A nemzetközi sajtó ritkán értékel amerikai választást ennyire egybehangzóan. A keddi félidős választás eredményét a liberális, konzervatív, európai, latin-amerikai és ázsiai lapok egyaránt Trump személyes vereségének tekintik. A megfogalmazások különböznek – „kék hullám”, „politikai földrengés”, „történelmi vereség”, „állampolgári lázadás” –, de az értelmezés lényege ugyanaz: az amerikai választók nem egyszerűen a republikánus jelölteket büntették meg, hanem elutasították Trump második elnökségét.
Az amerikai sajtó értékelésében azért nincs komoly vita erről, mert Trump maga változtatta személyéről szóló népszavazássá a választást. A Washington Post összeszámolta, hogy a kampány utolsó heteiben legalább 41 alkalommal kérte a választókat: képzeljék úgy, mintha ő szerepelne a szavazólapon. A választás után mégis azzal próbálta elhárítani a felelősséget, hogy nem ő indult, ezért az eredmény nem tekinthető az ő vereségének. A lap szerint ez tarthatatlan: Trump személyesen választotta ki a republikánus jelölteket, hónapokon át kampányolt mellettük, politikai akcióbizottságai legalább 380 millió dollárt költöttek a versenyekre, Elon Musk pedig további több mint 400 millió dollárral segítette a republikánusokat.
Az amerikai értékelések szerint a vereség nem a félidős választások szokásos kormányellenes hulláma. A hivatalban levő elnök pártja rendszerint veszít mandátumokat hivatali idejének felénél, de itt a földrajzi és társadalmi átrendeződés mértéke rendkívüli. A demokraták nemcsak megszerezték mindkét kongresszusi házat, hanem olyan államokban is győztek, ahol egy nemzedék vagy közel egy évszázad óta nem választottak demokrata szenátort. A Washington Post rámutatott: Trump népszerűségének zuhanását ezúttal nem külső gazdasági válság vagy tőle független történelmi esemény okozta, hanem saját döntései – a vámok, az Irán elleni háború és a Trump-család pénzéhsége, hihetetlen mértékű korrupciója.
A The Atlantic egyetlen szóval foglalta össze az eredményt: „elutasítás”. A lap szerint Trump nem értette meg, hogy a választókat a megélhetési költségek, a megszegett ígéretek, a háború és a gazdagoknak kedvező gazdaságpolitika foglalkoztatja. Ehelyett saját eredményeit ünnepelte, kulturális háborút folytatott, és egyre nyilvánvalóbban elszakadt a hétköznapi amerikaiak életétől. Az Atlantic ezt Trump politikai hanyatlásának kezdeteként értékeli: hivatalban marad, megtartja az elnöki hatalom jelentős részét, de már béna kacsa, miközben a Republikánus Pártban megkezdődik az utódlási küzdelem.
Még a Fox News véleményrovata is Trump „brutális vereségéről” és a republikánusokat ért „megrázó csapásról” írt. A csatorna egyik elemzője Trumpot nevezte a választás legnagyobb vesztesének, másik publicistája Obama 2010-es félidős vereségéhez hasonlította a történteket. A különbség azonban az, hogy Obama veresége ellenére még saját pártja és egy működő demokratikus intézményrendszer elnöke maradt. Trump veresége egy személyi kultuszra és feltétlen engedelmességre épített pártot hagy maga után, amelynek vezetői most először szembesülnek azzal, hogy a vezérük választásokat már nem megnyer, hanem elveszít.
A Le Monde „történelmi kudarcnak” nevezte az eredményt. A francia lap szerint a republikánusok bukását elsősorban Trump, a kormányzása, az Izraellel közösen indított iráni háború és az intézményesült korrupció elutasítása okozta. Trump olyan jelölteket erőltetett pártjára, akiknek legfontosabb tulajdonsága nem az alkalmasság, hanem az iránta tanúsított személyes hűség volt. A lap hangsúlyozta, hogy Trump kampánya nyílt idegengyűlöletbe és személyeskedésbe süllyedt, miközben nem válaszolt az amerikaiak legfontosabb problémájára, a megélhetési költségek emelkedésére.
A brit sajtó ugyancsak Trump politikájának elutasításáról írt. A Guardian szerint a „kék hullám” nemcsak a kongresszusi többségek elvesztését jelenti, hanem Trump 2024-ben létrehozott választói koalíciójának szétesését is. A fiatalok és a latinó szavazók jelentős része visszafordult a demokratákhoz, a republikánusok pedig olyan körzeteket is elveszítettek, amelyeket Trump két évvel korábban kényelmes fölénnyel nyert meg. A BBC és a Sky News címében is azt emelte ki, hogy Amerika elutasította Trumpot, nem csupán azt, hogy a demokraták többségbe kerültek.
A spanyol El País „politikai fordulatról” és Trump kemény megbüntetéséről írt, az olasz La Repubblica szerint pedig „kék hullám söpört végig Trump Amerikáján”, amely több volt szokásos választási vereségnél. A német Der Spiegel arra helyezte a hangsúlyt, hogy Trump máris vétóelnökségre készül. A vereség elfogadása után azzal fenyegette meg a demokratákat, hogy az elnöki vétót „végső hatalomként” használja majd ellenük. Ez azt jelzi, hogy Trump nem politikai korrekciót, hanem két évig tartó intézményi háborút tervez.
Európában ezért az örömöt óvatosság kíséri. A demokraták kongresszusi győzelme megállíthatja Trump törvényhozási programját, vizsgálatokat indíthat a kormány és az elnöki család ügyeiben, ellenőrizheti a költségvetést, és megakadályozhatja szélsőséges kinevezettjeinek hivatalba lépését. A külpolitika és a kereskedelempolitika jelentős része azonban továbbra is az elnök kezében marad.
Az Euronews szerint Európa nem számíthat arra, hogy a kongresszusi fordulat automatikusan megszünteti Trump vámháborúját. Az elnök olyan kereskedelmi jogkörökre helyezte át vámintézkedéseit, amelyekhez nincs szüksége kongresszusi felhatalmazásra. A demokraták meghallgatásokat tarthatnak, politikai nyomást gyakorolhatnak, de Trump továbbra is képes új vámokat kivetni. Sőt, a belpolitikai vereség arra ösztönözheti, hogy még inkább olyan területekre – kereskedelemre, külpolitikára és katonai ügyekre – összpontosítsa hatalmát, ahol könnyebben megkerülheti a törvényhozást.
Ukrajna számára az eredmény reményt jelent, de nem biztonsági garanciát. A demokraták új támogatási csomagokat fogadhatnak el, vizsgálhatják Trump oroszpolitikáját, és megpróbálhatják helyreállítani az amerikai segítséget. Trump azonban korábban már megmutatta, hogy a kongresszus által megszavazott pénzek folyósítását is képes késleltetni vagy megakadályozni. Az európai elemzők ezért azt tanácsolják Ukrajnának és az Európai Uniónak, hogy csak a ténylegesen megérkezett amerikai támogatással számoljanak, ne a kongresszusban elfogadott ígéretekkel.
A legközvetlenebb külpolitikai változás az Irán elleni háborút érintheti. A választás egyértelmű háborúellenes jelzést küldött. A Times of Israel úgy foglalta össze az eredményt, hogy az amerikaiak „nemet mondtak a háborúra”. A demokraták megtagadhatják a hadműveletek további finanszírozását, vizsgálhatják a háború megindításának törvényességét, és elszámoltathatják Pete Hegseth védelmi minisztert. Trump főparancsnoki jogköre azonban megmarad, ezért a kongresszusi többség önmagában nem vet véget a háborúnak. Elemzők szerint ugyanakkor a vereség formálisan diplomáciai kijárat keresésére kényszerítheti az elnököt.
Ázsiában elsősorban Trump vámhatalmának meggyengülését és nemzetközi tekintélyvesztését látják. A Reuters által idézett elemzők szerint Kína és más kereskedelmi partnerek most kevésbé érezhetik szükségét annak, hogy gyorsan engedményeket tegyenek Washingtonnak. Azt látják, hogy Trump politikáját saját választói büntették meg az áremelkedésért. A vereség ezért megerősítheti azokat az országokat, amelyek eddig beruházási ígéretekkel és egyoldalú engedményekkel próbálták elkerülni az amerikai vámokat. Trump hamarosan esedékes ázsiai útjára már lényegesen gyengébb politikai pozícióból érkezik.
Oroszország és Kína ugyanakkor nem tekinti Trumpot hatalom nélküli elnöknek. Továbbra is ő irányítja az amerikai külpolitikát, a fegyveres erőket és a diplomáciát. A választási vereség két ellentétes következménnyel járhat: óvatosabbá teheti, mert elvesztette társadalmi felhatalmazását, de veszélyesebbé is, ha külföldi konfliktusokkal, látványos alkukkal vagy új ellenségképekkel próbálja visszaszerezni kezdeményezőképességét.
A világsajtó ezért nem Trump bukásáról, hanem bukásának kezdetéről beszél. Az amerikai demokrácia működésbe hozta egyik legfontosabb önvédelmi mechanizmusát, és elvette az elnöktől az ellenőrizetlen egypárti hatalmat. De Trump továbbra is a Fehér Házban ül, kezében van a végrehajtó hatalom, és személyisége alapján nem belenyugodni fog a korlátozásba, hanem megtámadni azt.
A választás legfontosabb nemzetközi üzenete mégis az, hogy Trump nem azonos Amerikával. A világ két éven át azt látta, hogy az Egyesült Államok feladja szövetségeseit, háborút indít, vámokkal fenyeget, diktátorokhoz közeledik és saját alkotmányos rendjét rombolja. November 3-án az amerikai választók megmutatták, hogy az ország jelentős többsége ezt nem fogadja el. A demokrácia és a demokrácia iránti vágy nem halt meg Amerikában.
Amerika még nem szabadult meg Trumptól, de megfosztotta attól a hazugságtól, hogy amit tesz, azt az amerikai nép egységes akaratából teszi. A világ ezt látja, és jólesően nyugtázta. Amerika túljuthat egyszer a Trump okozta válságon és pusztításon.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.