Németh Péter két hete interjút adott a Media1 podcastjának, amely visszhang nélkül maradt az egész magyar médiában. Ez azért döbbenetes, mert a Népszava volt főszerkesztője koronatanúként elmondta, hogyan foglalták el, darabolták fel és semmisítették meg a 153 éves Népszavát, majd hogyan nevezték el az elrabolt szerkesztőséget Népszabadságnak. Egy olyan szélhámos társaság tagjai, akikről azt sem lehet tudni, ki áll mögöttük, ki pénzeli őket és miért. Németh Péter kíméletlen őszinteséggel beszél a történtekről, áll ki saját lapja, munkatársai mellett.
Az a tény, hogy a magyar sajtóban ennek semmi visszhangja nincs, senkit nem érdekel, a szolidaritásnak és egy 153 éves lap legyilkolása iránti együttérzésnek, felelősségnek semmi nyoma, mindent elmond a mai magyar sajtó morális és szakmai állapotáról, valamint végtelen cinizmusáról és züllöttségéről. Ez egy olyan szakma, amelynek vállvetve kellett mindig harcolnia az igazságért, a sajtószabadságért, az olvasók tájékoztatásáért és egymásért. Ha ez az összetartás megszűnik, ha a sajtót az sem érdekli, ha közülük mészárolnak le egy lapot, akkor mit képvisel?
Ez szakmai és erkölcsi összeomlás, közvetett cinkosság.
Ha a magyar sajtó szó nélkül veszi tudomásul, hogy egy 153 éves lapot hazugsággal bekebeleznek, kifosztanak, majd átneveznek olyan szélhámosok, akik titkolják a valódi finanszírozót, akik azt hazudják, hogy a Népszavát egyesítik egy másik újsággal, ami nem létezik, és attól lesz, hogy a Népszavát átnevezik Népszabadságnak, akkor ez a sajtó mit akar leleplezni a közéletben, hogyan akar lelkiismerete lenni az országnak, negyedik hatalmi ág a közhatalom ellenőrzésében? Ez a sajtó nem leleplezi, hanem cinkostársa a közéleti tolvajoknak és csalóknak.
Nem egy kívülálló szólalt meg, hanem a főszerkesztő, kiadói vezérigazgató, aki alól kilopták az újságját, aki évtizedek óta meghatározó szereplője és képviselője a szakmának. Ez az interjú vészjelzés, segélykérés, kiáltás a szakmának, amit senki nem akar meghallani. Mindenki elsétál a megtámadott, megerőszakolt és legyilkolt lap főszerkesztője mellett, akit egy mélygarázsban rúgtak ki attól a laptól, ahol évtizedeken át volt főszerkesztő, saját édesanyja negyven éven át dolgozott. Egy olyan lapot semmisítettek meg, melynek meggyilkolt mártírjai vannak.
Németh Péter interjúja után nincs többé alapja a médiapiaci mesének, hogy tíz évvel a brutális bezárása után „újraindult” a Népszabadság, amelyhez a Népszava „csatlakozott”. Nem ez történt. Ennek a kétes vállalkozásnak semmi köze az egykori Népszabadsághoz. Az egykori Népszabadság nem gyilkolta volna le a baloldali Népszavát. A valóság éppen az ellenkezője: egy pénzügyileg bajba került, de működő, saját szerkesztőséggel, olvasótáborral, kiadói jogokkal és 153 éves múlttal rendelkező újságot megszereztek, elfoglaltak, szétdaraboltak, a használható részeire ráakasztották egy másik lap bérelt nevét, és azt próbálják eljátszani, hogy ez az egykori Népszabadság.
Nem a Népszabadságot támasztották fel, hanem a Népszavát nevezték át. A Népszabadság neve csupán díszlet, a Népszava a zsákmány. Két hónapja nem hajlandóak megmondani, hogy ki a valódi tulajdonos, kit szolgálnak, ki adja a pénzt. Mert az biztos, hogy nem az a négy szakadt cég, amely strómanként jegyzi a vállalkozást. Ez törvényt is sért, mert egy újságnak kötelező nyilvánosságra hoznia a valódi tulajdonos nevét. A Népszabadság néven futó szélhámos vállalkozást fel kell jelenteni, mert törvénytelen, hazudik, nem az, akinek mondja magát.
Németh Péter huszonhat éven át vezette a Népszavát. Főszerkesztője és vezérigazgatója volt, és belülről látta a lap megszerzésének folyamatát. Ő tárgyalt azokkal, akik először állítólag egy ismeretlen vevő képviselőiként jelentek meg, majd maguk lettek az új konstrukció meghatározó szereplői. Németh Péter vallomása ezért nem mellékes adalék, hanem a történet kulcsa. Neki egy meg nem nevezett vevőről beszéltek, akiről most sem lehet tudni, hogy kicsoda, és azt állították, hogy a vevő "portfóliójába" illik a Népszava. De nincs portfólió, csak a Népszava.
A volt főszerkesztő szerint Laborc Sándor és Vető Balázs érkezett azzal a történettel, hogy az általuk képviselt vevő portfóliójába beleillik a Népszava, de a valóságban portfólió nem létezett, a portfólió első darabja a Népszava, ami nem egyesült semmivel, mert a Népszabadság nem létezett. A Népszabadság (amit annak hívnak) a Népszavából lett. Volt a küszködő Jelen, néhány cég és olyan tulajdonosi szerkezet, amelynek pénzügyi háttere nem átlátható. A cél kezdettől fogva a Népszava megszerzése volt: kellett egy működő szerkesztőség, amelyre rá lehet húzni a Népszabadság nevét.
A szélhámosság lényegét egyetlen mondattal leplezte le: "egy létező újság csatlakozott a nem létezőhöz", majd a "csatlakozás" után a létező újság megszűnt, a nem létező újság létező lett. Ezt nevezik lopásnak. Ez történt. A Népszava létezett. A Népszabadság nem létezett. Nem volt működő lapja, napi szerkesztősége, önálló kiadói infrastruktúrája, kialakult előfizetői rendszere és folyamatos megjelenése. Volt egy jól hangzó, történelmi név, amelynek használati jogát bérbe vették a Népszabadság Egyesülettől. Még a nevet is csak bérbe vették.
Ez olyan, mintha egy üresen álló üzlet cégtáblája megszerezné a működő gyárat, majd közölné, hogy a gyár csatlakozott a cégtáblához, amire másik nevet írtak. A népszabadságos brigád körülnézett a piacon, mit lehetne megszerezni. A Népszava anyagilag bajban volt, a kormányváltás után a tulajdonos Leisztinger Tamás meg akart szabadulni tőle, és ezt használták ki a tolvajok. Leisztinger úgy tudott kiszállni, hogy nem terheli a Népszava megszüntetésének felelőssége, amit nem akart vállalni, így lelketlenül megtették ezt helyette mások.
Németh Péter ezt nem félreértésnek, rosszul sikerült kommunikációnak, vagy szerencsétlen szóhasználatnak nevezte, hanem hazugságnak. Aki pedig hazudik, annak lepleznie valója van, az nem egyenes úton jár. Németh Péter azt mondta, hogy a hazugságoknak ára van: ami hazugsággal kezdődik, annak nem lehet jó vége. Csalók vették át a Népszavát, és nemcsak a Népszava megszerzése volt csalás a nem létező portólióba, hanem maga a Népszabadság projekt is egy hazugság. Nem támasztottak ők fel semmit, hanem átnevezték az ellopott Népszavát.
A módszer alvilági természetét nem szépíti, hogy a tulajdonjogok átruházásához esetleg szabályosnak látszó szerződéseket kötöttek. Egy lapot nemcsak úgy lehet ellopni, hogy valaki betör a szerkesztőségbe és elviszi a számítógépeket. El lehet lopni céges konstrukciókkal, félrevezető ígéretekkel, tulajdonosi áttételekkel és hamis közleményekkel is. Lehet úgy megszerezni, hogy a dolgozók, az olvasók és a nyilvánosság csak akkor értsék meg, mi történt, amikor a lap már nincs. Azt hazudták, hogy a nem létező, bérelt nevű Népszabadságba olvadt. De a Népszava nem olvadt be semmibe, hanem einstandolták, a főszerkesztőjét, a munkatársait kirúgták, lecserélték.
A Népszava nem pusztán egy gazdasági társaság vagy kiadói jog volt. Magyarország egyik legrégebbi újságja, saját történelmi identitással, hagyománnyal és olvasói közösséggel. A lapot nem megmentette, hanem nyersanyagként használta fel az a szervezett bűnözői csoportnak tűnő társaság, amely ismeretlen eredetű pénzzel és célokkal (!) az egykori Népszabadságnak álcázza magát. Kiválasztották belőle a használható munkatársakat és tartalmi elemeket, a Szép Szót beépítették az új hetilapba, a Népszava szerkesztőségi folytonosságát pedig megszakították.
Németh Péter szavaival a lapot „megölték, megfojtották”. Nem azt mondta, hogy korszerűsítették, összevonták vagy új üzleti modellre állították át. Megölték. Ezért nem volt hajlandó résztvenni a szerződéskötésen sem: „a Népszava kivégzéséhez nem fogok asszisztálni” - mondta. Németh Péternek előbb tiszteletbeli főszerkesztői címet ajánlottak, majd ezt is visszavonták. Vető Balázs arra hivatkozott, hogy Németh Péter üzleti titkot árult el, amikor nyilvánosan beszélt arról, hogy a Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó Konthermo Zrt. húsz százalékos tulajdonrészt tartott meg a Népszava korábbi kiadójában. Csakhogy a cégbírósági adat nyilvános volt.
Németh Péter nem titkot árult el, hanem a nyilvánosság számára hozzáférhető tényt mondott ki. Az „üzleti titok” ezért nem indok, hanem ürügy volt arra, hogy eltávolítsák. Huszonhat év után nem egy szerkesztőségi ülésen, nem a munkatársak előtt és nem egy tisztességesen előkészített megbeszélésen váltak meg tőle. Mélygarázsba hívták, ahol átadták neki a felmondását. Ennél pontosabb képet nehéz lenne rendezni erről a médiapuccsról: a 153 éves lap főszerkesztőjét a föld alá hívták, miközben odafent lecserélték a cégtáblát. Maffiafilmekben lehet ilyet látni, a különbség annyi, hogy az ellopott újság után nem fejbe lőtték a főszerkesztőt a mélygarázsban.
A tulajdonosi és pénzügyi háttér továbbra is bűzlik. Az új médiacsoport mögött álló 4Sight Media Group Zrt. alaptőkéje mindössze hatmillió forint volt, tulajdonosai mögött Laborc Sándor, Vető Balázs, Wonschina Gábor és Krnács Péter Pál neve jelent meg. A Liberty Press Kft. 2025-ös beszámolója a tulajdonosi bejelentéskor hiányzott a hivatalos adatbázisból, a 4Sight bejegyzését később felfüggesztették. Ennek ellenére azt állították, hogy két évre elegendő pénzük van, egy mintegy száz fős szerkesztőség finanszírozására. Honnan van ez a pénz, ki biztosítja, milyen feltételekkel és milyen politikai vagy üzleti érdekből? Erre továbbra sincs válasz. Hallgatnak. Miért?
A konstrukcióban közben cégek, kiadói jogok, tulajdonrészek és vagyonelemek mozogtak egymás között. Németh Péter azt mondta, maga sem érti pontosan, hogyan kerültek a jogok a XXI. Század Média és a Liberty Press között egyik helyről a másikra. A Népszava korábbi kiadója több mint félmilliárdos veszteséget, valamint a nyomdával és a terjesztővel szemben tetemes tartozást halmozott fel. Németh Péter szerint a tartozás 2025-ben mintegy 550 millió forint volt. Azt azonban már ő sem tudja, mi lett az adóssággal a tulajdonosváltás után.
Miközben a közönségnek a Népszabadság romantikus feltámadását adták elő, a háttérben követhetetlen céges és pénzügyi mozgások zajlottak. A történelmi név erkölcsi fedezetként szolgált. A régi Népszabadság emlékét arra használták, hogy legitimitást adjanak a Népszava eltüntetésének. Ezzel egyszerre gyalázták meg mindkét újságot. A Népszabadságot 2016-ban az Orbán-rendszer semmisítette meg. Tíz évvel később a nevét arra használták, hogy eltakarják vele egy másik történelmi lap megsemmisítését.
Az sem változtat ezen, hogy a nepszava.hu november elején ismét frissülni kezdett. Egy domain újraélesztése nem állítja helyre a megszüntetett lapot és a Népszava szuverenitását. Ez is csalás, amit kizárólag azért találtak ki, mert Pápai Gábor kirúgása túl nagy felháborodást keltett, és meg nem szűnően kezdték követelni a csalóktól, hogy nevezzék meg a valódi tulajdonost, a működéshez szükséges pénz forrását. Inkább beindították újra a látszat kedvéért a Népszava honlapját, hogy elnémuljanak a tiltakozások és a találgatások.
Ettől még a Népszavát ellopták és megsemmisítették. Ez nem a Népszava. Az eredeti Népszavát szétszedték, legértékesebb darabjait beépítették a Népszabadság nevű új konstrukcióba. Németh Péter interjúja után a történteket nem lehet többé ártatlan „újraindításként” vagy két lap „integrációjaként” bemutatni. A koronatanú elmondta, hogy a vevők kezdettől mást terveztek, mint amit állítottak. Elmondta, hogy a Népszavát nem megőrizték, hanem elfoglalták. Elmondta, hogy hazudtak. Elmondta, hogy a lapot megölték és megfojtották.
Az új Népszabadság eredettörténete ezért hamis. Nem a tíz éve bezárt Népszabadság támadt fel, hanem a 153 éves Népszavát fosztották meg a nevétől, önállóságától és szerkesztőségi életétől. Aki ezt „újraindításnak” nevezi, az része a csalás fedezésének. A valóság ennél egyszerűbb és mocskosabb: megszerezték a Népszavát, elvették, ami kellett belőle, megölték, majd lecserélték az ajtón a névtáblát. Miközben nem lehet tudni, ki áll mögöttük, mi a célja, ki finanszírozza ezt az egészet. Ez nem újság, hanem maffia. Abszolút bűnöző mentalitás.
Németh Péter az interjúban kitért arra is, hogy nem szűnt volna-e meg magától a Népszava, ha nem szerzi meg az új tulajdonosi kör, amely roncstelepi technikával a nekik kellő részeket kivette, kibelezte, a többit eldobta. Németh Péter szerint Leisztinger Tamás nem vállalta volna magára a felelősséget, hogy a 153 éves lapot bezárja és megszüntesse. Szerinte megtartotta volna, vagy jöhetett volna egy tisztességes vevő. De ennél az is jobb lett volna, ha átmenetileg csökkentett kapacitással működik. Németh Péter azt mondta: ez nem a "népszabadságos" társaság dolga, nem lettek ők kijelölve arra, hogy eldöntsék a Népszava sorsát, és ők szüntessék meg.
Az Amerikai Népszava nem ismeri el a Népszava megszerzését, nem fogadja el az "egyesítésről" szóló hazugságot, nem tekinti a Népszabadság nevének bérlőit (bitorlóit) az egykori Népszabadsággal azonos újságnak. Tiltakozik a Népszava megsemmisítése ellen.
Követeljük a Népszava függetlenségének és önállóságának helyreállítását és a Népszabadság nevű vállalkozásról való leválasztását. Az Amerikai Népszava szolidáris a Népszavával, a lap volt főszerkesztőjével és munkatársaival.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.