Donald Trump megállapodott Vlagyimir Putyinnal, hogy Oroszország dízelolajat szállít az Egyesült Államoknak és a világpiacra. Az amerikai elnök ezt úgy jelentette be, mint a gazdák, a fuvarozók és az inflációtól szenvedő családok megmentését. Valójában Trump nem az amerikaiakat mentette meg, hanem Putyint: saját iráni háborújával előbb energiahiányt és rekordközeli üzemanyagárakat idézett elő, majd az Egyesült Államok ellenfeléhez fordult segítségért. Ezzel nemcsak Ukrajnát árulta el, hanem Amerikát is kiszolgáltatta Oroszországnak.
David Frum az Atlanticban azt írta, hogy Trump „könnyű préda Putyin számára”. A kifejezés pontos, de talán még enyhe is. Trump nem pusztán bedőlt egy rossz üzletnek. Olyan helyzetet teremtett, amelyben az Egyesült Államok elnöke saját politikai túléléséért feladja Amerika stratégiai érdekeit, megmenti az orosz háborús gazdaság egyik legfontosabb bevételi forrását, és büntetni kezdi azt az országot, amely Oroszország gyengítésével éppen Amerika munkáját végzi el.
Trump bejelentése szerint Oroszország azonnal több mint 300 ezer tonna, mintegy 2,25 millió hordó dízelolajat bocsát az amerikai és a világpiac rendelkezésére, majd novemberben és a következő hónapokban további szállítmányok érkeznek. Ennek érdekében az Egyesült Államok ideiglenesen feloldotta azokat a szankciókat, amelyek célja az volt, hogy elvágják Moszkvát az Ukrajna elleni háború finanszírozásához szükséges bevételektől.
Az üzlet első pillantásra is abszurd. Az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb dízeltermelője és exportőre. Naponta körülbelül másfél millió hordó dízelüzemanyagot exportál, vagyis a Trump által „hatalmasnak” nevezett első orosz szállítmány alig másfél napi amerikai kivitelnek felel meg. Energiapiaci szakértők szerint az orosz dízel nem növeli olyan mértékben a világ kínálatát, hogy tartósan és érzékelhetően csökkentse az amerikai árakat. Legfeljebb rövid ideig hat a tőzsdei várakozásokra, illetve egyes térségekben hozhat csekély enyhülést.
Amerika tehát nem kap valódi megoldást. Oroszország viszont pénzt, piacot, politikai felmentést és stratégiai győzelmet kap. Trumpnak azért van szüksége erre a látványos trükkre, mert a dízel amerikai átlagára már gallononként 6,28 dollár körül jár, mintegy hetven százalékkal magasabban, mint az amerikai–izraeli iráni háború februári megindítása előtt. A drága dízel nemcsak a benzinkutaknál jelenik meg. Megemeli a mezőgazdasági termelés, a teherszállítás, az építőipar és szinte minden fogyasztási cikk árát. Trump republikánusai a félidős választás előtt ennek politikai árát fizetik.
Az energiaárak válságát azonban nem Ukrajna idézte elő. Trump indította el a háborút Irán ellen, amely szétzilálta a közel-keleti ellátást, veszélybe sodorta a Hormuzi-szoros hajóforgalmát, megrongálta a finomítói infrastruktúrát és példátlan zavart okozott a globális energiapiacon. Európa a háború előtt naponta több mint félmillió hordó dízelt importált a Perzsa-öbölből. Amikor ez a forrás bizonytalanná vált, a világpiacnak éppen arra az orosz dízelre lett volna szüksége, amelynek exportját az ukrán támadások és az amerikai szankciók korlátozták.
Trump tehát saját háborújával megteremtette azt a hiányt, amely Putyint nélkülözhetetlenné tette. Ukrajna eközben az elmúlt hónapokban rendkívül sikeres támadásokat hajtott végre az orosz finomítók ellen. Az ukrán becslések szerint az orosz finomítói kapacitás 43 százalékát sikerült ideiglenesen vagy tartósan kiiktatni. Oroszország emiatt júliusban megtiltotta a dízelexportot. Ez az egyik legsúlyosabb csapás volt, amelyet Ukrajna az orosz háborús gazdaságra mért: nemcsak Moszkva exportbevételeit csökkentette, hanem az orosz hadsereg üzemanyag-ellátását is veszélyeztette.
Trump erre nem azzal reagált, hogy támogatja Ukrajnát és kihasználja Oroszország gyengülését. Felszólította Volodimir Zelenszkijt, hogy állítsa le az orosz finomítók elleni támadásokat, majd feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat. Amikor Zelenszkij tiltakozott, Trump már azt követelte, hogy Ukrajna válasszon új elnököt.
Ez nyílt beavatkozás egy megtámadott szövetséges belügyeibe Putyin érdekében. Trump nem az agresszorral akarja befejeztetni a háborút, hanem az áldozat vezetőjét akarja eltávolítani, mert az áldozat túl hatékonyan védekezik. A megállapodás után néhány órával Oroszország ismét ukrán lakóépületeket támadott. A Zaporizzsja elleni csapásokban húsz ember, köztük három gyermek halt meg. Zelenszkij keserűen úgy fogalmazott: Oroszország így köszönte meg a szankciók enyhítését.
Az orosz állam az amerikai vásárlásból származó minden dollárt felhasználhat újabb rakéták, drónok és bombák gyártására. Trump az amerikai fogyasztókra hivatkozva közvetlenül annak az államnak nyitott bevételi forrást, amely ukrán civileket öl, amerikai választásokba avatkozik be, és Amerika európai szövetségeseit fenyegeti.
Frum joggal figyelmeztet arra is, hogy a háttérben nemcsak geopolitikai árulás, hanem hatalmas üzleti lehetőség húzódik meg Trump környezete számára. Putyin rendszere régóta nyersanyag-, energia- és befektetési ajánlatokkal próbálja megvásárolni Trump jóindulatát. Oroszország szuverén vagyonalapjának vezetője korábban titkos tárgyalásokat folytatott Miamiban Trump megbízottaival, Steve Witkoff-fal és Jared Kushnerrel. A több milliárd dolláros energiaügyletekben közvetítők, kereskedők és Trump környezetéhez tartozó üzleti szereplők egész sora gazdagodhat meg.
A konstrukció ismerős: Putyin nem azt kéri Trumptól, hogy hivatalosan álljon Oroszország oldalára. Üzletet kínál neki, amelyből Trump politikai hasznot, környezete pedig pénzt remélhet. Az árát nem ők fizetik, hanem Ukrajna, az amerikai szövetségi rendszer és az Egyesült Államok nemzetbiztonsága.
Az iráni háború ugyanis nemcsak az energiapiacon gyengítette meg Amerikát. Több tízmilliárd dollárt emésztett fel, amerikai katonák életét követelte, százakat sebesített meg, és jelentősen apasztotta a precíziós rakéták, légvédelmi elfogórakéták és más korszerű fegyverek készleteit. Amerikai katonai tervezők már attól tartanak, hogy a Közel-Keleten elhasznált készletek korlátozzák az Egyesült Államok képességét Oroszország európai vagy Kína ázsiai elrettentésére. Az iráni háború nem növelte Amerika biztonságát, hanem egyszerre gyengítette katonai, gazdasági és diplomáciai erejét.
A következményeket nemcsak az amerikaiak viselik. Európa, Ukrajna, Tajvan, Dél-Korea és Japán biztonsága mind arra az előfeltevésre épült, hogy az Egyesült Államok egyszerre rendelkezik elegendő katonai erővel, gazdasági súllyal és politikai megbízhatósággal szövetségesei megvédéséhez. Trump mindhárom alapot aláásta. Felesleges háborúban égeti el az amerikai erőforrásokat, közben szétveri a szankciós politikát, majd az Egyesült Államok ellenfelétől kér segítséget az általa előidézett válság kezeléséhez.
Ez a fordulat történelmi jelentőségű. Amerika évtizedeken át azért szankcionálta az orosz energiát, hogy Putyin ne finanszírozhassa belőle Ukrajna elpusztítását. Most azért vásárol orosz energiát, mert saját elnöke egy másik háborúval megdrágította az üzemanyagot, és fél a választók haragjától. Trump néhány centnyi, valószínűleg átmeneti árcsökkenés reményében feláldozta Amerika külpolitikai hitelességét.
A világ ebből nem azt tanulja meg, hogy Amerika erős és pragmatikus. Azt tanulja meg, hogy Amerika Trump vezetése alatt zsarolható. Elég kivárni, amíg az elnök saját hibáival válságot okoz, majd felajánlani neki egy látványos, de értéktelen megoldást, amelyet politikai győzelemként adhat el. Putyin pontosan ezt tette.
Trump nem békét vásárolt az orosz dízellel. Időt és pénzt vásárolt Putyinnak. Ukrajnától elvette az egyik legsikeresebb fegyverét, Oroszországnak visszaadta az egyik legfontosabb bevételi forrását, Amerikát pedig olyan országgá tette, amely saját maga által előidézett válságban az ellenségétől függ.
Nancy Pelosi 2019-ben azt mondta Trumpnak: nála minden út Putyinhoz vezet. Most már azt is tudjuk, miért. Trump bárhol indít háborút, bármit tesz tönkre, bármekkora válságot okoz, a végén mindig Putyin jelenik meg megmentőként, és mindig Amerika fizeti ki a számlát.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.