Magyar Péter, aki immár az ellenzék vezére, képtelen megszabadulni a számára egyedül fontos személy látványától, önmagától. Önmagán kívül senki nem érdekli, ami tipikus jellemzője a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő pszichopatáknak, magyarul, az önimádó elmebetegeknek. Támogatói nincsenek tisztában az ilyen elmebeteg veszélyeivel.
Magyart semmi más nem érdekli, csupán az, hogy minden figyelmet önmagára irányítson, mindenki őbenne gyönyörködjön, s mindenki őt csodálja. Eközben az Orbán-rezsim sérti a gyülekezési jogot, alaptörvénybe foglalja a homofób gyűlöletet, legújabban pedig az orosz fasizmus mintájára tapossa el a sajtószabadságot.
Mindez nem éri el az éppen túrázni indult influenszer ingerküszöbét. Egyetlen önálló poszt sem született arról, hogy Magyart egy kicsit is zavarná az őt egyébként gyalázatos módon favorizáló, az ő mocsokságait elhallgató, s az ő karrierjét építő, az Orbántól független sajtó kivégzése. Pedig Orbán miatta fenyegeti, esetleg nyírja ki ezeket a sajtótermékeket.
A magát függetlennek nevező sajtó ugyanis eddig semmiféle veszélyt nem jelentett Orbán hatalmára, ezért a legkisebb vizet sem zavarta a diktatúrában. Méltón az örökséghez, mert az Indexből kinőtt és osztódással szaporodott „független” sajtó segítette Orbánt hatalomra, s leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a demokratikus ellenzéket pocskondiázza, gúnyolja.
Magyart, mint volt fideszest, viszont felkarolták, s a nárcisztikus influenszert felépítették. A legocsmányabb munkásőr cikkeket idéző stílusban hazudtak róla reggel, délben és este, s Orbán után Magyarországra szabadítottak egy másik elmebeteg fasisztát. Emiatt határozott a diktátor úgy, hogy a Magyar mocsokságait elhallgató, neki kampányoló sajtót letekeri.
Ha azt gondolták, hogy Magyar ezért majd megvédi őket, vagy egyetlen szót emel értük, akkor nagyot tévedtek. Magyar Péter le sem szarja őket, nem beszélve a sajtószabadságról és a szabad nyilvánosságról, amit ő legalább annyira gyűlöl, mint Orbán, Putyin és Trump. Nagyon is helyénvalónak tartja, hogy ezeket a „köcsögöket” eltakarítják az útjából.
Ez a különbség egy ellenzéki, demokratikus politikus, és egy szélhámos influenszer között. Ha Magyar egy demokratikus ellenzéki politikus lenne, akkor a befolyását arra használná, hogy az őt támogató fanatikus szektás híveit a sajtószabadság védelmére küldené, nem pedig gyomorforgató, nemzetieskedő túrázásra hívná, ahol benne gyönyörködhetnek.
De már megvan nélkülük, cseppet sem bánja azt, hogy Orbán elvégzi helyette a piszkos munkát. Magyar Péternél senki nem gyűlöli jobban a független sajtót, amely kérdéseket tesz fel, s olyasmiről faggatja, amiről ő nem akar beszélni. Magyar számára a sajtó csupán propagandaeszköz, amelynek egyetlen feladata az ő kiszolgálása.
Ebből lehet látni, hogy az a „független” sajtó, amit most a sajtószabadság miatt meg kell védenünk, megint egy szörnyeteget szabadított Magyarországra, aki utálja a demokráciát, a sajtószabadságot, az emberi és polgári jogokat, nárcisztikus pszichopata, aki épp annak köszönheti, hogy párt nélkül ellenzéki vezér lett, mert ez a sajtó nem látta el a feladatát.
