Trump azt kérte híveitől, hogy a félidős választáson úgy szavazzanak, mintha ő maga is ott lenne a szavazólapon. Amerika pedig teljesítette a kívánságát. A választók Trump felett mondtak ítéletet, és az ítélet megsemmisítő volt: a Demokrata Párt megszerezte a képviselőház és a szenátus irányítását, nagy republikánus fellegvárakban aratott történelmi győzelmeket, kormányzói székeket hódított el, és felszámolta azt az egypárti hatalmat, amely két éven át szinte semmilyen intézményes korlátot nem állított az elnök elé. Nem mintha Trumpot bármilyen korlát érdekelte volna, mert a létező korlátokat is átlépte.
A szavazatszámlálás még nem fejeződött be minden államban és választókerületben, ezért a két kongresszusi többség pontos nagysága később derül ki. A politikai eredmény azonban már megváltoztathatatlan. A demokraták legalább hét republikánus szenátusi helyet fordítottak meg: Texasban, Kansasben, Iowában, Ohioban, Maine-ben, Észak-Karolinában és Dél-Karolinában győztek. Megtartották veszélyeztetett mandátumaikat Georgiában és Michiganben, miközben a képviselőházban több mint két tucat republikánus körzetet szereztek meg. Olyan választókerületek is demokrata kézre kerültek, amelyeket Trump két évvel ezelőtt kétszámjegyű különbséggel nyert meg.
A választás földindulását Texas mutatta meg a leglátványosabban. James Talarico demokrata jelölt legyőzte Trump választottját, Ken Paxtont, és 1988 óta első demokrataként szerzett texasi szenátusi mandátumot. Gina Hinojosa leváltotta Greg Abbott republikánus kormányzót, és a bevándorlásellenességéről híres Texas első latinó női kormányzója lett. A demokraták más fontos állami tisztségeket és kongresszusi körzeteket is megszereztek, véget vetve a republikánusok több évtizedes texasi uralmának. Ha Texasban nemet mondtak Trumpra, akkor a pokolba kívánták. Ha a republikánusok ott veszítettek, akkor ilyen mélyen még nem voltak. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez csupán kezdete annak az ítéletnek, amit Trump miatt megérdemelnek.
Kansas közel egy évszázad után választott ismét demokrata szenátort. Adam Hamilton még olyan vidéki és latinó többségű területeken is győzött, ahol Trump 2024-ben elsöprő fölényt szerzett. Seward megyét például Trump két éve 39 százalékponttal nyerte meg, most Hamilton 13 ponttal vezetett. Az ötvenkét pontos elmozdulás nem hagy teret annak a magyarázatnak, hogy csupán néhány rossz republikánus jelölt véletlen vereségéről lenne szó. Ez felkelés és lázadás Trump ellen.
Iowában a demokraták megszerezték a szenátusi helyet, a kormányzói tisztséget és az állam négy képviselőházi mandátumából hármat. Dél-Karolinában, amelyet Trump 2024-ben közel 18 ponttal nyert meg, vereséget szenvedett az általa személyesen kiválasztott szenátorjelölt. Maine-ben Susan Collins harmincéves szenátusi pályafutása ért véget, hiába próbálta a kampányban mérsékelt, Trumptól független republikánusként mutatni magát. Trump támogatása már nem volt elég a győzelemhez, a tőle való óvatos távolságtartás pedig nem volt elég a meneküléshez.
A demokrata hullám nem korlátozódott csupán a hagyományos ingadozó körzetekre. A párt az eddig eldőlt húsz legszorosabb képviselőházi versenyt egyaránt megnyerte, és olyan republikánus körzetekben is győzött, amelyeket előzetesen alig tekintettek versenyképesnek. A republikánusok választókerületek átrajzolásával próbálták bebetonozni többségüket, de a választói fordulat ereje több helyen áttörte a manipulált térképeket is. Trump akkora vereséget szenvedett, hogy a többrétegű csalási kísérlet sem segített rajta.
A választás okai ugyanolyan egyértelműek, mint az eredménye. A felmérések szerint a választók fele nem is indokolta részletesen, kifejezetten Trump elutasításának tekintette szavazatát. Háromnegyedük elégedetlen vagy dühös volt az ország állapota miatt, hetven százalékuk pedig azt akarta, hogy a kongresszus erősebb féket állítson Trump elé. Az nagy kérdés, hogy mit lesz hajlandó betartani, és a kultúrharcos republikánus többségű Legfelsőbb Bíróság mennyire segíti majd. Trump támogatottsága 38 százalékra esett, ami a félidős választások idején mért egyik legalacsonyabb elnöki mutató.
A szavazók számára a megélhetési költségek jelentették a legfontosabb kérdést. Trump vámjai, az iráni háború, az energiaárak és az infláció szétrombolták azt az ígéretét, hogy gyorsan olcsóbbá és biztonságosabbá teszi az amerikaiak életét. A választók 39 százaléka a gazdaságot nevezte a legfontosabb ügynek, 32 százalékuk pedig a demokrácia állapotát. A bevándorlás, amelyre Trump és a republikánusok egész kampányukat építették, csak 14 százalékkal került a harmadik helyre. Trump olyan csődbe vitte Amerikát, mint saját vállalkozásait, de itt az oroszok segítsége és a bíróságok állandó kifárasztása sem segített.
A demokraták a megélhetési válságot összekapcsolták a kormányzati korrupcióval. Azt mondták a választóknak, hogy miközben az amerikai családok többet fizetnek az élelmiszerért, az üzemanyagért és az egészségügyi ellátásért, Trump családja és üzleti környezete milliárdokat keres az elnöki hatalmon, s ez így van. A republikánusok ezzel szemben ismét a transznemű emberekkel, a bevándorlókkal és a kulturális háború egyéb célpontjaival próbálták megfélemlíteni az országot. Kiderült, hogy a választók sokkal inkább a pénztárcájuk, a háború és a hatalmi korrupció miatt aggódnak, mint a Trump által kijelölt kisebbségek miatt.
Különösen súlyos figyelmeztetés a republikánusok számára a latinó szavazók visszafordulása. Trump 2024-es győzelméhez jelentősen hozzájárult, hogy korábban demokrata latinó közösségekben is teret nyert. Most ezek közül számos texasi határ menti és középnyugati mezőgazdasági térség látványosan visszatért a demokratákhoz. A tömeges deportálások, a gazdasági ígéretek kudarca és a háború szétverte Trump kibővített választói koalícióját. A fiatal szavazók körében ugyancsak jelentős demokrata előretörés következett be. Az amerikaiaknak két évük van arra, hogy még jobban szembenézzenek azzal, hogy Trump kicsoda.
Trump a megsemmisítő vereség után (rá jellemzően) mégis azt állította, hogy az eredmény nem róla szól. Azt mondta, hogy a demokraták jól kampányoltak, egyes republikánus jelöltek pedig gyengék voltak. Közben maga emlékeztetett arra, hogy nem szerepelt a szavazólapon, holott a kampányban ennek éppen az ellenkezőjét mondta: arra kérte híveit, képzeljék úgy, hogy rá szavaznak. Trump személyesen választott jelölteket, tucatnyi nagygyűlést tartott, és saját elnökségéről rendezett népszavazássá tette a félidős választást. Miután elveszítette, megpróbálta letagadni a kérést, amelyet ő maga fogalmazott fel.
A választók nem pusztán a republikánus kongresszust büntették meg. Elutasították Trump korlátlan személyi hatalmát, az iráni háborút, a korrupciót, a hazugságokra épített gazdaságpolitikát és azt a gyakorlatot, amelyben a republikánus többség lemondott alkotmányos ellenőrző szerepéről. Ezért különösen jelentős, hogy a szavazók hetven százaléka kifejezetten több féket és ellensúlyt követelt. Amerika nem egyszerűen másik pártot választott. Amerika visszakövetelte a hatalom ellenőrzését, a jogállami, liberális demokráciát.
Januártól a demokrata képviselőház vizsgálóbizottságokat állíthat fel, dokumentumokat és tanúkat idézhet be, így feltárhatja a Trump-kormány és a Trump-család üzleteit, valamint megakadályozhatja a Fehér Ház törvényhozási programját. A demokrata szenátus visszautasíthatja Trump miniszteri, bírói és más magas rangú jelöltjeit. Ha megüresedne akárcsak egy hely a Legfelsőbb Bíróságon, Trump többé nem nevezhetne ki akadálytalanul újabb szélsőjobboldali bírót, akik az Alkotmány védelme helyett, az alkotmányos rend felszámolásában segítették Trumpot. A két demokrata ház a költségvetésen keresztül is korlátozhatja Trumpot.
Ez még nem jelenti azt, hogy Trump hatalma megszűnt. Az elnöki rendeletek, a végrehajtó hatalom, a szövetségi fegyveres szervek és a republikánus többségű Legfelsőbb Bíróság továbbra is a rendelkezésére állnak. A következő két év ezért alkotmányos és politikai összecsapások sorozata lehet. Trump vétóval, rendeletekkel és hatásköri konfliktusokkal próbálhatja megkerülni a kongresszust. Az is kérdés, hogy a demokrata vezetés él-e a kapott felhatalmazással, vagy ismét óvatossággal és megalkuvással tékozolja el azt. Trump megsemmisítette mindazt, ami Amerika, ezért kíméletlenül vissza kell fordítaniuk mindent.
A választás azonban már most megváltoztatta Trump helyzetét. Második elnökségének hátralevő két évét béna kacsa elnökként kezdi meg. Harmadik ciklusra az alkotmány szerint nem indulhat, pártján belül pedig megkezdődik a 2028-as öröklési harc. Azok a republikánusok, akik eddig azért engedelmeskedtek neki, mert választási győzelmet reméltek tőle, most azt láthatják, hogy Trump támogatása többé nem erőforrás, hanem tehertétel. A republikánus pártra rá kell égetni Trumpot, amiért rászabadította Amerikára ezt a pusztítót. Lejáratták, tönkretették Amerikát, veszélyeztették vele az egész világot. És még nincs vége.
Ami döbbenetes, hogy Amerika egésze nem gyógyult ki egyetlen választással a trumpizmusból. Több tízmillió ember továbbra is Trumpra és jelöltjeire szavazott, a tekintélyelvű politikai mozgalom nem tűnt el, és az okozott intézményi károk sem álltak helyre. A keddi választás mégis világos határvonal. Két év korlátlan republikánus uralom után az amerikaiak többsége felismerte, hogy Trump nem rendet, jólétet és nagyságot hozott, hanem háborút, drágaságot, korrupciót és önkényt. Amerika szitokszó lett, azzal is találkozhattak az amerikaiak a világban, hogy Trump miatt - jogosan - szégyen lett amerikaianak lenni.
Minden olyan értéket, amit Amerikát naggyá, becsült nemzetté tette, Trump és az általa létrehozott MAGA mozgalom lerombolta. Az illiberalizmus, a szélsőjobboldal pusztítás, hazugság és elmebetegség. A normalitáshoz visszavezető egyetlen út az amerikai jogállam, az alkotmányos, liberális demokrácia helyreállítása. Ezért nagy a demokraták felelőssége, hogy józan, okos és moderált programmal Amerikát újra a nyugati demokratikus világ vezető hatalmává és mintademokráciává tegyék, véget vessenek Trump gyűlöletpolitikájának és a republikánusok vadkapitalista terrorjának. Élhető országot kell teremteniük, mert Amerika ma nem az.
Trump azt akarta, hogy a választás róla szóljon. Róla szólt. Amerika pedig elvette tőle a kongresszust, megbontotta pártja uralmát, és visszaállította az alkotmányos ellenőrzés lehetőségét. Ennél egyértelműbb ítéletet félidős választáson aligha lehet mondani. Az ország nagyon erős és határozott demokrata fellépést vár, őszinte és nyílt beszédet, tetteket és szembenézést a trumpizmussal, az amerikai történelem egyik legsötétebb korszakával, s legpusztítóbb elnökének ámokfutásával. Halaszthatatlan, hogy a külpolitikai irányvonalat megfordítsa, mielőtt Trump szétveri a NATO-t, teljesen Ukrajna ellen fordul, és az oroszok irányítják általa a világot.
Amerika nem csupán demokratikus kontroll, hanem orvos után kiáltott.
Hozzászólások
A hozzászólásokat a Disqus szolgáltatja.