Már pszichoterapeutákat javasolnak a Tisza-kormány ügynöklistája áldozatainak, nemcsak azoknak, akikről kiderült, hogy III/III-as ügynökök voltak, hanem azoknak is, akiket ez a lista a rendszer áldozatai közül sorol az elkövetők, a gátlástalan besúgók közé, akik évtizedeken át titokban jelentettek a környezetükről. A politikai haszonszerzés és öncélú propaganda megint felülírt Magyar Péter gondolkodásában minden megfontolást, szakértelmet, korrektséget. Úgy vágtak egy differenciálatlan listát az ország arcába, hogy az éppen az ellenkezőjét érte el: tisztánlátás és katarzis helyett zűrzavar, káosz és botrány, amelyben nem lehet szétválasztani a Morvay Péter típusú besúgókat olyan közéleti szereplőktől, akik áldozatai a történteknek, a súlyos tévedésekről nem beszélve.
Ma még beláthatatlan és felbecsülhetetlen az a kár, amit Magyar Péter (egész kormányzására jellemző) bugrissága és ripacskodása okozott. Az emberek gyanakodva néznek egymásra, keresgélik a rokonaikat, a szomszédaikat és az ellenségeiket a listán, s ha nem találják, az sem baj, mert 160 ezer egykori ügynökből 58 ezret ért az a megtiszteltetés, hogy Magyar Péter listájára került. Lehetett bárki ügynök nyugodtan attól, hogy ebben a listában nem szerepel, mindenkit lehet gyanúsítani. A listán szereplők között pedig a jóisten sem tesz különbséget, hogy valakit csak beszerveztek, azt is hogyan, példás ügynök volt, vagy kókler, esetleg nem jelentett. Magyar bedobta az emberek közé ezt hiteltelen és differenciáltalan listát, aztán oldják meg, kaparják ki egymás szemét.
Az ügynökvádnál nincs mocskosabb vád. A rendszerváltás óta tömegesen zajlottak személyiségi jogi perek a bíróságokon, ahol a hamis ügynökvád miatt küzdöttek kétségbeesetten a megvádoltak a becsületükért. Egyes esetekben 12 évig tartott, amíg a bíróság kimondta a megvádolt ártatlanságát, holott ebben a hálózati nyilvántartásban soha nem szerepelt, és erről papírja is volt. Másrészt korrekt kutatók és történészek hiába tárták fel az ÁBTL dokumentumai alapján valaki valós ügynökmúltját, e nyilvántartás mellett az egyértelműen ügynöki tevékenységet végzett besúgók sorozatban pereket nyertek Ungváry Krisztiánnal és másokkal szemben. Ebben az esetben épeszű ember egy ilyen listát nem zúdít felkészületlenül az emberek nyakába, mert életeket zúz össze.
A "nyilvánosság" azt jelenti, hogy olyasmit tesznek közzé, ami feltárja a rejtett igazságot. Nem olyan listát, amely egybemossa az elkövetőt az áldozattal, esetenként helyet cserélnek. Az nem nyilvánosság, hogy olyan listát közzéteszünk, amelyből nem derül ki az illető szerepe, felelőssége, jelleme. Eddig csak szemezgetve sároztak be ártatlanul embereket, most Magyar Péter ezt tömegesen megtette. Minden olyan embernek, akinek ez a személyiségi jogát sérti, be kellene perelnie. Milyen ítéletek születnének vajon, ha valaki perelne, mert a lista őt hamis színben tünteti fel úgy, mintha együttműködött volna a hálózattal, miközben semmi ilyet nem tett? Elég, hogy abban a fosban, amit ez a dilettáns állambiztonság macskakaparással összehordott, bekerült a neve?
Hasonlóképpen, ez a "nyilvánosságra" hozatal annyi valódi, igazi ügynököt mos tisztára, amennyit még soha, mert a bizonyítottság hiánya miatt a valódi ügynökök is azt mondanak, amit akarnak. Ha tagadnak, könnyen besorolják magukat azok közé, akik tényleg méltatlanul és ok nélkül hurcoltatnak meg. Az így közzétett ügynöklista hiányosságai miatt cinikusan letagadhatnak mindent. Ezt senki nem akarhatta. Nem beszélve arról az össznépi gyűlölködésről, amit Magyar elindított ezzel. Ha valamire nem volt szüksége a magyar társadalomnak, akkor erre a bűnbakkereső, rágalmazó gyűlölködésre nem. Itt nem a társadalmi szembenézés katarzisa vagy traumája látható, amire szükség lenne egy öntisztuláshoz, hanem ártatlanok besározása, besúgó együttműködők felmentése.
Az aktanyilvánosság és az ügynöklista két különböző dolog. Az aktanyilvánosság lehetővé teszi, hogy a hálózati nyilvántartásban szereplő személy valóságos tevékenységét megismerhessék, és annak alapján mondjanak megalapozott ítéletet. Érzékeny adatok kitakarásával ezt lehetővé lehetett volna tenni, vagy ezt a munkát előzetesen elvégeztetik szakértőkkel. Az ügynöklista a "hülyék demokráciája", amely csak rágalmazásra jó, amiből nem derül ki a valóság, a különbség ember és ember között. Az ügynöklista a kocsma gőze, felelőtlen populista politikusok érzéketlen és embertelen pancsolása. Aki erre képes, akinek nincsenek gátlásai, a kormányzásra alkalmatlan. Vajon mit szólna a Magyart támogató liberális közönség, ha a Fidesz teszi ezt? Többek között velük is.
Ha ugyanezt Orbán tette volna, joggal beszélnének állami karaktergyilkosságról, személyiségi jogok tömeges megsértéséről és egy politikai célú listázásról. Attól, hogy Magyar teszi, az eljárás természete nem változik meg. Magyar nem feldolgozta és értelmezte az állambiztonsági nyilvántartást, hanem politikai látványosságként zúdította az országra, miközben pusztán a nyers adatok nem alkalmasak az egyéni felelősség megállapítására. Ez több annál, hogy „szakmailag vitatható” volt a közzététel. Állami tekintéllyel végrehajtott tömeges rágalmazás, becsületsértés, gyanúba keverés történt. Ez nemcsak az ügynöklistáról szól: azt a kérdést veti fel, hogy a liberális közönség a jogállami elveket védi, vagy csak azt nézi, ki követi el. A válasz a magyar demokrácia jövőjéról szól.
Végül ejtsünk szót ennek a felelőtlen ostobaságnak a legsúlyosabb következményeiről: a családokon belüli viszályokról, a szeretet meghidegüléséről és a bizalom elvesztéséről. Mert ahogy a bűnösséget nem lehet bizonyítani, úgy az ártatlanságot sem. Egyetlen családtag sem lehet biztos abban, hogy az apja, az anyja, a nagyapja, a nagybátyja stb. valóban nem volt a hálózat együttműködő tagja, hanem az ügynöklista áldozata. Ez a legsúlyosabb rombolás, amit el lehet képzelni, amikor testvérek gyűlölik egymást és az apában nem lehet megbízni. Magyar Péter bevágta a téglát a kirakatba. Hozzá hasonló pusztítást nem végeztek még előtte, mert az ügynökmúlt ártatlanokra is fröccsen, nem társadalmi szembenézést, hanem állami tekintéllyel kollektív gyanúsítást követett el.
Ez az ügynöklista história nemzedékekre tette tönkre emberek és családok életét, minden bizonyosság és bizonyíték nélkül. Ha csupán egy dolog lenne, amiért Magyart totális alkalmatlanság miatt el kellene zavarni, akkor ez lenne az. Soha ne mondd, hogy soha, Magyar esetében pedig nem lehet kizárni, hogy ennél is mélyebbre süllyed. De ezzel a meggondolatlan akcióval bizonyított: nem felelős államférfi, hanem egy idióta, ripacs, aki mindenre képes a politikai haszon és az önmutogatás érdekében. Ha valaki a halottak napja előtti posztját látta, amelyben még a halottait is önfényezésre használja, nem lepődik meg semmin. Ez az ember az önmutogatásért bármire képes. Besározott több tucat nála ezerszer tisztességeseb embert, értékes közéleti személyiségeket.
Végezetül ejtsünk szót a soha nem hiányzó hátsó szándékról is: amíg az emberek egymást gyanúsítják, kutatják, gyalázzák, addig sem gondolkodnak azon, hogy fél év elteltével a NER strukturálisan érintetlen, rendszerváltásról szó nincs. Orbán visszatérésre készülhet és nem a börtönbe, a gázszerelő strómanja változatlanul ül az elrabolt vagyonon. Amíg egy olyan gumicsontot rágnak, amit eddig is lehetett kutatni, de a kutatók feltárták a valóságot és felelősséggel hoztak nyilvánosságra adatokat, addig nem keresi senki a jogállamot, amelynek határait Magyar ezzel az esztelen húzásával is jócskán átlépte. Vásárhelyi Mária helyesen ismerte fel, hogy ezt tetézte azzal, hogy csak Lezsák Sándortól kért elnézést, másoktól nem, pedig Lezsák kártékonyabb, mint sok ügynök.
Magyar ezzel olyan kártyát adott a Fidesz kezébe, hogy egy fél év múlva már kormányzásra fognak készülni. Így lopta el Magyar Péter a magyar társadalomtól a rendszerváltást. Ha visszajön a Fidesz, az miatta lesz. Időben kellene elzavarni, Tisza-rajongók, amíg nem késő.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.