Deutsch Tamás hadat üzent Amerikának

Deutsch Tamás kijelölt sportminiszterként sokadik nekifutásra, hét éves késéssel ajándékba kapta lediplomázott, de a történelem nem lehetett erőssége. Rossz ütemérzékkel megfenyegette David Pressman amerikai nagykövetet (aki bátorkodott hazája képviseletében bejelenteni, hogy Amerika szankciókkal sújtja a NATO-tag Magyarország védelme alatt működő orosz kémbankot és annak orosz és magyar vezetőit), hogy vigyázzon, mert a magyarok már "hazaküldtek" sokféle megszállót. Deustch egy álmos hajnalon, hadat üzent Amerikának.

Orbán már behódolt Amerikának, amikor Deutsch még azzal fenyegette meg az amerikai nagykövetet, hogy a magyarok már hazaküldték "a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket és végül a ruszkikat is". A hadüzenet azzal zárul, hogy "Óvatosan, Mr. Pressman!". Deutsch egy nagykövet tevékenységét a tatárjáráshoz, a törökök 150 éves uralmához, a Habsburg-elnyomáshoz, a náci megszálláshoz és az oroszok 40 éves megszállásához hasonlítja. Azt állítja, hogy amiképpen azokat, úgy "Mr. Pressmant" is kiűzik a magyarok a hazából. Ez hadüzenet.

Nem tudjuk, hogy Deutsch Tamás mikor veszítette el a valósággal a kapcsolatát, melyik nap hány órakor feküdt le, és a mai napon hány órakor kelt fel, de elmulasztotta elolvasni a tegnapi lapokat, és azt hitte, hogy az Orbán-rezsim még mindig Amerika ellensége. Orbán már egy nappal korábban "Mr. Pressman" és hazája nyakkendőjét négylábon állva nyalogatta, hogy a további szankciókat elkerülje, amikor Deutsch még hadüzenettel rohangált a Facebookon, Novák Katalin - öt hét alatt alezredessé lett - férje tartalékos századának katonai erejében bízva.

Ennél azonban sajnálatosabb az, hogy Deutsch a Facebook-posztjával felhívta a figyelmet arra, hogy az állítólag "szabadságszerető" és hősies magyar nép a történelme során nem űzött ki egyetlen megszálló hatalmat sem, ami vélhetően egyedülálló teljesítmény lehet a világtörténelemben. Mindenesetre jókor emlékeztette Orbánt erre, amikor éppen a NATO-ból való kilépésre készülve saját haderőt épít azt állítva, hogy azzal képes lesz Magyarország megvédeni önmagát.

Miközben a magyar haderő legnagyobb teljesítménye az egri vár megvédése volt 1552-ben, ami nem tartott örökké, mert 1596-ban III. Mehmet szultán elfoglalta a várat. A törököket utána nem a magyarok, hanem az újabb elnyomók, a Habsburgok vették vissza 1687-ben a várat, s a vár azóta is a magyar ellenállás szimbóluma. A tatárok mindent elpusztítottak, azután maguktól elvonultak. Az akkori "fideszesek" rázták az öklüket utánuk, amikor már nem voltak látótávolságban. Így küldték a magyarok haza őket.

A törökök két emberöltőn át sarcolták a magyarokat, 150 évig tartották megszállva az országot, amely békésen seftelt a török bégekkel. Ahogy a szovjet megszállás alatt állítólag még tankot is vettek a magyarok pálinkáért. Vélhetően így akarták leszerelni és hazaküldeni az orosz hadsereget. A Habsburgokat és az oroszokat Világosnál vertük agyba-főbe. Német nácik egyetlen puskalövés nélkül foglalták el Magyarországot, a magyarok pedig hősiesen tovább harcoltak - a megszálló németek oldalán. Előzékenyen átadták nekik és haláltáborba küldték a magyar zsidókat, akikért jöttek.

A németeket sem a magyarok verték ki, mint ahogy az Deutsch Tamás fejében él, hanem az újabb megszálló oroszok, akik addig maradtak a magyar nép vendégszeretetét élvezve, amíg akartak, s amíg Ronald Reagan (lásd még: Amerika) és Gorbacsov meg nem egyezett a kivonulásról. Orbán olyan utógyújtással kiabált a Hősök terén az oroszok után, mint a tatár kivonulásnál az elődök, és Deutsch a mostani kapitulációt követően "Mr. Pressman" után. Még szerencse, hogy Orbán szövege után az oroszok nem fordultak vissza.

1956-ban a bölcs magyar nép a Köztársasági téri antiszemita vérengzéssel elérte, hogy visszahívják az orosz megszállókat, akik egy hét alatt "rendet" tettek. A legnagyobb becsben tartott magyar szabadságharcosok egy hétig tudtak ellenállni annak az orosz hadseregnek, amelyet jelenleg egy éve tart vissza a magyarok által nem létező nemzetnek nevezett Ukrajna. Még annyi ideig sem állt ellen Magyarország, hogy nyugati segítséget kaphattak volna, ha egyáltalán lett volna értelme. Május 1-én már boldog tömeg integetett pártunk és kormányunk oroszok által kinevezett vezetőinek.

1989-ben az Egyesült Államoknak köszönhetően (lásd még: Mr. Pressman) Magyarország visszakapta soha nem volt szabadságát és függetlenségét, amit saját erejéből soha nem tudott kivívni. A szabadság azonban szokatlan volt az állandó elnyomás alatt élő népnek, ezért saját maguk közül választottak új megszállót, amit "felcsúti megszállásnak" nevezhetünk. Deutsch ennek a megszálló hordának, pusztító söpredéknek egyik tagja, aki a magyar szabadságot és az oroszoktól való függetlenséget ("Ruszkik haza!") védelmező amerikai nagykövetet, "Mr. Pressman"-t fenyegette meg.

Mindebben az a vicces, hogy az oroszokkal való közös kémkedés miatt szankciókat bevezető Amerikát a Magyarországot jelenleg megszállva tartó Orbán egy nappal korábban, az elődeihez hasonló bátorsággal űzte ki ("küldte haza"). Április 12-i kormánynyilatkozat: "nincs az a szövetségesi, diplomáciai, akár baráti nyomás, aminek Magyarország ne állna ellen". Április 14-i Orbán-nyilatkozat: "az USA a barátunk, nem csak a szövetségesünk, ezért a legszorosabb baráti viszonyra törekszünk vele, mindig az aktuális kormánnyal". Így zajlott az ellenállás és "Mr. Pressman" hazaküldése.

Miután Orbán - diktátor és zsarnok - legutóbb a magyar forradalmár és szabadságharcos Petőfi álarcába bújt, hadd idézzük ezeknek a nagy hősöknek Petőfi Sándor "Még kér a nép" című verséből azt a részt, amikor megemlékezik arról a dicső győri csatáról, amelyben Orbán és Deutsch elődei éppen Napóleon seregével szemben arattak fényes győzelmet, akkor is "hazaküldve" őket. Íme, ez a pontos leírása a magyar hősiességnek és hazaffyas virtusnak. Ezt írta a költő, az igazi:

S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok?... De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?