Amerikai Népszava — American Hungarian Newspaper ESTABLISHED 1891

Kiszakadt önmutogatás

Magyar a nők ügyét is saját szexuális önéletrajzának népszerűsítésére használta

Az esemény utáni tabletta vénymentessége helyes, de egy miniszterelnök fiatalkori óvszere nem közegészségügyi érv

Magyar Péter videó nyilatkozata.
Magyar Péter nem változik. Semmit nem bánt meg. Az ország bántalmazása és közbeszéd lezüllesztése folytatódik. Fotó: Magyar Péter/Facebook

Magyar Péter egy pillanatig sem bánta meg, hogy az esemény utáni tabletta vénykötelességének eltörléséről szóló vitában beszámolt 18 éves korában folytatott szexuális életéről. Most újabb videót készített arról, hogy miért nem bánta meg. Ezzel sikerült még egy bőrt lehúznia a történetről, amelynek eredetileg nem Magyar Péter szexuális önéletrajzáról, hanem a nők reprodukciós jogairól, egészségéről és biztonságáról kellett volna szólnia.

A vénykötelesség eltörlése helyes döntés. Az Egészségügyi Világszervezet kifejezetten javasolja, hogy az esemény utáni tabletta orvosi recept nélkül hozzáférhető legyen. A készítmény hatékonysága időérzékeny, ezért minden felesleges orvosi és adminisztratív akadály növeli a nem kívánt terhesség kockázatát (a nők szülésre kényszerítése volt a cél). Ezt szakmai adatokkal, az európai gyakorlattal és a nők önrendelkezési jogával is meg lehetett volna indokolni, nem kellett volna hozzá Magyar Péter személyes tapasztalata.

Magyarországnak valóban fel kellett számolnia ezt az indokolatlan korlátozást. Nem most, félév múlva, hanem felkészült kormányzás esetén az első héten. Ennek a döntésnek az azonnal intézendő feladatok listáján kellett volna szerepelnie, ha lett volna ilyen lista. Ahogy listán kellett volna lennie annak is, hogy az Alaptörvényből töröljék "az apa férfi, az anya nő", stb. passzust. Már ha nem az egész Alaptörvényt törlik, ahogy kellett volna.

Ehhez nem volt szükség a miniszterelnök 27 évvel ezelőtti szexuális élményének ismertetésére. Magyar először azt mondta, 18 éves korában akkori barátnőjével olyan helyzetbe került, amikor szükségük lett volna esemény utáni tablettára, de nem tudtak időben receptet szerezni. Ez még lehetett volna egy személyes példa arra, hogy a probléma létező, de nem biztos, hogy a miniszterelnöknek kell mindent illusztrálnia.

A történet azonban nem állt meg itt. Amikor Németh Balázs fideszes képviselő bekiabálta, hogy neki nem volt ilyen esete, Magyar azt válaszolta, hogy ezen egyáltalán nem csodálkozik. Ez már nem felvilágosítás volt, hanem nagyképűsködés, egy másik férfi szexuális megalázása a parlamentben. A házelnök ezért felszólította, hogy a Házhoz méltó kifejezéseket használjon. De nem a kifejezésekkel volt a baj, hanem a normákkal és a jó ízléssel.

Kuroli Enikő orvos ezután felelőtlennek minősítette azt a feltételezett magatartást, hogy Magyar 18 évesen óvszer nélkül létesített szexuális kapcsolatot. Az orvos feltételezése megalapozatlan, kérdése pedig valóban tapintatlan volt. Később bocsánatot is kért. Magyar joggal mondhatta volna azt, hogy az együttlét részletei nem tartoznak a nyilvánosságra. Mondta is először, de aztán nem állt meg itt, hanem azonnal elárulta a részleteket.

Közölte, hogy használtak óvszert, de az elszakadt. Ez már olyan részlet, amely vizuálisan felidézhető, és túlmegy a diszkréció és a jó ízlés határán. Óvszert el lehet képzelni önmagában, szakadt óvszert már nem. Ehhez nem kell begyöpösödött kereszténydemokratának lenni, ilyen részleteknek nincs helye a nyilvánosságban, ehhez nem bátorság és őszinteség, hanem bunkóság kell. Ez megalázza azt is, akinek ezt hallgatnia kell.

Magyar egyúttal a „bukott maffiához közel álló doktornőnek” nevezte az orvost (nem tudni, hogy ezt honnan veszi és azt sem, hogyan jön ez ide), majd az egészségügyi miniszter is erkölcsi és szakmai megrovásban részesítette az orvost. Magyar tehát előbb kijelentette, hogy senkinek semmi köze a magánéletéhez, aztán önként elmondta azt, amihez senkinek semmi köze, végül személyeskedve, politikai alapon is megtámadta a kérdezőt.

Most pedig már arról készített újabb videót, hogy milyen bátor és őszinte volt, hogy ezt megtette. Azt mondta, „ember vagyok, mint bárki más”: szeret, hibázik és változik. A saját szerepét úgy állította be, mintha a fiatalok érdekében vállalta volna a megaláztatást, személyes áldozatával döntött volna le társadalmi tabukat. Önfeláldozó módon dobta oda magát a „bukott maffiához közel álló doktornő" és más prűdök elé.

Ismerünk más embereket, akik szintén szeretnek, hibáznak és változnak, de valamiért tudják a határt, hogy az intim magánéletükről milyen körben beszélnek vagy nem beszélnek. Ráadásul úgy, hogy abból mindig Magyar Péter intim mérete, férfiassága, lenyűgöző szexuális képessége és teljesítménye tárul a nyilvánosság elé. Ilyenről régebben öniróniával beszéltek inkább nyilvánosan vagy kabarétréfákban, ha igaz volt, ha nem. De fordítva?

Nem most fordult elő először, hogy Magyar egy óvszerrel kapcsolatos, tőle teljesen független hírből saját férfiasságára utaló önreklámot készített. Amikor a Telex arról számolt be, hogy rekordidő alatt elfogytak az óvszerek az olimpiai faluban, Magyar azt kommentelte: „Én Münchenben vagyok ma.” A megjegyzésnek más értelme nem volt, mint azt sugallni, hogy az óvszerek fogyásából az ő jelenlétére lehetne következtetni. Ez nem spontán őszinteség, hanem visszatérő, tudatos, beteges szexuális kérkedés és önmutogatás.

Ezt a fotót posztolta (alul) a miniszterelnök úr a 444.hu cikkével. Ez normális? Az, hogy egy gonzó utánzat újság egy ilyet megenged magának, az belefér. De egy miniszterelnök nyilvános Facebook-oldalán mit keres egy ilyen kép? Egy közegészségügyi és nőjogi kérdést szexuális bohózattá, személyes sértettséggé és Magyar Péter körül forgó médiacirkusszá alakít. Ez mennyit használ az ügynek? Magyar iszonyatos mélyre süllyesztette a közéletet. Nővédelemről beszél, néhány hete pedig a parlament alagsorába kifüggesztett meztelen nő poszteren röhögött.


Mindez nem előzmény nélküli: az Amerikai Népszava már 2024-ben részletesen dokumentálta Magyar Péter önmutogatását, a feszes nadrágjairól rendezett szavazástól a kétértelmű, dicsekvő megjegyzésekig. Akkor azt írtuk, hogy "Magyar úgy viselkedik a nyilvánosság előtt, mint egy szatír, egy mutogatós bácsi". Ami korábban egy ellenzéki influenszer exhibicionizmusa volt, az ma már egy hivatalban levő miniszterelnök kommunikációja. Nem véletlenül került elő a téma, ez nem a fiatalok melletti kiállás volt, hanem saját szokásos "önkifejezése".

A kérdés nem az, hogy szégyen-e 18 évesen szexuális életet élni. Nem szégyen. Elszakadhat az óvszer? Igen, az óvszer elszakadhat. Az sem kérdés, hogy egy politikus említhet-e személyes tapasztalatot. Említhet. A kérdés az, hogy hol van az intimitás, a jó ízlés határa. Nem minden helyzetben, és nem minden pozícióban lehet megtenni ugyanazt. Ráadásul dicsekedve, kérkedőn, önmutogatva, ízléstelenül. Ha valaki vállalt egy pozíciót, normákat is vállalt vele.

Vannak dolgok, amiről nem beszélünk nyilvánosan, mert nem a nyilvánosságra tartozik. Főleg a miniszterelnök nem süllyedhet alpári, pornó szintre. Az is súlyos kérdéseket vet fel, hogy miért kell a miniszterelnöknek minden közügy középpontjába saját magát állítania, magával példálóznia, mindenből öndicsőítő tartalmat gyártania? Az egészségügyet érintő törvényeknek miért nem az egészségügyi miniszter az előadója és vezérszónoka?

Ráadásul ez nem kizárólag Magyar Péter története. Volt benne egy másik ember is: az akkori barátnője. Nem tudjuk, hozzájárult-e ahhoz, hogy közös intim élményükből Magyar politikai példázatot, országos médiahekket készítsen. Attól, hogy Magyar nem nevezte meg, korábbi környezetükben azonosítható lehet. Egy férfi politikus nem rendelkezik automatikusan egy közösen átélt szexuális és reprodukciós helyzet történetének jogával.

A nő magánélete nem válik a férfi politikai tulajdonává csak azért, mert a férfiból később miniszterelnök lett. A miniszterelnököt semmilyen törvény nem tiltja el attól, hogy a magánéletéről beszéljen. Az önmérséklet hiánya nem büntetőjogi kategória. A demokratikus politikai kultúra azonban elvárja: a közhivatal viselője különbséget tudjon tenni a személye és a tisztsége, a közérdekű tájékoztatás és magánéleti önmutogatás, gátlástalanság között.

A közszolgálati etika nem azt követeli, hogy a politikus gép legyen. Azt követeli, hogy magatartásával őrizze a tisztség méltóságát, ne használja hivatalát személyes elégtételre, kommunikációja a közjót, ne a népszerűségét szolgálja. A kormányzati kommunikációt el kell választani az önreklámtól, mert rombolja az intézményekbe vetett bizalmat.

A személyesség politikailag hatékony lehet, közelséget, spontaneitást imitál. Ez az influenszer-politika alapja: a követő azt érezheti, hogy nem távoli államférfit, hanem közeli ismerőst lát, aki még az intim titkait is megosztja vele. De az nem lehet ízléstelen, obszcén. A politikai kommunikáció „előállított hitelességet” is ismer, amikor a a megtervezett szereplés spontaneitás és intimitás látszatát kelti. De ez nem lehet taszító, kérkedő, dicsekvő.

Ebben az esetben másról szól, nem professzionális politikai kommunikációról, hanem személyiségzavarról. A módszer egyébként is rövid távon működhet, de állandó túllicitálásra kényszerít. Ha tegnap elég volt a családi fénykép, ma már gyermekkori trauma kell, holnap szexuális történet, azután még intimebb részlet. A politikus számára megszűnik a határ, mert mindenből tartalom lesz, és emelni kell a tétet a figyelem fenntartására.

A közügy csak alkalom arra, hogy ismét ő legyen a történet hőse, áldozata és erkölcsi győztese. De ez a köznek nem használ. Ez kimeríti a közvéleményt, amely végül bántalmazott áldozat szerepben találja magát. Mert az ilyen jellegű gátlástalan intimitás erőszak, bántalmazás. Nem mindenki akar ilyet hallani, nem mindenki akar a miniszterelnök egójába ütközni. Ez kényszerítés, erre a miniszterelnöknek nincs joga.

Ez olyan, mintha egy tanár az osztályában ilyesmiről beszélne. Vagy egy főnök a munkahelyi értekezleten idézné fel a munkatársai előtt az elszakadt óvszerét. A miniszterelnök és a nyilvánosság viszonya hasonló. Ez a közéleti zaklatás kategóriája. Magyar tartogassa meg az ilyen történeteit annak a szűk baráti körének, amely ezt szívesen hallgatja, ne kényszerítsen rá másokat. Egy miniszterelnökkel szemben mások a demokratikus elvárások.

Ezt orvosi értelemben nem lehet és nem is szabad egy Facebook-videó alapján személyiségzavarnak nevezni, annak megállapításához orvos kell. Nem kell azonban szakképzett pszichiáter diagnózisa ahhoz, hogy felismerjük a nárcisztikus politikai kommunikációt. Ha minden ügy önmagára vonatkoztatását, a kritikára adott aránytalan választ, az állandó önigazolást, a határok hiányát, és azt a kényszert, hogy végül minden történet Magyar Péter rendkívüliségét bizonyítsa látjuk, arra köznapi értelemben mondhatjuk, hogy beteges.

Az esemény utáni tabletta normális esetben nem Magyar Péter férfiasságáról szól. Nem az ő egykori óvszeréről, nem a szexuális tapasztaltságáról, nem a bátorságáról és nem az őszinteségéről. A nőkről szól, akiknek gyorsan, megalázó faggatás és szükségtelen akadályok nélkül kell hozzájutniuk egy biztonságos gyógyszerhez. Magyar ebből is saját magáról szóló műsort készített, amelyben ismét megcsodálhatták a nők az ő macsóságát.

Még ez is a bántalmazás egy formája. Magyarnál nemcsak az óvszer alacsony színvonalú. Az esemény utáni videó pedig csak rontott ezen.

Hozzászólások

A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.