Donald Trump egy nebraskai kampánygyűlésen arról próbálta meggyőzni híveit, hogy az iráni háború miatt megemelkedett benzinár csupán jelentéktelen áldozat Amerika biztonságáért. A mondat azonban útközben kisiklott, és az Egyesült Államok elnöke végül nem a drágább benzinről, hanem két amerikai nagyváros feláldozásáról beszélt.
„Ez kis ár a világ és az országunk biztonságáért. Ki tudnak iktatni egy várost. Hadd intézzék el Los Angelest. Hadd intézzék el San Diegót. Ez nagyon kis ár” – mondta Trump, majd közölte, hogy az Irán elleni háború hamarosan így vagy úgy véget ér. A közönség éljenzéssel fogadta Los Angeles és San Diego említését. A mondat nem egy magánbeszélgetésben hangzott el, hanem elnöki kampánybeszédben, kamerák előtt, a félidős választás előtti utolsó hetekben.
A teljes szövegkörnyezet alapján Trump eredetileg azt akarta mondani, hogy a háború következtében megemelkedett üzemanyagár „kis ár” azért, hogy Irán ne szerezhessen atomfegyvert, és később ne támadhasson meg amerikai városokat. Ez azonban nem teszi semmissé azt, ami elhangzott. Trump nem azt mondta, hogy „különben megtámadhatják Los Angelest vagy San Diegót”, hanem azt, hogy „hadd intézzék el” őket, majd ezt nevezte „nagyon kis árnak”.
A lendület nem véletlenszerű városneveket sodort a szájára. Két olyan kaliforniai várost választott, amelyek a republikánus kultúrharc állandó célpontjai. Még ha elfogadjuk is a Fehér Ház utólagos értelmezését, az elnök politikai tudatalattija akkor is megmutatkozott. Amikor amerikai városok elpusztításáról beszélt, nem valamelyik saját táborához tartozó település jutott eszébe, hanem Los Angeles és San Diego. A hívei pedig értették a kulturális kódot, és éljeneztek.
Egy amerikai elnök első alkotmányos kötelessége az Egyesült Államok és minden amerikai védelme. Nem tehet különbséget republikánus és demokrata állam, Trump-szavazó és ellenzéki polgár között. Kalifornia nem idegen ország, Los Angeles és San Diego lakói nem ellenséges népesség, hanem azok az amerikaiak, akiknek védelmére Trump elnöki esküt tett. Egyetlen amerikai város elpusztítása sem lehet „kis ár”, még nyelvbotlásként sem.
San Diego ráadásul az amerikai haditengerészet egyik legfontosabb központja. Több mint 115 ezer aktív szolgálatot teljesítő katona állomásozik a térségben, itt működik a nyugati part legnagyobb haditengerészeti bázisa. Trump tehát nemcsak liberális kaliforniaiakat ajánlott fel retorikai áldozatként, hanem katonákat, veteránokat és családjaikat is.
Gavin Newsom kaliforniai kormányzó „őrültnek és veszélyesnek” nevezte Trumpot, később pedig azt mondta, a kijelentés veszélyes, „ha nem hazaáruló”, mert célpontot rajzol két amerikai nagyvárosra és az ország egyik legnagyobb haditengerészeti központjára. Karen Bass, Los Angeles polgármestere szerint az elnök feladata az ország védelme, nem annak fenyegetése. Todd Gloria, San Diego polgármestere pedig azt üzente: „San Diego nem járulékos veszteség. Nem vagyunk feláldozhatók.”
Trump kijelentését republikánusok is elutasították. Jim Desmond, San Diego egyik kongresszusi körzetének republikánus jelöltje és a haditengerészet veteránja közölte, hogy ő az amerikaiak védelmét szolgálta, nem azért, hogy amerikai városokat leírjanak a háború elfogadható áraként. „Egyetlen amerikai város sem feláldozható, és egyetlen amerikai családot sem lehet járulékos veszteségként kezelni” – mondta.
Newsom azóta továbbment a politikai elítélésnél, és Trump leváltását követelte a 25. alkotmánykiegészítés alapján. „Donald Trump mentálisan beteg” – közölte a kaliforniai kormányzó, majd hozzátette: „Eljött a 25. ideje.” Newsom ezzel azt állítja, hogy Trump kijelentése már nem magyarázható egyszerű nyelvbotlással vagy felelőtlen kampányretorikával, hanem felveti, képes-e ellátni az elnöki tisztséget.
A 25. alkotmánykiegészítés negyedik szakaszának alkalmazását nem Newsom és nem is a Kongresszus kezdeményezheti közvetlenül. Ehhez az alelnök és a kormány tagjainak többsége szükséges, akiknek ki kellene mondaniuk, hogy az elnök képtelen tisztsége ellátására. Newsom követelésének ezért jelenleg nincs közvetlen jogi következménye, politikai jelentősége azonban van. A vita most már nemcsak arról szól, mit akart mondani Trump, hanem arról is, hogy egy elnök, akinek szavait saját kormányának kell rendszeresen az ellenkezőjükre fordítania, alkalmas-e Amerika védelmére.
A Fehér Ház nem kért bocsánatot, és Trump sem vonta vissza a mondatait. Steven Cheung kommunikációs igazgató a sajtót támadta, és azt állította, hogy a felháborodásnak nincs köze a valósághoz. Szerinte Trump „egyértelműen” azt mondta, hogy az amerikai városokat veszély fenyegetné, ha nem állították volna meg a nukleáris Iránt. De nem ez hangzott el.
Karen Bass találóan válaszolt: az emberek hallják, amit az elnök mondott, a Fehér Ház magyarázatának pedig nincs kapcsolata a szájából kijött szavakkal. Az utólagos szépítésből az derül ki, hogy a Fehér Ház sem tudta vállalni a mondat szó szerinti jelentését. De arra sem volt hajlandó, hogy az elnök tévedését elismerje. A Trump-kormány szokásos módszere működött: nem az elnök beszélt elfogadhatatlanul, hanem a nyilvánosság hallotta rosszul.
Trump motivációja elsősorban választási. Az iráni háború és az abból következő üzemanyag-drágulás súlyos teherré vált a republikánus jelöltek számára. Trump Nebraska mezőgazdasági térségében beszélt, ahol az energiaárak a közlekedés, a műtrágya és az élelmiszer-termelés költségeit is növelik. Azt próbálta elmagyarázni, hogy az anyagi veszteséget a választóknak hazafias áldozatként kell elfogadniuk, mert nélküle Irán amerikai városokat fenyegetne.
A beszéd másik célja a republikánus tábor mozgósítása volt. Trump azt mondta, hatalmas győzelemre van szüksége, mert az igazolná mindazt, amit tett. A háborút, a drágulást és a félidős választást egyetlen személyes népszavazássá gyúrta össze: aki republikánusra szavaz, az Trump döntéseit igazolja. Ehhez jól használható ellenségkép Kalifornia, amelyet Trump évek óta romlottnak, bűnösnek és Amerikától idegennek mutat be.
A kijelentés a republikánusok számára a lehető legrosszabb pillanatban hangzott el. Kaliforniában éppen azon a napon kezdődött a korai szavazás, és a párt több versenyképes kongresszusi körzet megtartásáért küzd. Országosan a Reuters vizsgálata szerint a szoros képviselőházi és szenátusi versenyek republikánus jelöltjeinek kétharmada már igyekszik távolságot tartani Trumptól vagy egyes politikáitól. A 62 vizsgált körzetből tizenkettőben kifejezetten az iráni háború miatt szakadtak el az elnöktől. Trump támogatottsága 32 százalékra süllyedt, miközben a demokraták hét százalékponttal vezetnek a regisztrált választók között.
A mondat önmagában valószínűleg nem dönt el egy országos választást, de egyetlen képpé sűríti mindazt, amit az ingadozó választók Trumpban veszélyesnek tarthatnak: a kontroll nélküli beszédet, a háború könnyelmű kezelését, a megélhetési gondok lekicsinylését, és azt, hogy az elnök saját országának egy részét ellenséges területként kezeli. A kaliforniai republikánus jelölteket pedig arra kényszeríti, hogy vagy megtagadják Trumpot, vagy megmagyarázzák választóiknak, miért nevezhető városuk elvesztése „kis árnak”.
A Fehér Ház magyarázatából az derül ki, hogy Trump nem adott tényleges engedélyt Iránnak Los Angeles és San Diego megtámadására. Dicsőségére legyen mondva, hogy nem szólította fel Iránt Los Angesles és San Diego elpusztítására. Csak a tudatalatti működött. De ennél több mentség nem hozható fel. Az elnök kimondta, hogy „hadd intézzék el” a két várost, a tömeg pedig ünnepelt.
Ami ebből megmarad, az nem külpolitikai doktrína, hanem súlyosabb belpolitikai látlelet: Trump Amerikájában vannak valódi amerikaiak, és vannak városok, amelyeket az elnök és hívei könnyebben képzelnek el ellenséges célpontként, mint a közös haza részeként. Idő kérdése mikor érzik úgy, hogy Iránra sincs szükség.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.