Az Inter Miami 3–0-ra kikapott hazai pályán a Columbus Crew-tól az MLS-rájátszás első fordulójának nyitómérkőzésén. A címvédő Miami ezzel elveszítette pályaelőnyét a két győzelemig tartó párharcban, és november 27-én Columbusban már a kiesés elkerüléséért játszik. Azzal a lelki teherrel azonban, amit a Miami hazai pályán összeszedett, nem lesz könnyű talpra állni. S ez nem csupán az eredmény bénító hatása, hanem az, ahogy a bíró elvette a meccset a hazaiaktól, akik a második félidőben bekapott gólok után már nem is mentek a labdákra.
A mérkőzés irányát Allen Chapman játékvezető két korai döntése határozta meg. A nyolcadik percben büntetőt ítélt, miután St. Clair kapus kimozdult Gonzalo Tapia-ra. A felvételeken is látszott, hogy a kapus a labdát elérte, a csatár utána esett át rajta. Chapman befújta, a VAR sem avatkozott közbe, Tapia berúgta a vitatható tizenegyest. Ez tipikusan olyan eset volt, amit a bírók 90 százaléka nem ad meg, mert nem a játékosra irányult a mozdulat, a csatárt a kapus szerelte, aki átesett rajta. Az első percekben ilyen 11-essel nem lehet beavatkozni a meccsbe.
A Miami emberhátrányba kerüléséig jól játszott és veszélyesen támadott. De Messi és Berterame próbálkozásait Patrick Schulte védte, Suárez pedig jó helyzetből a kapu mellé lőtt. A 36. percben aztán Luján megkapta második sárga lapját egy elkésett, de nem kirívóan durva belépőért. A kiállítás több mint ötven percre tíz emberre csökkentette a Miamit, és gyakorlatilag eldöntötte a találkozót. A bíró - finoman szólva - aránytalanul nagy szerepet vállalt a mérkőzés alakulásában. Ezzel az ítéletével az első félidő közepén eldöntötte a mérkőzést.
Luján szabálytalansága elkésett belépő volt, ezért sárga lapot lehetett adni, de nem volt brutális, nem irányult a lábra veszélyes erővel, és nem akadályozott meg gólhelyzetet. Ilyen esetekben, egy fontos tétmeccsen, a bírók mérlegelnek. A 36. percben, egy már sárga lapos játékosnál a figyelmeztetés, az utolsó szóbeli intés is védhető döntés lett volna. Chapman ehelyett egy általa megadott jogtalan 11-es után, így 0–1-nél, több mint ötven percre emberhátrányba hozta a Miamit. Suárezt le kellett hozni, védőt beállítani. De főleg demoralizálta a csapatot. A bíró kirívóan rosszindulatú döntései miatt a csapat mentálisan összeomlott, és feladta a küzdelmet.
Chapman összesen kilenc sárga lapot osztott ki egy nem durva mérkőzésen, miközben saját idényátlaga 3,5 lap. Nem sokkal később Messi tizenegyesgyanús buktatását továbbengedte, amikor a 16-oson belül akasztották a lábát. A labda már elpattant, de Messi megpróbált utána menni, s ő ilyen labdákat sokszor megszerez, amikor hátulról buktatták. De ugyanez a bíró ezért nem adott 11-est. A kiállításon kívül a Miami játékosai 6 sárga lapot kaptak. Ennyi lapot olyan csapat kap, amely kirívóan durván játszik, de erről megközelítőleg sem volt szó.
Messi is kapott egy vitatható sárgalapot, amikor Tapia nem hagyta bedobni a labdát. A szabály szerint legalább két méterre kell állni az ellenfél játékosának bedobásnál. Messi próbálta először elküldeni, majd a labdát a fejére dobta, aminek megítélése kétféle lehet. A szabályok szerint a bedobást el lehet végezni úgy, hogy a dobó játékos az ellenfélre pattintja a labdát, és onnan kapja vissza. Ezt régen gyakran használták a játékosok, különösen akkor, ha az ellenfél túl közel volt. Csak akkor nem estek össze a játékosok, mint akit fejbe lőttek.
Tapia közvetlenül Messi előtt állt, és akadályozta a gyors bedobást. Ő végül azért kapott sárga lapot, mert nem tartotta be az előírt távolságot. Messi magyarázata is az volt, hogy gyorsan el akarta végezni a bedobást, Tapia pedig szándékosan az útjában maradt. A bíró mindenképpen rosszul döntött, mert ha úgy ítélte meg, hogy Messi elveszítette a fejét, ezért dobta fejbe, akkor ki kellett volna állítani. Ha megpróbálta visszapattintani a labdát, akkor nem járt a sárga lap. Vagy csak jelezni akarta, hogy a játékos nem ment el. Tapia látszólag hátrálni próbált, valójában hosszasan a dobás útjában maradt, majd a találat után látványosan összeesett. Messi reakcióján látható volt, hogy ezt színészkedésnek tekintette, és az is volt.
A döntő körülmény Chapman saját nyilatkozata: szerinte a dobás ereje „elhanyagolható” volt, ezért nem érte el az erőszakos magatartás szintjét. Ha az erő elhanyagolható volt, akkor Tapia összeesése nyilvánvalóan színház volt. A piros lap követelése ezért túlzás, de akkor sárga lap sem járt volna. Ez a jelenet azért érdemel ennyi szót, mert a legnyilvánvalóbban kifejezi a bíró attitűdjét: amikor a Columbus játékosa követett el szabálytalanságot, akkor is a Miamit büntette. Messinek egy sárga lap a sorozatban, ha a Miami továbbjut, óriási hátrányt jelenthet.
A második félidőre már kedvét szegve, meglehetősen bénultan jött vissza a Miami, a Columbus pedig gyorsan kihasználta az emberelőnyt az egyébként is híresen sok hibával játszó védelemmel szemben. Habroune az 52. percben megszerezte a második gólt, hat perccel később Tapia ismét betalált, és 3–0-ra alakította az eredményt. A Miami ezután már nem tudott visszatérni a mérkőzésbe, mintha a pályán sem lettek volna. Bénította a csapatot az, ami történt. Ennek bizonyítéka, hogy a Miami ilyen arányú hátrányban sem szokta feladni a meccseket.
Az teszi problematikussá Chapman teljesítményét, hogy következetesen a Columbus javára ítélte a bizonytalan vagy kétesélyes helyzeteket, és minden esetben látványosan a Miamit büntette. A NU Stadionban ilyet még nem láttunk, hogy a közönség már a félidőben hangosan pfújolta a levonuló bírót, mert a levegőben érezni lehetett, hogy a bíró egyszerűen átvette a mérkőzés irányítását. A Miami még soha nem bénult le attól, ha az ellenfél vezet, de ezek a bírói ítéletek sokkolták a csapatot. Chapman közben is folyamatosan a Miami ellen fújt.
Chapman nem ismeretlen vagy kezdő bíró, hanem az MLS egyik legtapasztaltabb játékvezetője. 2012 óta 328 bajnoki mérkőzést vezetett, 2017-ben és 2019-ben az év MLS-játékvezetőjének választották, több bajnoki döntőt is rábíztak. Nem rossz hírű bíró abban az értelemben, hogy általában alkalmatlannak tartanák. Ugyanakkor hosszú pályafutása során több olyan nagy horderejű mérkőzése volt, amelyen a döntései megváltoztatták az eredmény alakulását, és néhány esetben a szövetség és a bírói testület vagy ő maga is elismerte a hibát.
A legfeltűnőbb, hogy Chapman statisztikailag egyáltalán nem lapmániás játékvezető. Az idei szezonban átlagosan 3,5 lapot adott mérkőzésenként, miközben a liga átlaga 4,3 körül van. Az elmúlt két idény 52 mérkőzésén 19 százalékkal kevesebb lapot osztott ki az MLS átlagánál. A Miami–Columbus találkozón felmutatott kilenc lap tehát nem a megszokott bírói stílusának következménye, hanem kirívó eltérés volt saját átlagától is. Jellemzően a Miami kétszer annyi lapot kapott, mint a Columbus, pedig nem volt ennyivel durvább. De vannak ennél furcsább esetek is a pályafutásában.
2016-ban az LA Galaxy–Portland mérkőzésen Chapman elveszítette az ellenőrzést a találkozó fölött. Több piros lapot érő belépőt is csak sárgával büntetett, ezt követően levették Chapmant a következő hétvégi meccséről. Ez ritka és egyértelmű szakmai figyelmeztetésnek számított. Ugyanabban az évben a Portland–Montreal mérkőzésen Piatti hátulról veszélyesen rúgta meg Alvas Powellt. Chapman csak sárga lapot adott. Piatti később megszerezte a Montreal egyenlítő gólját, a meccs 1–1 lett. Chapman írásban elismerte, hogy közvetlen piros lapot kellett volna adnia. Vagyis az általa pályán hagyott játékos mentett pontot a csapatának.
Egy Seattle–Columbus mérkőzésen a Seattle 1–0-s vezetésénél Chapman továbbengedett egy támadást annak ellenére, hogy a Columbus csatárát szabálytalanság érte. A játékos befejezhette az akciót, lövését a kapus kivédte, Chapman ezután visszafújta a szabálytalanságot, tizenegyest adott, és kiállította a seattle-i védőt. A Seattle játékosai joggal sérelmezték, hogy a Columbus gyakorlatilag két lehetőséget kapott ugyanabból az akcióból: előbb befejezhette a támadást, majd a sikertelen lövés után büntetőhöz jutott, utána még egy embert ki is állított, és ezzel megfordította a találkozót.
Ez a kedvezményezett csapat ugyanaz a Columbus volt, akinek Chapman most odaajándékozta a Miami elleni meccset.
De a leghírhedtebb eset a 2020-as Orlando City–New York City playoffmérkőzés tizenegyespárbaja volt. Chapman a korabeli szabályok alapján helyesen állította ki az Orlando kapusát, Pedro Gallesét, de utána engedélyezett egy szabálytalan cserét, majd kollégái figyelmeztetésére visszavonta, később idő előtt befejezettnek nyilvánította a párbajt, amikor még maradt elvégzendő büntető. Az összezavarodott bírói stáb közel 22 perces káoszt teremtett. Chapman és teljes csapata az idény hátralévő részében már nem kapott playoffmegbízást. Nem véletlenül.
Idén júliusban a Sporting Kansas City–St. Louis mérkőzésen Chapman VAR-vizsgálat után kezezés miatt büntetőt ítélt. A felvételek alapján a labda előbb a védő mellkasáról pattant a karjára. A büntetőből született a mérkőzés sorsát eldöntő gól. Vagyis Chapman néhány hónappal a mostani találkozó előtt is közreműködött egy eredményt eldöntő, szakmailag kifogásolt tizenegyes megítélésében. A róla kialakult jóindulatú kép az, hogy tapasztalt, nagy tekintélyű bíró, aki időnként "túl nagy szerepet vállal", majd egymással nehezen egyeztethető mércét alkalmaz.
Van dokumentált előzménye annak, hogy kiállítással, büntetővel vagy súlyos mulasztással döntően befolyásolt mérkőzéseket, és annak is, hogy emiatt később levették a következő megbízásairól. A mostani mérkőzés ennek az egyik legrosszabb példája lehet. Egy inkább engedékeny bíró kilenc lapot osztott ki egy nem kirívóan durva találkozón, vitatható tizenegyest adott a Columbusnak, egy mérlegelhető szabálytalanságnál második sárgával kiállította Lujánt, miközben a másik oldalon Messi tizenegyesgyanús buktatását továbbengedte. A Miami rosszul játszott, de Chapman döntései olyan pályára tették a meccset, amelyről lehetetlen volt visszahozni.
A története alapján nem ez volt az első alkalom, hogy egy fontos mérkőzés után többet beszéltek róla, mint a játékosokról, ami azt jelenti, hogy rosszul vezette a meccset. Ez a legrosszabb bírói teljesítmény, amikor valaki nem látványosan téved, vitatható dolgokat ad meg, de következetesen az egyik csapat hátrányára, amivel bénítja a csapatot, és leveszi a pályáról "fejben és lélekben" a játékosokat. Egy ilyen tapasztalt bíró esetében ez akár tudatos vagy szándékos is lehet. Mert ha ez nem volt szándékos, akkor Chapman borzasztóan rossz bíró.
A mérkőzés után Cristian González vezetőedző nem beszélt a bíróról, hanem azt mondta, hogy péntekre fel kell készítenie a csapatot, hogy győzzön: még semmi nincs veszve, nem adják fel a küzdelmet. Casemiro azt mondta, hogy most mindenek előtt le kell nyugodni. A csapatot feldúlta ez a mérkőzés. Finoman célzott a furcsaságokra a sajtónak a kiváló jobbhátvéd, Ian Fray is, aki azt mondta, ha a második félidőt "tiszta lappal" kezdhették volna, biztos benne, hogy megnyerték volna a meccset.
A sajtó már nem ilyen udvarias, a lapok jelentős része a rossz bírói döntéseknek tulajdonítja, hogy tönkretette a játékvezető ezt a fontos mérkőzést. Sokatmondó, hogy a súlyos vereség ellenére a két csapat egyaránt kilenc lövéssel zárt. Ez is mutatja, hogy a 3–0 nem tükrözi az első félidő játékát: a találkozót a vitatható büntető, Luján korai kiállítása és a Miami emberhátrányban elkövetett védelmi hibái fordították meg. A második félidő a bekapott két gól után nézhetetlen volt, mintha a Miami nem is lett volna a pályán, hanem levonultak volna az öltözőbe.
A Columbus pénteken hazai pályán lezárhatja a párharcot, ha nyer. A Miaminak győznie kell, hogy kiharcolja a harmadik mérkőzést, amelyet ismét Miamiban rendeznének. Messiéknek nemcsak jobban kell játszaniuk, hanem fegyelmezettnek is kell maradniuk és koncentrálniuk kell, mert a következő vereség az azonnali kiesést jelentené. Csak reménykedhetnek abban, hogy a következő meccsen nem egy Chapman kaliberű, az átlagnál is rosszabb, vagy rosszindulatúbb bíró vezeti a következő meccset. Ezt az embert nem várják vissza Miamiba.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.