Magyar Péter kifogásolta, hogy Karácsony Gergely főpolgármester az új Országgyűlés megalakulása előtt egy nappal rendszerbúcsúztató örömkoncertet szervezett péntek estére a Lánchíd lábánál a pesti rakparton. Magyar azt írta: „Ez most komoly, hogy a főpolgármester rászervez egy bulit a május 9-i közös rendszerváltó ünnepre? Egyébként a csődben lévő főváros fizeti a bulit, vagy ön?” Egy nappal korábban levő buli miért lenne „rászervezés” a másnapi ünnepre? Akkor lenne rászervezés, ha ugyanazon a napon lenne.
Ez két különböző típusú rendezvény, amely nem üti, hanem kiegészíti egymást. Az egyik egy laza civil buli, a másik katonai tiszteletadással is díszített állami rendezvény. A két esemény nemcsak stílusában lenne más, hanem céljában is. Miért ne bulizhatna a főváros, hogy megszabadult az Orbán-banda fojtogatásától és fojtogató légkörétől? Miért ne fejezhetné ki a háláját és a tiszteletét azoknak, akiket a rezsim üldözött? Miért ne lehetne egy spontán eseményük, ami róluk szól? Karácsony is az üldözöttek közé tartozik.
Aztán, hogyan jön ehhez, hogy „csődben van a főváros”? Egyrészt, ez annak köszönhető, hogy Orbán politikai okokból kifosztotta, másrészt ezt a pénzt felemlegetni, amikor az Orbán-rendszer által üldözött főváros megszabadult a zsarnoktól, rendkívül ízléstelen. Magyar Péter talán maga fizeti a másnapi bulit? Vagy az is közpénzből megy? Nem sokkal jobb az ország gazdasági állapota, mint a fővárosé, ugyanazon okból. Mi a különbség? Ez a fenyegető hangnem az „Emberséges Magyarország” hangja? Ez Magyar Péter hangja.
Miért ne lehetne kétnapos ünnep? Az egyik a főváros, a másik az új kormány szervezésében. Miért zavarná az egyik a másikat? Megmondjuk. Azért, mert Magyar Péter nem tűri, hogy rajta kívül más is szervezzen bármit az ő engedélye nélkül. Magyar minden dicsőséget saját személyére és szerepére kíván irányítani. Ez a megnyilvánulása tökéletesen illik abba a képbe, amit Magyarról alkothatott a független közvélemény. Ez a bizonyíték. Magyar magának akar kisajátítani mindent, az engedélye nélkül nem történhet semmi.
Magyar Péternek semmi köze nincs ahhoz, hogy a független főváros mikor és milyen bulit szervez. Karácsony Gergely azt hitte, hogy most majd demokrácia lesz, ahol mostantól nem a kormány mondja meg, hogy mit tehetnek az önkormányzatok, a civilek és a polgármesterek. Tévedett (mint már annyiszor), amikor azt gondolta, hogy nem szükséges az általa tervezett programról egyeztetnie Magyarország új, kontroll nélküli autokratájával. Azt vélelmezte, hogy Magyar Péter majd együtt örül velük, akkor is, ha az nem róla szól.
Normális esetben, ez nyugodtan lehetne egy kétnapos örömünnep. De Magyar Péter fellépése, a főpolgármester megtámadása inkább arra utal, hogy egyáltalán nincs mit ünnepelni, mert itt semmi nem változott. Ugyanaz a gőg, hatalmi mámor, öndicsőítés, vezérelvűség jelent meg, mint amit el kellene búcsúztatni. Karácsony Gergely a lehető legrosszabbul teszi, ha meghajol Magyar akarata előtt. Vagy ha lefújja a rendezvényt, tegye azzal, hogy nincs mit búcsúztatni, a rendszer maradt.
Budapesten csak olyan rendezvény lehet, amit Magyar Péter szervez, vagy engedélyezett, amely róla szól, amelynek ő áll a középpontjában és amely őt dicsőíti. Magyar attól fél, hogy a magyar nép Orbán legyőzését és választási vereségét nem neki, hanem saját magának fogja tulajdonítani. Márpedig itt a „messiás” győzött, ezért jogot formál mindenre, és örökre hálásnak kell lenni érte. Aki ezt nem teszi, annak vérebként esnek neki a magyarista (volt liberális demokrata) véleményformálók és a tiszás bálványimádók.
Karácsony Gergelynek vissza kellene utasítani ezt az arroganciát, ehelyett behódolt: a Főpolgármesteri Hivatal közölte, hogy „a felvetéseket megfontolva keressük a mindenkinek megfelelő megoldást, amiről időben adunk tájékoztatást”. Megmondjuk, Magyar Péternek mi az egyetlen elfogadható megoldás. Az, ha lefújják a rendezvényt, semmi nem lesz, s mindenkinek másnap kell mennie ünnepelni – Magyar Pétert.
A főpolgármester az Országgyűlés megalakulásának előestéjére nem azért hirdetett örömkoncertet, hogy magát állítsa középpontba, hanem azokat a budapestieket, akiket „az elmúlt 15 évben megpróbáltak tönkretenni, mert kiálltak valamilyen fontos társadalmi ügy mellett. Ilyenek voltak a kirúgott tanárok, a megalázott civilek, az újságírók és a megtépázott kisegyházak”. A főváros őket akarta középpontba állítani, hálát adni nekik, örömünnepet rendezni, hogy ennek vége van. Magyar ezt nem tűri, mert nem róla szól.
De nincs vége. Jön Magyar Péter, akiknek a hiúságát sérti, hogy valami történhet, ami nem róla szól. Miközben, amikor az említett budapestiek még javában szenvedtek az Orbán-rendszer elnyomásától, akkor ő 14 éven át a másik oldalon állt, azok között, akik ezeket a szenvedéseket okozták. Most pedig nem engedi meg, hogy ezek az üldözöttek erkölcsi elégtételt kapjanak, mert itt mindennek egyedül és kizárólag róla kell szólnia. Ez a nárcisztikus vezérelvű önimádat, amire két éve figyelmeztetünk.
Magyar mélyen megvan sértve, hogy rajta kívül is van élet, lehet civil élet, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Semmi nincs, ami távolabb lenne Magyar Péter személyétől. Még nem buszokkal viszik Magyarnak az imádókat, de eljön annak is az ideje. Ha Budapestben nincs annyi civil kurázsi, hogy csak azért is megtartson egy örömünnepet, mert az nem tetszik az új vezérnek, mivel nem róla szól, akkor szó nincs itt semmiféle rendszerváltásról és a hatalom demokratikus kontrolljáról.
Azok az emberek, akik ezt nem kifogásolják, hanem helyeslik, azok nem fogják Magyartól számonkérni a vágyott szabadságot, nem jelentenek demokratikus kontrollt, és nem fogják elzavarni akkor sem, ha rosszabb lesz, mint Orbán. Magyar nem tűri, hogy ne ő álljon a középpontba. Egy demokrata üdvözölné a budapestiek kezdeményezését, maga is kisétálna és együtt örülne az emberekkel.
De a mi új bölcs vezérünk nem ezt teszi, hanem császárként kivonul a parlamentből, ahol a Szent Koronára esküsznek fel, és köszönti a hódolóit, akik kezet csókolhatnak neki. Ha behódol, Karácsony Gergely vezetheti a menetet, amely térdet hajt Magyarnak, és lemond minden emberi, polgári és demokratikus jogáról II. Péter javára. Mit akarnak itt ünnepelni? Rohanunk az ellenforradalomba.
