Európa több országában egyszerre vonultak utcára százezrek, de Magyar Péter állításával szemben, nem a bevándorlók lázadása tört ki, és nem egyetlen, összehangolt mozgalom söpör végig a kontinensen. Franciaországban a közoktatás állapota, a költségvetési megszorítások és a megélhetési válság indította el a tiltakozást. Belgiumban az oktatási reformok és a tandíjak emelése, Portugáliában a lakhatási válság, Olaszországban az árak és a háborúk, Albániában pedig a korrupció, az oktatás elhanyagolása és egy Jared Kushnerhez (Trumphoz) kötődő luxusberuházás vitte utcára az embereket.
Ezeknek semmi közük nincs a menekültekhez, a bevándorlókhoz és a migrációhoz. A tüntetéseket összeköti az európai társadalmak növekvő elégedetlensége, de kiváltó okaik, résztvevőik és követeléseik országonként eltérnek. Egyetlen közös tulajdonságuk biztosan van: egyik sem a bevándorlás következményeként kezdődött.
Magyar Péter mégis a franciaországi erőszakos felvételekkel indokolta a magyar kormány bevándorláspolitikáját. „Talán érthető, hogy Magyarország miért képviseli a lehető legszigorúbb fellépést a migráció kapcsán” – írta, miután felsorolta a felgyújtott épületeket, a vandalizmust és a megsérült rendőröket. A mondat nyelvtanilag óvatos, politikailag azonban egyértelmű: egymás mellé helyezi a francia zavargásokat és a bevándorlást, így kimondatlanul is azt sugallja, hogy az előbbi az utóbbi következménye.
Ez nem tévedés, hanem politikai manipuláció, gyűlöletkeltés és uszítás. Magyar úgy teremt oksági kapcsolatot két dolog között, hogy nem mondja ki nyíltan, a nézőnek kell befejeznie a mondatot. A néző látja az égő városházát, majd azt olvassa, hogy ezért kell megvédeni a határt. A következtetés automatikus: ha nincsenek bevándorlók, nincs gyújtogatás. Csakhogy a franciaországi események tényei ezt az összefüggést cáfolják.
A francia tiltakozás középiskolai diákmozgalomként kezdődött Párizs környékén. A tanulók a túlzsúfolt osztálytermek, a tanárhiány, a leromlott iskolaépületek és a kimerítő órarend miatt tiltakoztak. A nyári hőhullámok idején különösen láthatóvá vált, hogy számos iskola rosszul szigetelt és nincs megfelelően hűtve. Az egyik jelszó szerint a diákok reggel nyolctól este hatig több időt töltenek tanórákon, mint alvással. Ennek semmi köze a migrációhoz.
A mozgalom akkor szélesedett ki, amikor találkozott a közalkalmazottak és szakszervezetek tiltakozásával. A francia kormány 54 milliárd eurós megtakarítási csomagra készül, miközben emelkednek az élelmiszer-, az energia- és az üzemanyagárak, romlanak a közszolgáltatások, a bérek pedig nem tartanak lépést a megélhetési költségekkel. A tiltakozást francia diákok, tanárok, dolgozók és szakszervezeti tagok kezdték, francia oktatási, költségvetési és szociális követelésekkel. Az eseményeknek nincs bevándorlási szála.
Október 17-én a hivatalos adatok szerint mintegy 550 ezren, a szervezők szerint akár 800 ezren vonultak utcára országszerte. A tüntetések nagy többsége békés volt, de a tömegből több városban maszkos csoportok váltak ki, üzleteket fosztottak ki, járműveket és középületeket gyújtottak fel, kövekkel és más tárgyakkal támadtak a rendőrökre. Párizsban, Marseille-ben, Bordeaux-ban, Lyonban és Lille-ben komoly összecsapások voltak. Közel 1800 embert vettek őrizetbe, több száz rendőr és mentő sérült meg.
Az erőszak súlyos és semmivel nem igazolható. De a francia hatóságok nem azt állították, hogy bevándorlók támadták meg Franciaországot. A kormány szélsőbaloldali csoportokat, szervezett rendbontókat és a tömeghez csatlakozó fosztogatókat tett felelőssé. A résztvevők köre vegyes volt, és a hatóságok nem mutattak ki olyan bevándorlói szerveződést, amely a zavargások mögött állt volna.
Még az sem igaz, hogy a tiltakozási hullám egyszerűen Franciaországból „terjedt át” más országokra. Az egyes mozgalmaknak saját előzményeik vannak, bár egymást bátoríthatják, és ugyanaz a megélhetési válság táplálja őket. Belgiumban már október eleje óta tiltakoznak a középiskolások és az egyetemisták az oktatási megszorítások, a tandíjemelés és a vallon–brüsszeli oktatási reform miatt. Liège-ben és Brüsszelben voltak összecsapások, de a tüntetők alapvető követelése az oktatás megfizethetősége és színvonalának megőrzése. Sok résztvevő szolidaritást vállalt a francia diákokkal, ám ettől a belga mozgalom nem lett sem francia, sem bevándorlási eredetű.
Portugáliában tízezrek vonultak fel Lisszabonban, Portóban és Coimbrában. A lakásárak 2017 óta megközelítőleg megduplázódtak, az alacsony bérek pedig nem követik sem a bérleti díjakat, sem a megélhetési költségeket. Portóban és Lisszabonban tiltakozó sátortáborok jelentek meg. A demonstrálók magasabb béreket, megfizethető lakásokat és állami beavatkozást követelnek. Ez klasszikus szociális és lakhatási tiltakozás, amelynek sem a kiindulópontja, sem a követelése nem a bevándorlás.
Olaszországban az „Italia in Piazza” demonstrációkat a megélhetés drágulása és a háborúk elleni tiltakozásként szervezték. Milánóban, Bolognában és Torinóban a békés menetekből maszkos csoportok váltak ki. Milánóban kövekkel támadtak a rendőrökre, üzleteket fosztottak ki, barikádokat gyújtottak fel, a rendőrség pedig könnygázt és vízágyút vetett be. Giorgia Meloni miniszterelnök elítélte az erőszakot, Milánó polgármestere azonban külön hangsúlyozta, hogy a tiltakozás kiváltó okai érthetők.
Albániában egészen más konfliktus zajlik. A „flamingóforradalom” május végén kezdődött egy védett partszakaszra tervezett luxusüdülő miatt, amely Jared Kushner, Donald Trump veje érdekeltségéhez kötődik. A tiltakozás érthetően korrupcióellenes mozgalommá szélesedett, majd októberben több ezer diák csatlakozott hozzá. Jobb oktatást, munkahelyeket, a partszakasz védelmét, a korrupció felszámolását és Edi Rama miniszterelnök távozását követelik. Az összecsapásokban kormányzati épületeket és bankokat támadtak meg, a rendőrséget pedig aránytalan erő alkalmazásával vádolják. Itt sem bevándorlók lázadnak a befogadó ország ellen, hanem albán fiatalok saját kormányuk korrupciója ellen.
Az európai tiltakozási hullám valódi közös nevezője a társadalmi szerződés megrendülése. A fiatalok azt látják, hogy rosszabb oktatást kapnak, mint amire szükségük lenne, a dolgozók bére nem követi az árakat, a lakhatás egyre több városban elérhetetlenné válik, az állam közben megszorításokat vezet be, de a politikai és gazdasági elit privilégiumai érintetlenek maradnak. A közel-keleti háború miatt rekordot döntő energia- és üzemanyagárak csak felgyorsították a folyamatot. Az uniós dízel átlagára szeptemberben elérte a 2,23 eurót literenként, egyes országokban a 2,56 eurót is.
Erőszakos csoportok valóban rátelepednek a társadalmi tiltakozásokra. Ezek szélsőbaloldali anarchisták, radikális diákcsoportok, huligánok és alkalmi fosztogatók egyvelege. Az erőszak elítélése nem jogosít fel arra, hogy a zavargók etnikai vagy bevándorlási hátteréről bizonyíték nélkül állítsanak vagy sugalljanak bármit, ahogyan azt a magyar miniszterelnök tette.
Magyar Péter retorikája pontosan az Orbán-módszert követi. Orbán éveken át úgy használta a francia, svéd, német vagy belga erőszakos események felvételeit, hogy azokat automatikusan a bevándorlás következményeként mutatta be. A kormányzati média 2023-ban Nahel Merzouk rendőr agyonlövése után kitört francia zavargásokat is kizárólag migránslázadásként keretezte, elhallgatva a rendőri erőszak, a külvárosi szegénység és a francia állampolgárok társadalmi kirekesztettségének összefüggéseit.
Orbán Svédországot is a bevándorlás által szétrombolt országnak mutatta be, egyik kampányvideójában ráadásul svédként használt egy Spanyolországban készült felvételt. Magyar Péter módszere ettől semmiben nem különbözik, és semmivel nem jobb. A módszer mindig ugyanaz. Kiválasztanak egy lángoló autót, egy betört kirakatot vagy egy rendőrre támadó maszkos embert. Nem ismertetik a tüntetés eredetét, nem mutatják meg a békés többséget, nem bizonyítják az elkövetők bevándorlói hátterét. A kép mellé odaírják: határvédelem. A hazugságot nem feltétlenül mondják ki, csak egyértelműen úgy rendezik el a tényeket, hogy a közönség maga jusson erre a következtetésre.
Magyar mondata ezért hamis, hazug és álnok, nem a szigorú határvédelem melletti kiállás, hanem tipikus szélsőjobboldali gyűlöletpropaganda. A határvédelem fontosságát senki nem vitatja, az illegális határátlépést minden állam ellenőrzi. De a francia diákok, a portugál lakásbérlők, a belga egyetemisták, az olasz dolgozók és az albán korrupcióellenes tüntetők elégedetlensége nem a magyar határkerítés szükségességéről szól. A bevándorlóellenesség hagyományos szélsőjobboldali politikai fegyver. Demokratikus politikus így nem beszél.
A miniszterelnök ahelyett, hogy megnevezte volna Európa valódi társadalmi válságát, a képeket felhasználta egy megtervezett politikai történethez. Ugyanezt tette Orbán: minden európai problémából bevándorlási problémát gyártott, mert arra már megvolt az egyszerű válasza, az ellenségképe és a kerítése. Ha Magyar a NER propagandáját támasztja fel, s azt használja, akkor az Orbán-rendszert hozza vissza a mindennapokba. Magyar is ellenségképet gyárt, ami diktatúrák sajátja.
Európában nem a bevándorlók gerjesztették a megélhetési válságot. A magas árak, az elérhetetlen lakhatás, a leépülő oktatás, a megszorítások és a politikai elit iránti bizalom elvesztése váltotta ki. Magyar nem elmagyarázta, mi történik, hanem az Orbán-rendszer bevált módszerével rámutatott a bevándorlókra.
Mi más lehetne a célja és a következménye ugyanannak a hazug retorikának, mint amit 16 éven át megtapasztalt a magyar társadalom? Vajon mikor jelenik meg az első tiszás migránsozós, brüsszelezős plakát? Vagy a plakátokat csak leváltja Magyar Facebook-oldala? Mikor lesz Nemzet Hangja konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról? Már nagyon várják a Tisza egykori demokrata hívei.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.