Putyin azt javasolta, hogy novemberben, a kínai APEC-csúcs idején Trump, Hszi és ő hármas találkozón tárgyaljanak. A Wall Street Journal értesülése szerint Putyin Ukrajna sorsát is ezen a találkozón rendezné, Ukrajna részvétele nélkül, Moszkvának kedvező feltételekkel. Trump nyitottnak mutatkozott a találkozóra.
Trump azt mondta, elsősorban a nukleáris fegyverekről és a leszerelésről tárgyalna, de kijelentette azt is, hogy ideje volna „valaki másnak” tárgyalnia Ukrajna nevében. Ez önmagában példátlan: egy amerikai elnök egy megtámadott szövetséges helyett annak ellenségével akarja meghatározni a béke feltételeit.
Ez nem szó szerinti új Jalta, mert 1945-ben a szövetséges hatalmak egy közös ellenség legyőzése utáni rendezésről tárgyaltak. Most az Egyesült Államok elnöke két tekintélyelvű ellenféllel ülne asztalhoz, miközben a döntések által érintett demokratikus szövetségeseket kizárnák. A hasonlóság a módszerben van: a nagyhatalmak a kisebb országok feje fölött osztanák fel az érdekszférákat.
Ez nem feltétlenül amerikai–orosz–kínai szövetséget jelent. Oroszország és Kína stratégiai partnerek, az Egyesült Államok pedig mindkettővel verseng. Trump azonban az intézményes szövetségi rendszerek helyett személyes vezetői alkukban gondolkodik. Nem demokratikus és diktatórikus államokat lát, hanem három nagyhatalmat, amelyek vezetői üzletszerűen feloszthatják egymás között a problémákat és az érdekszférákat, valójában az egész világot.
Putyin számára a nyereség egyértelmű: nem agresszorként, hanem Amerika és Kína egyenrangú partnereként jelenhet meg. Ukrajna kizárásával megszerezheti a megtámadott ország fölötti döntés jogát. Hszi számára a találkozó azt bizonyítaná, hogy Kína immár Washingtonnal egyenrangú világhatalom, közvetve precedenst teremthetne Tajvan sorsának nagyhatalmi rendezésére. Trump hazai politikai sikerként adhatná el, hogy békét és nukleáris tárgyalást kezdeményezett.
Ukrajna mellett Európa és az amerikai szövetségi rendszer lenne a vesztes. Ha Washington elfogadja, hogy Ukrajna sorsáról Ukrajna nélkül lehet dönteni, akkor megkérdőjeleződik minden amerikai biztonsági ígéret. A következtetés Tajvanban, a Baltikumban, Lengyelországban, Japánban és Dél-Koreában ugyanaz lehet: Amerikára nem lehet szövetségesként számítani, csak kiszámíthatatlan nagyhatalomként lehet tekinteni.
Ez a demokratikus világ és a szövetségi rendszer hátbaszúrása. Amerika negatív szerepének további erősödése, ami az illiberális autokráciák kialakulásának és megerősödésének kedvez. Trump egy áruló, aki fel sem fogja, mit tesz. De szakértők szerint ez még nem a demokrácia halála és nem közvetlen világháborús előkészület. Inkább a szabályokon alapuló világrend feladása és visszatérés a 19. századi érdekszféra-politikához.
Paradox módon ettől nem csökken, hanem nő a háború veszélye: ha a kisebb államok nem bízhatnak a nemzetközi jogban és a szövetségekben, akkor saját magukat kell megvédeniük. Európa még nagyobb fegyverkezésbe kezdhet, mert nem számíthat Amerika védelmére. Ahogy Trump szétverte Amerikát, úgy veri szét az egész világot. Vajon felismeri és tanul-e belőle Amerika vagy bárki?
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.