Amerikai Népszava — American Hungarian Newspaper ESTABLISHED 1891

My body, my choice

Magyar Péter "a nők életéről, testéről és jövőjéről velük együtt" akar dönteni

Mi köze neki a nők életéhez, testéhez és jövőjéhez? A férfiak életéről és testéről miért nem akar dönteni?

Magyar Péter és varga Judit
Miután Magyar Pétert leleplezte a volt felesége, mint bántalmazót, Magyar a nők nagy védelmezője lett, de még eközben is leleplezi magát. Fotó: Facebook

Magyar Péter a parlamentben a nők védelméről szóló törvény kapcsán ezt mondta: "Tegyünk közös fogadalmat, hogy a nők életéről, testéről és jövőjéről velük együtt döntünk, és együtt fogadjuk el ezt a törvénycsomagot." Azt hitte Magyar, hogy ezzel a mondatával mennyire progresszív, felvilágosult és nőpárti. De ebből a mondatból süt a macsó férfi mentalitás, amely azt gondolja, hogy bármi köze lehet a nők önmagukról való döntéseihez. Magyar a férfiuralmi mentalitásából azt gondolta, mennyire haladó, hogy most már a nőkkel együtt akar dönteni a nőkről.

A mondat elárulja a hatalmi viszonyt. Van egy többes szám első személyű „mi”, amely döntési helyzetben van, és vannak a nők, akiket a „velük” szó jelöl. A döntés alanya Magyar Péter, a kormány, a parlament és a hatalom, a nő pedig az, akit kegyesen bevonnak a saját életéről és testéről szóló döntésbe. Most sem ő dönt, hanem vele együtt döntünk "mi", csak neki is köze lehet hozzá. Legalábbis megtisztelik azzal, hogy meghallgatják.

Ez nem női egyenjogúság, hanem jóindulatúnak álcázott patriarchátus. A régi férfiuralom azt mondta a nőnek, hogy majd mi eldöntjük, mi a jó neked. Magyar Péter felvilágosultnak képzelt változata azt mondja: ezentúl veled együtt döntjük el, mi férfiak (a hatalom), hogy mi a jó neked. A döntési jogot mindkettő eset fenntartja magának. Csak a hangnem változott, a tulajdonosi szemlélet nem.

Magyar elárulta magát, hogy nem tiszteli a nők szuverenitását és egyenjogúságát.

A modern nőjogi felfogás nem az, hogy a férfi és a nő közösen rendelkezik a nő teste fölött. A testi autonómia azt jelenti, hogy minden felnőtt ember maga dönt a saját testét, egészségét, szexualitását és reprodukcióját érintő kérdésekben, erőszak, fenyegetés és külső kényszer nélkül. Ez nem radikális feminista követelés, hanem az emberi méltóságból, a magánélethez, az önrendelkezéshez, az egészséghez és a testi integritáshoz való jogból következő minimum.

Az állam feladata nem az, hogy a nő helyett vagy a nővel közösen döntsön. Az államnak tiszteletben kell tartania a nő döntését, meg kell védenie a kényszertől és az erőszaktól, valamint biztosítania kell azokat az egészségügyi, jogi és szociális feltételeket, amelyek között valóban szabadon dönthet. Az ENSZ nőjogi és egészségügyi dokumentumai ezért a férj, a partner, a szülő, a bíróság vagy más hatóság engedélyéhez kötött reproduktív ellátást az önrendelkezés megsértésének tekintik.

A férfi a saját testéről dönt. Nem kell a feleségével, a miniszterelnökkel vagy egy parlamenti bizottsággal együtt eldöntenie, hogy elvégeztet-e magán egy műtétet. Az állam nem kényszerítheti arra sem, hogy vért vagy vesét adjon, még akkor sem, ha azzal egy másik ember életét menthetné meg. A testi autonómia olyan erős jog, hogy senkitől nem lehet akarata ellenére elvenni egy szervet egy másik ember megmentése érdekében.

A nő teste a patriarchális politikában soha nem csupán az övé. A család, az egyház, a nemzet, a demográfia és az állam tulajdonaként kezelik. A nőből reprodukciós eszköz lesz, akinek „kötelessége” gyermeket szülni, mert fogy a magyar, mert szükség van munkaerőre, katonára, adófizetőre vagy a nemzet fennmaradására. Ezért beszélnek a férfi politikusok úgy a női testről, mintha társadalmi tulajdon lenne, amelynek használatáról az állam dönt, s az olyan felvilágosult autokrata esetében, mint Magyar Péter, ő is hozzászólhat.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikáláa és a büntető törvénykönyv szigorítása szükséges és helyes lépések, de nem valamiféle lovagias gesztusok. A nőket nem azért kell megvédeni az erőszaktól, mert Magyar Péter megsajnálta őket, hanem mert az államnak alkotmányos és nemzetközi jogi kötelessége biztosítani minden ember életét, testi épségét és emberi méltóságát, a nőkét is. A WHO legfrissebb becslése szerint világszerte a nők közel egyharmada szenvedett már fizikai vagy szexuális erőszaktól, a párkapcsolati erőszak áldozatai döntő többségükben nők.

A ratifikáció ezért csak a kezdet. Menedékházak, képzett rendőrök, gyors bírósági eljárások, távoltartás, jogi segély, szociális támogatás, gyermekvédelem és megfelelő költségvetés nélkül az egyezmény papír marad. A nőknek nem Magyar Péter fogadalmára van szükségük, hanem működő intézményekre, amelyek akkor is megvédik őket, ha a miniszterelnök éppen nem akar nővédő szerepben tetszelegni, mert nem rántotta le éppen a bántalmazó magatartásáról a felesége a leplet.

Magyar másik mondata is leleplező: „Bízzunk bennük, mert ők ismerik a legjobban a saját életüket és nehézségüket.” Milyen nagylelkű. A miniszterelnök bizalmat szavaz a nőknek ahhoz, hogy ők ismerik legjobban a saját életüket. Mintha ezt neki kellene elismernie. Mintha a nő önrendelkezése attól függne, hogy Magyar Péter hajlandó-e megbízni benne. Micsoda kiskorúsítás, hogy erre próbál rávenni másokat, hogy ő is bízzanak meg a nők önismeretében.

Egy szabad nőnek nincs szüksége Magyar Péter bizalmára ahhoz, hogy önmaga fölött rendelkezzen. Magyarnak kellene bizonyítania, hogy méltó a nők bizalmára, nem fordítva. A helyes fogadalom ezért nem úgy hangzik, hogy a nők életéről, testéről és jövőjéről ezentúl velük együtt döntünk, hanem úgy, hogy a nők életéről, testéről és jövőjéről ezentúl ők döntenek, nélkülünk. Nem midöntünk helyettük. Biztosítjuk a jogaikat, megvédjük a biztonságukat, gondoskodunk a védelmükről és az egészségügyi ellátásukról, a döntést pedig rájuk bízzuk.

A régi patriarchális férfi azt mondta: én döntök rólad. Magyar Péter azt mondja: mostantól veled együtt döntünk rólad. A női egyenjogúság válasza mindkettőnek ugyanaz: én döntök magamról. My body, my choice.

Hozzászólások

A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.