Hamis ügynökvádat eddig elvétve fogalmaztak meg, most Magyar Péter tízezreket hozott gyanúba állami tekintéllyel, akik közül lehetetlen szétválasztani, ki volt valódi ügynök, s ki az, aki inkább áldozat. 58 ezer ember nevét hozták nyilvánosságra, akik - így vagy úgy - bekerültek a hálózati nyilvántartásba, de az adatok alapján nem lehet megállapítani, ki volt valóban ügynök. Ezért két kategória jött létre: az ártatlanok, akik nem tudják bizonyítani az ártatlanságukat, és a valódi besúgók, akik simán letagadhatnak mindent, mert a nyilvánosságra került adatokból nem lehet rájuk bizonyítani semmit.
Magyar Péter zseniális húzásának köszönhetően vagy besároznak ártatlanokat, vagy felmentenek elkövetőket. Csak éppen az nem történik meg, ami a cél lett volna, hogy az ország megtudja, kik voltak a kommunista rendszer titkosszolgálatának együttműködői. Az 58 ezer embernek vannak közvetlen hozzátartozói, rokonai, munkatársai, barátai, van munkahelyi és lakókörnyezete, ahol őket ismerik, s ahol felmerülhet a gyanú, hogy róluk is jelentett (vagy nem jelentett). Ez azt jelenti, hogy Magyar Péter sarlatánságával és döbbenetes felelőtlenségével több százezer magyar állampolgár életét és családját dúlta fel, tette tönkre, bélyegezte meg.
Ez nem bocsánatos bűn, hanem olyan felelőtlen rombolás az egyéni életekben, az egyéni becsületben, az emberi kapcsolatokban, hogy ezért felelnie kell annak, aki ezt elindította, aki erre utasítást adott, engedélyezte. Ez pedig Magyar Péter miniszterelnök, aki bejelentette az ügynökakták ellenőrzés és kategorizálás nélküli nyilvánosságra hozatalát. Ezért Magyar Péternek azonnal távoznia kell a miniszterelnöki posztról. Ha azt állítja, hogy az általa vezetett kormány jogállami keretek között működik, akkor nincs más választása, csak a bocsánatkérés, az ügynöklista ebben a formában való visszavonása, és a lemondás.
Az elkövetett hibát és mulasztást Magyar kormánya maga ismerte el utólag: „egy karton nem ítélet, egy név nem bizonyíték”. A nyilvántartások "félreértelmezése" pedig családokat és közösségeket oszthat meg. Ezt nem az óellenzék, melynek leghangosabban kellene tiltakoznia, hanem a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium közölte a botrány kirobbanása után. A kormány pszichológusokból, történészekből, lelkigondozókból álló testületet hozott létre a felelőtlen és botrányos nyilvánosságra hozatal okozta társadalmi és lelki sérülések kezelésére. Ám ez abszurdum és pótcselekvés: egy bizottság nem tud kezelni semmit.
Ez beismerése az elkövetett besározásnak: Magyar Péter és a kormánya tudta, hogy az általuk közzétett adatok önmagukban nem alkalmasak az egyéni felelősség megállapítására, és azt is tudta, hogy közzétételük ártatlan emberek megbélyegzéséhez vezethet. Ennek ellenére először a neveket és nyilvántartási adatokat tette kereshetővé, miközben az értelmezést lehetővé tevő beszervezési dossziék közzétételét csak 2027. február 25-re ígérte. Ennek oka, hogy Magyar látványosan nagyot akart dobni, hogy a feltételezett ügynökök aktáit az 56-os forradalom évfordulójához kösse. Ezért áldozta fel családokkal, rokonokkal együtt több százezer magyar család nyugalmát, becsületét, emberi méltóságát és jó hírnevét. Támasztott megosztást, gyűlöletet és bizalmatlanságot.
Az ÁBTL saját fogalomtára szerint a hálózati nyilvántartás nemcsak együttműködőket, hanem beszervezésre kiválasztott, s köztük sikertelenül beszervezett embereket is tartalmazott. A 6-os kartonokat beszervezett személyekről és a meghiúsult beszervezések érintettjeiről egyaránt kiállíthatták. Az ÁBTL külön szakmai előadást szentelt annak a kérdésnek, hogy pusztán a kartonok alapján egyáltalán megállapítható-e a tényleges beszervezés vagy annak hiánya. Évtizedek óta köztudott, hogy önmagában a nyilvántartás nem alkalmas arra, hogy az érintettség megállapítható legyen. A 2003. évi III. törvény feltételekhez kötötte, hogy kit lehet hálózati személynek nevezni, a 6-os kartonon kívül mivel kell rendelkezni egy ügynök leleplezéséhez. Magyar ezt a törvényt eltörölte.
Ez nem egyszerű szakmai tévedés, hanem tudatos politikai döntés. A miniszterelnök pontosan ismerte a veszélyt, majd az egyéni felelősség megállapítására alkalmatlan adatokat a politikai látványosság és saját dicsősége érdekében az ország elé öntötte. Utána az érintetteknek felajánlotta a pszichoterápiát. Aki ennyire dilettáns, érzéketlen és alkalmatlan, az nem lehet miniszterelnök. A tömeges megrágalmazás miatt nem maradhat hivatalában: az ország miniszterelnöke nem gázolhat az állampolgárok jó hírnevébe és becsületébe. A köztudatban az él, hogy aki benne van a listában, az áruló, besúgó ügynök volt, aki jelentéseket adott az állambiztonságnak. Ennél jobban nem lehet bemocskolni senkit. Magyar politikai okokból vállalta ennek felelősségét.
A miniszterelnöknek felelnie kell azért, ha előre ismert következményekkel járó állami döntésével ártatlan emberek becsületét és családok belső bizalmát szétrombolta. Magyar személyesen vállalta a politikai dicsőséget az aktanyilvánosságért, s nem háríthatja a felelősséget a levéltárra vagy minisztereire. Ezt nem lehet egy tanácsadó testülettel jóvátenni. Kinek ad ez a testület tanácsot? Az előre várható következmények miatt, csak olyanok szerepelhettek volna a listában, akikről dokumentumok alapján bizonyítható a diktatúra titkosszolgálatával való bűnös együttműködés. Magyarnak mennie kell. Olyan sebeket és foltokat ejtett, amelyeket nem lehet eltüntetni és begyógyítani. Generációkra megmérgezte családok életét és boldogulását.
A felelősséget viselni kell. Aki ezt bevállalja és megteszi, köznyelvi értelemben "nem normális". Magyar Péter megbukott. Azoknak a személyeknek és családoknak, közösségeknek, akiket ez az eszement besározás érint, az első sokk és szégyenkezés után azonnal követelniük kell Magyar Péter távozását. Követelniük kell, hogy a megalapozatlan, személyiségi jogokat sértő mocskot takarítsa el az internetről, vonja vissza a bizonyíték nélküli megbélyegzéseket, kérjen bocsánatot és mondjon le. Magyar kormányra lépésekor és utána is ezt ígérte, hogy vállalni fogja a felelősséget a tetteiért.
Magyar többször kijelentette, hogy "hibáknak és visszaéléseknek következménye kell legyen", valamint "nem lesz a továbbiakban következmények nélküli ország a hazánk. Közösen megálljt fogunk parancsolni annak, hogy a bűnösök megússzák a felelősségre vonást, az ártatlanok pedig tovább szenvedjenek". Ha nem mond le, akkor ez egy következmények nélküli ország, a bűnös, ő maga, megússza, az ártatlanok pedig tovább szenvednek. Magyar Péter olyat követett el, aminek minimális következménye a lemondás és a hivatalából való távozás. Példát kell statuálni, hogy a felelősséget viselni kell, senki nem áll a törvények felett.
Magyar balliberális támogatóit is tömegesen érinti ez a visszaélés. Ha ezt Orbán tette volna, átharapnák a torkát. Nem hallgathat a Tisza-tábor, nem lehet részrehajló, mert elveszíti hitelét, erkölcsi tartását. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek egy olyan országban, amelyben Magyar Péter hazugságokkal megsemmisítette a baloldali és liberális demokrata pártokat, s egy fasiszta és egy náci párt várja, hogy hatalomra kerüljön. Ha az Orbán-kormányt leváltó ellenzék elveszíti morális fölényét, többé nem különb azoknál, akiknek a helyébe lépett, és semmi nem óvja meg őket Orbán visszatérésétől vagy a náci párt hatalomra jutásától.
Nincs más választásuk, Magyart meneszteniük kell, és a kétharmados parlamenti többségnek új miniszterelnököt kell választania.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.