Magyar Péter olyan látszatot nyújtott, mintha az ukrán oktatási törvény elfogadása után őszintén felhagyna az ukránellenes politikával. A színfalak mögött viszont hátbaszúrta megint Ukrajnát, mert megegyezett az oroszpárti Fico-val, hogy nem támogatja Ukrajna uniós hitelfelvételét a 2027-es évben. Ennél gyalázatosabb árulást nem lehet elképzelni. Ukrajna négy és fél éve az orosz hadsereg támadása, bombázása alatt áll, naponta halnak meg civilek a kivéreztetett országban, A hős ukrán nép Magyarországot is védi, Magyar Péter pedig tovább szemétkedik velük.
Ha Magyar hazugságai miatt a demokratikus pártokat nem hagyják el a szavazói, ha lenne a parlamentben demokratikus ellenzék, nem beszélve arról, ha lenne a parlamentben egy demokratikus koalíciós párt, Magyart fel kellene szólítani a lemondásra. Lehet hazudozni arról, hogy a fideszes szavazókat akarja Magyar megnyerni (minek?), de miért nem akarja inkább a demokrata szavazókat megnyerni. Ez a szöveg már a választási kampányban is hazugság volt, mert ez nem taktika. Magyar nem taktikázik, ez az ő politikai véleménye. Ő ezt gondolja.
Magyar Péter a brüsszeli EU-csúcson látványosan kezet fogott Zelenszkij ukrán elnökkel, „új kezdetet” hirdetett a magyar–ukrán kapcsolatokban, szolidaritásáról biztosította Ukrajnát az „embertelen orosz agresszióval” szemben, formálisan egy budapesti látogatásra is meghívta az ukrán elnököt, majd a hivatalos találkozó után Fico szlovák miniszterelnökkel abban állapodott meg, hogy Magyarország és Szlovákia nem vesz részt Ukrajna 2027-es uniós finanszírozásában. Ez a magyar kormány akar visszatérni Európába, melynek sarokköve az ukrán szolidaritás?
A megállapodásról Magyar Péter hallgatott, nem ő számolt be a nyilvánosságnak, hanem Fico jelentette be a csúcstalálkozó után. A szlovák TASR hírügynökség, a Denník N, az ukrán sajtó és a nemzetközi lapok egybehangzóan idézték a szlovák kormányfőt, aki közölte: Szlovákia nem vesz részt az új finanszírozásban, és ehhez Magyar Péter is csatlakozott. Magyar erről senkivel nem tárgyalt, nem egyeztetett, ezt egyedül eldöntötte, ahogy Orbán szokta, mintha a magánügye lenne.
Zelenszkij a csúcson arról beszélt, hogy a háború 2027-ben várhatóan 155 milliárd euróba kerül Ukrajnának. Az Európai Bizottság is elismerte, hogy mintegy 70 milliárdos lyuk tátong a finanszírozásban. Az uniós vezetők ezért utasították a Bizottságot, hogy november végéig dolgozzon ki megoldási lehetőségeket. Új közös hitelről, költségvetési forrásokról, fel nem használt védelmi hitelekről és az orosz befagyasztott vagyon felhasználásáról is tárgyalnak.
Magyar ebben a helyzetben nem Lengyelországgal, nem a balti államokkal, nem Németországgal vagy Franciaországgal egyeztetett a közös fellépésről, hanem Ficóval alkotott külön blokkot, aki Putyin és Orbán háborús propagandájának nyelvén beszél, a hitelt „ajándéknak” nevezi, Ukrajna támogatását a háború meghosszabbításaként állítja be, és azt hirdeti, hogy Kijev úgysem fizeti vissza a pénzt. Fico szerint a háborúnak nincs katonai megoldása, ezért a megtámadott ország további támogatása helyett tárgyalni kellene Moszkvával. Ez megadást és orosz katonai győzelmet jelent. Ez azonos Orbán hazug "békepolitikájával". Ehhez csatlakozott ezúttal is Magyar.
Az ukrán lapok nem a magyar–ukrán viszony „új kezdetéről”, hanem arról írtak, hogy Magyarország és Szlovákia megtagadta a részvételt a hetvenmilliárd eurós mentőcsomagban. A Kyiv Independent, a Kyiv Post, az Ukrainska Pravda, az RBC-Ukraine és más ukrán orgánumok Fico és Magyar közös elutasításáról számoltak be. Nem tudjuk, mennyi idő kell még a világnak, hogy felismerje az egymással összefüggő döntések láncolatában Magyar és az új magyar kormány (ez a kettő azonos) valódi arcát. Ez nem egy másik Magyarország, hanem ugyanaz. Szégyen.
Magyar arra építette a választási ígéretét, hogy Magyarország visszatér az európai szövetségi rendszerbe Orbán oroszbarát politikája után. A 2026–2027-re szóló korábbi, 90 milliárd eurós ukrán hitelt Orbán hónapokig blokkolta, és Magyar a választási győzelme után csak az uniós pénz miatt engedte át. Magyarország azonban akkor is kívül maradt a finanszírozó országok együttműködésén. Most újabb létfontosságú segítségre lenne szükség, de Magyar nem változtatott az orbáni állásponton, hanem Ficóval együtt előre bejelentette a kimaradást.
Érdemes felhívni a figyelmet arra a képmutató és undorító megfogalmazásra, miszerint Magyarország és Szlovákia egyelőre nem akarja megakadályozni, hogy a többi uniós tagállam pénzt adjon Ukrajnának. Legyen mindenki hálás érte. Ám Magyarország az Európai Unió tagja. Ukrajna szomszédja, s közvetlen biztonsági érdeke, hogy az orosz hadsereg ne nyerje meg Ukrajna ellen a háborút. Magyar mégis azt mondja: más fizethet Európa védelméért, Magyarország kimarad.
Ez pontosan Orbán politikájának lényege volt. Ez az ukránellenes gyűlöletpolitika és uszítás meghosszabbítása és megerősítése. Magyar hajszálpongosan Orbán nyomában jár: Orbán is elismerte, hogy Orország az agresszor, mégis segítette. Eközben békéről beszél, mintha a háborút nem Oroszország indította volna, és mintha Ukrajna finanszírozásának elvágása nem Putyint segítené.
A magyarországi sajtó nem hallgatta el teljesen a hírt: több lap röviden közölte Fico bejelentését, a valódi botrány azonban az elemzés és a politikai felháborodás teljes hiánya. Ugyanazok a szerkesztőségek, amelyek Orbán idején joggal nevezték oroszbarát árulásnak Ukrajna támogatásának akadályozását, most szimpla uniós hírként kezelik, minden kommentár és észrevétel nélkül, hogy Magyar ugyanezt teszi. Ugyanez vonatykozik az egykor baloldali és liberális értelmiségre. Mintha a döntés erkölcsi megítélése attól függne, ki mondja.
A Tisza balliberális támogatói hónapok óta minden jobboldali, illiberális és ukránellenes lépést taktikának hazudnak. Eszerint Magyar csak a fideszes választókat akarja megtartani. Nem inkább meggyőzni kellene őket, hogy Orbán ukránellenes gyűlöletpolitikája gyalázatos volt? De hol van ennek a határa? Hány orbáni döntést kell még Magyarnak meghoznia, hány ficói paktumot kell még megkötnie, hogy ne taktikának, hanem saját politikájának tekintsék? Ez ő maga.
Ukrajna nem kommunikációs ügy, hanem egy megtámadott európai ország, amelynek léte részben a következő évi finanszírozástól függ. Magyar Péter Zelenszkijnek szolidaritást ígért, majd Ficóval együtt kivonult a szolidaritás anyagi kötelezettsége alól. Orbán is ezt csinálta: békéről beszélt, miközben minden olyan döntést gyengített, amely Ukrajnát életben tarthatta. Ez orosz érdek, az oroszok szolgálata. Mikor lesz Magyar-Putyin találkozó?
Magyar ebben már nem hasonlít Orbánra, hanem ugyanolyan, mert ugyanazt teszi. Ez pedig Magyarország szégyene. Orbán után egy ugyanolyan ukránellenes miniszterelnöke van az országnak, aki úgy akar rendszerváltást hazudni, hogy folytatja Orbán politikáját. Magyarországon nincs egyetlen becsületes, egyenes, tisztességes demokrata? Legalább egy, aki szót emel.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.