Még el sem csendesedett a Népszabadság újraindítása miatt indult örömujjongás, amikor kiderült, hogy ez a Népszava megsemmisítését jelenti, s azzal jár együtt. A Népszabadság ezt a két történelmi lap egyesüléseként kommunikálja, de ebben a leginkább figyelemre méltó az, hogy mennyire gátlástalanul hazudnak.
Ez nem két egyenrangú lap önkéntes egyesülése, amelyben a két lap megőrzi saját identitását, hanem itt a kis hal megette a nagy halat. Mert ebben a felállásban a 153 éves Népszava volt a nagy hal, amely egy önálló és működő szerkesztőséggel rendelkezett, a Népszabadság pedig semmivel, csupán egy fikció.
Még saját nevével sem, ami e pillanatban az egyetlen érték, mert a tulajdonosi kör a Népszabadság márkanevét sem vásárolta meg: a rendelkezésre álló információk szerint a Népszabadság Egyesület uniós védjegyét a tulajdonosi médiacsoport bérli, az egyesület pedig hozzájárult a név használatához. A nevet csak kibérelték.
A Népszabadság újraindításaként bejelentett projekt arra épült, hogy a tulajdonosi kör átfedése miatt lenyúlják a Népszava, mint működő lap infrastruktúráját, és az újságírók egy részét. A baloldal 153 éves történelmi újságját pedig "beolvasztják" abba, amit Népszabadságnak neveztek el, magyarul: kivégzik a Népszavát.
A Népszava megsemmisül, megszűnik létezni. Ezen nem változtat a hamis látszat, hogy valahol feltüntetik (még egy ideig) a Népszava és a Szép Szó melléklet nevét. A Népszabadság észrevetlenül a történelem fontos darabját számolja fel József Attilával, Somogyi Bélával, Bacsó Bélával és Mónus Illéssel együtt.
Népszabadság néven ez azért is bizarr vállalkozás, mert a valódi Népszabadságot a Fidesz szintén kivégezte. Amit a Fidesz meghagyott, elpusztítja egy új vállalkozás, amelynek a lap egyik egykori főszerkesztő-helyettesén kívül az eredeti laphoz semmi köze nincs. Ezért a valódi identitása sem tisztázott, a névviselése is gyanús.
Ha lecsupaszítjuk a történetet, akkor itt egy hatalmas átverés történt. Adtak 10 százalékot a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettesének, hogy olyan látszatot teremtsenek, mintha az igazi Népszabadságot indítanák újra. Bérbe vették hozzá a jól hangzó nevet, majd megpuccsolták, elrabolták a Népszavát, és átnevezték.
A Népszabadsághoz ennek a társaságnak semmi köze. Ez a projekt szélhámosság, amely nem egy új vállalkozás, és nem is a Népszabadság újjászületése, hanem egy másik történelmi lap ellopása, kifosztása és meggyilkolása, amit utána elneveztek Népszabadságnak. Olyan emberek, akiknek nincs pénzük, hanem strómanok.
A Népszabadság szellemiségével nehezen összeegyeztethető volt még az a hír is, hogy egyesül a Népszavával. A demokratikus sajtó képviselete erősebb, ha nem egy, hanem két nagy történelmi újság látja el. Az a tény, hogy az egyesülésből egy szó sem igaz, hanem elrabolják a Népszavát, felveti a kérdést, hogy "kik ezek"?
Ez a kérdés pedig cseppet sem költői. A tulajdonos cégek pénzügyi ereje nincs arányban azzal, amit vállaltak, miközben a finanszírozás valódi forrását nem hozták nyilvánosságra. A konstrukció átláthatósága messze elmarad attól, ami egy közéleti lap tulajdonosaitól elvárható lenne. Vajon kit fedeznek a háttérben?
Az új Népszabadság kiadója a Liberty Press Kft. Ez a cég adta ki korábban a Jelent, és hozzá kerültek a Népszava kiadói érdekeltségei is. A Liberty Press 90 százaléka a 4Sight Media Group Zrt., amelyet 2026 szeptemberében hoztak létre. A maradék 10 százalék Tóth Ákos főszerkesztő tulajdona.
Ez olyan látszatot kelt, mintha a kormányváltás után egy baloldali médiabefektető jelent volna meg a piacon, de éppen a befektetőt nem látni. A 4Sight Media Group alaptőkéje mindössze 6 millió forint. A társaságot négy cég alapította méghozzá 25 százalékos egyenlő részesedéssel.
A négy tulajdonos társaság a LaboCorp Group Kft., a Well Managment Kft., az L és K Holding Kft. és a Fisherman’s OÜ. A négy alapító egyenként 1,5 millió forintot tett a 4Sight hatmilliós alaptőkéjébe. A négy céget sorrendben ifj. Laborc Sándor, Wonschina Gábor, Krnács Péter Pál, valamint Vető Balázs képviseli.
Ifj. Laborc Sándor az egykori Nemzetbiztonsági Hivatalt vezető Laborc Sándor fia. Több társaságban érdekelt, de a nyilvános cégadatok alapján nem rajzolódik ki a többmilliárdos médiabefektetői háttér. A Wonschina Gáborhoz kapcsolódó Well Managmentnek volt árbevétele, de veszteséget termelt, és végrehajtási eljárás is szerepelt a cég történetében.
Krnács Péter Pál L és K Holdingja érdemi gazdasági teljesítményt nem mutatott. Vető Balázs politológus, közvélemény-kutató és kommunikációs szakember, a Forrás Társadalomkutató Intézet alapítója, a 4Sight vezérigazgatója, valamint a Népszavát működtető társaság vezetője. Ő látszik az igazi vezetőnek.
A Reutersnek Tóth Ákos azt mondta, hogy a négy üzletember főként külföldi ingatlanbefektetésekkel foglalkozott az Orbán-korszak idején. E külföldi vagyon nagyságáról, az ingatlanokról, az értékesítésekből származó pénzről azonban nem közöltek részleteket, ezért nem lehet tudni, hogy innen származik-e pénz.
Mert a történet legfontosabb megválaszolatlan kérdése, amit érthetetlen módon nem firtat a Magyar Pétert támogató média sem, hogy honnan van a pénz, amely a bejelentések szerint két évre biztosítja a működési költségeket. Az biztos, hogy nem a 6 milliós törzstőke és nem is a négy cég látható pénze áll az új lap mögött.
Az új Népszabadság körülbelül kilencven embert foglalkoztat, online portált és 64 oldalas nyomtatott hetilapot működtet. A korábbi Népszava 2025-ös beszámolója jól érzékelteti egy ekkora szerkesztőség potenciális költségeit. Egy hasonló méretű lap kétéves működése többmilliárd forintos vállalkozás.
Ehhez képest a tulajdonosként felmutatott cégek között található egy euróval alapított észt vállalkozás, egy negatív saját tőkéjű, árbevétel nélküli holding, egy 85 milliós veszteséget termelő, végrehajtással érintett cég és egy 1,9 milliós éves nyereségű tanácsadó vállalkozás. Ez azonban nem bizonyítja azt, hogy nincs pénz.
Csak nem látható. Ez pedig nem korrekt, hanem egészen nyugtalanító. Miért nem vállalja magát az igazi befektető? Kit rejteget a szerkesztőség? Aki a pénzt adja, az határozza meg a lap politikai arculatát. Ez lenne az új Népszabadság, amely elrejti ezt az olvasói elől? Miért vállalnak indulásnál ekkora hitelességi deficitet?
Ki a pénz végső forrása? Milyen feltételekkel jár a finanszírozás? Kinek és miért ér meg többmilliárd forintot egy ilyen vállalkozás? Ki és miért tesz ebbe ennyi pénzt? A Telex a kérdéseit elküldte a négy érintettnek, de a megjelent cikk szerint nem kapott választ. Vajon miért nem? Mi okból nem feszegeti ezt azóta sem senki?
A tulajdonosok láthatók, de a pénz, amely mögöttük áll, az nem. Ez lenne az új Népszabadság, amely szabad sajtóként, a negyedik hatalmi ágként ellenőrzi a közélet tisztaságát, az átláthatóságot és a politikai korrektséget? Ez a lap szünteti meg a Népszavát? Kísértetiesen hasonló módszerrel, mint ahogy a Fidesz tette.
A Liberty Press 2026 augusztusában vette át a Népszavát működtető XXI. Század Média Zrt.-t. Németh Péter akkori főszerkesztő információja szerint a Liberty Press 80 százalékot szerzett, a Leisztinger Tamáshoz köthető Konthermo Zrt. 20 százalékos tulajdonos maradt.
A későbbi közlemények már inkább a „kiadói jogok” Liberty Presshez kerüléséről szóltak. Ha nem történt azóta további, nyilvánosan nem ismertetett tranzakció, akkor a régi Népszava kiadójában a Konthermo Zrt. kisebbségi tulajdonos maradt. Az "egybeolvadással" hova tűnt Leisztinger Tamás cége? Maradt?
A Népszava volt főszerkesztőjétől megváltak, harminc embert kirúgtak, október 8-án véget ért a nepszava.hu korábbi önálló működése, a szerkesztőség átkerült a Népszabadsághoz. A Népszava név, archívum és a Szép Szó melléklet látszatnak még marad egy ideig, olyan névként, amely alól kivették az újságot.
Ezt nevezik az elvtársak „egyesülésnek”, „közös platformnak”, a két lap „szellemi öröksége” találkozásának. Ez inkább a Fidesz szellemi öröksége. Ahogy az egész új rendszer is az, ezért cseppet sem biztos, hogy nem a Tisza áll mögötte. A Tiszának nem mindegy, mit olvas a szavazóbázisa, amely régen Népszabadságot olvasott.
Orbán bukása minden demokratát örömmel tölt el. Különösen azokat, akik tettek is érte, de most óellenzéknek számítanak. Ám őket meglepi, hogy semmi nem az, aminek látszik. Nem kivétel ez alól az új Népszabadság sem, amelyről senki nem gondolta, hogy hamarosan a Fideszt juttatja eszünkbe.
Ennek megfelelően az Amerikai Népszava is óvatlanul túl korán köszöntötte, mint a sajtószabadság védelmezőjét és a sajtó funkciójának, kritikai szellemének bátor helyreállítóját. Még szinte el sem indult az űjság, máris olyan kérdések merülnek fel, melyekre a közélet tisztaságának ellenőrzésére hivatott lapnak illik válaszolni.
Egy valóban független és erős Népszabadság érték lehetne. A botrány az, hogy egy régi lap feltámasztásához felhasználták, felszámolták a magyar munkásmozgalom és szociáldemokrácia történelmi lapját. Azt sem lehet tudni, kik azok, akiknek kellett a Népszabadság neve, de fontos volt, hogy ne legyen Népszava.
Különösen visszás, hogy mindezt „két nagy múltú lap egyesüléseként” adják el. Az egyesülésről akkor lehetne beszélni, ha mindkét lap megőrizné önálló identitását, szerkesztőségét és nyilvánosságát. De itt az egyik lap szolgált eszközül a másik lap feltámasztásához. Itt egy nagyon durva akció történt, óriási veszteséggel.
Az új Népszabadság mögött név szerint azonosítható tulajdonosok állnak, de a lap működését biztosító pénz eredete nem átlátható. Egy frissen létrehozott, hatmillió forintos alaptőkéjű társaság két évre szóló finanszírozást ígért, de az alapító cégek nyilvános mérlegei ezt nem támasztják alá.
A konstrukció első látható eredménye nem a sajtó sokszínűségének növekedése, hanem a 153 éves Népszava megszüntetése lett. Vajon miért? Ezt csak úgy lehet? Egy hazugsággal el van intézve? Ennyi volt a Népszava? A tulajdonosok cégeiben nem látszik a pénz. Akkor ki finanszírozza az új médiacsoportot?
S a legfontosabb kérdés: mit kap érte cserébe? Ki támasztja majd fel a Népszavát?
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.