Orbán legfontosabb bejelentése Tusványoson az volt, hogy nem adja át a kormányzást a „Tiszának”. Többes számban mondta, hogy „eldöntötték”, de ezt (mint minden más fontos kérdést) ő maga döntötte el. Nem azt mondta, hogy választást nyer, hanem azt, hogy a „Tiszát” nem engedi kormányra. Az elszólás kifejezte a lényeget: Magyarország diktatúra.
Ez azt jelenti, hogy ő dönti el, ki kormányozhat, ki nem. Akkor kormányozhat bárki, ha ő megengedi. S ez így is van, annak ellenére, hogy politikai ellenfelei az ellenkezőjét állítják, mert így akarják megspórolni a népfelkelést (miután csendben végignézték az államcsínyt, az alkotmányos rend megdöntését, s a szabad és egyenlő választások megszüntetését).
Ha Orbán azt mondta, „nem engedi meg”, akkor nem engedi meg. Az indok egyszerű, mint a faeke: „mert azt akarjuk, hogy Magyarországnak békepárti és nemzeti kormánya legyen”. Ebből kiderül, hogy a háború lesz a propaganda fő üzenete, amivel megnyeri a „választást” (azt a „választást”, amit ő már eldöntött). Háborús fenyegetés, amitől csak ő védhet meg.
Miközben a háborús propaganda csupán kellék és eszköz, hogy ne kelljen túl nagyot csalni (de ha az kell, majd nagyot csalnak), Orbán a háborúval nemcsak fenyegeti az országot, de már be is lépett a háborúba az oroszok oldalán. Minden nyilatkozata provokatív hadüzenet, hogy valós legyen a veszély, s legnagyobb vágya az, hogy Ukrajna fegyverrel válaszoljon.
Ezzel azonban nem értek véget Magyarország szenvedései, mert Orbánnal szemben nem egy demokratikus politikus áll, hanem egy hozzá hasonló zsarnok, aki még annyira sem ügyel a látszatra, mint ő. Magyarnak még pártja sincs, mert a látszatát sem engedi, hogy bárki kontrollt gyakorolhat felette. Támogatóival pedig nem is szeretne egy pártba kerülni.
Magyar igazi ellenfelei saját szavazói
Magyar Péter ellenfele nem a Fidesz, nem az Orbán-rendszer, hanem azok, akik a szavazói és a támogatói: minden demokrata. A Fideszből csak azok, akik kirúgták őt a rendszerből. Nem rendszert akar váltani, hanem diktátort, saját magára. De elszámolta magát, mert Orbán eldöntötte: presztízskérdést csinál abból, hogy nem adja át a hatalmat egy árulónak.
Még akkor sem, ha az futni hagyná. Magyar sokszor megüzente neki, hogy nem nyilvánítja törvénytelennek a NER-t, nem minősíti államcsínynek az alkotmányos rend megdöntését , az elszámoltatástól sem kell tartania (Magyar már eltolta magától: ne rajta kérjék számon, ha elmarad, miközben ő utasítana mindenkit erre). De Orbán még nem adja meg magát.
Rendszere hanyatlik, Magyar Péter nélkül is (nélküle még könnyebben) összeomlik, de még nem esett át a holtponton. Magyar nem tudta ellene fordítani az egész országot. A vidéken zajló bohóckodásaival nem erősíti, hanem oldja a feszültséget, a rendszerellenes érzéseket. Nem erősíti, hanem gyengíti a népharagot, ami nélkül nem lehet elsöpörni Orbánt.
Miután Orbánnak minden eszköz a kezében van, hogy valóban megakadályozza a hatalom átadását, s ehhez megvan minden ereje, ezért mindenki biztos lehet abban, hogy a „Tisza Pártnak” maccsa nem lesz a 2026-os választáson. Ezért már azon kell gondolkodni, mi lesz a következménye, ha Magyar nem nyeri meg a választást, amit megígért.
A Medián és a liberális értelmiség a feje tetejére állhat, Magyar akkor sem győzhet. Sőt. Orbán még egyszer meg akarja mutatni. Arra készül, hogy úgy elveri Magyart (Döbrögi a „Lúdas Matyit”), hogy minden eddiginél megalázóbb legyen. Nem kétharmaddal, hanem négyötöddel. S ez csak rajta múlik. Megteheti? Igen. Még nem teljesen erőtlen oroszlán.
Miután Magyar elfogadta a csaló, egyenlőtlen feltételeket, mert tudja, hogy a legnagyobb ellenzéki pártként a pénzzel akkor is jól jár, ha veszít, esélye nincs Orbánnal szemben. Ezt időközben csak egy néplázadás írhatná felül, de azokat Magyar elfojtja, hogy ne veszítse el a pénzt, s eljusson végre a választásig, amely gazdaggá teszi és politikailag bebetonozza.
Tusványoson eldőlt az egyetlen, legfontosabb kérdés: Orbán ki akar-e szállni vagy nem? Vissza akar-e vonulni? Át akarja-e játszani Magyarnak a hatalmat vagy nem? Orbán úgy döntött, hogy nem, s már be is indította a gépezetet a trollhadsereggel, a digitális polgári körökkel. A propaganda hangpróbát tart. Megpecsételődött Magyar és fanatikus hívei sorsa.
Mit hoz a jövő?
Most pedig tegyük azt, amit Magyar Péter támogatói nagyon nem szeretnek (mert ott sötét és hideg valóság vár rájuk): vizsgáljuk meg, mi várható a jövőben. Már az is szörnyű volt, amikor Magyar lehetséges győzelmének következményeivel kellett szembenézni, de az még szörnyűbb lesz, amikor a katasztrofális bukásának következményeivel szembesülünk.
Mindenek előtt azzal kell szembenézni, hogy Magyar arroganciájának köszönhetően Orbán kétharmadról négyötödre emelheti a „parlamenti többségét”, hogy még jobban megalázza az egykori „SZDSZ”-t is, amelynek prominensei és holdudvara állították vele szemben az áruló fideszest. Orbán olvas ebből, ez feltüzeli, ezt nem hagyja szó nélkül, eltapossa őket.
Mindehhez csak háborús propaganda és néhány éjfélkor beadott salátatörvény kell, amely kiszámíthatóan garantálja a négyötödöt. Megteheti? Bármikor. Magyar szembeszáll ezzel? Soha. Azt hazudja, hogy így is legyőzi Orbánt. Nem akar felfordulást, mert az veszélyezteti, hogy parlamentbe kerüljön, attól kezdve kimozdíthatatlan, s lenyúlhatja az ellenzék pénzét.
A diktatúra és jogfosztás erősödni fog, aminek kedvez majd az a letargia és csalódottság, amely az álmessiás Magyarba vetett hamis remény után elárasztja az ellenzékieket. Mivel a rendszer és a parlamenti választás legitimációját Magyar nem kérdőjelezi meg, mert az ő pénze meglesz, a győzelem nagysága miatt a hívei is tudomásul veszik Orbán győzelmét.
Ennek a hatalmas legitimációnak a birtokában Orbán megcsinálhat bármit. Azt is, amit ma nem. Hanyatlása megáll, megerősíti a táborát. Magyar Péter hazugságokkal való felépítése rosszabb helyzetbe hozza az országot, mint amilyen helyzetben Magyar Péter előtt volt. Az Orbán-család tolvajai is hazaköltöznek New Yorkból, s ellopnak mindent, ami megmaradt.
Ha Magyar elég pénzt kap az ellenzéktől ajándékba kapott parlamenti mandátumok után, nem fogja támogatni a választási csalás miatti tiltakozásokat. Ő nem akarja megdönteni a rendszert. Nyugodt bizniszt akar, legitim politikai státuszt, hívei szórakoztatásával. Ő akkor is nyer, ha veszít, mert parlamenti „pártja” lesz, évi milliárdos állami támogatással.
Mivel valódi pártja nincs, s nem is lesz, ezért minden pénz az övé lesz. Azt csinál vele, amit akar. Senki nem ellenőrzi, mert akik ellenőrizhetnék a 26 tagból, azok is tőle függnek, az ő alkalmazottai lesznek. Ahogy az ő alkalmazottai lesznek a Tisza Párt néven megválasztott parlamenti képviselők is, akiknek azt kell tenniük, amit ő mond. Különben kirúgja őket.
Az ellenzék valódi képviselet nélkül marad
Magyar azt ígérte, hogy az egyenlőtlen és csaló feltételek között is legyőzi Orbánt. Ez az ígéret írt felül minden józan megfontolást és ellenvetést, hitelesítette a Magyarról szóló hazugságokat. Ha ezt az ígéretét nem teljesíti, meneszteni kellene. De nem lehet, mert a legnagyobb „ellenzéki” frakciója lesz a parlamentben, ezért nem lehet megszabadulni tőle.
A Momentum kapitulált előtte, felszámolta önmagát. A DK Gyurcsány nélkül olyan, mint a Kisgazdapárt Torgyán nélkül (ahogy Torgyán mondta: „mint a vőlegény szerszám nélkül”.) Ami haszna volt, az elveszett, aminek meg kellett volna szűnni, az megmaradt. Ha bejut is a párt a parlamentbe, Magyar arroganciája, színháza, szavazómasinái mellett eltörpülnek.
Azt is el kell majd viselni, hogy Magyar konstruktív ellenzékiséget hirdet: amivel egyetért, azt a „Tisza” támogatni fogja, hiszen a korrupción és a rossz kormányzáson kívül nem volt más kifogása az Orbán-rendszerrel. Ezért minden eddiginél nagyobb legitimitást ad a NER-nek és a diktatúrának. Mindenki felejtse el, hogy ez egy önkényuralom. Ez egy jogállam.
Az Európai Parlementben és a fővárosi közgyűlésben megmutatta, hogy a demokratikus ellenzékkel szemben dolgozik, ellenük szavaz. Oroszpárti és ukránellenes, minden túlzás nélkül másik Fideszként viselkedik. Az ellenzék, amely őt támogatja, elveszíti a parlamenti képviseletét. De a kognitív disszonanció redukciója miatt kénytelenek kitartani mellette.
Elszabadul az ellenzéken belüli gyűlölet
A legnagyobb pusztítás, ami tragikus reménytelenségre ad okot, az lesz, amit Magyar az ellenzékben okoz. Veszít, de nem tűnik el. Fanatikus híveivel elhiteti, hogy a vereségének okai azok a baloldali, liberális ellenzéki pártok voltak, amelyek még nem szűntek meg, és azok a baloldali és liberális szavazók, akik fideszes önmagára képtelenek voltak szavazni.
Így az ellenzékben a szakadás még nagyobb lesz, ami feneketlen gyűlölettel párosul. Mert Magyar a csalás mellett leginkább az ellenzékre fogja a vereséget, holott arról leginkább ő maga tehet. De akik elhiszik, hogy nyertek volna, ha minden ellenzéki Magyarra szavaz, a szélsőjobboldalt meghaladó gyűlölettel támadnak majd azokra, akik elvszerűek maradtak.
Magyar Orbán és a rogánista propaganda eszközeivel állít bűnbakokat, irányítja rájuk hívei engesztelhetetlen és irracionális gyűlöletét, akik Magyar Péter és hazugságai miatt korábbi barátaikat, esetleg egykori párttársaikat, a velük azonos elveket valló ellenzékieket fogják magukból kivetkőzve gyűlölni. Magyar így akarja elpusztítani őket, akik nem álltak mellé.
Magyar akkor is elveszítené a választást, ha demokrata és rendes ember lenne, ha minden ellenzéki rá szavazna. Mert Orbán dönti el, hogy ki nyerhet, ki nem, ki kormányozhat, s ki nem, ahogy Tusványoson megmondta. De Magyar önmagát mentve, azokat teszi felelőssé, akiket ő maga tartott távol a szavazástól, vagy riasztott el, hogy rá szavazzanak.
Mert Magyar Péter tipikusan olyan ember, s olyan „politikus”, akire demokrata nem szavaz. Írják a sztárcsinálói, hogy „nem kell szeretni, csak nyerje meg a választást”, de normális demokrata azt is tudja, hogy olyan ember, akit nem lehet szeretni, akkor sem nyerné meg a választást, ha lehetne. Mert a legfontosabb, amivel nem törődnek, hogy miért nem lehet szeretni. Pedig ez a döntő.
Orbánnal szemben Magyar nem alternatíva
Ez pedig nem mindegy. Magyar Péter mindennél jobban veszélyezteti a demokratikus jövőt, a szabad Magyarországot. Mert Orbán egyszer magától megbukik. Ahogy múlik az idő, úgy egyre hamarabb. De a senkiből megkerülhetetlen politikussá tett Magyar Péter, aki még a Fidesznek sem kellett, mert felismerték, hogy „bolond”, ellophatja ezt a szabadságot.
Az antidemokratikus, jogállamot tagadó, fideszes ideológián kívül bántóan kis figyelmet kap támogatói körében az önjelölt messiás bántalmazó személyisége, ellentmondást nem tűrő, szociopata és pszichopata vonásai, diktatórikus karaktere, az emberi és polgári jogokkal, a sajtószabadsággal szembeni arroganciája, potenciális diktátor alkata.
Magyar nem egy alternatíva Orbánnal szemben. Fanatikus hívei és „királycsinálói” minden igaz szavát, amelyből kiderül, mit gondol valójában, szavazatmaximalizálásnak nevezik. Miközben nem veszik észre, hogy amit nekik mond, az a „szavazatmaximalizálás”. Magyar nekik hazudik, nem a Fidesznek és a szélsőjobboldalnak.
Ez még akkor sem tűrhető, ha mindezzel szemben az az ígéret áll, hogy leválthatja Orbánt, mert ezekkel a tulajdonságaival soha nem kapna akkora támogatást, hogy ő erre alkalmas legyen. Ha a választás kimenetele nyitott lenne, akkor sem. S ha a legfontosabb szempont az, hogy Orbánt le kell váltani, akkor bárkire lehetne szavazni, akár egy demokratára is.
Ezt pedig joga van gondolnia annak az egyre nagyobb tömegnek, amely elfordul a hamis messiástól. Magyar nem véletlenül szeretne előrehozott választást. Az idő mostantól ellene dolgozik. Eddig sem a személye vonzotta a támogatóit, hanem a győzelem ígérete, viszont a személye taszítja. Az pedig ismert pszichológiai jelenség, hogy egyesek bele is szerettek.
Az sem véletlen, hogy Magyar Budapesten nem mer szevezni semmit, mert hatalmas lenne a lebőgés. Vidékre szeret menni, ahol még érdekes személyesen találkozni azzal, aki benne van a tévében. Megszűnt a Déryné Színház, nincsenek már vidéki előadások. Magyar betölti az űrt, ami keletkezett. Vihetne több színészt is, de az halványítaná a rá eső fényt.
Képzeljük el, hogy a „Tisza” megkapja a hatalmas verést, amit Orbán beígért. Tanulságul mindenkinek, hogy így járnak az árulók. S így járnak azok, akik elveiket feladva jobboldali fideszes árulókkal akarják legyőzetni őt. Minden ellenzéki veszít, csak Magyar Péter nyer: pénzt és hatalmat, amit a legjobban szeret. Miközben kontroll nélkül azt csinál, amit akar.
Ellenzéki támogatói csapdába esnek: lesz egy másik fideszes parlamenti frakció, amelyhez semmi közük nincs, amely nem jogállami és demokratikus elveket követ, amelyet egy tőlük független másik diktátor mozgat. De nem tagadhatják meg, mert nem tudnának elszámolni azzal, hogy Magyart ők emelték fel, ők csináltak egy szélhámos senkiből Valakit.
Minden új párt óellenzéki lesz
Új demokratikus ellenzéki pártot csinálni nem lehet, mert a vereség után Magyar máris a következő választással hitegeti majd a fanatikus híveit. Új demokratikus párt is óellenzéki lenne, amely megint veszélyezteti ennek a „zseninek” a győzelmét. Mostantól hivatalosan is vagy Magyar, vagy senki. Ez a demokratikus norma. Ide süllyedtek a demokraták.
Miközben, minden józan demokratikus embernek azért kell imádkoznia, hogy Orbán után nehogy ennek az embernek a kezébe kerüljön a hatalom, mert akkor ez az ország örökre elveszett. Orbánt még túl lehetett élni, Magyar Pétert nem lehet. Ezért Orbán győzelme a demokratikus oldalnak egy lehetőség, hogy kijózanodjon, s befejezze ezt a hazárdjátékot.
Ehhez arra lenne szükség, hogy akik Magyar mellé állították az óellenzékieket, a választási vereség, a be nem váltott ígéret után megvonják tőle a bizalmat sodródás helyett, mielőtt még Orbánnál is nagyobb katasztrófába sodorják az országot. A hamis remény helyett azt kellene latolgatni, hogyan szabadulhatnak meg mielőbb az általuk épített Gólemtől.
