Egy könyvraktár felgyújtásával olyan könyveket is el lehet pusztítani, amelyeket még meg sem írtak. Az orosz támadások után az ukrán kiadóknak nemcsak az elégett példányokat kellene pótolniuk: a következő kötetekre félretett pénzük is odaveszett. A veszteség ezért az irodalom jövőjét éri el, különösen azokat a szerzőket, akiknek még nincs ismert nevük és biztos közönségük.
Az AP helyszíni riportja szerint a könyvipart ért csapások több mint tizenhárommillió kötetet semmisítettek meg. A harkivi Ranok logisztikai központjában egyetlen támadás nyomán nyolcmillió könyv veszett oda. A kiadó előzetes adatai szerint huszonnyolcezer cím példányait tárolták ott, köztük iskolai tankönyvek százezreit.
A raktár egy kiadó számára egyszerre a már elvégzett munka eredménye és a következő könyvek fedezete. Az eladott kötetek bevételéből fizetik az új nyomtatást, a szerzőt, a fordítót, a szerkesztőt. Ha a készlet megsemmisül, ez a körforgás is megszakad. A kisebb műhelyeknél egyetlen elveszett kiadás hónapokra megállíthatja a munkát.
Éppen ezek a kis kiadók vállalnak gyakran kockázatot egy első kötettel, egy kevésbé ismert külföldi szerzővel vagy nehezebben eladható témával. Ha eltűnnek, a megmaradó könyvesboltok polcai idővel akkor is szegényebbek lesznek, ha újra tele tudják rakni őket. Kevesebb hang jut el az olvasóhoz.
Az ukrán kulturális minisztérium ezért partnereivel félmillió dolláros adománygyűjtést indított. A bejelentett támogatási program legalább húsz független kiadó nyomdaköltségeihez járulna hozzá, amennyiben összegyűlik a szükséges pénz. A cél az, hogy a már eltervezett könyveket ne kelljen végleg elengedni.
A könyvkiadás fennmaradása a háborúban az önálló kulturális élet feltétele. Hogy egy ország a saját nyelvén beszélhessen magáról, ahhoz szerzők mellett nyomdák, raktárak és működő kiadók is kellenek. A romok eltakarítása után ezeket a kapcsolatokat is újra kell építeni. Különben az elégett könyvek után azok hiányát is viselni kell, amelyek már el sem jutottak a nyomdáig.
