáni különbségek.
November 3-án az AAPI-választók több csatatérállamban meghaladhatják a győzelmi különbséget. De politikai erejük nem pusztán létszámukból következik. Abból lesz valódi hatalom, ha a frissen honosított bevándorló tudja, hogyan regisztráljon, az idős választó saját nyelvén kap megbízható tájékoztatást, a fiatal talál valakit, akinek elhiszi a politikai ígéretet, és a pártok nem a választás előtti utolsó héten veszik észre őket. Az AAPI-választók már nem túl kevesen vannak ahhoz, hogy számítsanak. A kérdés most az, elég sokan érzik-e úgy, hogy számít a szavazatuk.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.