Matolcsy György őrizetbe vétele nagy fogás, de még mindig nem cáfolja azt a jogos félelmet, hogy vannak érinthetetlenek, és a NER legfőbb vezetőit elkerüli a felelősségre vonás. Hiába Magyarország egykori gazdasági csúcsvezetőjét, volt nemzetgazdasági minisztert és tizenkét éven át hivatalban levő jegybankelnököt vittek el a nyomozók. Matolcsy már kegyvesztett volt az Orbán-rendszerben, még eljárás is indult ellene (amely ugyan gyanúsan lassan haladt), ezért nincs védelem alatt. Abba a kategóriába tartozik, amely alkalmas a látszat erősítésére.
Ezzel együtt Matolcsy nehézsúlyú bűnöző, és a végén megromlott viszony ellenére az Orbán-rezsim bűnözője: a maffiaállam és a rendszer reprezentánsa, nem a NER ellentéte. A gyanú szerint jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást követett el, és hamis magánokiratot használt fel. Rajta kívül másokat is őrizetbe vettek, köztük Matolcsy Ádám cégeinek állandó ügyvédjét és a Matolcsy-fiúhoz kötött míkonoszi villát birtokló társaság egyik vezetőjét. Ez már nem sajtóhír, nem parlamenti bizottság és nem politikai fenyegetés, hanem büntetőeljárás.
Mégis hiba lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy megkezdődött a NER érinthetetlen vezérkarának felszámolása. Matolcsy nagy név és nagy fogás, de már nem tartozott az érinthetetlenek közé. Mire az Orbán-rendszer megbukott, Orbán Viktor politikailag feláldozta, elszigetelte és szabad prédává tette. A NER-hez tartozott, annak egyik alapító gazdaságpolitikai főembere volt, az unortodox orbáni gazdaságpolitika atyja, de az utolsó években már nem a rendszer védett központjában, hanem annak szélén állt. Legnagyobb ellensége lett az utódja.
Matolcsy 2013-as jegybankelnöki kinevezése eredetileg nem száműzetés, hanem hatalmi előléptetés volt. Orbán egyik legbizalmasabb embereként kapta meg a Magyar Nemzeti Bankot. Ott építhette fel a kormánytól formálisan elkülönült, százmilliárdokkal gazdálkodó saját birodalmát. A politikai száműzetés később következett be, amikor a kapcsolatuk megromlott. Ebben szerepe volt annak is, hogy Nagy Márton és Matolcsy szívből gyűlölte egymást. Matolcsy bírálni kezdte a kormány gazdaságpolitikáját, miután Orbán Matolcsy korábbi helyettesére és ősellenségére, Nagy Mártonra bízta a gazdaság irányítását. Nagy nem is titkolta az ellenszenvét: Matolcsyval szemben úgy fogalmazott, hogy már más a főnöke, „hála Istennek”.
Orbán végül Varga Mihályt ültette Matolcsy helyére a jegybankbaa, Nagy Márton kezébe pedig összevonta a gazdaságpolitika jelentős részét. Matolcsy elveszítette intézményi hátországát és politikai védelmét. Ezt követően született meg az Állami Számvevőszék jelentése arról az ügyről, amelyet a független sajtó közel egy évtizede feltárt. Az ÁSZ nem akkor fedezte fel a botrányt, amikor a pénzek kikerültek a jegybankból, hanem akkor, amikor Matolcsy már megbukott. Ez mutatja meg, hogyan működött az Orbán-rendszer ellenőrzése: nem a közpénzt őrizte, hanem az önkényúr változó kegye szerint ténykedett.
A történet 2014-ben kezdődött, amikor az MNB hat alapítványt hozott létre, és 266,4 milliárd forint közpénzt adott át nekik. Ezek 2019-ben egyesültek a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványban, a vagyont pedig az Optima Befektetési Zrt. kezelte. A konstrukcióhoz később további pénzek kerültek: az Optima közel 130 milliárd forintot kapott kötvénykibocsátás útján a Neumann János Egyetemért Alapítványtól, és banki hiteleket is felvett. Így már nem egyszerűen a jegybank eredeti 266 milliárdjáról, hanem közel ötszázmilliárdos vagyontömegről beszélünk.
Ezt a pénzt átláthatatlan cégláncokon és magántőkealapokon keresztül külföldi ingatlanvállalatokba, mindenekelőtt a lengyel GTC-be és a svájci Ultimába fektették. Az alapítvány nemcsak a saját vagyonát tette kockára, hanem hitelből is vásárolt, miközben a befektetések értéke jelentősen csökkent. Az ÁSZ számításai és a későbbi elemzések legalább 150 milliárd forintos vagyonvesztés lehetőségét mutatták ki. Matolcsyék azt állították, hogy a vagyon nem tűnt el, csak másképp kell értékelni: saját számításuk szerint az alapítványi vagyon értéke meghaladta az ötszázmilliárd forintot. Csakhogy a közpénz megőrzését nem lehet saját értékelési módszerekkel, jövőbeli reményekkel és nem realizálható könyv szerinti árakkal igazolni.
A rendszer legsúlyosabb része nem is pusztán a rossz befektetés, hanem az, hogy a jegybanki pénzből felépített struktúra körül rendre megjelent Matolcsy Ádám és baráti köre. Az Optima lényegében megtérülési követelmény nélkül finanszírozott hozzájuk kötődő vállalkozásokat. Száraz István és Somlai Bálint üzleti köre jegybanki megbízásokhoz és alapítványi pénzekhez jutott, a magántőkealapok, ingatlanvállalatok és vagyonkezelő cégek mögött egyre nehezebbé vált megállapítani a tényleges tulajdonosi kapcsolatokat.
Ezzel párhuzamosan jelent meg a Matolcsy-kör körül a látványos luxus: a mintegy 14 milliárd forint értékű New York-i lakás, a Porsche-gyűjtemény, a Ferrari, a 150 milliós karóra, a balatoni és svábhegyi ingatlanok, valamint a míkonoszi villa. A büntetőeljárásnak azt kell feltárnia, milyen útvonalon haladt a jegybanki vagyon, kik voltak az egyes magántőkealapok és cégek tényleges haszonhúzói, valamint a közvagyon vesztesége összekapcsolható-e a Matolcsy-klán magánvagyonának gyarapodásával. Hogyan veszítette el egy mesebeli vagyon a közpénz jellegét.
Ehhez társul az MNB székházának felújítása. Az eredetileg 55 milliárd forintra becsült beruházás költsége százmilliárd fölé emelkedett. Az MNB ingatlanos cégei 2019 és 2023 között összesen 154,7 milliárd forintnyi beruházást hajtottak végre. A nyilvánosság aranyozott luxusról, milliárdos ajtókról és indokolhatatlan túlárazásokról értesült. Ez már nem a világpiac változásaival magyarázható befektetési veszteség, hanem olyan közvetlen korrupciós megrendelési rendszer, amelyben megállapítható, ki rendelt, ki teljesített, mennyi volt a piaci ár és kinél landolt a különbözet.
Mindez Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt, az általa kialakított jogi és politikai rendszerben történt. Orbán tette Matolcsyt nemzetgazdasági miniszterré, majd jegybankelnökké. A Fidesz parlamenti többsége teremtette meg az alapítványi vagyon kiszervezésének törvényi környezetét, és a kormányzati ellenőrző szervek éveken keresztül nem láttak semmit. Az ügy politikai felelősségéből ezért Orbánt nem lehet kihagyni. Az eddig nem bizonyított, hogy személyesen részesedett volna a Matolcsy-kör pénzeiből, vagy közvetlenül utasította volna a szereplőket. A büntetőeljárás jelenlegi iránya éppen ezt a határt húzza meg: a Matolcsy-klánt vizsgálja, de nem az Orbán-rendszert, amely létrehozta, eltűrte és védelmezte.
Orbánék már saját kormányzásuk végén engedélyezték, hogy Matolcsy ellen eljárás induljon. Az ÁSZ feljelentést tett, a rendőrség 2025 februárjában nyomozást rendelt el, a Fidesz vezetői pedig hirtelen börtönnel fenyegették azt a Matolcsy-kört, amelynek gazdagodásáról addig évek óta mindenki tudott. A nyomozás mégis közel egy évig gyanúsított nélkül haladt, miközben a hatóság nyolcvanezer fájl és bonyolult tranzakciók feldolgozására hivatkozott. Lehetett ennek szakmai oka, de politikailag tökéletesen megfelelt az Orbán-rendszernek: Matolcsyt már nem védte, de a választás előtt nem is akarta teljes egészében kirobbantani a botrányt, mert Orbán felelőssége megkerülhetetlen.
A Legfőbb Ügyészség 2026 áprilisában vonta ügyészi hatáskörbe a rendőrségi nyomozást, és adta át a Központi Nyomozó Főügyészségnek. A mostani őrizetbe vételek tehát nem az új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal nyomozásának eredményei, hanem annak az eljárásnak a folytatásai, amely már az Orbán-kormány alatt megindult. Májusban 91,8 milliárd forintnyi pénzt és értékpapírt foglaltak le, most pedig eljutottak Matolcsyig. Ez jelentős eredmény, de nem bizonyítja önmagában az új elszámoltatási rendszer működését.
Az NVVH-nak ettől még lenne dolga az ügyben. A törvény felhatalmazza a Hivatalt a közvagyon útjának, a szerződéses láncoknak, a tényleges tulajdonosi kapcsolatoknak és a vagyonvesztésből származó gazdagodásnak a feltárására. Vizsgálhatja az alapítványokat, a magántőkealapokat, az ingatlanügyleteket és a közpénzből finanszírozott társaságokat, továbbá intézkedhet a vagyon visszaszerzése érdekében.
Az ügy teljes átvétele azonban nem feltétlenül lenne kívánatos. A Központi Nyomozó Főügyészség már jelentős bizonyítékokat gyűjtött, vagyont foglalt le és őrizetbe vételeket hajtott végre. Egy politikailag látványos áttétel megtörhetné az eljárás folytonosságát, és lehetőséget adna arra is, hogy a kormány a saját új intézményének sikereként mutassa be másfél év nyomozati munkáját. A helyes megoldás az lenne, ha a büntetőeljárás a Központi Nyomozó Főügyészségnél maradna, az NVVH pedig vele együttműködve, de külön feladatként követné és szerezné vissza a közpénzből magánvagyonná alakított összegeket.
A valódi próba nem Matolcsy. Őt már Orbán is elengedte. A próba az lesz, hogy ugyanilyen lendülettel eljutnak-e azokhoz, akiket Orbán soha nem áldozott fel: a családjához, Mészáros Lőrinchez, Tiborcz Istvánhoz, Rogán Antalhoz, Szijjártó Péterhez, Lázár Jánoshoz, valamint az állami közbeszerzések állandó nyerteseihez és azokhoz, akik a NER politikai irányítását gyakorolták. Matolcsy őrizetbe vétele még nem a NER vezérkarának elszámoltatása, hanem egy levált, elszigetelt és korábban már prédául dobott oligarchikus csoport felszámolása.
Az érinthetetlenek még nem kerültek sorra. Velük szemben fél év alatt még semmi nem történt. Az aggodalom jogos, a gyanú megalapozott, hogy Magyar Péter politikai okokból, esetleg Orbánnal kötött alku alapján, akadályozza és meghiúsítja a jogállami eljárásokat, Orbán és bűntársai felelősségre vonását. Matolcsyt ki lehet pipálni, várjuk az igazi felelősöket, mindenek előtt Orbánt.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.